2019. évi Ünnepi Könyvhét – Lackfi Jánossal   

Az író 365 sistergő, friss, eleven, ropogósan vidám vagy éppen maróan szomorú sztori közül két aktuálissal hívja fel a figyelmünket az Ünnepi Könyvhétre, a nyomtatott irodalom elévülhetetlenségére.
Vigyázat, a történetek fokozott mértékben tartalmaznak valóságot és abszurd humort!

(Részletek a szerző „Mindennapra egy sztori” c. könyvéből.)

 

KÖNYVTERMESZTŐ

A Győri Rendőrkapitányság eljárást folytatott M. Richárd 37 éves mosonmagyaróvári lakos ellen könyvek túlzott mértékű birtoklásának megalapozott gyanúja miatt. A nyomozók információi szerint a férfi mosonszentmiklósi telkén fóliasátrakban ipari mennyiségű nyomtatott oldalt állított elő. A szomszéd megfigyelte, hogy sokszor éjjel is folyik az illegális könyvnyomtatás. Az elkövető úgy próbálta meg kijátszani a rend őreinek éberségét, hogy elektromos áram alkalmazása helyett kézi erővel üzemeltetett, tizennyolcadik századi nyomdagépeken dolgozott, rendkívül halkan. A rendőrök 2016. szeptember 20-án tartottak házkutatást a gyanúsított telkén, ahol a hétvégi ház kertjében összesen ötvenegy raklap könyvet találtak, melyek előzetes becslés szerint a megengedettnél jóval nagyobb mértékben tartalmaznak intenzív gondolatokat, fordulatos cselekményt és rendkívül érzékletes leírásokat. A tájleírások egyikébe belelapozva a nyomozást vezető hadnagy enyhe kábulatot észlelt magán, mely ugyan tudatvesztésig nem fokozódott, de a szúrópróbaszerű mintavétel alátámasztja azt a feltételezést, miszerint a törvényi előírások értelmében veszélyesnek minősülő olvasmányokkal állunk szemben. A kert 37 éves mosonmagyaróvári tulajdonosát a helyszínen elfogták és előállították a rendőrkapitányságra. A gyanúsított kihallgatásakor beismerte a bűncselekmény elkövetését, mentségéül azt hozta fel, hogy nehéz gyerekkora volt, szülei eltiltották a könyvek élvezetétől, és már akkor kénytelen volt a társaitól lopott regényekkel és verseskötetekkel módosult tudatállapotba ringatni magát a paplan alatt, egy zseblámpa fényénél.

 

KÖNYVRABLÓ

2017. június 5-én 20 óra 10 perc körül Budapest huszadik kerületében, a pesterzsébeti vasútállomás buszmegállójában egy ismeretlen férfi késsel arra kényszerített egy fiatalembert, hogy átadja neki a könyvet, amit az éppen olvasott. A srác próbált ellenállást tanúsítani, és könyörgőre fogta, mondván éppen ott tart, hogy Anna Karenina a tiszta szerelemre gondol egy farkasvonításos, havas éjszakán. A támadó könyörtelenül azt felelte, hogy ez őt teljesen hidegen hagyja, mínusz negyven Celsius-fokos hidegen, annyira hidegen, hogy csak akkor adja vissza a könyvet, majd ha fagy. És hogy még jobban megforgassa a fiatalember szívében a kést, kéjesen részletezte neki, hogy ő egy rendkívül biztonságos rejtekben, ahol soha senki sem talál rá, az első betűtől az utolsóig kiolvassa Tolsztoj remekét. A velejéig kiélvezi, sírni fog a ríkatós jeleneteken, falba veri a fejét a tragikus fordulatoknál, míg csak a vére ki nem serked, ha pedig valami ellenállhatatlanul humoros következik, nyerítve röhög majd rajta, hiszen búvóhelye annyira hangszigetelt, hogy az életben nem hallja meg a rendőrség. A srác a helyszínen elájult a lelki bántalmazás hatására, és később feljelentést tett a kapitányságon, érzelmi zsarolással és fegyveres támadással vádolva a férfit. A rabló a megszerzett értékkel elmenekült. A bűncselekménnyel kapcsolatban a rendőrök adatgyűjtést végeztek, és a környékbeli könyvtárak legelvetemültebb olvasóit megfigyelés alatt tartva megállapították a feltételezett elkövető kilétét. A nyomozók ezt követően elfogatóparancsot bocsátottak ki a huszonhárom éves S. Géza ellen, és megkezdték a budapesti lakos felkutatását. A Bűnügyi Bevetési Osztály munkatársai 2017. június 6-án 15 óra 19 perckor felismerték a férfit a csepeli Védgát utcában. Az elkövető észlelve a nyomozókat egy könyvszállító kocsi mögé próbált elbújni, de a rendőrök elfogták. Hiába könyörgött, hogy legalább az utolsó fejezet báli jelenetét elolvashassa még, mert a titkos találka reménysége és a pezsgőtől zákányos fejű katonatisztek hepciáskodása annyira, de annyira izgalmas. A hivatalos közegek elkobozták a kötetet, és hogy még mélyebbre nyomják a kést a sebben, közölték az elkövetővel, hogy ők mindannyian többször olvasták már az Anna Kareninát, de csak azért sem árulják el a végét. Hozzátették, hogy a börtönkönyvtárban megvan ugyan a regény, de valaki kitépte belőle az utolsó pár fejezetet.

(A szerző, névjegye szerint:” Író, költő, műfordító, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász. Harminc könyv, hat gyerek, évi száz fellépés.”)

 

 

 

 

 

KÖLTÉSZET NAPJA 2019 KARAFIÁTH ORSOLYÁVAL

Nehéz volt verset választanom, mivel az utóbbi években jobbára hosszú, több egységből álló verseket írok. Ez a szonett engem is meglepett, hogy egyáltalán még írok szonettet.

Bár az is mindig meglep, hogy egyáltalán verset írok.

Mindegyik egy új kezdet, a legutóbbit is a Brenta partján írtam, az első sor véletlenül ugrott be, és onnantól napokig nem voltam magamnál. Így volt ezzel is.

Régóta meg akartam írni az elszakadás képtelenségét, hogy nem lehet soha semmitől igazán búcsút venni, valamilyen formában ott marad velünk minden kapcsolatunk, minden érzésünk.

Ez amúgy egyszerre borzalmas és felemelő. 

Végig

Azt hittem, el tudok szakadni, nem bűn,

ha otthagyom a partot és a házam.

Hogy mindent hátra, hittem, mindenestül.

Hogy el. Hiába. Mindig lett utánam.


Még csak pár napja voltam tengeren.

Mikor vihar lett, tudtam, hogy miatta.

A Holdból villant rám a fél szeme.

S a tajték játszott, úgy csapott a tatra.



A hullámok lassan tépték a padlót.

És mindegyik seb boldogan beszélt:

„Ezt csak, hogy érezd, semmit nem tehetsz.



Ezt meg csak úgy. Megint, és nincs miért.

Ezt most azért, mert látom, most sem érted.

És ezt a vízbefojtott kölykökért."

 ( A szerző költő, fordító, publicista, énekesnő )

Van-e a papnak karácsonya? DONÁTH LÁSZLÓ

Nincs. Vágom rá gondolkodás nélkül, akár hívem vagy felebarátom, akár egy jó szándékú idegen kérdésére. Hogyan is lehetne, ha már négy héttel korábban, ádvent napjaiban végig, a sok-sok alkalom mind arra szolgál, hogy a lelkész híveit az ünnepre felkészítse.

A várakozás négy hete is ünnep, a beteljesülés napjai is azok, egészen január 6-áig, vízkeresztig. Negyven nap és negyven éjjel hódolunk a fénynek és az értelemnek, örvendezünk a másik létének, s ünnepeljük a szüntelenül megújuló életet. A társadalmi munkamegosztásban a spiritualitás szolgái, a szent hagyomány őrei, tanítói és hirdetői ez időben szakadatlan szolgálatra hivatottak, akárcsak az asszonyok. Az igazi pap legalább oly serény, mint az a menyecske, ki az ünnep minden napjára képes mást főzni, s finomságainak se szeri, se száma. A jó tiszteletes a derék asszonyhoz hasonlatos, ki nemcsak a kicsiny családra gondol, de barátaira is, akik egyedül vagy kórházban vannak, az öregekre is, az árvákra is, a senkinek sem kellőkre is. Magunkat nem érdemes ünnepelni, de jó a másiknak ünnepet teremteni. Meglepni ezzel-azzal, de mindenekelőtt önmagunkkal: testünkkel, lelkünkkel, időnkkel. S hagyni őt is, a másikat, hadd adja magát nekünk úgy, ahogy akarja az ünnep pár napra kimerevített idejében, ebben a kvázi örökkévalóságban. Mely akkor is igaz, ha csupán jel. És annak is igaz, aki csak a jelet látja, de azt már nem, amire felmutat.

Hanuka – a fény ünnepe: a hét a teremtés teljességének világossága. Ma, de egykor, Jézus születése előtt 168-ban, amikor Judás Makkabeus kiszlév hó 25-én visszafoglalta a jeruzsálemi templomot, még az újra elnyert szabadság ünnepe volt. A zsidóság az a nép, melynek a sötétség, a rabság és a bűn egyaránt az Istentől való elhagyatottság szinonimái. A világosság, a szabadság és a megtérés pedig Isten minden értelmet és igazságot felülmúló szeretetének eseményei. A zsidó-keresztény gondolkodás akkor is történeti, ha – alkalmazkodva a kor kulturális elvárásaihoz – mitologizál, vagy éppen ellenkezőleg: a racionális emberi gondolkodás öntőformáit használja. Ami igazán fontos, az történik, s mint ilyen, mindig materiális és dialektikus. Bizony, elég karácsonyt megidéznünk.

„Az Ige testté lett” – mondja a teológus János, és mi tudjuk Mátétól és Lukácstól is, hogy József el akarta zavarni általa nem érintett, mégis várandóssá lett asszonyát. Jézus az ember, minden ember megváltója, valljuk az első tanítványoktól mindmáig, de a betlehemi barlangpajta ölén véresen és szorongva vajúdó Máriát csak szuszogó és kérődző barmok és birkák veszik körül. Jézus a világ világossága, a mindennel dacoló értelem és a tiszta ész mestere, tanítjuk, kit nem ejt rabul sem a kegyesek gőgje, sem a nagy hitetők gyilkos moralizálása, de azt is tudjuk, hogy senki sem volt, ki meg nem botránkozott volna benne. Még atyjafiai, még tanítványai is, sőt még mi magunk is.

Ezt tudva jobb nekem karácsonykor szolgálni. Inkább munkássá teszem az ünnepet, mintsem pőre fogyasztójává váljak. Hiszen az ünnep mindig aktivitás, mindig teremtés, mindig megváltás. Így volt ez egykor a hanukát ünneplő Jézus számára is. S így van ez ma is. Boldogok az asszonyok, akik nem restek ünnepet teremteni, emlékezni és emlékeztetni, mécsest és gyertyát gyújtani. És boldogok vagyunk mi, akik társaik lehetünk a paradicsom elővételezésekor.

A szerző evangélikus lelkész

 

MP: HANUKA ÜNNEPÉN

HANUKA ÜNNEPÉN 

A „Roma Büszkeség Napján” megkezdett és az emlékezetes ünnepeimről,napjaimról szóló sorozatot folytatom, talán a legismertebb zsidó ünnepről történő megemlékezéssel és némi magyarázattal.

A Hanuka ünnepnapjainak  nincs a szombathoz hasonló légkörük. Mégis különböző vallási szertartások kötődnek hozzájuk, amelyek különleges történelmi jelentőségüket hivatottak tükrözni. A Tóra utáni kor legfontosabb ünnepei között tartják számon, mert ugyan nem a Tórán alapul (ilyen még például a Purim is) abban viszont egyedi, hogy jelentős hadi eseményt örökít meg a nép emlékezetében.

Hanuka ünnepe kiszlév hó 25-én (ma, 2018. 12. 02. napnyugta után) kezdődik, és nyolc napig tart. Annak a fontos győzelemnek állít emléket, amelyet a Makkabeusok három évig tartó szabadságharc után arattak az Izraelt elfoglaló szíriai görögök fölött, és legyőzték a görögök hellenista zsidó támogatóit is, akik változtatásokat akartak bevezetni a zsidó vallásgyakorlatban. A harc i. e. 165-ben a Jeruzsálemi Templom visszafoglalásával, megtisztításával és újra avatásával ért véget. A „chánuká” azt jelenti: „felavatás”, és arra utal, hogy újra Isten oltalmába ajánlották a Templomot, amelyet a pogány bálványok és praktikák beszennyeztek. De az emlékezés szól a nyolc napon át égő mécses csodájának is, mikor az egy napra elegendő kóser olaj nyolc napig égett a mécsesben, biztosítva az új olaj előállításához szükséges időt.

A Hanuka, a judaizmusban az egyistenhívő zsidó vallás diadalát is ünnepli a hellenizmusnak a  különböző vallásokat/vallási elemeket összemosni igyekvő törekvései felett.

  • A legfontosabb vallási szertartás az, hogy minden este meggyújtják a hanukai menóra lángját. A hanukai menóra nyolckarú kandeláber, amelyen külön helye van a „szolgalángnak”. A karok lehetnek gyertyatartóként vagy viaszmécstartóként kiképezve. A lángokat a „szolgával” gyújtják meg: amelyet sámásnak hívnak.
  • A hanukai menóra lángját nem szabad gyakorlati célra – olvasásra, világításra, cigarettagyújtásra stb. – használni. A „szolgagyertya”, arra való, hogy ha szükséges, ennek lángját használhassuk.
  • A menórát az ablak közelében kell meggyújtani, hogy kívülről látni lehessen, ezáltal nyilvánosan hirdesse Hanuka csodáját.

Ez az ünnep a téli estéken különösen meghitt és sok vidámsággal teli. A felnőttek és a gyerekek “trenderlivel” (hanukai pörgettyű) játszanak, olajban sült finomságokat kapnak és hanukai dalokat énekelnek. Az elbeszélők Hannára és hét fiára is emlékeznek, akik inkább a mártírhalált választották, mintsem hogy megszegjék Isten törvényét és leboruljanak az idegen istenek előtt.

Ennek az ünnepnek semmi köze karácsonyhoz. Ennek ellenére sokan párhuzamot vonnak a két ünnep között, mivel az évnek ugyanarra a részére esnek, mindkét ünnepnek tartozéka a gyertyaláng és mind a két ünnepkor ajándékot kapnak a gyerekek. Azonban zsidók számára ez kevésbé jelentős ünnep (megengedett a munka) mint a karácsony a keresztény vallásúak számára. Az ajándékozás pedig az együttélés során lett az ünnep része, hogy a zsidó gyerekek rossz érzéseinek elejét vegyék kis társaik karácsonyi ajándékait látván.

Legyen  Hanuka ünnepe mindenkinek vidám és boldog!

(Forrás: Hayim Halevy Donin: Zsidónak lenni)