by Majdnem 50 éven át tanított a Színművészeti Főiskolán művészi beszédet, hangképzést, szép magyar szót és ő volt a legnagyobb magyar szavalóművészek egyike. Senki nem felejti el sajátos hangszínét, aki csak egyszer is hallotta és a youtube-on is rengetegen hallgatják, ahogy Radnóti Miklós versét mondja. Ascher Oszkár után a második, abból a felejthetetlen triumvirátusból (Latinovits Zoltánnal együtt), akik a némileg „mostohagyerek” szavalást igazán magas művészi szintre emelték.
GÁTI JÓZSEF (1915-1998)
Színházak… állomások….
Az Érdemes Művész, Kiváló Művész és Aase díjas színművész nagy elismertségű színészmesterség tanár is volt aki 1934-ben végzett a Színi Akadémián. Kezdetben a Royal Színház, majd a Bethlen téri Színház, 1936–37-ben a Pécsi Nemzeti Színház, 1938–1940 között a Thália Kamaraszínház tagja. 1945-től a Vígszínházban, 1949-től a Magyar Rádió színtársulatában, 1950-től az Úttörő Színházban, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházában, 1957-től a Petőfi és a Jókai Színházban, 1959-től a Nemzeti Színházban, 1984–85-ben ismét a Vígszínházban szerepelt. Színházi színészként nem volt szerencséje, ha voltak is emlékezetes szerepei. (Forrás: Wikipédia)
A Tanár úr
Ezért választott párhuzamosan magának másik színpadot is, a katedrát, a színészképzést. 1950-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola beszéd- és színészmesterség tanára lett. Így lett sok-sok generáció Gáti tanár ura, színészek sokaságának nevelője, a szép magyar beszéd hirdetője, védelmezője és tanítója. És kiváló előadóművész, a klasszikus magyar költészet szavalója. Tanítványai félték szigorúságát és imádták szemérmes, kedves segítőkészségét. Gyönyörű hangja volt, versértő volt és tudott levegőt venni. Kitartani a levegőt a gondolati egységek végéig, nem beleszuszogva a versbe, csak ő és a tanítványai tudnak, hogy a lélegzet maga is tagolja, értelmezze a verset.
Sokan azt gondolják, hogy ez a műfaj bizony régen kiment a divatból, ugyan ki olvas vagy hallgat mostanában verset. Radnóti Miklós Levél a hitveshez című versét, a házastársi szerelmi líra legnépszerűbb és legszebb darabját a magyar irodalomban, itt Gáti József Tanár úr adja elő.
A vers teljes egészében itt hallható:
https://youtu.be/NHo0pxm6KDE
LEVÉL A HITVESHEZ
A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.
Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember
