Címke: főváros

Több jelölt, több sansz

A november közepi állapot szerint a fővárosi előválasztási kampányban versenyezni fog egymással az MSZP-PM pártszövetség két prominense (Karácsony, Horváth). Már megismerkedhettünk a harsány és szókimondó önjelölt médiaszemélyiséggel (Puzsér), és azt is olvastam, hogy egy igen apró politikai közösség (Liberálisok) is indítja az alelnökét a téli futamon. A DK és a Momentum még nem startolt, az LMP „lebegteti”, beáll-e Puzsér mögé, a Jobbik várhatóan nem vesz részt az összecsapáson. A Kétfarkú Kutyák pedig saját utat szoktak járni.

Látva a felhozatalt, az az igény fogalmazódott meg bennem, hogy ne bízzuk kizárólag pártokra, pártocskákra az előzetes megméretést, ne engedjük, hogy januárban egy belterjes és unalmas háziverseny vegye kezdetét. Jelen helyzetben csupán háziversenyről beszélhetek, hiszen az MSZP-PM és a Liberálisok a 2018. áprilisi parlamenti választáson együttműködtek, most is politikai szövetségesként fognak egymással „küzdeni”.

Elképzelésem egyszerű, és felkarolásával talán színesedhet a rivalizálás. Konkrét leszek. Javaslom, hogy a Budapesten működő vállalkozói szervezetek (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a VOSZ Budapesti és Pest Megyei Regionális Szervezete, az Ipartestületek Budapesti Szövetsége stb.) közösen állítsanak csatasorba egy értelmes és az üzleti életben már bizonyított, sikeres fővárosi vállalkozót. Megyek tovább. A Magyar Mérnöki Kamara Budapesti és Pest Megyei Szervezete szintén képes lehet egy versenyképes jelölt megnevezésére. Nem árthat az 1,8 milliós Budapestnek, ha egy racionálisan gondolkodó műszaki értelmiségi is kifejthetné nyilvánosan a jövőről alkotott véleményét. De valószínűsítem, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjai között ugyancsak fellelhető olyan tehetséges személy, aki tájékozott városunk ügyeiben és komoly gazdasági tapasztalatokkal rendelkezik. Várom a környezetvédők szervezett fellépését, hiszen nagyon vágyunk a friss levegőre és az élhető lakhelyre. Az sem lenne ördögtől való, ha a fővárosban dolgozók nevében a területen működő munkavállalói érdekképviseletek (értsd: szakszervezetek) szintén megpróbálnának egy szimpatikus, belevaló személyt becsempészni a közéletbe. A sor folytatható.

A hagyományos pártjelöltek (+Puzsér) közötti előválasztás érdektelen lesz, a fővárosi polgárok rezignáltan fognak legyinteni: ezek már megint csak tét nélkül báboznak. Nem, nem vagyok előválasztás ellenes, csak attól félek, hogy unalomba fog fulladni az egész, és öt-tízezer pártszimpatizánson, valamint a Puzsér-fanokon kívül senki sem fog regisztrálni és voksolni. Az előválasztástól való elfordulás és közöny jóvátehetetlen károkat okozhat, és direkt módon negatív hatással lehet a májusi EP- és az őszi önkormányzati választásokra.

A választói aktivitás megteremtéséért és megmentéséért kell kibővíteni a jelöltállító szervezetek körét, ezért szorgalmazom köztestületek, érdekképviseletek, hivatásrendi kamarák és civil szervezetek jelöltjeinek szerepvállalását. Nem gondolom, hogy boldog-boldogtalan indulhasson a „selejtezőn”. Minden bizonnyal megvan az a tapasztalati szám (támogatói aláírás), amelyhez normatív módon köthető az előválasztáson való részvétel. Az előbb felsorolt szervezeteknek ez nem lesz gond, mivel taglétszámuk meghaladja az ellenzéki pártokét. Még az is előfordulhat, hogy alkalmas „körön kívüli” jelölt felbukkanása esetén a pártok önmérsékletet tanúsítanak, és beállnak a nem pártjellegű társadalmi szervezetek által favorizált személy mögé.

Ha az öt-hat pártjelölt kiegészülne öt-hat jól felkészült szakember-aspiránssal – és értelmes diskurzussal –, az dupla haszonnal járna. Egyrészt világosan kirajzolódna, hogy politikusokat vagy “külsősöket” akarnak-e a budapestiek főpolgármesternek, másrészt az új szereplők – még ha veszítenek is az előzetes versenyben – a későbbi győztes szakmai hátterét is biztosíthatnák. Egy sikeres üzletemberre, egy kiváló stratégára, egy gyakorlott jogászra minden csúcsvezetőnek szüksége van. Ez alól a főpolgármester sem kivétel.

A szerző közgazdász, a VOSZ volt főtitkára

( Forrás: Népszava  2018.12.03., a szerző hozzájárulásával )

Legyen a választás a demokrácia ünnepe

Az előválasztások történetét, külföldi áttekintését, valamint az előválasztás előnyeit az előttem szólók már részletesen kifejtették, ezekkel magam is egyetértek. A magam részéről történeti és technológiai részletek helyett inkább az előválasztás szükségességére kívánok részletesebben kitérni.

Miért van szükség előválasztásra (előválasztásokra)?

A 2010-es országgyűlési választások felborították a korábbi kétpólusú magyar pártrendszert, a Fidesz kétharmados győzelmet aratott, a két rendszerváltó párt (SZDSZ és MDF) helyett megjelentek olyan új pártok, mint az LMP és a Jobbik. A pártrendszer átalakulása azonban nem állt meg: 2010-ben, az MSZP és az LMP szakadásának, valamint a civilek színre lépésének következtében megalakult a DK, a Párbeszéd, majd az Együtt. 2010 óta tehát a pártrendszer jelentős változásokon ment át, ezen változások azonban csak az ellenzéki oldalt befolyásolták. Ami maradt az a centrális erőtér, a Fidesz dominanciája. A 2018-as választások előtt a releváns ellenzéki pártok száma (MSZP, Párbeszéd, Jobbik, DK, LMP, Momentum) elérte a hatot, ráadásul a pártok számával nem növekedett az ellenzéki szavazók száma, csak az ellenzéki „torta” felosztásának arányai váltakoznak. A pártrendszer mellett ráadásul a  politikai környezet is úgy lett kialakítva, hogy a centrális erőtér fennmaradhasson. A választási rendszer átalakítása közvetlenül érinti a pártok erőviszonyainak egyenlőtlenségét.

A 2014-es eredmények után világossá vált, hogy a Fidesz leváltható, de erre csak akkor van reális esély, ha az ellenzék ki tud termelni minden kormánypárti jelölt ellen egy darab ellenzéki kihívót. A változást akarók ugyanis többségben vannak, de a választási rendszer ezt a többséget máshogyan nem képes megjeleníteni. Jómagam és a Párbeszéd éppen ezért már a 2018-as választásokat megelőzően, 2016 nyarán felvetettük az előválasztás lehetőségét, mint lehetséges megoldást. Azóta ez már történelem, tudjuk mi történt, a pártok végül nem tudtak megállapodni az előválasztás szükségességében, helyette a „taktikai szavazás” lett a „csodafegyver”. Egyre-másra születtek a hiteles és kevésbé hiteles közvélemény-kutatások, honlapok arról, hogy ki az esélyes jelölt. Vidéken ez lényegében oda vezetett, hogy a választók nem tudtak kiigazodni a különböző információk és dezinformációk között és „szétszavaztak” az előzetesen esélyesnek titulált jelöltek között. Ahogy 2014-ben megbukott a füstös szobákban kötött alkudozás, úgy 2018-ban megbukott a taktikai szavazás intézménye is. Azt ugyanis, hogy ki az esélyes jelölt, nem lehet szabályozatlan keretek között eljuttatni a választókhoz. Számos körzetben ráadásul nem is egy, hanem minimum kettő esélyesnek titulált jelölt volt.

Előválasztásra tehát azért van szükség, hogy ne ismételjük meg a 2014-ben és 2018-ban már egyszer elkövetett hibákat. Az ellenzék győzelmének feltétele, hogy egy szabályozott folyamatban, demokratikus keretek között, hónapokkal a tényleges választások előtt kiválassza azt a jelöltet, aki a legnagyobb eséllyel tudja legyőzni a kormányzó pártok jelöltjét.

A „hatpárti” problémára, a polarizált ellenzéki pártrendszerre, szintén csak az előválasztás tud megfelelő választ nyújtani. A pártok jelenlegi száma már nem is nyújt lehetőséget arra, hogy zárt ajtók mögött, tárgyalásos úton válasszuk ki a megfelelő jelölteket. Egyszerűen túl sok a párt és túl sok az érdek. A pártoknak ezért nincs más választásuk, mint a választók kezébe adni a jelöltekről való döntés lehetőségét.

A többosztatúvá vált, fragmentálódott ellenzék a választókat is bizonytalanabbá teszi. Az előválasztás tehát nem pusztán a demokráciába vetett hit visszaszerzésének eszköze lehet, hanem az ellenzék egységessebbé tételének lehetőségébe vetett hité is.

Ahogyan az előttem szólók közül többen is említették, az előválasztás nem csodafegyver, ám fegyvernek ettől még fegyver. Olyan fegyver, amely véleményem szerint az egyik előfeltétele a sikernek. Én is látom ugyanakkor, hogy vannak, akik szkeptikusak az előválasztás lebonyolításával kapcsolatban. A magam részéről azt gondolom, hogy az elmúlt években számos remek anyag született az előválasztás technikai lebonyolításával kapcsolatban. Az előttem szóló Horn Gábor vezette Republikonnak is van ilyen anyaga, a pártok közül a Párbeszéd és az MSZP is rendelkezik koncepcióval, de ami a legfontosabb, hogy civilek is előálltak javaslatokkal, utóbbiak az online szavazás rendszerét is kidolgozták. A létező javaslatok alkalmasak arra, hogy az előttünk álló önkormányzati választások során előválasztást vagy akár előválasztásokat is lebonyolítson az ellenzék. Fontos lenne ez azért is, mert az önkormányzatiságban nagyon fontosak a civilek, az előválasztás pedig arra is lehetőséget nyújt, hogy a pártpolitika utat engedjen a hiteles civil jelölteknek, akik a pártok jelöltjei mellett szintén megmeríttethetik magukat. A 2019-es önkormányzati választásokat megelőző előválasztás tehát lehetőséget nyújtana arra, hogy az ötletet élesben is megvalósíthassuk. Amennyiben lenne egy sikeres előválasztás a budapesti ellenzéki főpolgármesterről, vagy esetleg kerületi, nagyvárosi polgármesterekről, úgy az nem csak e jelöltek győzelmi esélyeit növelné, hanem az ellenzék számára kitaposná az utat a 2022-es országgyűlési választások 106 jelöltjének előválasztással történő kiválasztásához is.

Az önkormányzati választásokat megelőző előválasztás melletti érvek között fontos megemlíteni azt is, hogy az előválasztás alkalmas arra, hogy helyben több erőforrás és energia juthasson egy-egy jelölt felépítésére országszerte, hiszen intézményi keretek között ez hatékonyabban tud működni. Erre pedig vidéken minden eddiginél nagyobb szüksége van az ellenzéknek, hiszen minden eddiginél nagyobb kormányzati médiabirodalom van kialakulóban és egyre szűkösebb az ellenzék eszköztára.

Az Egyesült Államokban a választás a demokrácia ünnepe, ami a választásokat megelőző folyamat miatt van így. A jelöltek kiválasztása és az előválasztási kampány másfél évvel a tényleges választások előtt elindul. A választást megelőző év pedig az országjárásról, a kampányrendezvényekről, a demokratikus vitákról, az előválasztásról szól. Az ellenzéknek tehát adott a feladat: tegyük a választást újra a demokrácia ünnepévé!

A jegyzet szerzői: Karácsony Gergely Zugló polgármestere, Renczes Dávid politológus

Előválasztás bármikor lehetne

Előválasztást bármikor tudna tartani bármelyik párt, így az MSZP is. Semmi nem akadályozza meg, hogy a választóknak azt mondja: tessék jönni szavazni minél több olyan jelöltre, akik érdemesnek tartják magukat arra, hogy megnyerjenek egy politikai csatát. A jelölteknél is szabad a vásár: jelöltesse magát bárki, aki baloldalinak érzi magát és képesnek arra, hogy szimpátiát szerezzen. Szemmel láthatóan senki sem ilyen – amerikai típusú – előválasztást szeretne a politikai vezetők közül. Annál jobban félti a hatalmát. Inkább olyasfélét akarnak, hogy a pártok vezetőinek jelöltjei közül nyerhessen valaki. Ez egy sokkal rosszabb megoldása az előválasztásnak, de még ez is működhetne, ha a benne részt vevő pártok nem a nyilvánosság előtt akarnák megvitatni az előválasztás részleteit, hanem a háttérben megállapodnának, majd ezt közlik a választókkal, akik utána nem látnak mást, mint egy színvonalas előválasztási kampányt. Ehhez képest csak a vitát látjuk a választás módjáról, azt is olyan össze nem illő szereplők között, akiknél néha úgy tűnik, jobban utálják egymást, mint Orbán Viktor rendszerét. Ennyit bevezetőnek. Jöjjön azonban a lényeg. Az előválasztás figyelemelterelés. Figyelemelterelés arról, hogy jelenleg nincs versenyképes vezető, politikai irány és fontos témák a politika ellenzéki oldalán, amellyel és akikkel nap mint nap a nyilvánosság elé lehetne büszkén lépni. Ha ugyanis lenne, akkor ezzel foglalkozna az ellenzék, és nem egy sehova sem vezető vitáról egy kivitelezhetetlen ellenzéki előválasztással kapcsolatban. A közös jelöltben ugyanis messze nem minden ellenzéki politikai szereplő érdekelt, sőt, ellenérdekelt. Addig pedig a kezdeményezés az előválasztásról megmarad egy vitának, illetve az MSZP és közvetlen pártköre belső ügyének. Ami amúgy nem lenne feltétlenül rossz, ha meglátnák benne a lehetőséget. Az MSZP például akár még komolyan is gondolhatná, és a párt megújulásaként kinyithatná az előválasztással a kapukat az új párttagok és az új politikusok felé. Ahhoz azonban az ebben a cikkben a legelején írt – amerikai típusú – előválasztásba kellene belemenni. Az meg tudná erősíteni a pártot, de meg is gyengíthetne jó pár, most még erős politikust. Ennek az előválasztásnak lenne egyedül ma esélye. És akkor senkire sem kellene várni, már holnap el lehetne kezdeni.

A szerző szociológus.

Előválasztás! Elő-Választás? Lehetőség vagy kényszer?

A demokratikus ellenzéki oldal ma-nagyon helyesen-sokféleképpen keresi a lehetséges kihívókat azokon a területeken, ahol reális esélyt lát az ellensúly megteremtésére az önkormányzatokban. Ne becsüljük le ezt a szándékot, mert egy monolitikus hatalom bármelyik pontján történik repedés az közép-rövid távon is jelentősen kihat a hatékonyságára és a jövőjére. A tavasszal résekbe folyt víz, amit nem távolítanak el az bizony télre megfagyhat és szétrepeszti a legerősebb anyagot is.

Nem először és különösen Budapesten az előválasztásban látjuk ennek a helyzetnek a megoldását. Nincsenek hagyományai hazánkban, nincs kialakult technikája és nem is tudjuk megjósolni a várható végeredményét. Játszunk el a gondolattal, ha ennek pont az ellenkezőjét tennénk, akkor mi lenne a politizáló közvélemény mondása? Áááá nem érdekel a „füstös szobákban” kialkudott elvtelen alku, nem érdekel, akkor inkább el sem megyek szavazni vagy ami rosszabb maradjon a régi megszokott. Ha intelligensen és nagyon egyértelműen, a lefektetett szabályokat betartva végig csináljuk ezt a folyamatot akkor hiszem azt, hogy lényegesen erősebb legitimitású jelölt lehet a mai kormánypárti funkcionárius kihívója. Ehhez kellenek persze komolyan vehető jelöltek, intelligens előválasztási kampány, megfelelő nyilvánosság, sok-sok aktivista, aki felügyeli, szervezi ezt a folyamatot. És igen kedves barátaim kellenek szavazók, akik elmennek és döntenek a kampány, a hitük és az esélyek mérlegelése alapján, hogy kit látnának szívesen az igazi, nagy kampányban. Nem fanyalogni kell tehát, hanem aki nem akar zavaros pártalkukat az győzzön meg még két embert (egy aktívat és egy bizonytalant) és erősítse a folyamatot. Százszor el lehet majd mondani, hogy ez így miért nem az, nem olyan mint Franciaországban, Amerikában és ez igaz is lesz, de akkor aki ezt teszi az tegye azt is hozzá: szeretném ha további 5 évig üldöznék a hajléktalanokat Budapesten, a kormány döntse el, hogy mi a jó nekem és épüljön még egy-egy stadion minden kerületben az egészségügy rendbetétele helyett.

Az összefogás dilemmát lehetőség szerint fel kel oldanunk a következő hetekben, legkésőbb január végéig. Ezt a feladatot nem sikerült megoldani az áprilisi parlamenti választás előtt. Amikor éppen elkezdtünk volna az országról, az ajánlatról beszélni érkezet az amúgy örömteli Hódmezővásárhely és visszazuhantunk a start pozícióba, terhelve a Jobbik dilemmával. Nem segítenek az elemzők, a mindent tudó okosok, mert lehet, hogy ez zsákutca, de a másik pedig a szakadék. Esélyes kihívó megtalálása, lehetőség az ellensúly kiépítésre a cél, ha valaki tud jobb módszert, hogy eljussunk oda az kérem most szóljon, mielőtt komoly pénzeket  és energiát ölünk abba amit utána könnyedén lesajnál a mindennel elégedetlen közönség. Nincs olyan média felület, nincs olyan cserépszavazás, nincs olyan pontozásos casting, hogy kiválasszuk a 2019-es „polgármesteri X-faktor” döntőseit. Fogadjuk el, próbáljuk ki és ahogy egy régi nagy tudású kollegám mindig mondta, ha valamit nem tudunk megoldani, legalább élvezzük a helyzetet. Ha így teszünk, és így tesz mindenki, aki valóban változást akar Budapesten akkor az eredmény sem marad el.

A technika másodlagos, a módszer, ahogy az alapcikkben helyesen leírodott, szakemberek által jóváhagyott, a szándék komoly. A szabályokról lehet még egyezkedni, de!! Van egy fontos következmény, aki vélt vagy valós(nak) tűnő indokok miatt nem áll fel a rajtvonalra, vagy a vereség után nem fogadja el a kialakult eredményt és mégis indul, azt nagyon nagyon meg kell büntetni. Nem a pártoknak, nem a hatóságoknak, hanem a választóknak. Ne felejtsük el, hány párt jelezte az országgyűlési választás elött, hogy nyerni fog, hogy biztos győztese van az adott körzetre és azután elvitt 4-5%-ot és ezzel meghiúsított egy valóban esélyes ellenzéki győzelmet és ezzel segítette a NER-t az újabb kétharmadhoz. Bármi is történik, kérem, hogy ahogy Rodolfo mondta, „csak a kezemet figyeljék”, nézzék, hogy ki mit mond és aztán mit tesz. Legyen ez is egy szempont a későbbi választásnál 2019 októberében, legyen ez is szempont a családban, amikor eldöntik mennek-e és ha mennek kire szavaznak .

Az előválasztás sikere azonnal látszódni fog, nem csodafegyver, de egy lehetőség, hogy megmozdítsuk a fotel forradalmárokat és időben megmutassuk mekkora tétje van a 2019-es önkormányzati választásnak hazánkban. Vagyis én személyesen hiszem, hogy ha a kényszer lehetőséggé formálható, ha bizalommal tekintünk az előválasztás elé, akkor egy új korszak kezdődhet nemcsak ott, ahol ellenzéki győzelem született, hanem annak következményeként az egész országban. Ha nem úgy járunk, mint a klasszikus állatmesében, hogy a sok huhogó miatt csak a süket béka tudott felmászni a fára, akkor ennek az igazi győztesei nem a pártok, hanem az ország lesz.

A szerzőországgyűlési képviselő