KOMÓCSIN SÁNDOR: Újabb hihetetlen csavar a brexitben

 

(A napi.hu 2019-07-11-i cikkének, engedéllyel történő után közlése)

A királynőt mint államfőt is nagyon nehéz helyzetbe hozhatja, ha Boris Johnsont megválasztják a brit Konzervatív Párt elnökének, ám ennek ellenére nem tudja biztosítani a miniszterelnökké választásához szükséges parlamenti többséget.

Elképzelhető, hogy Boris Johnson, a brit Konzervatív Párt esélyes elnökjelöltje akkor sem ülhet be a miniszterelnöki bársonyszékbe, ha a július végén esedékes pártválasztáson a tory tagság pártelnökké választja – idézte a Guardian két alkotmányjogász szakértői véleményének konklúzióját. Ahhoz ugyanis, hogy betöltse ezt a posztot, igazolnia kell, hogy megvan a megválasztásához szükséges parlamenti többsége, és a dolgok jelenlegi állása szerint ezzel gondja lehet.

Egyes tory képviselők ugyanis azzal fenyegetőznek, hogy nem szavaznak rá a parlamentben, mert azt ígérte, hogy október 31-én, a brexit határidejének lejártakor – tekintet nélkül a súlyos gazdaságikövetkezményekre – megállapodás nélküli kilépteti az Egyesült Királyságot az EU-ból. Ezt a parlamenti képviselők többsége – az ellenzék és a kormánypárt számos tagja – elutasítja, ám ez az ellenállás nem köti meg a kormányfő kezét. Így egy módon lehet tuti biztosan megelőzni a válási megállapodás nélküli brexitet: Johnson miniszterelnökké választásának megakadályozásával.

Pici többség

Robert Hazell és Meg Russell, a University of London UCL intézetének professzorai abból indulnak ki, hogy a kormánytöbbség jelenleg hajszál vékony a londoni parlamentben. A toryk a kormányt kívülről támogató észak-ír unionista párt (DUP) tíz képviselőjével együtt csak háromfős többséget élveznek, miközben máris Dominic Grieve és Ken Clarke, két befolyásos konzervatív honatya jelezte, hogy kész Johnson beiktatása ellen szavazni.

A két jogász szerint a kulcskérdés az, hogy az új konzervatív vezető képes-e kétséget kizáróan állítani, hogy megvan a megválasztásához szükséges parlamenti többség. Az egyik lehetséges forgatókönyv szerint, amint kiderül, hogy ki nyeri a pártválasztást (Johnson ellenfele Jeremy Hunt külügyminiszter, akit esélytelennek tartanak), a tory képviselők egy kisebb csoportja bejelenti, hogy – látva kire kéne szavaznia – visszavonja a támogatását a párt miniszterelnök-jelöltjétől.

Szegény királynő

Ezzel kínosan nehéz helyzetbe hoznák a királynőt, akinek jelölnie kell a miniszterelnököt a parlamentnek, és alkotmányjogi tanácsadóit, mivel bizonytalanná válna, hogy kormányfőjelölt megkapná-e a törvényhozás támogatását hivatala elfoglalásához. A bizonytalanságot azzal oldhatnák fel, hogy a királynő ideiglenesen jelölné Johnsont miniszterelnöknek, azzal a feltétellel, hogy bizonyítania kell a többségi támogatását. Ezt szeptemberben tehetné meg, amikor az augusztusi nyári szünetre elvonuló képviselőtársai megkezdik őszi munkájukat.

Ezzel szemben alternatívát jelenthet, hogy Theresa May ügyvezető miniszterelnök a hivatalában marad addig, amíg Johnson – vagy valaki más – nem tudja felmutatni a biztos többséget, s így az ügyvezető kormányfő utódjelöltjeként ajánlhatja az illetőt a királynőnek. Semmi jele annak, hogy Johnsonnal szemben – ha ő lesz a pártszavazás győztese – bárki felállhatna alternatív miniszterelnök-jelöltként, ugyanis az ellenzék nem tud kormányfőjelöltet állítani.

Előttünk áll tehát egy feloldhatatlannak látszó belpolitikai válság, amely úgy szól, hogy bár a parlament többsége elutasítja a válási megállapodás nélküli brexitet, eközben olyan személy aspirálhat az ország vezetésére, aki kész lenne ezt megtenni. Nem csoda, hogy sok parlamenti képviselő mindkét oldalon úgy véli, hogy ezt a patthelyzetet csak egy előrehozott parlamenti választással lehet feloldani, amelyet ősszel tartanának.

(Menni fog!

Több mint 30 konzervatív parlamenti képviselő akarja megakadályozni a válási megállapodás nélküli brexitet – idézte a Bloobmerg Sam Syimahot, aki korábban minisztereként is szolgált az egyik tory kormányban. Vannak köztük olyan nehézsúlyú játékosok, mint Theresa May, aki kormányfőből hamarosan visszaalakul egyszerű képviselővé, vagy Philip Hamond pénzügyminiszter. A Munkáspárt is ezen ügyködik, ezért Syimah úgy látja simán meglesz a többség a kemény brexit megelőzésére, és a parlament képes lesz érvényesíteni ezt az akaratát.)

(A szerző újságíró)

 

 

KESZTHELYI ANDRÁS: EP tanulságok

Történt pár szokatlan dolog május 26-án.

Pár napja azt írtam, a választások szokásos fő kérdése – ki lesz a győztes – eldőlt, de maradtak még érdekes kérdések: a Fidesz győzelmének mértéke, melyik lesz a legnagyobb ellenzéki, illetve a legnagyobb baloldali párt, valamint az LMP vagy a Momentum lesz-e a befutó.

Mindegyik kérdésre választ kaptunk, noha nem úgy, ahogy azt előzetesen, a közvélemény-kutatások alapján gondolni lehetett.

  1. A Fidesz győzött, de elmarad a várttól

A Fidesz nyert. Győzelme arányában és szavazatmennyiségben is nagyobb, mint 2014-ben, arányaiban  azonban elmarad a 2009-es győzelemtől vagy a kiszivárgott saját várakozásoktól is, amelyek 14 mandátum (vagyis a kétharmad) megszerzését tűzték ki célul.

Ha ez igaz, akkor elmondható, hogy a Fidesz elmaradt kitűzött céljától. Az 1,7 millió szavazat irdatlanul sok egy EP választás kontextusában, de mégiscsak arról árulkodik, hogy a mozgósító gépezet nem mindenható.

Megjegyzendő, hogy Orbán Viktor európai ambíciói éppenséggel kudarcot szenvedtek: a jobboldali populista előretörés kisebb mértékű a vártnál, nehezen elképzelhető, hogy Salviniék alkura tudják kényszeríteni a Néppártot, így Orbánnak már nem áll különösebben érdekében a velük való barátkozás. Kérdés persze, hogy a Néppárt visszaengedi-e.

  1. A DK megnyerte az ellenzéki háziversenyt.

Nem a második hely a meglepetés, hanem az MSZP és a Jobbik összezuhanása. 2014 óta a Jobbik volt az ellenzék vezető ereje. A baloldal pártjai csak összefogva tudták megelőzni. Most ez megváltozott.  A DK minden megyében és Budapesten is stabilan második, a fővárosban csak a Momentum tudta megközelíteni. A jó szereplés okozta stratégiai dilemmára már rámutattak mások: a DK úgy érte el történetének legjobb eredményét, hogy háttérbe tolta emblematikus arcát, Gyurcsány Ferencet.

A szocialisták sokadik kudarcukon vannak túl, ami akár biztató előjel is lehet számukra. Az viszont aggodalomra adhat okot a baloldali szavazóknak, hogy politikai válaszok helyett máris beindult a harc az EP mandátumért, szembenézés helyett pedig a másokra mutogatás.

A Jobbik stratégiai értelemben is súlyos vereséget szenvedett, talán már meg is szűnt: a cukisodás stratégiája úgy tűnik, zsákutca, egyfajta politikai senkiföldje. Újratervezésre lesz szüksége, ha fenn akar maradni. A Mi Hazánk meglepően magas eredménnyel debütált, úgy tűnik újra kell majd gondolni a két párt viszonyát, ha a Jobbik vissza akarja szerezni támogatottságát.

  1. A DK a legnagyobb baloldali párt

Az MSZP újabb történelmi vereséget szenvedett… 2004-ben még 34%, 09-ben 17%, 14-ben 11% után most alig 6,6. Mindezt úgy, hogy a két baloldali párt összességében a 2010 utáni időszak legjobb eredményét érte 22,8%-kal. A magyarázatok nyilván összetettek, de az kézenfekvőnek tűnik, hogy a DK és a Momentum a várakozásokhoz képest parádés szereplésének egyik titka a mozgósítás. Mindkét párt 4-5 százalékponttal mutatott jobb teljesítményt az elvártnál. Ugyanakkor a választási részvétel is meghaladta a várakozásokat, hiszen egyedül a Závecz Research jelzett 40%-nál magasabb értéket. Okkal tételezhetjük fel, hogy a két jelenség között összefüggés áll fenn, az utolsó napokban a DK és a Momentum is remekül mozgósított. A legnagyobb területi lefedettséggel rendelkező MSZP (és a Jobbik) támogatottsága viszont összeomlott a végére.

Tegyük hozzá, hogy a DK és a Momentum kampányuk révén is  mindvégig kiemelkedtek az ellenzéki mezőnyből. Az MSZP kampányáról illendőségből inkább nem beszélnék.

  1. A Momentum nem csak kiütötte az LMP-t…

… hanem 10%-al jelenleg a harmadik legnagyobb párt Magyarországon. 1994 (!!) óta nem értek el 10% körüli eredményt a liberálisok, 2006 után ismét 300 ezer felett van a liberális pártra szavazók aránya. A generációs vonzerőn túl az egykori SZDSZ támogatóknak is politikai otthont nyújt a Momentum. A rendszerváltás óta alapított pártok közül választáson eddig kettőnek sikerült 10%-os vagy afölötti eredményt elérni: a Jobbiknak, a DK-nak és most majdnem a Momentumnak.

Két további megjegyzés:

  1. Csökkent a radikális jobboldali tábor.

Tavaly még 68% felett volt a Fidesz és Jobbik szavazók összege, idén, a Mi Hazánk fasisztáival kiegészülve 62%. A csökkenést minden bizonnyal a Jobbik összezuhanása is magyarázza. Az mindenesetre tény, hogy míg 2018-ban Budapesten kívül mindössze 3 megyében nem érték el a 70%-ot, idén egyetlen ilyen megye sincs.

  1. Az ellenzéki képlet leegyszerűsödött

Az LMP a megszűnés szélén, a Jobbik súlyos stratégiai dilemmával küzd. Mindezzel együtt, az ellenzéki együttműködés előnyére válhat, hogy két korábbi, az ellenzéki térfélen domináns (Jobbik) vagy magát annak gondoló (MSZP) politikai erő összement, egy pedig kiiratkozott (LMP). Persze ehhez az is szükséges, hogy az új nagyfiúk olyan fokú önmérsékletet tanúsítsanak, amire elődeik jellemzően nem voltak képesek.

Első ránézésre a Fidesznek nem kényelmetlen, ami történt: a szélsőjobb összement, a baloldali erőviszonyok összezavarodtak, ismét Gyurcsány Ferenc az ellenzék vezetője – szinte tökéletes a centrális erőtér. A nagy kérdés az, hogy mit hoz az ősz: sikerül-e az új ellenzéki képletből a korábbiaknál jobb eredményt kicsiholni vagy minden marad a régiben?

Reménykedjünk.

(a szerző politikai tanácsadó és írása a Political Animal blogon megjelenő szöveg szerkesztett változata)

 

CSILLAG TAMÁS: A villám válaszokon túl…

Mivel az európai parlamenti képviselői vitákon csak „villám üzemmódban” lehet jelentős témákat kifejteni megpróbálok írásban részletesebb választ adni a legfontosabb kérdésekre. És azonnal csapjunk is bele:

  • Miért fontos az EP választás?

🇪Az Európai Parlament az EU egyetlen olyan szerve aminek a tagjait, az EP képviselőket, a tagországok állampolgárai közvetlen választják. A Momentumban mi amúgy szeretnénk ezen változtatni, és a Bizottság elnökének a pozícióját is közvetlenül választott tisztséggé tenni. Ez szerintem azért lenne nagyon fontos, mert a Bizottság mind az alkalmazottainak a számában, mind a Törvényhozás folyamatában betöltött szerepe miatt kiemelkedően erős az EU intézményei közül. Ugyanakkor a lisszaboni szerződés aláírása óta szinte minden fontosabb EU-s döntés az EP többségének a támogatását kell, hogy élvezze. Magyarország a 21 EP képviselőjével ha nem is tud annyira súlyos szereplője lenni az EU-s politikának, de sok esetben lehetnénk mi a mérleg nyelve.

Olyan mindannyiunk életét érintő ügyeken dolgozik az EU, mint a roaming díjak eltörlése 2017-ben, vagy a világ legkorszerűbb adatkezelési szabályzatának, a GDPR-nak a megalkotása 2018-ban, de beszélhetnénk itt még közös környezetvédelmi irányelvekről is, amik EUs szinten megalkotva és betartatva sokkal hatékonyabbak tudnak lenni, mint ha a tagállamok egyesével dolgoznák őket ki.

  • Mi a voksolás tétje?

🇭Bár nagyon szeretném, hogy ne így legyen, ma Magyarországon inkább reálpolitikai szempontból érdemes az EP választások tétjéről gondolkodni. Ez a választás most főleg egy belpolitikai meccs. Az egyetlen arányos választásunk, így megmutatja feketén-fehéren, hogy kinek mekkora a támogatottsága országosan. Ha egy párt kirívóan jó vagy rossz eredményt ér el most májusban, az befolyásolhatja annak a politikai közösségnek a jövőjét.

💜 Mi a Momentummal most kerültünk először igazán közel az 5%-os küszöbhöz. (a legutóbbi mérés szerint már 5.5%-on állunk!) Ha megugorjuk azt, akkor lendületet kaphatunk ahhoz, hogy 2022-re ne csak Budapesten legyünk mi a legnagyobb ellenzéki párt. Az LMP és a Jobbik rég voltak ilyen népszerűtlenek (az EP választásokon 4% és 6% mondta azt a Závecznek, hogy ezekre a pártokra adná a voksát), és egy gyenge szereplés esetén az LMP könnyen elindulhat a szétesés felé vezető úton.

🇩🇪Mindemellett az sem mindegy, hogy hány képviselője lesz a Fidesznek. Ez alapvetően határozza majd meg, hogy a németek mennyire elnézőek a korrupciós ügyeikkel szemben.

 

  • Mik a legnagyobb kihívások jelenleg Európa számára?

1., 🇬🇧 Brexit.

Gyakran írok a témáról az oldalamon. Eddig azért nem írtam róla ilyen szemszögből, mert senki se tudja, hogy egy ilyen komplex változásnak pontosan milyen következményei lesznek az EU-ra nézve. Sajnos a Brexit, pláne annak egy rendezetlen formája könnyen megboríthatja a most egész jól teljesítő európai gazdaságot.

Bár még mindig sok a bizonytalanság a Brexittel kapcsolatban, amikről amúgy hétről hétre beszámolok az oldalamon, az már egyértelműen látszik, hogy az elmúlt három éves huzavona alaposan átrajzolta az ország politikai térképét. Mind a Konzervatív párt, mind a Munkáspárt rohamosan veszítenek a támogatásukból, ahogy újabb és újabb csörték során képtelenek megegyezésre jutni, az EUból való kiválás részleteiről. A Liberális Demokraták, akik éveken át tetszhalott állapotban léteztek most új erőre kaptak, hisz ők az egyetlen középpárt amely konzizsztensen a Brexit elleni álláspontra helyezkedett.  Ugyanakkor meglepően ügyes kommunikációs trükkel Nigel Farage ’Brexit Party’ néven új pártot alapított. Ezáltal sokan az Európai Parlamenti választásokat, mint egy második népszavazásra gondolnak, és a sok töketlenkedő régi párt helyett Farage pártja mellé fognak ikszelni. A legutóbbi közvéleménykutatások szerint előfordulhat, hogy Farage pártja adhatja a legtöbb európai parlamenti képviselőt, ami egy évvel ezelőtt még teljesen elképzelhetetlen fordulat lett volna, még a politikában jártas embereknek is.

2., 💶 Struktúrális gazdasági és pénzügyi problémák. PIIGS és az Euró

Az EU-t gyakran nevezik félkarú óriásnak. Bár egész komoly sikereket ért el a tagállamok gazdaságainak az integrációja terén, a folyamat komoly ellenérzéseket váltott ki sokakból és így megakadtunk félúton. Ez így senkinek se jó. El kell indulnunk vagy a mélyebb integráció, vagy a lazább szövetség irányába, mert a jelenlegi rendszer tele van sebezhető pontokkal amik akár a következő gazdasági válsághoz is vezethetnek.

3., 🚶🚶🏻🚶🏼Migráció.

A 2015-ös migrációs hullám kimerítette sok európai ország szociális rendszerét. A válságnak komoly politikai következményei is voltak: megerősödtek a jobboldali, EU-szkeptikus, populista, migrációellenes pártok. És bár átmenetileg sikerült a migrációs hullámot megfékezni (súlyos pénzeket fizetünk Törökországnak, hogy állítsa meg a területére érkezőket), a történet még koránt sem ért véget. Az EU-nak sürgősen ki kell dolgoznia egy fenntarthatóbb megoldást a helyzetre, illetve kezdenie kell valamit a súlyosan alulfinanszírozott határügynökségével, a Frontex-el. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mit fogunk kezdeni a klímamenekültekkel…

4., 📈🌍 Klímaváltozás.

A klímaváltozás következményei katasztrofálisak lehetnek Európa számára (is). Ennek a problémának a megoldásához a tagországok egyenként nagyon kevesek, csak európai szintű megoldásokkal tudjuk felvenni a harcot vele. Középtávon egyértelműen ez a legnagyobb kihívás az EU előtt.

5., 🙈🙉🙊 Populista, EU-ellenes európai pártok.

Azt hiszem senkinek se kell bemutatnom Orbán Viktort… Lassan ki kéne találni, hogy mit tehet az EU, ha egy tagország vezetői aktívan a Unió céljaival ellentétesen, a közösség jóhiszeműségét kihasználva tevékenykednek.

Hát így. Ha valamivel nem értetek egyet, vagy kiegészítenétek, ne habozzatok kommentelni, vitázzunk egyet! 👇👇

(A szerző politológus, közgazdász, jelenleg politikai tanácsadó ,a MOMENTUM EP jelöltje)

 

JÁVOR BENEDEK: Brüsszeli mérleg

Az előző, 2014-es EP-választás előtt sem éreztem kicsinek a tétet – akkor az volt a kérdés, hogy az elveszített országgyűlési választás után rajta marad-e a demokratikus oldal a politikai térképen, tud-e valamilyen mértékű ellensúlyt képezni az európai színtéren az itthon kétharmados parlamenti többséget szerzett kormányerőkkel szemben –,

de a mostani választói döntések súlya jóval nagyobb.

Ezúttal arról fog szólni a szavazás, hogy megmarad-e az európai együttműködés 2004 óta megismert és megtapasztalt formája, avagy sikerül-e szétvernie a Fidesznek és annak a mind szorosabban összeálló Európa-ellenes koalíciónak, amely felé a magyar kormánypárt is gravitál. Habár a megválasztásunkkor, 2014-ben korántsem látszott tisztán, hogy ebbe az irányba fogunk haladni, az öt éves ciklus mérlege – minden egyes EP-képviselő szempontjából – megvonható akár úgy is, hogy mennyiben sikerült az Európa szétdúlására irányuló törekvéseknek ellentartania?

Számomra legkésőbb 2015 márciusától, az Energiaunió létrehozására vonatkozó tanácsi döntés óta nyilvánvaló, hogy ebben a meccsben az Orbán-kormány és a Fidesz a másik kapura játszik. Azért fogalmazok úgy, hogy „legkésőbb”, mert valójában már a paksi bővítésről szóló, az atomerőmű-építést verseny nélkül az oroszokra bízó (és a bővítés alternatíváinak megvizsgálását megelőző) döntéstől kezdve egyértelmű, hogy a kormány olyan energiapolitikát követ, amely nem illeszthető be az uniós keretek közé. Az Energiaunió koncepciója azonban írásba foglalta mindazt, ami addig inkább csak ösztön és megérzés volt. Az európai energiastratégia egyrészt az első számú veszélyforrásként azonosította az Oroszországtól való energiafüggést – amely Szlovákia után Magyarország esetében a legerősebb –, másrészt prioritásként rögzítette az egyoldalú függőség fölszámolását és az energia-önrendelkezés minél nagyobb mértékű megvalósítását. Ez természetesen elsősorban kormányzati feladat (lenne), az Orbán-kabinet azonban az elmúlt öt évben az ellenkező irányba haladt: titkos szerződést kötött Vlagyimir Putyinnal egy orosz hitelből, orosz technológiával, oroszok által fölépítendő, orosz üzemanyagot használó atomerőmű létesítéséről, meghosszabbította a szintén titkos tartalmú orosz gázszállítási szerződést, a magyar gáztároló kapacitás egy részét pedig – ugyancsak ismeretlen feltételekkel – a magyar gázellátást domináló orosz Gazpromnak.

Amit tudtam, megtettem azért, hogy ez a rémálom lehetőleg ne váljon valósággá: eljárást kezdeményeztem a beruházási tender elhagyása miatt – részeredmény, hogy

a Roszatomnak biztosított 20 éves üzemanyagszállítási monopóliumot sikerült megsemmisíteni –,

kiharcoltam a 30 évre titkosított paksi szerződésszöveg nyilvánosságát, tevékenyen hozzájárultam ahhoz a jogi eljáráshoz, amelynek nyomán ma már az Európai Bíróság előtt van a paksi bővítés ügye,

lelepleztem az illegális lobbista Klaus Mangold és a korábbi energetikai főbiztos Gunther Oettinger korrupcióba hajló összjátékát a bővítési beruházás uniós engedélyezésében, és abban is igyekeztem közreműködni, hogy Ausztria a fenti eljárások nyomán keletkezett összes információ birtokában hívhassa perbe Orbánékat az Európai Bíróság előtt.

Mindez az ügy egésze szempontjából legfeljebb félsiker ugyan, azt viszont jól jelzi, mennyit képes tenni egyetlen EP-képviselő az uniós szabályok adta felhatalmazás birtokában, az európai intézményekkel a háta mögött a kormány kártékony, a magyar embereket hátrányosan érintő, szűk gazdasági csoportok és külföldi hatalmak érdekét szolgáló lépései ellen. A 2014 és 2019 közötti európai parlamenti ciklusban oda jutottunk, hogy az EP, a Bizottság és az Európai Ombudsman kénytelen ellátni a hiányzó vagy megfélemlített magyar jogérvényesítő fórumok – a környezetvédelmi hatóságok, a zöldombudsman, az adatvédelmi hatóság, a versenyhivatal, a médiahatóság stb. – feladatait. Ma ott tartunk, hogy ha idehaza valamelyik NER-közeli oligarcha szemet vet a nemzeti parkok védett termőföldjeire, a Római-partra vagy a még viszonylag érintetlen balatoni partszakaszokra, senki mástól nem számíthatunk hatékony védelemre, csak az uniós intézményektől.

A brüsszeli munkám fontos eleme volt az uniós támogatásokhoz kapcsolódó korrupcióval szembeni küzdelem, olyan mérföldkövekkel, mint a Tiborcz–Elios-botrányra Európa figyelmét felhívó OLAF-beadvány, vagy a jelenleg is az EU csalás elleni hivatala által vizsgált, ugyancsak az Orbán-család érintettségét is fölvető Microsoft-ügy, amely a magyar államigazgatás EU-támogatásból történt túlárazott és sokszor fölösleges szoftverbeszerzéseit érinti.

Sokat foglalkoztam az EP-ben a hazai nyilvánosság állapotával, a sajtóviszonyok egyre ijesztőbb torzulásaival. A következmény két, immár vizsgálati szakaszban lévő bizottsági panasz (az egyik a közmédia finanszírozásával és piaci erőfölényével kapcsolatos, ezt 2016-ban nyújtottam be, a másik a fideszes pártsajtó tiltott állami támogatásával foglalkozik, és 2019 januári keltezésű – tudomásom szerint a Bizottság Margrethe Vestager vezette versenyjogi főigazgatósága mélységi vizsgálatot végez az illegális támogatás ügyében).

Ami pedig az európai aspektust illeti, a munkám nyomán sikerült elindítani egy évekig tetszhalott állapotban lévő, a tényfeltáró újságírást pályázati úton támogató uniós alapot, és a ciklus utolsó pillanataiban megszületett végre a közérdekű bejelentőket, az ún. whistleblowereket védő, szintén a szabad nyilvánosságot segítő uniós direktíva is. Most, a mérlegkészítés időszakában úgy látom, hogy az illiberalizmus úthengerét nem tudtuk (a mi eszközeinkkel valószínűleg nem is lehetett) megállítani, de abban, hogy az eredetileg eltervezettnél lassabban robogott, és kisebb a kormány által okozott kár, mint amekkora az uniós eszközrendszer mozgósítás nélkül lehetett volna, nekem is szerepem volt. Egyértelmű pozitív eredménynek tekintem, hogy az orosz részvételű és érdekű atomerőmű-bővítést ma már a magyar lakosság nagy többsége elutasítja – 2014-ben a szűk többség még bővítéspárti volt –, és azt is, hogy az európai közvélemény egyre inkább tisztában van az orbáni hatalomgyakorlás valódi természetével, a kormányzati korrupció mélységével és a rendszerszerű alapjog-sértésekkel – ez mind fontos építőköve lehet a morálisan megbukott rendszer leváltásának.

(A szerző biológus, EU képviselő, az Mszp-Párbeszéd pártszövetség EP jelöltje)

MÁJUS 9. EURÓPA NAP – művészek háborúról, békéről, Európáról

Európában ezen a napon ért véget a második világháború. 1945. április 25-én a szövetséges csapatok találkoztak az Elbánál. Május 8-án a német haderő feltétel nélkül letette a fegyvert. Május 9-én a szovjet hadsereg elérte Prágát, ezzel az európai hadszíntéren a MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉGET ÉRT, amely milliókat tett földönfutóvá, országokat és városokat rombolt le és közel 60 millió embert pusztított el

1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter javaslatot tett az első és második világháborúban egymás ellen harcoló európai országoknak, hogy szén- és acéltermelésüket vonják közös irányítás alá. Francia- és Németországon kívül Belgium, Hollandia, Luxemburg és Olaszország válaszolt a felhívásra, és 1951 áprilisában aláírták az első Szén és Acélközösséget létrehozó Párizsi Szerződést, amit az európai integráció első lépcsőjeként szoktak emlegetni. A kormányfők 1985-ös milánói találkozójukon elhatározták hogy „EURÓPA NAPja”-ként fog bekerülni ez a nap a köztudatba, mely minden tagország állampolgárához szól. Valójában ez a nap nem csak az alapító országok állampolgárait, de az összes tagországét érinti, hiszen mindenki, aki demokratikusan választja a belépést, elkötelezi magát a békeprogram, szociális fejlődés, gazdasági fejlődés és szolidaritás alapgondolatai mellett.                                                                              2004. május 1. óta Magyarország is tagja az EU-nak.

 

Pablo Picasso: Guernica

 

Reményik Sándor: Örök béke

Nem paktumok és nem kongresszusok,
Nem új törvények, nem a régi jog.

Nem egy bíróság nemzetek felett,
Nem új betűk, nem újabb kötetek.

Nem Genf, ó nem, és nem is
Hága, Jöhet-e üdv ilyen világra?

Ottlik Géza: Próza (részlet)

Négy deszkafal, egy hant, egy fakereszt:
Örök békének ezt hívják, csak ezt. Buda ostroma – nem tudom, hogy meddig tartott 1686-ban vagy 1849-ben, de – 1944-45-ben nekünk hosszú volt a Pasaréten. Karácsony estéjétől február közepéig vesztegzár alatt, villany, gáz, telefon, s ami a legrosszabb: víz nélkül, s persze éhkoppon, mégiscsak túléltük. A hidaink mind a Dunában, még a Lánchidat sem tudta megmenteni valaki. Éjjel-nappal hallottuk az ágyúszót, bombázást. Elképzeltük, hogy mekkora lehet a pusztítás. De amit aztán később az ember a szemével látott, azt nem tudta előre elképzelni. Házsorok, terek, utcák tűntek el, város helyett hóba-sárba-földbe taposott romok, hullák, dögök, roncsok mindenütt. Mindenkinek az volt az első és legtermészetesebb gondolata, hogy hagyjuk itt azonmód ezt az egészet, és építsünk valahol másutt, lejjebb vagy feljebb a Dunán, egy városalapításra alkalmasabb helyen – ahol például a hidak nem futnak neki meredek hegyoldalaknak – egy új fővárost.

Kosztolányi Dezső:Európa (részlet)

Ó, ősi világrész,
te régi, te rücskös, te szent, te magasztos,
lelkek nevelője, illatokat és ízt
szűrő, csodatévő, nagyhomlokú, könyves,
vén Európa. 
 
Ha mostoha is vagy, viaskodom érted
és verlek a számmal és csókkal igézlek
és szókkal igázlak, hogy végre szeress meg. 
 
Ki téphet el innen,
ki téphet el engem a te kebeledről? 

Orbán Ottó: Európa

Mindig fáztam ettől a szótól. A harmincas években az a megállapítás, hogy valami európai, annyit jelentett: francia. És mi az, hogy csak akkor? Hát az előző századokban? Milyen véres lecke volt megtanulni, hogy Európa nem csak a Notre Dame, hanem Balmazújváros is! Amerikában mégis európai voltam. S nem az országrésznyi városok meg effélék miatt. Az eltérés nem a méretekben volt. Az az idő, mely engem fölnevelt, mindig is kényelmes pallérként dolgozott, évezredes mozdulatokkal. Népre nép, eszmére eszme, így épült a ház, az istálló s valami titkos nyomvonal, melyhez annyi későbbi alaprajz igazodott. A kezdet és a vég azon a földön mindig összeért. S a rejtekfolyosók végén mintha valami fénysugár… vagy rögeszme… de mi más a remény? Mit kezdjek itt T. nagypapájával, aki a marhavagonból kikiabált az ajtót rátaszító nácinak, hogy jogállamban élünk!? Ellentmondások két világ közé feszített fehérjelánca, élő vezeték röhej és gyász között, az ablakhoz mentem és jobb híján néztem az Iowa-folyót, ahogy lassan görgeti dél felé méregzöld vize indián nevét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

PENZ ANDRÁS: A szellemi restségről és a közbeszélők felelősségéről az Európa Parlamenti választások kapcsán

( Örömmel teszem közzé Penz András barátom jegyzetét, amely ellentétes véleményt képvisel mint az előző “Fontos minden oldalról végiggondolni…-Túl nagy a tét!” című gondolat kísérletem. Itt azonban “szabad a vélemény”, sőt…. várjuk mindenkiét  ezzel a vitával kapcsolatban a Facebook ” Kerekasztal-mp.hu”  oldalán!) 

Hetek óta másról sem szólnak a magukat ellenzékinek mondó közbeszélők, a média ellenzékinek mondott fele és az amúgy „pártatlan elemzők”, mi több némelyik közvélemény-kutató is, mint hogy miért nincs az ellenzéknek erre a választásra közös listája, nota bene egyébként sincs mondanivalójuk.

Jelen jegyzetemben nem is „matematizálnék”, hiszen a különbség a közös és nem közös lista között 1-2 mandátum lehet, hanem arról beszélnék, hogy ez a vita – ha egyáltalán nevezhető annak – nem a lényegről szól, hanem a címben jelzett szellemi restségről és a beszélők-írók felelősségéről.

Mert mi is lenne a lényeg? Talán az  a cél, hogy az ellenzék összességében több mandátumot szerezzen, mint a Fidesz(KDNP), tehát legalább 11-et. És ez nem vágyálom, hanem elérhető cél.

Ahhoz, hogy ezt elérjük elsősorban és különösen talán arról kéne beszélni, hogy miért. De erről nem esik szó, hacsak az nem, hogy az ellenzéknek nincs mondanivalója ebben az ügyben, pláne nem közös. Ezt harsogja a politikai elemző: Lakner, Török, ezt mondogatja nyomukban a Klubrádió és más médiumok, és talán nem meglepő ezt mondják a Fidesz beszélő fejei, utoljára a Kósa nevű: idős oligarcha anya leszármazott. Csakhogy ez nem igaz, mondhatnám fake news. Ha az előbbi hölgyek, urak, média és mások – leszámítva fidesznyikek – vennék a fáradtságot, viszonylag hamar megtalálnák az egyenkénti, de összecsengő, sőt a közös mondandót is.

  1. Elsőként talán kéne vetni egy pillantást a 2019. március 15-én a teljes ellenzék és számos civil mozgalom által elfogadott közös Értéknyilatkozatra, a Márciusi Kiáltványra:
    • Magyarországon érvényesülni kell az igazságosság elvének.
    • Sajtószabadságot követelnek.
    • Közösen harcolnak a szegénység és a kiszolgáltatottság ellen.
    • Az Európai Unióban tartanák hazánkat, mert ellentétes a nemzeti érdekeinkkel, ha az orosz érdekszférába kerülnénk.
    • A nemzeti összetartozásunk és a magyar közösségek indentitásának megőrzése.
    • Színvonalas oktatás, egészségügyi és szociális ellátás mellett kiállnak a munkavállalók és a szakszervezetek jogai mellett, és persze harcolnak a rabszolgatörvény ellen.
    • Fellépnek a korrupció és a közvagyon ellopása ellen.
    • Konstruktív viták és felelős állampolgárok szükségesek egy biztonságos, szabad és demokratikus jogállamhoz.
  2. Legyünk részei az Egyesült Európai nemzetnek, mert annak része Európa minden népe, nyelvre, nemzetiségre, felekezetre, fajra, származásra való tekintet nélkül, mert az európai szellemi örökség létrehozói és hordozói vagyunk mindahányan. Mert az Európai Unió nem birodalom, hanem az otthonunk, ami megvéd és felemel, egyenlő jogokat ad. Erről szól a mindenkinél megjelenő európai minimálbér, az európai minimál-nyugdíj, és sok minden más. Tehát nem küzdeni kell ellene, hanem alkotó módon részt venni építésében fejlesztésében.
  3. Az ellenzék egésze akarja a csatlakozást az Európai Ügyészséghez.
  4. Európa ne csak politikai és gazdasági egység egyen, legyen szociális egység is.
  5. Az emberek szuverenitása az Egyesült Európában nőni fog, miközben a kormányfőké értelemszerűen csökken, és ez jó. Az Unió nyújtson védelmet polgárainak az egyes kormányok és intézményeik túlkapásaival szemben.
  6. Az egységes európai nemzet a megoldás a területileg és határokkal szétválasztott népek egységesülése felé.
  7. A Fidesz által hangoztatott „keresztény, fehér Európa” nem más mint a Horthy rendszerből ismert keresztény nemzeti kurzus etno-nacionalista mázzal leöntött és egész Európára kiterjesztett fajvédő (értsd: rasszista) program. Ezzel szemben az ellenzék programpontjai, üzenetei az egyenjogúságról, szolidaritásról és a szabadságról szólnak. Azaz a „Nemzetek Európája a Birodalom ellen” hazugsága helyett az európai közös nemzet vízióját vázolja fel.
  8. „Hallgass a szívedre NE szavazz a Fideszre!”, ennyi az üzenet, amit nap mint nap hangsúlyozni, kibontani, megvitatni kellene a „közös lista” című álvita helyett. Ez utóbbi ugyanis mindössze formai kérdés.

A valódi kérdések, programok közkinccsé tétele helyett arról vitatkozni, ami nincs, mozgósítás helyett ezzel azt üzenni, hogy az ellenzék úgyis alkalmatlan, mert együttműködni sem tud, a véletlenül megkérdezett politikusoktól sem a programról és megoldásokról kérdezni, hanem ezt az álvitát ragozni tovább, nos ezt nevezem szellemi restségnek. És ez a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy ezzel el lehet tántorítani azokat az esetleges szimpatizánsokat, akik a valódi alternatíva megismerése alapján valamelyik ellenzéki listára szavazzanak. Ez tehetné ezt a választást valódi NER ellenes népszavazássá, ezért erre kéne mozgósítani. Ehelyett dagonyázás folyik és ellenpropaganda. Ébresztő emberek és véleményformálók!

(A szerző közgazdász, a Demokratikus Koalíció OT tagja)

MP: Fontos minden oldalról végiggondolni …– Túl nagy a tét !

 

A magyar belpolitika izgalmas kérdése, hogy a FIDESZ felfüggesztésekor az Európai Néppárt (EPP) mennyire „árulta” el alapértékeit, mennyire vált politikájuk elvtelenné? Erre a kérdésre sokakkal ellentétben, az a válaszom, hogy sehogy.

Lehet persze érvként felhozni: E. Macron sem éppen dicsérőleg kommentálta a történteket

Azonban nem szabad elfelejteni azt a nyílt titkot, hogy egy új frakció megalakítása lebeg a francia elnök szeme előtt. Így aztán nem durván, de természetes módon bemutatta, hogy ebben sem ért egyet az EPP vezetésével. Ebben a gondolat kísérletben eltekintek attól a jogos észrevételtől, hogy az EPP miért tűrte a FIDESZ elszabadult hajóágyú viselkedését jámbor türelemmel, szinte a kampány megkezdéséig.

A politika lényege, hogy a kialakult értékrendünk által meghatározott célunk elérése érdekében, a pillanatnyi lehetőségek közül kiválasszuk az optimálisnak tűnőt. Megtaláljuk az elvont és a racionális feltételek lehető legjobb egyensúlyát.

Európa jövője szempontjából nem a FIDESZ kint vagy bent léte az igazi probléma

Ennek alapján 60 -70 nappal az EP választások előtt mi más lehetett a legfontosabb cél, mint az Európa szerte kedélyeket borzoló EPP – FIDESZ vita mielőbbi lezárása? Az én olvasatomban ez nem egy elvtelen kompromisszum, mert megértem, hogy a legfontosabb a várható mandátumszám optimalizálása. Nem vitatható az az Európai közös feladat, hogy ne válhasson a növekvő mandátumszámú szélsőséges, EU szkeptikus közösség blokkoló erővé, az új EP-ben. Ez szinte minden mást felülíró követelmény a jövő érdekében. A botrány eszkalálása időben és térben az EPP és ezáltal az EU párti erők esélyeit csak ronthatta volna.

Mert látni kell Európa jövője szempontjából nem a FIDESZ kint vagy bent léte az igazi probléma hanem az, hogy az integráció folytatását vagy annak akadályozását célul kitűző EU pártiak és EU ellenzők, a centrumot megtestesítő demokraták és a szélsőséges nézeteket vallók aránya miként alakul a májusi választásokon?
Tudomásul kell vegyük, hogy ehhez képest Magyarország belpolitikai helyzete, beleértve a FIDESZ pávatáncát is kevésbé zavaró tényező az új összetételű EP megalakulásáig.

Most minden egyes mandátum fontos

Amennyiben ezt elfogadjuk az EP választás talán legjelentősebb tétjének akkor ez igaz a magyar nemzeti választásra is, hiszen minden egyes mandátum fontos ebben a vetélkedésben. Sajnos ma a NER áll nyerésre mivel nagy valószínűséggel egy – esetleg két – mandátummal növelheti EP küldöttségének létszámát a FIDESz-KDNP.

Ha ez bekövetkezik akkor a következmények sem maradnak el:

  • a NER Kormánya joggal veti fel, hogy európai „szabályok” mellett is megvan a kétharmados támogatottsága. Ennek értékét különösen jelentőssé teheti ha valóban bekövetkezik a nagy EU párti frakciók most valószínűsíthető csökkenése,
  • vagy az EPP-n belül erősödik meg és válik politika formáló tényezővé vagy önálló frakció megalapításával, de mindenképpen FIDESZ elnökét a kormány sajtó nyertes európai politikusként fogja reklámozni,
  • az ellenzéknek pedig a mandátumvesztést kell majd kommunikálni, ami az egymásközti arányokban nem fog nyertest produkálni csak „kevésbé” vesztest,
  • ezzel a NER két „nyertes játékrésszel” fordulhat rá a harmadikra, melyet vajon, hogy fog tolerálni a választó közönség?

Ezért aztán a demokratikus ellenzék dobja félre az önkormányzati választásokra való egyeztetések „fügefa levelét”. Mert ez csak arra jó pillanatnyilag ,hogy elterelje a figyelmet a valódi politikai feladatról!

Ez pedig, hogy közös listákkal meg kell akadályozni a Fidesz mandátum növekedését, mert ez nem csak magyar érdek de ez a valódi európai közös érdekünk. Ma Magyarországon csak a FIDESZ-től „történő mandátum rablás” hitelesítheti az Európa pártiságot.

Minden ami ezzel ellentétes az a NER hazai és a szélsőségek európai erősödését szolgálja.

( Megjelent: 2019-03-26 Városi Kurír)

 

 

 

MP: Merre van az előre? Európába, vagy Európából?

Soha nem késő, csak ha késő….

Nem az európai közösség, nem az EU intézményei és még csak nem is kiemelkedő politikusai roppanthatják meg a NER-t! Egyszerűen nem az ő dolguk, felelősségük, ezért nem is helyes az erre történő hivatkozás!
Ez a mi feladatunk és a mi felelősségünk…itthon Magyarországon!

Magyarország 21 képviselői hellyel rendelkezik várhatóan – a Brexittől függően– a 700-750 fős testületben. Azt is mondhatnánk, hogy ez elhanyagolható kisebbség, ha pusztán a számarányokat vennénk alapul.

Ez azonban európai kitekintésben nem igaz!

A magyar NER sajnos Európa egyik „sláger” témájává vált azzal ,hogy a FIDESZ pávatánca. Nem csoda, hiszen a „Nemzetek és a Szabadság Európája” frakcióval( amelynek tagjai között megtalálható a német szélsőjobbos AfD, a francia Marie Le Pen féle Nemzeti Gyűlés, az olasz Liga vagy az ausztriai Osztrák Szabadságpárt, amelyiknek köszönhetően megkurtították amagyarok ausztriai juttatásait) és más, Európa ellenes álláspontot képviselő párttal, mint a lengyel Jog és Igazságosság Pártja flörtöl és tárgyalgat.

Az Európa-párti politikai erők komoly erőfeszítéseket tesznek a saját belpolitikai színterükön, hogy csillapítsák a szélsőjobb várható előretörését. Mert ez kell, hogy megvalósuljon az az egész közösség számára fontos feltétel, hogy az EP-ben ne jöhessen létre döntéseket blokkolni képes Európa-szkeptikus tömb! Amig a legtöbb európai országban érzékelhető a felismerés ennek rendkívüli szükségességéről, addig a magyar politikai színtéren az ellenzéki pártok részéről, ez még nem általános stratégia.

Taktikát kell váltani

Az EP által nyilvánosságra hozott mandátumbecslések és a hazai közvélemény kutatók egy dologban azonos következtetésen vannak, hogy igenis még ma sincs késő a taktika megváltoztatására! Megfelelő politikai korrekciókkal lehet mandátumot/mandátumokat rabolni a FIDESZ-től! Ennek és csak ennek a szempontnak kellene az EP kampányban, valamennyi ellenzéki pártnak, mindent alárendelnie!

Amennyiben a Fidesz-KDNP ezen a választáson tovább növelné a képviselőinek számát -bármilyen fájdalmasan igaz – akkor is hiteltelenné válnak a magyar választási szabályok igazságtalanságát felmutató ellenzéki érvelések. Ha az európai szabályok szerinti listás választással is kétharmad közelében lenne ismét, az nem erősítené meg az ellenzék kifogásait.

Az EP-n belüli várható erőviszonyok közepette ereje tovább nőne, ezzel tovább gyengítve az Európa-párti erőket! Ismét vereségként élné meg ezt a választást is a hazai NER-ellenes tábor! Ennek az őszi választásokra gyakorolt hatása csak negatív lehetne!

Hogy mi lesz, csak rajtunk múlik

Mert mérések és modellezések támasztják alá, hogy az előbbiekben többször említett ellenzéki mandátum növelés nem lehetetlen. A részleteket nem boncolgatva ez még 45% feletti Fidesz eredmény mellett igaz. Továbbá az is nagy valószínűséggel állítható, hogy két „tömbnek” a párhuzamos listája esetén (Mszp-P-Dk-Momentum és Jobbik-Lmp), nem lenne rosszabb az eredmény mint a teljes összefogást, de elvi tisztázások nélkül hajszoló lista esetén.

Előnyök hosszú sora

A változtatás a pártok taktikájában több előnnyel járna:

  • a két lista lehetőséget adna, hogy még többen szavazzanak valódi értékeik mentén és még világosabbá tenné, hogy két irányból is lehet a NER ellen szavazni,
  • bizonyíthatóan kevesebb lenne az „elvesztett” szavazat,
  • időt adna egy demokratikus minimumon alapuló szerződés kidolgozására az őszi önkormányzati választásokig . Ez megadná a ma még nem látható garanciát, hogy a fővárosi, nagyvárosi támogatásért cserébe a borsodi, nógrádi vagy ormánsági stb. és más krízis területeken megsegített polgármesterek, önkormányzati képviselők is tudomásul veszik és elkötelezik magukat az EU. alapértékei, normái mellett. Nem vitatva a néppártosodás lehetőségét, azért ezzel kapcsolatban még vannak aggályok.
  • ebben a felállásban nem a ma még számomra erősen vitatható -saját magukon belül sem tisztázott identitással bíró- párt válna a legerősebb ellenzéki párttá, aminek jelenleg megvan az esélye,
  • csökkentené azt a választói dilemmát ha nem kellene mérlegelni az esélyesebb és a számomra „kedves” pártok között, így hosszú évek után siker élményt élhetne meg a NER ellenes szavazótábor, ami mozgósító erővel bírna őszre,
  • valójában hosszú évek után először a NER sikertelenségét jelentené, és így növelhetné bázisában az elbizonytalanodást,
  • és nem utolsó sorban kézzelfoghatóan bizonyítaná, az ebben részt vállaló pártok tevőlegesen vállalnak részt az EP. európa -szkeptikusaival, vállalhatatlan szélsőségeseivel szembeni politizálásban, ezzel is bizonyítva ennek a választásnak fontosságát,
  • az EP. képviselői számára világos üzenetet jelentene a demokratikus ellenzék identitásáról, a NER meggyengíthetőségéről.

Nem az ő dolguk

Nem az európai közösség, nem az EU intézményei és még csak nem is kiemelkedő politikusai roppanthatják meg a NER-t! Egyszerűen nem az ő dolguk, felelősségük, ezért nem is helyes az erre történő hivatkozás!
Ez a mi feladatunk és a mi felelősségünk…itthon Magyarországon!

(Megjelent 2019. 03. 12 .-én a www.varosikurir.hu-n)