MP: Ferencvárosi előválasztásról – szubjektíven!

Meg kell vallanom, hogy semmi nem köt a IX.,  kerülethez és személyesen nem ismerem sem Baranyi Krisztinát, sem Jancsó Andreát. Persze én is olvastam a kerületi botrányokról, de felelősségteljes állásfoglaláshoz kevés az ismeretem.

És mégis izgalommal vártam az eredményeket, a kerületben zajló polgármesteri előválasztásról.

Hogy miért ?

Mert azt gondolom, hogy a valódi önkormányzatiságot – a maga teljességében értelmezve, ahol valóban a helyi problémákra ,  valóban helyi válaszok születnek  a valóban helyi közéletben aktív emberek által – egyre kevesebben tűzik a zászlójukra.

Pedig ha valami válasz lehet / lehetne a NER -el szemben, az a valódi helyi önkormányozás lehetőségeinek, működőképességének helyreállítása. Tudom, hogy ennek legfontosabb és legkeményebb gátjait a központi szabályozások sora emelte, a finanszírozás bűnös átszabásával, a kötelező feladatok és a hozzá tartozó vagyonelemek szükségtelen és káros centralizálásával (államosításával), a választási szabályok antidemokratikus és cinikus megváltoztatásával… és sorolhatnám a mindannyiunk által  ismert, bármely autonómiát ellehetetlenítő, azonban az autoriter berendezkedést elősegítő NER szabályokat.

De egyvalamit nem tudott a NER mégoly rafináltnak tűnő és a Vezér vad álmai iránt teljes lojalitást mutató jogász sereg sem betiltani és az a civilkurázsi.

Erre mutatnak – remélhetőleg sikeres – budapesti példákat a józsefvárosi és a ferencvárosi polgármester jelöltek. Más körülmények között, más módon váltak jelöltté.

A lényeg azonban az hogy bebizonyítják,  a civileknek nemcsak megtűrt helyük lehet azon a játéktéren melyet  –  aránytalanul nagy mértékben ural a pártpolitika.

Mindenkinek igaza van aki azt mondja, hogy kemény meccs volt.Nem akarok és nem is tudnék egyik félnek sem igazat adni, mert a részletek elégséges ismerete nélkül ennek nincs helye. Talán még ezután is lesz vitájuk… nem baj!

Hiszen arról van szó valójában, hogy a civilek, vagyis mi, a választópolgárok, együtt, mindnyájan mennyire szólhatunk bele közvetlenül azoknak a budapesti testületeknek a várható összetételébe amelyek legközvetlenebbűl fogják intézni a mindennapjaink ügyes bajos dolgait.

Nos, tegnap délután én nem Jancsó Andrea ellen szurkoltam, hanem egy olyan következetesen képviselt politikai álláspont sikeréért amely kiköveteli a civileknek a pártokkal egyenrangú lehetőségeit. Lehet ez ma még Dávid és Góliát küzdelmének látszik, de elröppentek az első parittyakövek…

Mert lássuk be a jelenleg ellenzékként működő pártok innovációs képessége, hitelessége, mozgósító képessége, de még sokszor a saját maguk által  vállalt értékeiknek megfelelő terep munka is hagy maga után némi kívánnivalót. Ezért fontos, hogy a civil szféra frissessége és az új szemléletmódja minél hamarabb, minél erősebb hatással legyen a jelenlegi ellenzék politikai elitjére.

Én  ezért szorítottam Baranyi Krisztinának, akinek álláspontja a szavazatok 72 %-val felülkerekedett. Azonban szerintem nincs vesztese ennek az előválasztásnak, ahol két tehetséges, komoly reményekre jogosító politikust ismerhetett meg, nemcsak Ferencváros!

Hölgyeim, csak így tovább!

(Véleményedet, hozzászólásodat itt várom:https://www.facebook.com/groups/762663054098897/?ref=bookmarks)

“VILLÁM – VITA”, viszontválaszok a Ferencvárosban Jancsó Andrea Katalin vs. Baranyi Krisztina

JANCSÓ ANDREA KATALIN :

Baranyi Krisztina programjának legtöbb elemével egyetértünk. Úgy látjuk, hogy Kriszta Ferencvárosról alkotott jövőképe nagyon hasonlít Jancsó Andrea és a Momentum víziójához, elképzeléseihez. A mi programunk több konkrét és a megvalósítás útját is kijelölő elemet tartalmaz. Reméljük Kriszta is el fogja mondani, le fogja írni, hogy az elképzeléseit miként valósítaná meg.

Rövid reakciónkban így inkább néhány politikai összefüggésre szeretnénk rávilágítani.

  • A NER csak akkor győzhető le, ha minden budapesti kerületben 1 ellenzéki polgármesterjelölt és minden egyéni választókerületben 1 ellenzéki képviselőjelölt indul. A 2018-as OGY választás után világossá vált, hogy ezt várják tőlünk az ellenzéki szavazók. Mostanra megtörtént: a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd közös jelölteket állít. A tárgyalási folyamatok lassúak és idegtépők, és minden szereplő hatalmas engedményeket tesz, sok személyi ambícióról mond le, hogy együtt közelebb kerülhessük a célhoz: a Fidesz legyőzéséhez és a NER lebontásához.
  • Ferencvárosban ebbe az együttműködésbe vártuk Krisztát is. Alpolgármesteri helyet, egyéni választókerületet és az Antikorrupciós Bizottság vezetését ajánlottuk neki, de ezeket ő mind elutasította. Most, az előválasztási megállapodásban is kapna képviselői helyet még a veresége esetén is, de ő ezt se fogadja el.
  • Nagyon fontosnak tartjuk hangsúlyozni a leendő testület sokszínűségét. Amennyiben a 12 egyéni választókerület mindegyikében 1 ellenzéki jelölt indul, akkor az összesen 17 tagú testület remélhetőleg az alábbi felállásban működik majd: 5 Fidesz, 3 Momentum, 3 DK, 3 MSZP, 1 Jobbik, 1 PM (aki egyben Kulcs egyesület tag is), +1 PM vagy LMP (a fővárosi megállapodás függvényében). Ezekből a számokból látszik, hogy az ellenzéki pártok közül senkinek nem lesz többsége, senkinek nem lesz hangadó szerepe, az ellenzéki pártoknak együtt kell tudni működni a következő 5 évben (A testület 18. tagja pedig maga az ellenzéki polgármester lesz.) A testületben egyik ellenzéki pártnak sem lesz abszolút hatalma, még akkor sem lesz meg a többsége, ha a Fidesszel együtt szavaz! 
  • A sikeres polgármesterjelölt egyik legfontosabb ismérve a magas támogatottság. Nem tudjuk, mennyien támogatnák Baranyi Krisztinát, hiszen a fizetett hirdetésben is tolt petícióját pár százan írták alá, javarészt nem kerületi lakosok. Azt tudjuk, hogy tavaly 3%-ot kapott az OGY választáson. És azt tudjuk, hogy Baranyi Krisztina mögött nem áll olyan politikai közösség, amelyik releváns támogatottsággal bír a kerületben. Mögötte áll viszont Puzsér Róbert, aki Tarlós István leváltása ellen küzd, aki Budapesten a NER malmára hajtja a vizet, mert nem merte megméretni magát az előválasztáson.
  • A Baranyi Krisztina mögött álló Kulcs Egyesületet nem tudjuk releváns ferencvárosi civil közösségnek tekinteni. Honlapjuk nincs, facebook oldaluk pedig egy lebutított Baranyi facebook oldalnak felel meg. Teljeskörűen meghirdetett taggyűlésük évek óta nem volt, és nem szavaznak demokratikus módon. Civil tevékenységük egy-két szemétszedésre korlátozódott az elmúlt években. Félreértés ne essék a köztisztaságot mi is fontosnak tartjuk, a helyi Momentum alapszervezet is rendszeresen szervez szemétszedési akciókat. De ennyi tevékenység alapján a Kulcsot nem tudjuk valódi, aktív, helyileg beágyazott, jelentős tagsággal rendelkező civil közösségnek tekinteni.
  • A Jancsó Andrea mögött álló politikai közösség az EP választáson Ferencvárosban 51%-ot ért el, míg a Baranyi mögött állók mindössze 8%-ot.
  • Mi, a Momentum közössége, Ferencváros legerősebb ellenzéki pártja Jancsó Andreát választottuk ferencvárosi polgármesterjelöltünknek. Benne látjuk azt a képességet, hogy egy együttműködő, Ferencváros jövőjéért dolgozó testületet tud kovácsolni a szétaprózott pártok képviselőiből. Benne látjuk azt a képességet, hogy nem háborús állapotok lesznek a képviselőtestület ülésein, hanem csapatmunka. Benne látjuk azt a képességet, hogy nem „one-man show”-ként fogja majd fel a polgármesteri munkát, hanem a sok új képviselőből (jogászokból, közgazdászokból, építészekből, mérnökökből) a legjobbat kihozva Ferencváros jövőjéért fog dolgozni minden nap.

Támogatjuk az előválasztás intézményét, és reméljük, hogy a NER lebontásának érdekében Kriszta is így tesz majd.

Csakis rajta múlik, hogy lesz-e előválasztás.

BARANYI KRISZTINA :

Őszinte kíváncsisággal és örömmel olvastam polgármesterjelölt társam, Jancsó Andrea programját a Kerekasztal villám-vitáján. Az itt is közzétett írásaink alapján pontosan látszik, hogy a kerülettel kapcsolatos terveink között jelentős átfedés van. Tiszta, környezetbarát és a ténylegesen a ferencvárosiak érdekeit szolgáló helyhatóságot szeretnénk mind a ketten.

Andrea programjának akadnak olyan elemei is, amelyek az enyémben nem szerepelnek. Ilyen például a részvételi költségvetést. Más javaslatival együtt ezt is kifejezetten figyelemreméltó elképzelésnek tartom és remélem, hogy az októberi választás után felálló ellenzéki vezetésű önkormányzatban lehetőségünk lesz ezt is megvitatni.

Bár írásaink fókusza és struktúrája is eltérő, ezért az összehasonlítás a figyelmes olvasót is nehéz feladat elé állítja, azt gondolom, hogy lényeges különbségek is tetten érhetőek. Ezeket leginkább hosszabb távú, általánosabb céljaink és politikai önképünk között találjuk.

Míg jelölt társam ambícióiból kizárólag Ferencváros – kétségtelenül szükséges – felvirágoztatása látszik, addig én a kerületi munkát országos konteksztusban is látom. Valószínűleg ez a különbség megmutatkozik a megcélzott polgármesteri szerepkörről alkotott felfogásunkban is. Arra számítok, hogy az ellenzéki polgármestereknek – legjobb esetben is még három éven át – kegyetlen kemény küzdelmet kell folytatniuk a településük és általánosságban is a demokrata közösség érdekében. Természetesen ebből a szempontból se mindegy, hogy a remélt győzelem esetén Ferencváros a néhány vagy a számos ellenzéki vezetésű önkormányzat egyike lesz-e és különösen nem mindegy, hogy a fővárost Tarlós István vagy Karácsony Gergely vezeti-e. De az biztos, hogy ehhez a küzdelemhez rendkívül elszánt, erős és kitartó település-vezetői karakterekre van szükség.

A másik érzékelhető különbség, talán már az előválasztási kampánytól sem függetlenül, kettőnk támogatottságának alapjairól szól. Egyértelműen erre utal Jancsó Andrea írásának címe “Az összellenzéki polgármester jelölt programja”. Ez a cím pontosan illeszkedik kampányának abba az állításába, amely szerint ő a helyi pártszervezetek jelöltje (amit az Andreát támogató erők rendszeresen “a pártok jelöltjeként” szeretnek kifejezni) én pedig független jelölt lennék. Utóbbi besorolás legfeljebb annyiban igaz, hogy valóban pártonkívüli és főleg szuverén politikus vagyok. De eközben legalább két párt, az LMP és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt támogatását is élvezhetem. Támogatásáról biztosított számos meghatározó ellenzéki politikus, így például Karácsony Gergely és Szél Berndett valamint olyan korábbi ellenzéki kiválóságok, mint Bajnai Gordon, Kuncze Gábor és Gegesy Ferenc. (Külön pikantériája jelenlegi helyzetemnek, hogy a mögöttem álló politikai erők között megvalósul a Karácsony-Puzsér koalíció is.)

Szeretném kihasználni az alkalmat, hogy ismét leszögezzem: minden ellenkező hireszteléssel szemben, semmilyen szempontból nem vagyok a pártok ellenfele. Éppen ellenkezőleg, a pártokat a demokratikus politikai működés alapjainak tartom őket. Soha, egyetlen szóval se támadtam “a pártokat”. Annál inkább a rossz vagy korrupt politikusokat. Pártsemlegesen, mindegyiket.

Észrevételed van? Beszélgetnél,vitáznál erről? Itt teheted: https://www.facebook.com/groups/762663054098897/?ref=bookmarks

LÁSZLÓ RÓBERT: Budapesti útvesztő-Apátia és remény az ellenzéki oldalon

( A MÉRECE 2019-07-10-i cikkének után közlése, a szerző hozzájárulásával.)

Az ellenzéki oldalon már jó ideje egyszerre van jelen az apátia és a remény. Az apátia, amely szerint semmi értelme semmilyen választásnak, a NER úgyis leválthatatlan, illetve a remény, amely szerint ha a pártok végre képesek hatékonyan együttműködni, ősszel több bástyát visszafoglalhatnak.

Az ellentmondást nem lehet és nem is szükséges feloldani. Ahogy a mindennapi életünkben is ellentétes érzések, meggyőződések irányítják cselekedeteinket, úgy a NER alagútrendszerében is több felvillanó fénysugárról feltételezhetjük, hogy az fog elvezetni a napfényre. Könnyen lehet, hogy egyik sem fog.

Az EP-választás, majd a budapesti előválasztás mindenesetre sokakban felerősítette a reményt.

Bár sokáig úgy tűnt, az előválasztás nem lesz több, mint Karácsony Gergely főpolgármester-jelöltségének – egyszersmind az MSZP pozíciójának – megszilárdítása, a maga természetességével csatornázta be az EP-választáson felszínre tört optimista hullámveréseket. A résztvevők, jól-rosszul, de meg tudták mutatni, hogyan kellene kinéznie egy valódi politikai versengésnek, a választók egy jelentős részéről pedig kiderült, hogy ki van éhezve a téttel bíró, nem lefutott politikai küzdelmekre.

Ez a lendület azonban nem tart ki magától októberig, és

jól látszik az is, hogy a Fidesz és az ellenzék kooptált része mindent megtesznek annak megtöréséért.

A kormánypártnak ugyanis van mit veszítenie.

Tarlós István viszonylagos népszerűségét hajlamosak vagyunk túlértékelni, valójában sosem nyert választást erős rivális ellen: 2010-ben az épp összezuhanó MSZP jelöltjét, Horváth Csabát győzte le, 2014-ben pedig a népszerű politikusnak aligha nevezhető, a Falus Ferenc-kaland után az utolsó pillanatban előrángatott Bokros Lajossal szemben nyert, mindössze 13 százalékpontos különbséggel. 2006-ban volt kemény ellenfele, az akkor 16 éve regnáló Demszky Gábor, akit megszorongatni igen, legyőzni nem tudott. Az sem mellékes, hogy választásról választásra kevesebb szavazót sikerült Tarlós mellett mozgósítani: 2006-ban még 349 412 szavazattal (45,2%) kikapott, 2010-ben 321 908 (53,37%), 2014-ben már csak 290 675 szavazattal (49,06%) nyert.

A főpolgármesternek tehát 13 év óta először lesz olyan kihívója, aki egyáltalán eséllyel száll ringbe ellene. Karácsony személyénél jelentősebb hátrány a Fidesz számára, hogy ezúttal

nem számíthat a jelöltállítási időszakig elhúzódó ellenzéki főpolgármester-jelölti castingra,

márpedig éppen ez volt az, ami öt évvel ezelőtt bénítóan hatott az ellenzéki pártokra, és hervasztóan a választókra. Most, – úgy tűnik, – mind elfogadták az előválasztás eredményét, és bár eltérő lelkesedéssel, de beálltak Karácsony mögé. Ha ezt be is tartják, és képesek a kampányban is odatenni magukat, a főpolgármesteri pozíció elérhető közelségbe kerülhet (legfeljebb Puzsér Róbert és a Fidesz esetleges kamujelöltjei zavarkeltésére számíthatnak).

A főpolgármesteri poszt azonban fővárosi közgyűlési többség nélkül szinte semmit nem ér. Ahhoz, hogy az ellenzék működtetni tudja a fővárost, a kerületi polgármesteri székek bő többségét is meg kell szerezniük, úgy, hogy lakosságarányosan is lefedjék a budapestiek több mint felét. Ez már keményebb lecke, és sokan ellenérdekeltek abban, hogy sikerre vigyék a projektet. A körvonalazódó ellenzéki koordináció több jelöltjével kapcsolatban is okkal merül fel a kérdés:

vajon tényleg beágyazottak-e a nevük elé került kerületben (a teljesség igénye nélkül: V., VII., XII., XIV., XXI.)?

Vagy a másik véglet: vajon kinek a tyúkszemére lépett a helyben vitán felül aktívan és eredményesen dolgozó ellenzéki politikus, amiért aztán mindent megtesznek, hogy ellehetetlenítsék a jelölését (IX.)? A Pesterzsébeten 25 éve regnáló, baloldali kötődésű polgármester Fidesz általi átcsábítása az eddigi leghomályosabb fejlemény, ahogy Soroksáron is úgy tűnik, a legyőzés helyett a levadászás eszközét választja a hatalom (a 25 év után visszavonuló polgármester által támogatott jelölt mögé állnak be).

2014-ben mindössze hat helyen nyert nem fideszes polgármesterjelölt, ebből az utóbb említett kettő könnyen benarancssárgulhat, ahogy Zuglóban sem lehet készpénznek venni, hogy Horváth zökkenőmentesen hozza Karácsony korábbi kerületét. A XIII., a XV. és a XIX. kerület minden bizonnyal ellenzéki kézen marad, de az áttöréshez még legalább 9, inkább 10-11 ellenzéki győzelemre volna szükség. Márpedig az elmúlt hetek furcsa budapesti kerületi hírei arra engednek következtetni, hogy a Fidesz aknamunkája eredményes. Vélhetően belső méréseik azt mutatják, hogy

bár az ellenzéknek van esélye kritikus mennyiségű kerületet nyerni, elegendő közülük néhányat ellehetetleníteni ahhoz, hogy egy esetleges ellenzéki főpolgármester béna kacsává váljon a Városháza szűk fideszes többségének szorításában.

Ez a kormány számára a legkedvezőbb forgatókönyv: ősszel hagyja az ellenzéket és szavazóit részsikereknek örülni, majd az új városvezetés a belső küzdelmeivel lesz elfoglalva, miközben a kormányzat Budapest minden bajáért ujjal mutogathat rájuk. Egy ilyen helyzet 2022-re a Fidesz budapesti pozícióit is feljavíthatja.

Akkor nem is érdemes szavazni? Bármit csinálunk, csak a Fidesz járhat jól? Nem egészen. Nem feltétlenül az apátiának kell legyőznie a reményt, megtörténhet ez fordítva is.

A Fidesz terve akkor borul, ha minden igyekezete ellenére a szavazói elszántság kellő számú ellenzéki polgármesteri győzelmet eredményez.

Persze, mivel a kormány továbbra is kétharmados parlamenti többséggel rendelkezik, a központi-fővárosi-kerületi hatáskörökkel kedvére trükközhet.

Világosan látszik, hogy a Fidesz tart a budapesti önkormányzati választástól, amire nem csak az isztambuli példa miatt van jó oka.

A 2010-es kétharmados győzelem nem jöhetett volna létre az a szervezeti-anyagi háttér nélkül, amit a 2006-os önkormányzati választáson elért fideszes áttörés alapozott meg.

Bár akkor ez elsősorban vidéken történt meg, kilenc fővárosi kerületben is fideszes (vagy Fidesz-közeli) győzelem született. Ehhez hasonló építkezési lehetőséget Orbán Viktor nem kíván megengedni az ellenzékének.

( A szerző közgazdász-politológus, választási szakértő, politikai elemző, egyetemi oktató)

A cikkről vita fórum a „kerek asztal” csoportban:

https://www.facebook.com/groups/762663054098897/

 

GEGESY FERENC: Újabb esély

Az ÉS–ben, 2019-06-14.-én megjelent cikk aktualizált változata.

Érdekes eredményeket hoztak az uniós választások, a 2018-as országos választásokhoz képest a Jobbik és az LMP támogatóinak csak az ötödét, az MSZP a harmadát tudta megtartani, az átrendeződés haszonélvezője a szavazatait megduplázó Momentum és a DK, a szavazati arányát növelő Fidesz volt. A kommentárok mégis többnyire a helyzet változatlanságáról, vagy a Fidesz aránynövekedése miatt a romlásáról szólnak. Véleményem szerint viszont a 2010-es évek politizálásával elégedetlen választók 2012, 2017 és 2018 után egy újabb, negyedik esélyhez jutottak a nyomasztó Fidesz túlsúly megtöréséhez.

A mostani szavazás értékeléséhez érdemes röviden áttekinteni a korábbiakat. A választópolgárokat magatartásuk alapján 3 csoportba lehet sorolni.

A szavazójogosultak – kisebb ingadozások mellett – egyharmada egyáltalán nem megy el szavazni. A rendszerváltás legnagyobb vesztesein – a tsz-ek lerombolásával hazavágott falusi lakosságon, a vattamunkásokat már nem igénylő iparból többnyire szintén a falvakba hazaáramló munkásokon, a városok addig is a legrosszabb körülmények között élő lakóin a kormányváltások sem segítettek, a családok ezt a helyzetet átörökítik, a sorozatos csalódások miatt már egy újabb váltás lehetősége is hidegen hagyja őket. Kismértékben megmozgatni is csak akkor lehet, ha még azt a kis megélhetést is veszélyben érzik, amit a közmunka jelent (migránsok által, vagy a szavazástól való távolmaradás esetén várható retorzió miatt – mint 1990 előtt).

A második csoportot ugyan érdekli a politika, de ezt a közvetlen környezet életszínvonal változásával méri. Ha a választás előtti évben nőtt a reálbér, maradt a kormány, ha nem, akkor ment. (2 év – 1998 és 2002 – látszólag nem illik a képbe, növekvő előző évi bérek ellenére bukott a kormány. A vezető kormánypárt akkor is jól teljesített, de a leamortizált koalíciós társ súlyos szavazatvesztése, illetve parlamentből való kiesése miatt a parlamenti többség elveszett.) Érthető emberi magatartás, a pártok értenek a gazdasághoz, a feladatuk az, hogy – a prosperáló külföldi környezetben nálunk is – növeljék az életszínvonalat. A csoport nagysága szintén a harmadot közelítheti, erre utal, hogy az EU választáson – amelynek a hazai életszínvonal szempontjából való fontossága nem annyira kézenfekvő -, a részvétel az előző országgyűlési választáshoz képest 26 százalékponttal csökkent. (2014-ben, amikor a két választás között két hónap sem telt el, a csökkenés 33 százalékpontos volt.)

A harmadik csoportot érdekli a politika és döntéseiben hajlamos országos szempontokat is figyelembe venni. De még körükben is vannak megingathatatlan törzsszavazók, mint például a határon túliak, vagy a Munkáspárt hívei, akik nem elpártoltak, hanem idős koruk miatt kihaltak. Az éles politikai viták csak a csoport nem törzsszavazóit érintik, a politikusok mégis hajlamosak ebből az egész társadalomra érvényes következtetéseket levonni. Ebben a csoportban nagy súllyal jelenik meg a ballib értelmiség összefogást sulykoló érvelése, ami ugyan helyes elképzelés, de a megvalósítása eddig katasztrofális módon történt. Ugyanis a véleményt nyilvánítók többsége nem veszi észre – nem hajlandó észrevenni? – hogy 2010 óta a Fidesz és a politizálásában vele nagy átfedést mutató Jobbik szavazótábora együttesen a 2/3 körül ingadozik, jobboldali szavazók leválása nélkül a Fidesz leváltása reménytelen (egy nem kívánatos gazdasági katasztrófa kivételével). Bajnai 2012-es fellépése egy rövid időre az általa elindított Együtt és a baloldali pártok többségét mutatta, de a baloldallal való teljes összefogás erőltetésével sikerült a pártot a jobboldali szavazók előtt hitelteleníteni, ami a következő évben elkezdődő reálbér növekedéssel együtt ismét Fidesz 2/3-hoz vezetett. A 2017-ben a NOLimpiával berobbant Momentumot az MSZP listára való betagozódás elutasítása miatt előbb alaptalan támadásokkal majd elhallgatással sikerült a parlamenten kívül tartani, a Momentum a balról-jobbról csak az ellenszenvét nyilvánító környezetben alapvetően budapesti ismertségét nem tudta országossá növelni. A 2018. februári időközi hódmezővásárhelyi polgármester választáson Márki-Zay Péter a teljes ellenzék támogatásával váratlan győzelmet aratott, mivel az országos választás előtt egy párt sem vállalta saját jelölt indításával a biztosnak tartott vereség kockázatát. Utána ugyan ismét feléledt az összefogás igénye, de az elvi egyetértés mellett az utolsó pillanatig folytatott személyi alkudozás összesen 1 pluszmandátumot eredményezett, míg a választóknak a hivatalos megegyezéssel vagy anélkül megnyilvánuló, az esélyesnek tartott jelöltre való spontán átszavazása 12-t. A 6 éve tartó életszínvonal növekedés pedig a Fidesznek félmilliós szavazatnövekedést eredményezett. A jobboldali szavazók megszerzésének esélyéről való lemondás esetén a közös lista persze jó megoldás, aminek legfőbb haszonélvezője az MSZP. A jó választási pozíciók elosztásánál kézenfekvő az előző választási eredményekkel való érvelés (a közvélemény-kutatók tévedhetnek, a választásig hátralévő fél-egy évben a választói hangulat változhat stb), az újonnan induló szervezeteknek pedig az egyenlőtlen felek közti alkuban megszerezhető 1-2 biztos hely is a megkapaszkodás látszólagos lehetőségét jelenti. Az ilyen „összefogás” elfedi az MSZP folyamatosan csökkenő támogatottságát és hosszabb távra biztosítja a – vezetők – politikai szerepét.

A 2018-as választások új jelenséget is mutattak. A budapesti és szabolcsi választókerületek, mint gyökeresen eltérő területek eredményeit végignézve, szintén hármas tagolódást láthatunk.

– A 2014-hez képest a minden választókerületben növekvő részvétel mellett, mind a 6 szabolcsi és 8 budapesti körzetben nőtt a Fidesz szavazóinak száma és aránya is. A budapesti Fideszes aránynövekedés azonban elmaradt mind a szabolcsitól, mind a budapesti baloldali aránynövekedéstől (és 1 budapesti mandátumot a Fidesz el is vesztett).

– 5 körzetben ugyan nőtt a Fideszes szavazatok száma, de aránya nem (2 mandátumvesztés).

– 5 körzetben pedig még a Fideszes szavazatok száma is – a csúcsra járatott propaganda ellenére -, csökkent. Ezek pedig éppen azok a területek, ahol a jobboldal kezdettől fogva erős (I, II, V, XI, XII kerületek). Itt mégis csak 1 mandátumvesztés történt, ott, ahol a közös jelölt nem MSZP/DK-s volt, hanem az egyik oldalhoz sem tartozó, röviden a centrumban álló LMP-s. Az I. kerületben a jobboldal 1990 óta minden választást megnyert, de a csalódott Fideszesek ezúttal tudtak kire szavazni.

Az európai parlamenti választásokon minden országban lényegesen kisebb az érdeklődés, a hazai adatok értékelésénél ezért óvatosnak kell lennünk, több, nehezen számszerűsíthető, külön-külön csak részmagyarázatot nyújtó tényezőt kell figyelembe vennünk.

A választók „elvesztésének” több oka is lehet.

Nem érdekli őket az európai parlamenti választás, hiszen ennek az életszínvonal alakulásával való kapcsolata nem könnyen látható át. A pártok között ebben jelentős különbségek vannak, 2014-ben a Fidesz és a baloldali pártok szavazatszáma az átlagosnál kevésbé, az LMP-é átlagosan, a Jobbiké az átlagost jóval meghaladóan, a harmadára csökkent. Ez a Fidesz súlyának a növekedését önmagában is magyarázhatná, de a többi változást legfeljebb részben.

A két választás között eltelt időszakban a támogatók egy része csalódott a pártjában, nem talált magához közelálló másik pártot, ezért most otthon maradt. Ez magyarázhatná például az LMP vagy az MSZP szavazatvesztésének nagy részét, de legkevésbé a Jobbikét: amennyiben a harcos Jobbik hívőket zavarta a párt centrum felé való elindulása, náluk a legkevésbé valószínű az otthon maradás, hiszen választhattak a korábbi politizálást folytató Mi Hazánk párt vagy az addigi politizálásuknál ugyan lágyabb, de mégis hozzájuk közelálló Fidesz között.

Csalódtak a pártjukban, ezért most másra szavaztak. A Jobbik-Fidesz átjáráson kívül nyílván ez áll az MSZP-DK ellentétes változása mögött, de lehetnek még más, kevésbé nyilvánvaló mozgások is.

Nagy vesztesek és nagy nyertesek mind a jobb, mind a baloldalon, mind a centrumban szerepelnek, érdemes az adatokat ilyen csoportosításban is megnézni. A (radikális) jobboldal (Fidesz, Jobbik, Mi Hazánk) együttes súlya több mint 6 százalékponttal csökkent, míg a baloldalé (MSZP, DK, Együtt, PM) közel 5-tel, a centrumé (LMP, Momentum és a Kutyapárt) közel 3-mal nőtt (a különbözet a 2019-ben eltűnő kamupártoktól származott). Miután a centrumban megjelent egy, a jobboldali érzelműek által is elfogadható párt, a szavazatvesztés mögött jelentős számú csalódott Fidesz támogató Momentumra való átszavazása állhatott (a Jobbiknál az ilyen irányú mozgás kevésbé valószínű, a cél pedig az eredmények alapján nem lehetett az LMP). Az átrendeződést a budapesti eredmények még markánsabban mutatják. A baloldal súlya változatlan, a jobboldal 4,5 százalékpontos csökkenése a centrumot gyarapította. Ennek megfelelően a Momentum lett a legnagyobb ellenzéki párt a stabilan jobboldali bel-budai és az inkább baloldali orientációjú belső-pesti – V, VI, VII, VIII, IX és XIII (!) – kerületekben is.

A Jobbik irányváltása eleve kockázatos volt és utólag kiderült, számára nagy veszteséggel is járt. Az LMP-nél ezt az együttes választási fellépés ügyében a 2018-as választásokat megelőző hónapoktól folyamatosan tartó zavaros helyzet, a csak a választásokra érvényes megállapodás kötések elutasítása – sőt büntetése -, legismertebb vezetőinek emiatti távozása okozhatta. Az MSZP szavazói könnyebben mozdulhattak, hiszen nekik alternatív lehetőségként ott volt a közös múlt alapján közelálló, Gyurcsányt a tűzvonalból kivonó DK és minden bizonnyal sokukat zavarta az elvi és gyakorlati politizálást helyettesítő, csupán a személyi pozíciók elérésére-megtartására irányuló politika. (A választást közvetlenül követő gyöngyszem, hogy vezetői vállalják a felelősséget a katasztrofális vereségért és maradnak, viszont megvitatják, hogy ki kapja meg az egyetlen brüsszeli mandátumot.)

Tehát 3 meghatározó szereplő maradt a színen, a Fidesz a radikális jobboldalon, a DK a baloldalon (amelynek, ha Gyurcsány a későbbiekben nem jelenik meg hangadói szerepben, komoly szerepe lehet) és a centrumban a Momentum. További fontos változás, hogy a legszélsőségesebb tagjait elvesztő Jobbikkal – hacsak nem hajt végre egy (megmaradt szavazói nagy részének a centrum felé való mozgását előidéző) hátraarcot – választási együttműködés kialakítható.

Milyen következtetéseket lehet levonni a hamarosan bekövetkező önkormányzati választásokra?

Természetesen folytatni, vagyis inkább elkezdeni kéne a – most már nem egy párt dominanciájára épülő, pusztán a pozíciók megszerzésére koncentráló – választási szövetség felépítését. Ennek szakítópróbája lehet a budapesti megállapodás sorsa. Az ellenzéki pártok még 2018 végén megállapodtak a közös főpolgármester-jelölt kétfordulós (első körben a baloldali jelöltek közötti) előválasztáson történő kiválasztásáról, majd áprilisban az MSZP-PM, DK és a Momentum a 23 kerület mindegyikében a közös jelöltet megnevező pártról, az LMP és a Jobbik esetleges későbbi csatlakozásának lehetőségét is fenntartva. A pozíciók szétosztása ismét a jól bevált MSZP taktika, a vélt támogatottsági arányok szerint (valójában még azt is meghaladóan) történt: 12 MSZP-PM, 6 DK és 5 Momentum jelölési lehetőség. A gyökeresen más erőviszonyokat mutató tényleges helyzetben a dilemma nagy: egyrészt a megállapodásokat illik betartani, másrészt a több helyen támadható személyt megnevező MSZP túlsúly fenntartása kontraproduktív, a választókkal a nagy bukás elfelejtetése és az ősszel a mégis rájuk való szavazás elérése problémás lehet. A legnagyobb figyelemmel kísért ügyben az addigi megállapodás felbontása egy egyoldalú bejelentéssel tulajdonképpen megtörtént. A DK januárban, a főpolgármesteri előválasztás első fordulója előtt bejelentette, hogy a PM-es Karácsony Gergelyt támogatja („érthető okból” az MSZP-s Horváth Csabával szemben), a választás másnapján Gyurcsány megerősítette, hogy Karácsonyt továbbra is jó jelöltnek tartják és támogatják, majd egy hét múlva bejelentették, hogy a második fordulóban mégis indítanak saját jelöltet (amivel az MSZP által támogatott jelölt esélye erősen lecsökkent). A Momentum természetszerűleg nem vett részt az első fordulóban, a második fordulóban induló személy kiválasztásáról az EP választás után döntött, viszont Gyurcsánynak ismét sikerült hiteltelenítenie saját magát, a megállapodás változatlan fenntartásának morális indoka erősen meggyengült. A későbbi együttműködés érdekében elvárható, az MSZP számára most már hátrányos erőviszonyok későbbi kihasználásának elkerülése érdekében számára is hasznos lenne egy gesztus, néhány kerület átadása. Az MSZP hivatalban lévő 4 polgármesterének most is jók az esélyei – és arányuk pontosan megegyezik az MSZP budapesti választási eredményével -, az efölötti kerületeket, a többi ellenzéki párt kérésére ismét meg lehetne vitatni.

Jó lenne, ha 9 év kudarcsorozata után a sikeresnek tekinthető uniós választás egy új korszaknak, a pozíciószerzés helyett a Fidesz leváltására koncentráló politizálásnak a nyitányát jelentené.

(A szerző matematikus, közgazdász, politikus, Ferencváros egykori polgármestere)

 

MP: A prágai példa nyomában

Prágában Babis miniszterelnök ellen mintegy 130 ezer ember ment tüntetni a Vencel térre. Tény, hogy a magyar és a cseh polgárosodás több ok miatt is másképpen zajlott és zajlik, mégis felteszem a kérdést: ma Budapesten létezhet olyan belpolitikai esemény, amely miatt az ellenzék hasonló súlyú tiltakozást lenne képes megszervezni? Aligha.

Ezért – nyilván a NER-el nem azonos módon és mértékben -, de az ellenzéki oldal szereplői is felelősek. Felelősek, mert nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy valódi koncepció felmutatásával a hitelességüket jelentősen javítsák. Sajnos megelégszenek az egymással szemben elért kisebb-nagyobb, átmeneti vagy tartós javulgatásokkal, amelyek nem növelik meg a demokratikus ellenzék együttes szavazóbázisát.

Most pedig újabb víziót készülnek lerombolni Budapesten, végképp szembe menve korábbi ígéreteikkel a transzparens jelöltállításról, a civilszervezetek bevonásának szükségességéről, a döntési mechanizmus demokratikusabbá tételéről. Konszenzus alakult ki az előválasztások szükségességéről minél több választási szinten. A remélt előnyök és az elvárások a következők: 1. a választók bevonása a jelöltállítás egész folyamatába, 2. a kiválasztás ne a szűk pártvezetések – no pláne ne egy személynek – a döntése legyen, 3. általában a civil szervezeteknek, és ezen belül a szakmai érdekképviseleteknek is legyen jelöltállítási lehetőségük, 4.a széles bázison történő előválasztások segíthetik az ellenzék egységesebb fellépését, szimpatizánsainak és potenciális szavazóinak gyarapítását, és ez a mód megcáfolhatná a „füstös szobákról” felröppenő találgatásokat.

Voltak azonban, akik azt hangoztatták, hogy az egész csak figyelemelterelés, mert „jelenleg nincs versenyképes vezető, politikai irány és fontos témák a politika ellenzéki oldalán, amellyel és akikkel nap mint nap a nyilvánosság elé lehetne büszkén lépni.” Ebben a pillanatban Budapesten ez sajnos igazolódni látszik.

Azzal, hogy a Momentum jelölést tett a főpolgármesteri előválasztásra, legalább ezen a szinten valódi verseny lett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Demokratikus Koalíció azonnal bejelentkezett a versenybe, új értelmezést adva a korábbi vezetői nyilatkozatoknak. Így ezért a jelöltségért valódi és izgalmas versengés lesz. Viszont Budapesten a Fővárosi Önkormányzat mellett további 23 kerületi önkormányzat is van. Ráadásul a Fővárosi Közgyűlésnek a főpolgármester mellett a 23 kerületi polgármester is tagja, plusz a kompenzációs listákról bejutó mindössze 9 fő. Egyértelmű, mennyire felértékelődött ezzel a polgármesterek szerepe.

Áprilisban már lényegében kihirdették négy párt egymás közötti megállapodását a polgármester jelöltekről. És ez nem jó így, kedves ellenzéki pártok! (Kivéve természetesen a regnáló polgármesterek közös újrajelölését.) A nyugatias politizálásról, a döntéshozatalok demokratizálásáról, a pártpolitikusok mellett lehetőségeket kapó civilekről nem elég beszélni, hanem meg is kell valósítani! Az előválasztások teljes fővárosi rendszere az eddig megismert pártközi megállapodással csak egy szép idea marad, a fővárosi önkormányzatok legtöbbjében a személyek kiválasztásában ismét csak a pártpolitikai szempontok fognak érvényesülni.

Az abszurd jelölésekkel teli, végtelenül visszás, a civil szervezetek, szakmai szerveztek, választópolgárok véleménye nélkül kialakított „kvótarendszer” a maga „ejtőernyőseivel” nem egyetlen párt elszigetelt belügye. Az „egy álljon szemben eggyel” elv azt jelenti, hogy minden jelölő szervezet felelős minden közös jelöltért, akár tetszik, akár nem! Ezt a felelősséget nem lehet elkenni azzal, hogy minden párt maga felel a saját jelöléséért, mert ez így nem valódi együttműködésen alapuló közös jelölés, hanem csak „kvótarendszer”. A mostani megállapodás így nem teljesítheti a tavaly megcsillantott ígéreteket az előválasztás széleskörű rendszeréről. Amennyiben mégis így maradnak , akkor nem fogják csökkenteni a pártelitek létező hitelességi deficitjét. Az így létrejövő testületekben pedig a káros és már most is túlzott mértékű pártpolitizálás és az esetleges morális kérdőjelek tovább növelhetik azt a passzív beletörődést, amelyek csak a NER-t erősítik.

Az előttünk álló választás nemcsak arra ad lehetőséget, hogy a pártok a NER-rel szemben újabb eszközöket biztosító hídfőállásokat foglaljanak el. Van ennél sokkal nagyobb ívű feladat is. Az, hogy legalább az új, a jelenlegi ellenzék által irányított önkormányzatokban legyen valóban vezérlő elv a rendszerváltáskori „autonómia, szabadság, polgárközelség”. Ennek első és fundamentális feladata a valóban demokratikus, morálisan támadhatatlan és nemcsak pártpolitikai szempontokat tükröző személyes jelölés bevezetése, mert enélkül az ígéretek könnyen üres szólamok maradnak. Ehhez az a bátorság kell, hogy akár az eddigi egyeztetések folytatásával kinyissák a lehetőséget a korrekciókra, tartalmi és személyi kérdésekben egyaránt.

Nem megfelelő az a pártok közötti megállapodás, amelyben a főpolgármesteri tisztséghez szükséges előválasztás – bármennyi résztvevővel is – csak arra jó, hogy paravánként takarja el még a minimális közös programot is nélkülöző fővárosi „kvóták” leosztását. A jelenlegieknél sokkal nagyobb interaktivitás szükséges a pártok és a civil szervezetek, a választópolgárok között ahhoz, hogy a közeli jövőben Budapesten is 130 ezer ember kövessen hiteles közéleti szereplőket, a NER, az Akadémia autonómiájának durva megcsonkítása, az alternatív színházak ellehetetlenítése, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőjének monopolisztikus tervei vagy az 56-os Intézetnek a Veritasszal történő összevonása ellen, és hogy valóban „a budapestieké lehessen Budapest”. Az ehhez szükséges aprómunkát már a fővárosi választásra történő jelölések véglegesítése során meg kell kezdeni.

(Megjelent a  NÉPSZAVA 2019.06.12.-i számában)

 

 

 

 

KESZTHELYI ANDRÁS: EP tanulságok

Történt pár szokatlan dolog május 26-án.

Pár napja azt írtam, a választások szokásos fő kérdése – ki lesz a győztes – eldőlt, de maradtak még érdekes kérdések: a Fidesz győzelmének mértéke, melyik lesz a legnagyobb ellenzéki, illetve a legnagyobb baloldali párt, valamint az LMP vagy a Momentum lesz-e a befutó.

Mindegyik kérdésre választ kaptunk, noha nem úgy, ahogy azt előzetesen, a közvélemény-kutatások alapján gondolni lehetett.

  1. A Fidesz győzött, de elmarad a várttól

A Fidesz nyert. Győzelme arányában és szavazatmennyiségben is nagyobb, mint 2014-ben, arányaiban  azonban elmarad a 2009-es győzelemtől vagy a kiszivárgott saját várakozásoktól is, amelyek 14 mandátum (vagyis a kétharmad) megszerzését tűzték ki célul.

Ha ez igaz, akkor elmondható, hogy a Fidesz elmaradt kitűzött céljától. Az 1,7 millió szavazat irdatlanul sok egy EP választás kontextusában, de mégiscsak arról árulkodik, hogy a mozgósító gépezet nem mindenható.

Megjegyzendő, hogy Orbán Viktor európai ambíciói éppenséggel kudarcot szenvedtek: a jobboldali populista előretörés kisebb mértékű a vártnál, nehezen elképzelhető, hogy Salviniék alkura tudják kényszeríteni a Néppártot, így Orbánnak már nem áll különösebben érdekében a velük való barátkozás. Kérdés persze, hogy a Néppárt visszaengedi-e.

  1. A DK megnyerte az ellenzéki háziversenyt.

Nem a második hely a meglepetés, hanem az MSZP és a Jobbik összezuhanása. 2014 óta a Jobbik volt az ellenzék vezető ereje. A baloldal pártjai csak összefogva tudták megelőzni. Most ez megváltozott.  A DK minden megyében és Budapesten is stabilan második, a fővárosban csak a Momentum tudta megközelíteni. A jó szereplés okozta stratégiai dilemmára már rámutattak mások: a DK úgy érte el történetének legjobb eredményét, hogy háttérbe tolta emblematikus arcát, Gyurcsány Ferencet.

A szocialisták sokadik kudarcukon vannak túl, ami akár biztató előjel is lehet számukra. Az viszont aggodalomra adhat okot a baloldali szavazóknak, hogy politikai válaszok helyett máris beindult a harc az EP mandátumért, szembenézés helyett pedig a másokra mutogatás.

A Jobbik stratégiai értelemben is súlyos vereséget szenvedett, talán már meg is szűnt: a cukisodás stratégiája úgy tűnik, zsákutca, egyfajta politikai senkiföldje. Újratervezésre lesz szüksége, ha fenn akar maradni. A Mi Hazánk meglepően magas eredménnyel debütált, úgy tűnik újra kell majd gondolni a két párt viszonyát, ha a Jobbik vissza akarja szerezni támogatottságát.

  1. A DK a legnagyobb baloldali párt

Az MSZP újabb történelmi vereséget szenvedett… 2004-ben még 34%, 09-ben 17%, 14-ben 11% után most alig 6,6. Mindezt úgy, hogy a két baloldali párt összességében a 2010 utáni időszak legjobb eredményét érte 22,8%-kal. A magyarázatok nyilván összetettek, de az kézenfekvőnek tűnik, hogy a DK és a Momentum a várakozásokhoz képest parádés szereplésének egyik titka a mozgósítás. Mindkét párt 4-5 százalékponttal mutatott jobb teljesítményt az elvártnál. Ugyanakkor a választási részvétel is meghaladta a várakozásokat, hiszen egyedül a Závecz Research jelzett 40%-nál magasabb értéket. Okkal tételezhetjük fel, hogy a két jelenség között összefüggés áll fenn, az utolsó napokban a DK és a Momentum is remekül mozgósított. A legnagyobb területi lefedettséggel rendelkező MSZP (és a Jobbik) támogatottsága viszont összeomlott a végére.

Tegyük hozzá, hogy a DK és a Momentum kampányuk révén is  mindvégig kiemelkedtek az ellenzéki mezőnyből. Az MSZP kampányáról illendőségből inkább nem beszélnék.

  1. A Momentum nem csak kiütötte az LMP-t…

… hanem 10%-al jelenleg a harmadik legnagyobb párt Magyarországon. 1994 (!!) óta nem értek el 10% körüli eredményt a liberálisok, 2006 után ismét 300 ezer felett van a liberális pártra szavazók aránya. A generációs vonzerőn túl az egykori SZDSZ támogatóknak is politikai otthont nyújt a Momentum. A rendszerváltás óta alapított pártok közül választáson eddig kettőnek sikerült 10%-os vagy afölötti eredményt elérni: a Jobbiknak, a DK-nak és most majdnem a Momentumnak.

Két további megjegyzés:

  1. Csökkent a radikális jobboldali tábor.

Tavaly még 68% felett volt a Fidesz és Jobbik szavazók összege, idén, a Mi Hazánk fasisztáival kiegészülve 62%. A csökkenést minden bizonnyal a Jobbik összezuhanása is magyarázza. Az mindenesetre tény, hogy míg 2018-ban Budapesten kívül mindössze 3 megyében nem érték el a 70%-ot, idén egyetlen ilyen megye sincs.

  1. Az ellenzéki képlet leegyszerűsödött

Az LMP a megszűnés szélén, a Jobbik súlyos stratégiai dilemmával küzd. Mindezzel együtt, az ellenzéki együttműködés előnyére válhat, hogy két korábbi, az ellenzéki térfélen domináns (Jobbik) vagy magát annak gondoló (MSZP) politikai erő összement, egy pedig kiiratkozott (LMP). Persze ehhez az is szükséges, hogy az új nagyfiúk olyan fokú önmérsékletet tanúsítsanak, amire elődeik jellemzően nem voltak képesek.

Első ránézésre a Fidesznek nem kényelmetlen, ami történt: a szélsőjobb összement, a baloldali erőviszonyok összezavarodtak, ismét Gyurcsány Ferenc az ellenzék vezetője – szinte tökéletes a centrális erőtér. A nagy kérdés az, hogy mit hoz az ősz: sikerül-e az új ellenzéki képletből a korábbiaknál jobb eredményt kicsiholni vagy minden marad a régiben?

Reménykedjünk.

(a szerző politikai tanácsadó és írása a Political Animal blogon megjelenő szöveg szerkesztett változata)

 

MP: Aztán, miért is lenne másképpen?

 

 Hír: …a Budapest-Belgrád vasútvonalat két kínai céggel együtt újíthatja fel a Mészáros Lőrinc érdekeltségében lévő vasútépítő cég. ( HVG.hu 2019.04.27.) 

Néhány napos titkolózás után egyszer csak nyilvánvalóvá vált, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonalat felújító csoport magyar tagja … ?

Igen! Mészáros Lőrinc „érdekkörében” található cég. Egyedül álló tulajdonságait ismerve természetesen ezen nem is csodálkozunk.

Számomra egészen más a morgolódás tárgya, de ennek megértéséhez egy pillanatra tekintsünk vissza a nem is olyan távoli múltba, a teljesség igénye nélkül:

  • 1988 szeptember 12.-én a korabeli tudósítások szerint még, a legtöbb tudósítás szerint, 70 000 ember tüntetett a nagymarosi vízlépcső megépítése ellen, és követelt teljesebb demokráciát,
  • 1990 október 25. és 28. az országot még szinte megbénította a fővárosból indult „taxis-blokád”, ami a benzin árának brutális megemelésre volt válasz reakció,
  • 2012 január 12. A fideszes Alaptőrvény elleni tűntetés az Andrássy úton, még mintegy 50 000 ember részvételével.

Azt akarom ezekkel az eseményekkel érzékeltetni, hogy voltak időszakok mikor a magyar társadalmat  a mainál sokkal jobban megérintették a történések. Ma egy állami forrásokból de nyilvánvalóan, korrupt célokat szolgáló döntésnek látszólag nincs különösebb tömeg hatása. A közélet ügyeivel kapcsolatos egyre nagyobb passzivitás nemcsak abban tetten érhető, hogy a szavazásra jogosult teljes lakosságnak tartósan, több mint egyharmada nem tud vagy nem akar pártot választani. Még talán ennél is fontosabb jelenség a  pártok/politikusok/közéleti szereplők „ügyei” iránti szinte teljes passzivitás. A „közpénz jelleg” ilyen formájú és mértékű átalakítása néhány évvel vagy évtizeddel ezelőtt végbe mehetett volna ennyire nyugodt beletörődés mellett?

Ha az okokat keresem akkor szembe ötlő, hogy mára a közéletben szereplő pártok és politikusok túlnyomóan nagyobbik fele elvesztette hitelességét ,amivel nem azt állítom, hogy mindnyájan anyagilag érdekeltek / érintettek lennének a különböző anyagi természetű „ügyekben”. Azt azonban állítom, hogy nem tesznek meg minden lehetségest egy átláthatóbb, tisztességesebb közéletért és politizálásért! Természetesen tisztelet az üdítő kivételnek!

Az ellenzéki pártok ismét csak részben tartják a választási vereség első döbbenetében még őszintének látszó ígéreteiket. Sokan sok helyütt fel hívták a figyelmet, miszerint csak olyan „tömbnek” lehet esélye a NER megroppantásának ahol érték alapú megállapodásra támaszkodva, valóban széleskörű és nyilvános megmérettetés eredményeképpen születnek meg a közös jelölések! Ahol a civil szerveződések, de maguk a választópolgárok is nemcsak tétlen szemlélői, de cselekvő részesei lehetnek az egész jelölt állitó folyamatnak, aminek elmaradása tovább erodálja az ellenzéki pártok hitelességét  és szavahihetőségét.

Az EP választásokon ismét a FIDESZ forgatókönyve érvényesül, várhatóan hozzásegítve a NER működtetőit 13-14 mandátumhoz, megadva a kommunikációs lehetőséget ,hogy rendben van a magyar választási rendszer hisz az európai játékszabályok szerint is megvan lényegében a kormány 2/3-a, az EP-ben erősödik a miniszterelnök pozíciója és gyengül baloldal képviselete.

Mindeközben lelkesült hírek számolnak be egyre több helyi megállapodásról az önkormányzati választásokra. Nincs az ország egészéről reprezentatívnak tekinthető információ halmazom ezért a tévedés lehetőségét is vállalva azt állítom, hogy a cél nem szentesíti az eszközt! Nem igaz, hogy ez a polgármester-jelölt kiválasztási metódus más mint az elmúlt évek „pacsizás” sorozata, hisz se nem széleskörű, se nem nyilvános megmérettetés eredményeiként lesz valakiből polgármester jelölt. Bár én arra sem vennék mérget, hogy az eddigi bejelentések „gránit szilárdságúak”, és az EP választások eredményei nem adnak okot több helyen a viták újra nyitására.

Mert, hogy az EP választásokat vannak akik az egyszerű erőfelmérés szintjére silányítják le. Fontosabbnak tartják saját politikai közösségük vélt érdekeit mint, hogy ha már nem is vagyunk képesek megdönteni a NER-t, de legalább erősen meg kellene karcolnunk! Együtt!

Az előbbre való önös érdekek mentén az ellenzéki erők meg sem próbálnak siker élményt nyújtani választóközönségüknek…. viszont ismét megígérik, hogy majd az őszi választásokon…

Azonban nem várható valóban jelentős  változás!  Hiszen a nagyrészt elefántcsont toronyból stratégiát hirdető párt-elitek ismét a bizonyára tisztességes de megkopott jelöltjeivel, többszörösen kudarcos háttér-alkudozással akarnak jelentős eredményt elérni.

Itt aztán a kör bezárult! Így aztán folytatódik a hitelvesztés…  nő a kiábrándultság és a közöny… a NER pedig köszöni jól van!

Befejezésképpen hadd idézzem egy blogger kolléga (metuo) tömör véleményét:

Ha nincs ki ellenálljon, miért hagynák abba?

 

MP: Fontos minden oldalról végiggondolni …– Túl nagy a tét !

 

A magyar belpolitika izgalmas kérdése, hogy a FIDESZ felfüggesztésekor az Európai Néppárt (EPP) mennyire „árulta” el alapértékeit, mennyire vált politikájuk elvtelenné? Erre a kérdésre sokakkal ellentétben, az a válaszom, hogy sehogy.

Lehet persze érvként felhozni: E. Macron sem éppen dicsérőleg kommentálta a történteket

Azonban nem szabad elfelejteni azt a nyílt titkot, hogy egy új frakció megalakítása lebeg a francia elnök szeme előtt. Így aztán nem durván, de természetes módon bemutatta, hogy ebben sem ért egyet az EPP vezetésével. Ebben a gondolat kísérletben eltekintek attól a jogos észrevételtől, hogy az EPP miért tűrte a FIDESZ elszabadult hajóágyú viselkedését jámbor türelemmel, szinte a kampány megkezdéséig.

A politika lényege, hogy a kialakult értékrendünk által meghatározott célunk elérése érdekében, a pillanatnyi lehetőségek közül kiválasszuk az optimálisnak tűnőt. Megtaláljuk az elvont és a racionális feltételek lehető legjobb egyensúlyát.

Európa jövője szempontjából nem a FIDESZ kint vagy bent léte az igazi probléma

Ennek alapján 60 -70 nappal az EP választások előtt mi más lehetett a legfontosabb cél, mint az Európa szerte kedélyeket borzoló EPP – FIDESZ vita mielőbbi lezárása? Az én olvasatomban ez nem egy elvtelen kompromisszum, mert megértem, hogy a legfontosabb a várható mandátumszám optimalizálása. Nem vitatható az az Európai közös feladat, hogy ne válhasson a növekvő mandátumszámú szélsőséges, EU szkeptikus közösség blokkoló erővé, az új EP-ben. Ez szinte minden mást felülíró követelmény a jövő érdekében. A botrány eszkalálása időben és térben az EPP és ezáltal az EU párti erők esélyeit csak ronthatta volna.

Mert látni kell Európa jövője szempontjából nem a FIDESZ kint vagy bent léte az igazi probléma hanem az, hogy az integráció folytatását vagy annak akadályozását célul kitűző EU pártiak és EU ellenzők, a centrumot megtestesítő demokraták és a szélsőséges nézeteket vallók aránya miként alakul a májusi választásokon?
Tudomásul kell vegyük, hogy ehhez képest Magyarország belpolitikai helyzete, beleértve a FIDESZ pávatáncát is kevésbé zavaró tényező az új összetételű EP megalakulásáig.

Most minden egyes mandátum fontos

Amennyiben ezt elfogadjuk az EP választás talán legjelentősebb tétjének akkor ez igaz a magyar nemzeti választásra is, hiszen minden egyes mandátum fontos ebben a vetélkedésben. Sajnos ma a NER áll nyerésre mivel nagy valószínűséggel egy – esetleg két – mandátummal növelheti EP küldöttségének létszámát a FIDESz-KDNP.

Ha ez bekövetkezik akkor a következmények sem maradnak el:

  • a NER Kormánya joggal veti fel, hogy európai „szabályok” mellett is megvan a kétharmados támogatottsága. Ennek értékét különösen jelentőssé teheti ha valóban bekövetkezik a nagy EU párti frakciók most valószínűsíthető csökkenése,
  • vagy az EPP-n belül erősödik meg és válik politika formáló tényezővé vagy önálló frakció megalapításával, de mindenképpen FIDESZ elnökét a kormány sajtó nyertes európai politikusként fogja reklámozni,
  • az ellenzéknek pedig a mandátumvesztést kell majd kommunikálni, ami az egymásközti arányokban nem fog nyertest produkálni csak „kevésbé” vesztest,
  • ezzel a NER két „nyertes játékrésszel” fordulhat rá a harmadikra, melyet vajon, hogy fog tolerálni a választó közönség?

Ezért aztán a demokratikus ellenzék dobja félre az önkormányzati választásokra való egyeztetések „fügefa levelét”. Mert ez csak arra jó pillanatnyilag ,hogy elterelje a figyelmet a valódi politikai feladatról!

Ez pedig, hogy közös listákkal meg kell akadályozni a Fidesz mandátum növekedését, mert ez nem csak magyar érdek de ez a valódi európai közös érdekünk. Ma Magyarországon csak a FIDESZ-től „történő mandátum rablás” hitelesítheti az Európa pártiságot.

Minden ami ezzel ellentétes az a NER hazai és a szélsőségek európai erősödését szolgálja.

( Megjelent: 2019-03-26 Városi Kurír)

 

 

 

MP: Merre van az előre? Európába, vagy Európából?

Soha nem késő, csak ha késő….

Nem az európai közösség, nem az EU intézményei és még csak nem is kiemelkedő politikusai roppanthatják meg a NER-t! Egyszerűen nem az ő dolguk, felelősségük, ezért nem is helyes az erre történő hivatkozás!
Ez a mi feladatunk és a mi felelősségünk…itthon Magyarországon!

Magyarország 21 képviselői hellyel rendelkezik várhatóan – a Brexittől függően– a 700-750 fős testületben. Azt is mondhatnánk, hogy ez elhanyagolható kisebbség, ha pusztán a számarányokat vennénk alapul.

Ez azonban európai kitekintésben nem igaz!

A magyar NER sajnos Európa egyik „sláger” témájává vált azzal ,hogy a FIDESZ pávatánca. Nem csoda, hiszen a „Nemzetek és a Szabadság Európája” frakcióval( amelynek tagjai között megtalálható a német szélsőjobbos AfD, a francia Marie Le Pen féle Nemzeti Gyűlés, az olasz Liga vagy az ausztriai Osztrák Szabadságpárt, amelyiknek köszönhetően megkurtították amagyarok ausztriai juttatásait) és más, Európa ellenes álláspontot képviselő párttal, mint a lengyel Jog és Igazságosság Pártja flörtöl és tárgyalgat.

Az Európa-párti politikai erők komoly erőfeszítéseket tesznek a saját belpolitikai színterükön, hogy csillapítsák a szélsőjobb várható előretörését. Mert ez kell, hogy megvalósuljon az az egész közösség számára fontos feltétel, hogy az EP-ben ne jöhessen létre döntéseket blokkolni képes Európa-szkeptikus tömb! Amig a legtöbb európai országban érzékelhető a felismerés ennek rendkívüli szükségességéről, addig a magyar politikai színtéren az ellenzéki pártok részéről, ez még nem általános stratégia.

Taktikát kell váltani

Az EP által nyilvánosságra hozott mandátumbecslések és a hazai közvélemény kutatók egy dologban azonos következtetésen vannak, hogy igenis még ma sincs késő a taktika megváltoztatására! Megfelelő politikai korrekciókkal lehet mandátumot/mandátumokat rabolni a FIDESZ-től! Ennek és csak ennek a szempontnak kellene az EP kampányban, valamennyi ellenzéki pártnak, mindent alárendelnie!

Amennyiben a Fidesz-KDNP ezen a választáson tovább növelné a képviselőinek számát -bármilyen fájdalmasan igaz – akkor is hiteltelenné válnak a magyar választási szabályok igazságtalanságát felmutató ellenzéki érvelések. Ha az európai szabályok szerinti listás választással is kétharmad közelében lenne ismét, az nem erősítené meg az ellenzék kifogásait.

Az EP-n belüli várható erőviszonyok közepette ereje tovább nőne, ezzel tovább gyengítve az Európa-párti erőket! Ismét vereségként élné meg ezt a választást is a hazai NER-ellenes tábor! Ennek az őszi választásokra gyakorolt hatása csak negatív lehetne!

Hogy mi lesz, csak rajtunk múlik

Mert mérések és modellezések támasztják alá, hogy az előbbiekben többször említett ellenzéki mandátum növelés nem lehetetlen. A részleteket nem boncolgatva ez még 45% feletti Fidesz eredmény mellett igaz. Továbbá az is nagy valószínűséggel állítható, hogy két „tömbnek” a párhuzamos listája esetén (Mszp-P-Dk-Momentum és Jobbik-Lmp), nem lenne rosszabb az eredmény mint a teljes összefogást, de elvi tisztázások nélkül hajszoló lista esetén.

Előnyök hosszú sora

A változtatás a pártok taktikájában több előnnyel járna:

  • a két lista lehetőséget adna, hogy még többen szavazzanak valódi értékeik mentén és még világosabbá tenné, hogy két irányból is lehet a NER ellen szavazni,
  • bizonyíthatóan kevesebb lenne az „elvesztett” szavazat,
  • időt adna egy demokratikus minimumon alapuló szerződés kidolgozására az őszi önkormányzati választásokig . Ez megadná a ma még nem látható garanciát, hogy a fővárosi, nagyvárosi támogatásért cserébe a borsodi, nógrádi vagy ormánsági stb. és más krízis területeken megsegített polgármesterek, önkormányzati képviselők is tudomásul veszik és elkötelezik magukat az EU. alapértékei, normái mellett. Nem vitatva a néppártosodás lehetőségét, azért ezzel kapcsolatban még vannak aggályok.
  • ebben a felállásban nem a ma még számomra erősen vitatható -saját magukon belül sem tisztázott identitással bíró- párt válna a legerősebb ellenzéki párttá, aminek jelenleg megvan az esélye,
  • csökkentené azt a választói dilemmát ha nem kellene mérlegelni az esélyesebb és a számomra „kedves” pártok között, így hosszú évek után siker élményt élhetne meg a NER ellenes szavazótábor, ami mozgósító erővel bírna őszre,
  • valójában hosszú évek után először a NER sikertelenségét jelentené, és így növelhetné bázisában az elbizonytalanodást,
  • és nem utolsó sorban kézzelfoghatóan bizonyítaná, az ebben részt vállaló pártok tevőlegesen vállalnak részt az EP. európa -szkeptikusaival, vállalhatatlan szélsőségeseivel szembeni politizálásban, ezzel is bizonyítva ennek a választásnak fontosságát,
  • az EP. képviselői számára világos üzenetet jelentene a demokratikus ellenzék identitásáról, a NER meggyengíthetőségéről.

Nem az ő dolguk

Nem az európai közösség, nem az EU intézményei és még csak nem is kiemelkedő politikusai roppanthatják meg a NER-t! Egyszerűen nem az ő dolguk, felelősségük, ezért nem is helyes az erre történő hivatkozás!
Ez a mi feladatunk és a mi felelősségünk…itthon Magyarországon!

(Megjelent 2019. 03. 12 .-én a www.varosikurir.hu-n)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

AZ ÖRDÖG ÜGYVÉDJEKÉNT… mp

Amennyiben hinni lehet a „madárcsicsergéseknek”, akkor a demokratikus pártok háza táján kezd egy valódi és politikailag helyes alapvetésen alapuló kompromisszum kialakulni az Európai Uniós választásokra. Az önmagukat NER ellenesnek tartott pártok egymáshoz közelebb álló tagjai várhatóan közös listákat állíthatnak. Komoly együttműködés körvonalazódik az Mszp-P-Dk-Szolidaritás háza táján és nem kizárt egy Jobbik -Lmp tandem  sem. Világosan érződik, hogy a választóközönség mit akar, mit vár?

Bismarck szerint a” politika a lehetőségek művészete” és ma ez a lehetőség látszik legjobbnak  a mandátumszám maximálásásra és ezzel együtt a töredék szavazatok optimális szinten tartásához. A teljes politikai spektrum olyan ideológiai, társadalom felfogásbéli, és a múltunkat értékelő és értelmező véleménybeli különbségekkel bír, amit hitelesen nem lehet összeterelni, akárcsak egyetlen listás választás erejéig sem. Ezen felül a pártok önálló indulása várhatóan felesleges töredék szavazat veszteséget is okozhat. Azok a formációk pedig amelyek nem hallják meg az erre vonatkozó üzeneteket ,  várhatóan a jelentéktelenedés útjára kényszerülhetnek!

Természetesen tisztába vagyok azzal, hogy állításom nem illeszkedik ahhoz a már – már eufórikus hangulathoz amely az Mszp-től a Jobbikig tartó együtt mozgás láttán kialakult. Az utóbbi napokban  fellángolt vita sorozatban a résztvevők némelyike szívesen túllépne a Jobbik múltján.

Alapállásként nem vitatom, hogy a Jobbik tagjai  és szimpatizánsai között  számos  tisztességes és becsületes ember van. Természetesen olyan is lehet/van akit a helybéliek a pártszimpátiájukat félretéve, morális vagy etikai megalkuvás nélkül támogathatnak az őszi önkormányzati választásokon. Nemcsak azért mert az 1:1 felálláshoz szükséges alkuk kikényszerítik, hanem mert valóban alkalmasak.

Más a helyzet azonban mikor a Jobbikról mint pártról gondolkodunk akárcsak időleges, szövetségesként is. Itt nem értek egyet azokkal akik szerint pusztán a „Lakálymédiáék nyomulnak” és feleslegesen emlegetik fel a múltat, a teljes összefogás megakadályozására. Persze ez sem idegen a NER stratégáitól.

Azonban szerintem az az igazi kérdés, hogy a feltételek nélküli összefogás a bizonyítottan nemcsak NER ellenes, de elkötelezetten Európa párti és rasszizmus ellenes erőknek a hitelességét és kormányzati képességének megítélését javítja vagy rontja?

A néhány akción túli, egyre szorosabb együtt mozgás vajon közép és hosszabb távon milyen nagyságú elvi engedményeket követel meg?

Ebből következően a résztvevő politikai formációk megítélését milyen irányba mozdíthatja el?

Emlékeztetni szeretnék a 2009 májusára. Az Európai Parlament megváltoztatta házszabályát és ezzel elhárította azt a veszélyt, hogy az új összetételű testület első ülésén – akár csak az új tisztségviselők megválasztásáig is – korelnökként a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen elnököljön.

Ha az a kérdés – helyesen és szükségszerűen -, hogy „Európa vagy Orbán?” akkor a válasznak is európainak kell lennie….  Az európai válasz pedig nem tűri  azt a megalkuvást, hogy a múltunkkal is kompromisszumot kössünk.

Kellő súllyal kezeljük a helyén és emlékezzünk mikor és hogyan került elő az Árpád sávos zászló? A romákat félelembe tartó masírozás… a rasszista áthallású beszédek…. a parlamentben kettős állampolgárokat listázó javaslat… a cigány verés… az emlékmű röhögő köpködése…. a bomberdzsekis,  kapucnis üvöltözők, hogy hallgattatták el Göncz Árpádot! Nem olyan régen 2018 októberében a Sargentini jelentés elítélését még tulajdonképpen támogatták a tartózkodásukkal! Ezen máris lépjünk túl mert akármelyik oldalon, közölük  néhányan öltönyös-nyakkendős párt tisztségviselők lettek, vagy mert néhány „békülékenyebb” interjút halhattunk?

Mindenkit megillet a tévedés és a változás joga, ezt őszintén hiszem és vallom. De a sértetteket viszont megilleti a szolidaritásunk és a múltunkat nem relativizálhatjuk.

A szélsőségesekkel,  az euro-szkeptikus populizmussal szemben – ahogy azt több ország gyakorlata bizonyítja,  – csak a demokratikus centrum-erők elvszerű, tartós és hiteles együttműködése állíthat gátat a tovább terjeszkedésüknek. És ez nem csak hazai de európai probléma is….

Nem nehéz belátni, hogy azoknak a formációknak – melyek itthon  demokratikus közép erőkként definiálhatóak –  az EP választásnak sokkal fontosabbnak kell lennie, mint az korábban látszott. Többet és mást kell, hogy jelentsen mint az őszi  önkormányzati választásokon történő helyosztó megállapodás-csomag számára történő erőfelmérés. Az igazi tét, hogy megkezdik-e azt a hiteles közös programalkotást és azt a tömbösődést amely a későbbi közös kormányzóképességük bizonyításához vezethet? Ezt azért tartom a legfontosabb tennivalók egyikének mert tetszik-nem teszik de a teljes népesség  52%-a, valamint az ellenzéki pártokkal szimpatizálok 80%-a politikaigeneráció váltást szeretne!

Ilyen mértékű kritika nem nagyon magyarázható mással, mint a hitelesség súlyos deficitjével. Tehát a  továbblépés nem alapulhat egyszerű választási mandátum optimalizáló „pacsizáson”! Ez az elutasítottság megmutatja, hogy nem az egymás között kialkudott listás helyek, mandátumok fogják a NER-t megroppantani!

Ezt a rendszert csak olyan politikai tömb/tömbök roppanthatják meg ahol a felfogásukban, alapelveikben, céljaikban és programjaikban egymáshoz illeszkedő civilek, politikai szervezetek bizonyítják alkalmasságukat!

Szerintem ma ez a definíció nem érvényes a Parlament minden ellenzékben lévő pártjára…