MP: Ferencvárosi előválasztásról – szubjektíven!

Meg kell vallanom, hogy semmi nem köt a IX.,  kerülethez és személyesen nem ismerem sem Baranyi Krisztinát, sem Jancsó Andreát. Persze én is olvastam a kerületi botrányokról, de felelősségteljes állásfoglaláshoz kevés az ismeretem.

És mégis izgalommal vártam az eredményeket, a kerületben zajló polgármesteri előválasztásról.

Hogy miért ?

Mert azt gondolom, hogy a valódi önkormányzatiságot – a maga teljességében értelmezve, ahol valóban a helyi problémákra ,  valóban helyi válaszok születnek  a valóban helyi közéletben aktív emberek által – egyre kevesebben tűzik a zászlójukra.

Pedig ha valami válasz lehet / lehetne a NER -el szemben, az a valódi helyi önkormányozás lehetőségeinek, működőképességének helyreállítása. Tudom, hogy ennek legfontosabb és legkeményebb gátjait a központi szabályozások sora emelte, a finanszírozás bűnös átszabásával, a kötelező feladatok és a hozzá tartozó vagyonelemek szükségtelen és káros centralizálásával (államosításával), a választási szabályok antidemokratikus és cinikus megváltoztatásával… és sorolhatnám a mindannyiunk által  ismert, bármely autonómiát ellehetetlenítő, azonban az autoriter berendezkedést elősegítő NER szabályokat.

De egyvalamit nem tudott a NER mégoly rafináltnak tűnő és a Vezér vad álmai iránt teljes lojalitást mutató jogász sereg sem betiltani és az a civilkurázsi.

Erre mutatnak – remélhetőleg sikeres – budapesti példákat a józsefvárosi és a ferencvárosi polgármester jelöltek. Más körülmények között, más módon váltak jelöltté.

A lényeg azonban az hogy bebizonyítják,  a civileknek nemcsak megtűrt helyük lehet azon a játéktéren melyet  –  aránytalanul nagy mértékben ural a pártpolitika.

Mindenkinek igaza van aki azt mondja, hogy kemény meccs volt.Nem akarok és nem is tudnék egyik félnek sem igazat adni, mert a részletek elégséges ismerete nélkül ennek nincs helye. Talán még ezután is lesz vitájuk… nem baj!

Hiszen arról van szó valójában, hogy a civilek, vagyis mi, a választópolgárok, együtt, mindnyájan mennyire szólhatunk bele közvetlenül azoknak a budapesti testületeknek a várható összetételébe amelyek legközvetlenebbűl fogják intézni a mindennapjaink ügyes bajos dolgait.

Nos, tegnap délután én nem Jancsó Andrea ellen szurkoltam, hanem egy olyan következetesen képviselt politikai álláspont sikeréért amely kiköveteli a civileknek a pártokkal egyenrangú lehetőségeit. Lehet ez ma még Dávid és Góliát küzdelmének látszik, de elröppentek az első parittyakövek…

Mert lássuk be a jelenleg ellenzékként működő pártok innovációs képessége, hitelessége, mozgósító képessége, de még sokszor a saját maguk által  vállalt értékeiknek megfelelő terep munka is hagy maga után némi kívánnivalót. Ezért fontos, hogy a civil szféra frissessége és az új szemléletmódja minél hamarabb, minél erősebb hatással legyen a jelenlegi ellenzék politikai elitjére.

Én  ezért szorítottam Baranyi Krisztinának, akinek álláspontja a szavazatok 72 %-val felülkerekedett. Azonban szerintem nincs vesztese ennek az előválasztásnak, ahol két tehetséges, komoly reményekre jogosító politikust ismerhetett meg, nemcsak Ferencváros!

Hölgyeim, csak így tovább!

(Véleményedet, hozzászólásodat itt várom:https://www.facebook.com/groups/762663054098897/?ref=bookmarks)

“VILLÁM – VITA”, viszontválaszok a Ferencvárosban Jancsó Andrea Katalin vs. Baranyi Krisztina

JANCSÓ ANDREA KATALIN :

Baranyi Krisztina programjának legtöbb elemével egyetértünk. Úgy látjuk, hogy Kriszta Ferencvárosról alkotott jövőképe nagyon hasonlít Jancsó Andrea és a Momentum víziójához, elképzeléseihez. A mi programunk több konkrét és a megvalósítás útját is kijelölő elemet tartalmaz. Reméljük Kriszta is el fogja mondani, le fogja írni, hogy az elképzeléseit miként valósítaná meg.

Rövid reakciónkban így inkább néhány politikai összefüggésre szeretnénk rávilágítani.

  • A NER csak akkor győzhető le, ha minden budapesti kerületben 1 ellenzéki polgármesterjelölt és minden egyéni választókerületben 1 ellenzéki képviselőjelölt indul. A 2018-as OGY választás után világossá vált, hogy ezt várják tőlünk az ellenzéki szavazók. Mostanra megtörtént: a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd közös jelölteket állít. A tárgyalási folyamatok lassúak és idegtépők, és minden szereplő hatalmas engedményeket tesz, sok személyi ambícióról mond le, hogy együtt közelebb kerülhessük a célhoz: a Fidesz legyőzéséhez és a NER lebontásához.
  • Ferencvárosban ebbe az együttműködésbe vártuk Krisztát is. Alpolgármesteri helyet, egyéni választókerületet és az Antikorrupciós Bizottság vezetését ajánlottuk neki, de ezeket ő mind elutasította. Most, az előválasztási megállapodásban is kapna képviselői helyet még a veresége esetén is, de ő ezt se fogadja el.
  • Nagyon fontosnak tartjuk hangsúlyozni a leendő testület sokszínűségét. Amennyiben a 12 egyéni választókerület mindegyikében 1 ellenzéki jelölt indul, akkor az összesen 17 tagú testület remélhetőleg az alábbi felállásban működik majd: 5 Fidesz, 3 Momentum, 3 DK, 3 MSZP, 1 Jobbik, 1 PM (aki egyben Kulcs egyesület tag is), +1 PM vagy LMP (a fővárosi megállapodás függvényében). Ezekből a számokból látszik, hogy az ellenzéki pártok közül senkinek nem lesz többsége, senkinek nem lesz hangadó szerepe, az ellenzéki pártoknak együtt kell tudni működni a következő 5 évben (A testület 18. tagja pedig maga az ellenzéki polgármester lesz.) A testületben egyik ellenzéki pártnak sem lesz abszolút hatalma, még akkor sem lesz meg a többsége, ha a Fidesszel együtt szavaz! 
  • A sikeres polgármesterjelölt egyik legfontosabb ismérve a magas támogatottság. Nem tudjuk, mennyien támogatnák Baranyi Krisztinát, hiszen a fizetett hirdetésben is tolt petícióját pár százan írták alá, javarészt nem kerületi lakosok. Azt tudjuk, hogy tavaly 3%-ot kapott az OGY választáson. És azt tudjuk, hogy Baranyi Krisztina mögött nem áll olyan politikai közösség, amelyik releváns támogatottsággal bír a kerületben. Mögötte áll viszont Puzsér Róbert, aki Tarlós István leváltása ellen küzd, aki Budapesten a NER malmára hajtja a vizet, mert nem merte megméretni magát az előválasztáson.
  • A Baranyi Krisztina mögött álló Kulcs Egyesületet nem tudjuk releváns ferencvárosi civil közösségnek tekinteni. Honlapjuk nincs, facebook oldaluk pedig egy lebutított Baranyi facebook oldalnak felel meg. Teljeskörűen meghirdetett taggyűlésük évek óta nem volt, és nem szavaznak demokratikus módon. Civil tevékenységük egy-két szemétszedésre korlátozódott az elmúlt években. Félreértés ne essék a köztisztaságot mi is fontosnak tartjuk, a helyi Momentum alapszervezet is rendszeresen szervez szemétszedési akciókat. De ennyi tevékenység alapján a Kulcsot nem tudjuk valódi, aktív, helyileg beágyazott, jelentős tagsággal rendelkező civil közösségnek tekinteni.
  • A Jancsó Andrea mögött álló politikai közösség az EP választáson Ferencvárosban 51%-ot ért el, míg a Baranyi mögött állók mindössze 8%-ot.
  • Mi, a Momentum közössége, Ferencváros legerősebb ellenzéki pártja Jancsó Andreát választottuk ferencvárosi polgármesterjelöltünknek. Benne látjuk azt a képességet, hogy egy együttműködő, Ferencváros jövőjéért dolgozó testületet tud kovácsolni a szétaprózott pártok képviselőiből. Benne látjuk azt a képességet, hogy nem háborús állapotok lesznek a képviselőtestület ülésein, hanem csapatmunka. Benne látjuk azt a képességet, hogy nem „one-man show”-ként fogja majd fel a polgármesteri munkát, hanem a sok új képviselőből (jogászokból, közgazdászokból, építészekből, mérnökökből) a legjobbat kihozva Ferencváros jövőjéért fog dolgozni minden nap.

Támogatjuk az előválasztás intézményét, és reméljük, hogy a NER lebontásának érdekében Kriszta is így tesz majd.

Csakis rajta múlik, hogy lesz-e előválasztás.

BARANYI KRISZTINA :

Őszinte kíváncsisággal és örömmel olvastam polgármesterjelölt társam, Jancsó Andrea programját a Kerekasztal villám-vitáján. Az itt is közzétett írásaink alapján pontosan látszik, hogy a kerülettel kapcsolatos terveink között jelentős átfedés van. Tiszta, környezetbarát és a ténylegesen a ferencvárosiak érdekeit szolgáló helyhatóságot szeretnénk mind a ketten.

Andrea programjának akadnak olyan elemei is, amelyek az enyémben nem szerepelnek. Ilyen például a részvételi költségvetést. Más javaslatival együtt ezt is kifejezetten figyelemreméltó elképzelésnek tartom és remélem, hogy az októberi választás után felálló ellenzéki vezetésű önkormányzatban lehetőségünk lesz ezt is megvitatni.

Bár írásaink fókusza és struktúrája is eltérő, ezért az összehasonlítás a figyelmes olvasót is nehéz feladat elé állítja, azt gondolom, hogy lényeges különbségek is tetten érhetőek. Ezeket leginkább hosszabb távú, általánosabb céljaink és politikai önképünk között találjuk.

Míg jelölt társam ambícióiból kizárólag Ferencváros – kétségtelenül szükséges – felvirágoztatása látszik, addig én a kerületi munkát országos konteksztusban is látom. Valószínűleg ez a különbség megmutatkozik a megcélzott polgármesteri szerepkörről alkotott felfogásunkban is. Arra számítok, hogy az ellenzéki polgármestereknek – legjobb esetben is még három éven át – kegyetlen kemény küzdelmet kell folytatniuk a településük és általánosságban is a demokrata közösség érdekében. Természetesen ebből a szempontból se mindegy, hogy a remélt győzelem esetén Ferencváros a néhány vagy a számos ellenzéki vezetésű önkormányzat egyike lesz-e és különösen nem mindegy, hogy a fővárost Tarlós István vagy Karácsony Gergely vezeti-e. De az biztos, hogy ehhez a küzdelemhez rendkívül elszánt, erős és kitartó település-vezetői karakterekre van szükség.

A másik érzékelhető különbség, talán már az előválasztási kampánytól sem függetlenül, kettőnk támogatottságának alapjairól szól. Egyértelműen erre utal Jancsó Andrea írásának címe “Az összellenzéki polgármester jelölt programja”. Ez a cím pontosan illeszkedik kampányának abba az állításába, amely szerint ő a helyi pártszervezetek jelöltje (amit az Andreát támogató erők rendszeresen “a pártok jelöltjeként” szeretnek kifejezni) én pedig független jelölt lennék. Utóbbi besorolás legfeljebb annyiban igaz, hogy valóban pártonkívüli és főleg szuverén politikus vagyok. De eközben legalább két párt, az LMP és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt támogatását is élvezhetem. Támogatásáról biztosított számos meghatározó ellenzéki politikus, így például Karácsony Gergely és Szél Berndett valamint olyan korábbi ellenzéki kiválóságok, mint Bajnai Gordon, Kuncze Gábor és Gegesy Ferenc. (Külön pikantériája jelenlegi helyzetemnek, hogy a mögöttem álló politikai erők között megvalósul a Karácsony-Puzsér koalíció is.)

Szeretném kihasználni az alkalmat, hogy ismét leszögezzem: minden ellenkező hireszteléssel szemben, semmilyen szempontból nem vagyok a pártok ellenfele. Éppen ellenkezőleg, a pártokat a demokratikus politikai működés alapjainak tartom őket. Soha, egyetlen szóval se támadtam “a pártokat”. Annál inkább a rossz vagy korrupt politikusokat. Pártsemlegesen, mindegyiket.

Észrevételed van? Beszélgetnél,vitáznál erről? Itt teheted: https://www.facebook.com/groups/762663054098897/?ref=bookmarks

MP: AZ ÖNKORMÁNYZATISÁGRÓL … NÉMILEG SZUBJEKTÍVEN

Az a társadalom melyben a civil szervezetek, az egyházak, a helyi önkormányzatok autonóm működése nincs biztosítva, lehet, hogy még nem diktatúra, de biztosan nem demokratikus.

A demokratikus társadalmak nem létezhetnek a központi hatalomtól független, maguk által választott vezetéssel működő, önmagukat önállóan finanszírozni képes autonóm szerveződések nélkül. Be kell látni, az elmúlt évtizedekben erre a társadalmat befolyásolni és formálni képes elitek nem fordítottak megfelelő figyelmet. Ennek  is az eredménye az az „immunhiányos” társadalmi helyzet, hogy  szabadon burjánzik a korrupció, a szegregáció, folyamatosan nő a kistérségek egymáshoz viszonyított  vagy éppen az egy adott térségen belüli „övezetek” közötti élet minőségek differenciája. Lássuk be, nem alakult ki az az erős polgár-tudat amely a közélet iránt fogékonyan, a közössége iránt szolidárisan és széles összefogásra képesen biztosíthatná, ezekkel az egészséges társadalmat romboló hatásokkal szemben, a valódi immunitást.

A helyi önkormányzatok összessége nem egyszerűen a központi kormányzat egyik alrendszere, nem pusztán a fejlesztési források allokációjának eszköze, hanem a demokrácia alappillére amely segíthetné az erős helyi közösségek létrejöttét és működését, állandó és élő kapcsolatban a civil társadalommal erős bázist formálhatna általánosan érvényes értékeknek.

Önkormányzati választások előtt vagyunk….

Nem lehet a célom, hogy tudományos igényességgel tárjam fel mindazokat az okokat melyek létrehozták a jelenlegi helyzetet. Mindössze annyit tehetek, hogy véleményt osztok meg és teret, lehetőséget biztosítok az erről történő beszélgetésekhez, vagy akár vitákhoz is. Megpróbálom felhívni a figyelmet azokra a problémákra melyek – szerintem – akadályozzák, hogy a  valódi önkormányzatok a valódi helyi problémákkal foglalkozhassanak. És akkor kezdjük az alapoknál…

Egy  jogállamban működik a demokratikus helyi közigazgatás amely a törvényeknek alárendelt szabad önkormányzás révén, autonóm módon valósul meg. A helyi önkormányzás a helyi közügyekben önszervező és decentralizált hatalomgyakorlást kell jelentsen. Helyben elősegíti a lakosság bizonyos elvárásainak  hatékony kielégítését. Ennek az a nagyon egyszerű jogelméleti alapja, hogy a településeknek természet adta alapjoguk az önkormányzás, mert települések már az állam megalakulása előtt léteztek. Vagyis az önkormányozás ha úgy tetszik „ősibb” jog mint maga az állam.

Az EU önkormányzatokkal kapcsolatos elvárásainak alapját az 1985. évi Strasbourgi Charta képezi mely szerint:

  • működésüket amennyiben lehetséges Alkotmányi szinten szabályozzák,
  • a közügyek lényegi részét saját hatáskörükben szabályozhassák és igazgathassák,
  • a testületeket szabadon és titkos választáson válasszák meg.

Az 1990 évi szabályozás az önkormányzatokat leválasztotta az államigazgatás rendszeréről, és lényegében önálló hatalmi tényezőként ismerte el őket, szakítva tanácsrendszer centralizált modelljével. Így elismerte a természet adta alapjogot, mint a tőrvényi szabályozás elvi alapját.

A következő két évtizedes működés termelt számtalan problémát és konfliktust is, elég csak arra emlékezni, hogy lényegében, ha eltérő ütemben is, de folyamatosan romlottak a finanszírozás feltételei. Jelentősen módosultak a kiindulási pozíciókhoz képest a kötelező feladatok arányai, a testületekben a pártpolitikai szempontok nem ritkán felül írták a szakmai elemzéseket, hiányoztak a funkcionális integrációt elősegítő eszközök, a valódi önállósághoz szükséges feltételek nem lettek helyesen szabályozva stb. Így aztán a rendszerváltás önkormányzati üzenetéből  „az autonómia, szabadság, polgárközelség” nem igazán teljesedett ki a rendszer egészében. Ezekről a későbbiekben, külön – külön is érdemes lesz eszmét cserélni, és esetleg valamilyen tanulságokat megállapítani.

A 2011. évi szabályozás nem is titkolta az új elvi,elméleti alapokat mert az  Alaptörvény által meghatározott, a korábbiaktól jelentősen eltérő államszervezeti felépítés átalakította az önkormányzatok és az államigazgatás egymáshoz való viszonyát. Szakított az önkormányzatiság autonomista, alapjogias, településközpontú felfogásával. Szemben a korábbi Alkotmány szabályaival, az új szabályozás hangsúlyozza az önkormányzatoknak a közigazgatáson belüli együttműködő jellegét.

Csak a legfontosabbakat kiemelve:

  • a kormányhivatal szerepe megerősödött, a korábbi törvényességi ellenőrzést egy erős beavatkozási lehetőségeket biztosító törvényességi felügyelet váltotta fel, erősödött az államigazgatási kontroll,
  • ezzel párhuzamosan az önkormányzatok gazdálkodási önállósága is erős államigazgatási korlátok közé került. A finanszírozás kötöttsége szintén erősödött, és fő szabály szerint az önkormányzati hitelviszonyok létesítéséhez is államigazgatási engedélyre van szükség,
  • átalakította az önkormányzati feladatok rendszerét, az új törvényben hangsúlyosabbá válik a kötelező feladat ellátása. Az új törvény feltételekhez köti az önként vállalt  és átvállaltfeladatok biztosítását,
  • mindezeken túl, az új szabályozás megnyitja a széles körű államosítás lehetőségét, nemcsak a feladatok rendszerének átalakításával, hanem azzal is, hogy az önkormányzati vagyont a nemzeti vagyon részeként határozza meg – egyébként az Alaptörvénnyel összhangban. Vagyis az önkormányzati vagyon beleolvadt a nemzeti vagyonba, így megszűnt annak az államigazgatással szembeni alkotmányos védelme.
  • Az új önkormányzati törvény az önkormányzaton belüli viszonyrendszert is bizonyos mértékben átalakítottaa polgármestereket erősítette a képviselő-testülettel szemben a  helyettesítő döntés kialakításával, a növekedő gazdálkodási önállósággal, s a megerősített vétójoggal. A jegyzővel szemben is, mert az gyakorlatilag alárendeltjévé válik.

Összességében, az önkormányzati önállóság a korábbiakhoz képest visszaszorult, az államigazgatás befolyása erősödött, korábban egyértelműen helyi közügyek  állam(igazgatás)i feladattá váltak.

A bizánci stílusjegyekkel bíró kormányzat, szemben a nemzetközi tendenciákkal, a helyi önkormányzatok hatásköreinek elvonásával, anyagi eszközeinek megnyirbálásával párhuzamosan megkezdte a különböző civil szerveződések megbélyegzését, forrásaik ellehetetlenítését is. Igyekszik megakadályozni minden olyan közösség megerősödését, illetve ezek együttműködését melyek valódi alternatívát kínálhatnak az erősen centralizált állammal szemben.

És akkor néhány példa az állitásom alátámasztására:

Az egészségügy az egyik legfontosabb közfeladat amit a helyi közösség elvárhat joggal. Jelenleg több száz helyen háziorvosi körzetben nincs állandó orvos. A háziorvosi és a járóbeteg szakellátás növekvő feszültségei aztán a kórházakban válnak a közvélemény előtt is „láthatóvá”. A szakértők évek óta hangoztatják, hogy a  több ciklus óta elmaradt strukturális megújulás hiánya a legnagyobb gond. Ma ott tartunk, hogy az összes  EU-s régiót alapul véve, a krónikus és rákos betegségeket tekintetében az Észak -Magyarországi a legrosszabb halálozási arányt mutatja. De az Észak -Alföldi is a legrosszabb öt között van. De vajon lehetséges pusztán állami eszközökkel ezen úrrá lenni, az integratív készségekkel is rendelkező önkormányzatok nélkül? 

A világ 72 országában végzett PISA kompetenciafelmérések szerint nem igazán jól teljesít a magyar oktatás matematika, szövegértés, természettudomány után már a probléma megoldás terén sem. Ezt a romló teljesítményt tovább súlyosbítja, hogy az iskolát idő előtt elhagyók aránya nálunk nő, míg az EU államokban jellemzően csökken. Ennek az átlagnak a  növekedése együtt jár egészen drámai különbségek kialakulásával. Míg a Győr- Sopron megyében 4,5% a „lemorzsolódás” , addig B.A.Z. és Nógrád megyékben 20%. Ami azt jelenti, hogy ebben a térségben  minden ötödik fiatal sodródik a kilátástalanság felé. Valóban hihető, hogy az államosításnak hatékonyság javító hatása is van? És itt vajon lehetséges pusztán állami eszközökkel ezen úrrá lenni a hanyatláson, az integratív készségekkel is rendelkező önkormányzatok nélkül?

Vajon fel tudjuk mérni milyen szociális feszültségek vannak a Szabolcs megyei 8.7%-os munkanélküliségi ráta és a munkával rendelkezők 149 600 Ft.-os nettó átlag keresete mögött? A KSH szerint ma Magyarországon a gondtalan élethez 300 000 Ft.-os kereset lenne szükséges de ezt a budapesti átlag sem éri el. Vajon ezt az iszonyatos lemaradást és következményeit pusztán állami eszközökkel lehet korrigálni, a helyi önkormányzatok egyes személyig elérő ismerete, kapcsolata nélkül?

Egyáltalán bármelyik alapellátásban az igazgatástól az épitésrendészetig az oktatástól az útak karbantartásáig lehet pusztán állami eszközökkel nem csak hatékonyan ellátni de akülönböző szintű leszakadásokat fékezni majd a tendenciát megfordítani?

Ezek a példák talán jól érzékeltetik miért tartom az önkormányzatiságot a demokrácia egyik – fontos és jelentős – alappillérének.

A demokratikus intézményrendszert helyreállitani akaróknak keresni kell azokat az egymáshoz kapcsolódási pontokat, azokat a „legkisebb közös többszöröseket” amelyek segíthetik a konstruktív együttműködést. Csak  széles bázison alapuló „tömbök” létrejötte hozhatja el a siker reális esélyét, ahol nincs jobb v.s. bal. És nincs itt az ideje konzervatív,  liberális, baloldal vitáknak sem. Mert fontosabb dolgok vannak.

Az az alapvető kérdés, hogy a demokrácia helyreállításában és folyamatos fejlesztésében van-e készség az együtt munkálkodásra vagy az autoriter hatalom szilárdulhat meg még jobban?

Ha a politikai tér elitje és valamennyi civil , értelmiségi résztvevője nem veszi tudomásul, hogy lényegében minden problémára csak ezen a kérdésen keresztül lehet releváns választ adni,- mert ez mindennek ez az „alfája és omegája”,- akkor folytatódik a központosítások folyamata, a valódi polgári demokrácia alapjául szolgáló helyi társadalmak erodálodása, a sodródás. Ez ellen pedig a legtöbbet azok a helyi kis csoportok tudnak tenni, melyek nemcsak passzív hallgatói a közéletnek hanem cselekvő részeseivé szervezik önmagukat.

Ehhez próbálok néha témát felvetni, beszélgetést „kiprovokálni”…. azt gondolom a beszélgetésekből lehetnek/lesznek az ismeretségek…. és idővel ezekből kis közösségek is lehetnek…. lehetnek?