Címke: ellenzék

MP: Ferencvárosi előválasztásról – szubjektíven!

Meg kell vallanom, hogy semmi nem köt a IX.,  kerülethez és személyesen nem ismerem sem Baranyi Krisztinát, sem Jancsó Andreát. Persze én is olvastam a kerületi botrányokról, de felelősségteljes állásfoglaláshoz kevés az ismeretem.

És mégis izgalommal vártam az eredményeket, a kerületben zajló polgármesteri előválasztásról.

Hogy miért ?

Mert azt gondolom, hogy a valódi önkormányzatiságot – a maga teljességében értelmezve, ahol valóban a helyi problémákra ,  valóban helyi válaszok születnek  a valóban helyi közéletben aktív emberek által – egyre kevesebben tűzik a zászlójukra.

Pedig ha valami válasz lehet / lehetne a NER -el szemben, az a valódi helyi önkormányozás lehetőségeinek, működőképességének helyreállítása. Tudom, hogy ennek legfontosabb és legkeményebb gátjait a központi szabályozások sora emelte, a finanszírozás bűnös átszabásával, a kötelező feladatok és a hozzá tartozó vagyonelemek szükségtelen és káros centralizálásával (államosításával), a választási szabályok antidemokratikus és cinikus megváltoztatásával… és sorolhatnám a mindannyiunk által  ismert, bármely autonómiát ellehetetlenítő, azonban az autoriter berendezkedést elősegítő NER szabályokat.

De egyvalamit nem tudott a NER mégoly rafináltnak tűnő és a Vezér vad álmai iránt teljes lojalitást mutató jogász sereg sem betiltani és az a civilkurázsi.

Erre mutatnak – remélhetőleg sikeres – budapesti példákat a józsefvárosi és a ferencvárosi polgármester jelöltek. Más körülmények között, más módon váltak jelöltté.

A lényeg azonban az hogy bebizonyítják,  a civileknek nemcsak megtűrt helyük lehet azon a játéktéren melyet  –  aránytalanul nagy mértékben ural a pártpolitika.

Mindenkinek igaza van aki azt mondja, hogy kemény meccs volt.Nem akarok és nem is tudnék egyik félnek sem igazat adni, mert a részletek elégséges ismerete nélkül ennek nincs helye. Talán még ezután is lesz vitájuk… nem baj!

Hiszen arról van szó valójában, hogy a civilek, vagyis mi, a választópolgárok, együtt, mindnyájan mennyire szólhatunk bele közvetlenül azoknak a budapesti testületeknek a várható összetételébe amelyek legközvetlenebbűl fogják intézni a mindennapjaink ügyes bajos dolgait.

Nos, tegnap délután én nem Jancsó Andrea ellen szurkoltam, hanem egy olyan következetesen képviselt politikai álláspont sikeréért amely kiköveteli a civileknek a pártokkal egyenrangú lehetőségeit. Lehet ez ma még Dávid és Góliát küzdelmének látszik, de elröppentek az első parittyakövek…

Mert lássuk be a jelenleg ellenzékként működő pártok innovációs képessége, hitelessége, mozgósító képessége, de még sokszor a saját maguk által  vállalt értékeiknek megfelelő terep munka is hagy maga után némi kívánnivalót. Ezért fontos, hogy a civil szféra frissessége és az új szemléletmódja minél hamarabb, minél erősebb hatással legyen a jelenlegi ellenzék politikai elitjére.

Én  ezért szorítottam Baranyi Krisztinának, akinek álláspontja a szavazatok 72 %-val felülkerekedett. Azonban szerintem nincs vesztese ennek az előválasztásnak, ahol két tehetséges, komoly reményekre jogosító politikust ismerhetett meg, nemcsak Ferencváros!

Hölgyeim, csak így tovább!

(Véleményedet, hozzászólásodat itt várom:https://www.facebook.com/groups/762663054098897/?ref=bookmarks)

“VILLÁM-VITA” FERENCVÁROSBAN… Baranyi Krisztina vs. Jancsó Andrea Katalin

(A „kerekasztal” azzal a céllal ad helyt a Budapest IX. kerületi polgármester aspiránsok „villám-vitájának”, hogy a Ferencvárosban élők minél több valódi ismeretet szerezhessenek a jelöltekről. Remélhetőleg ez hozzájárul, hogy a helyben élők még aktívabban részt vegyenek a helyi önkormányzati testület októberi megválasztásában. Ha van véleményed, észrevételed vagy javaslatod a következő napokban itt beszélgethetünk: https://www.facebook.com/groups/762663054098897/?ref=bookmarks ) 

BARANYI KRISZTINA:

Ferencvárosi Nyugat-Berlin

Ahogy lassan tíz éve minden választás, úgy az idei önkormányzati választások tétje is Orbán Viktor önkényuralmának és az azt kiszolgáló bűnszövetkezet hatalmának meggyengítése. Megdöntésére egyenlőre sajnos nincsen lehetőségünk. Megroppantására, a megdöntéséhez vezető folyamat elindítására annál inkább.

Bizakodásra adhat okot egyrészt az ellenzéki pártok összefogása Budapesten és a legtöbb vidéki településen, másrészt a sikeres főpolgármester-választás. A pártok csaknem teljes körű választási együttműködése egy csapásra véget vetett az orbáni centrális erőtérnek, az előválasztás pedig minden korábbinál erősebb legitimitású jelölt állítását tette lehetővé a legfontosabb közvetlenül választott politikai pozícióra. További előnye volt a politikai nyilvánosság tematizálása és az ellenzéki szavazók mozgósítása. (Még fontosabb szerepe lehet az országgyűlési választásokon, ahol részben ellensúlyozhatja a választási rendszernek a Fidesz igényeire optimalizált korábbi átalakítását).

A ferencvárosi választás, az ellenzéki polgármester- és jelöltállítás, és a választás után felálló új képviselő testület munkája mint cseppben a tenger mutatják meg azokat a politikai kihívásokat és lehetőségeket amelyek országos szinten és nem csak az helyhatósági választások kapcsán állnak előttünk. A választási matek világos képlet elé állítja a változás híveit. Országos szinten a szavazatok nagyjából felét a Fidesz kapja. Az Orbán-kormány majdani legyőzésének feltétele ezért egyrészt a “minden fideszes jelölttel szemben egyetlen ellenzéki jelölt állításának” általános elve, másrészt olyan politikai munka, amely a legkevésbé tudatos ellenzéki szavazókat is elviszi szavazni és még a kevésbé elkötelezett fideszesek egy részét is áthozza. Ehhez az ellenzéki oldalon hiteles, elhivatott, bátran cselekvő és megalkuvást nem tűrő szereplőkre van szükség.

Egy önkormányzat még a jelenlegi központosított államhatalom keretein belül is érdemi tevékenységet folytathat a településen élők érdekében. Köztisztaságot és biztonságot teremthet, védheti az élő és fejlesztheti az épített környezetet, javíthatja a szolgáltatások színvonalát, segítheti a rászorulókat. Ahogy eddig önkormányzati képviselőként, úgy a továbbiakban polgármesterként is mindezek érdekében szeretnék dolgozni (ld. polgármesteri programom legfontosabb elemeit az írás végén).

Ezeknek a feladatoknak eminens elvégzése az alapszint. Erre adnak mandátumot a választók és ennek hiányait kötelessége számon kérnie minden választott képviselőnek. Még inkább az esetleges felelőtlen gazdálkodást a közvagyonnal. És még annál is inkább azokat az eseteket amikor a közpénzek egyáltalán nem esetlegesen “veszítik el közpénz jellegüket”…

Egy olyan jó adottságú és gazdag fővárosi kerület polgármesterének és képviselő testületének mint amilyen a ferencvárosi, a NER keretein belül azonban ennél sokkal komolyabb lehetősége és felelőssége van. Úgy kell működnie, olyan példát és nem utolsó sorban erőt kell mutatnia, aminek hatására újabb választók szavaznak az ellenzékre. A kerület polgármesterének ezt nem csak Ferencvárosban, hanem a fővárosi közgyűlésben is elő kell segítenie.

A IX. kerület vezetése önmagában természetesen nem fogja megdönteni az NER-t. De kicsiben megmutathatja, hogy mi történne az egész országban, ha a közügyeket Orbán Viktor és bábjai helyett tisztességes és rátermett politikusokra bíznák. Helyben pedig hosszabb távon is biztosíthatja a jelenlegi ellenzéki szavazók többségét. Érdemes megnézni az országgyűlési választások eredményeit azokon a jól működő településeken, amelyeket ellenzéki polgármester és képviselő testület vezet. Szegeden, a XIII. kerületben, Budaörsön.

Több ezekhez hasonló önkormányzat összefogása, a kis magyar Nyugat Berlinek hálózata megteremthetné a változás lehetőségét. Ma még a legtöbben nem látják az alagút végét. De ha sikerül túllépnünk az ellenzéki szereplőket végzetesen hiteltelenítő, működésüket megbénító eddigi kínosan bátortalan, fantáziátlan és sok esetben nem egyszerűen gyenge, hanem ténylegesen korrupt politikán, akkor rövidesen esélyünk nyílhat legyőzni az orbánizmust. Ehhez most, ezen a választáson hiteles, bátor, eltökélt és kreatív ellenzéki jelölteket kell állítani.

Polgármesteri programom legfontosabb pontjai:

Nagytakarítás a IX. kerület utcáin, terein 

– Ferencváros egyes részein nap mint nap térdig gázolunk a szemétben. A kerület polgármestereként ezért első dolgom új, nagyteljesítményű közterület takarítógépek beszerzése és üzembe állítása lesz.

– Átszervezzük a szemétszállítást. Nem kell napokig kerülgetni a tele kukákat az úttesten, mert elviszik a szemetet.

– Évente többször szervezünk lomtalanítást, hulladékudvart üzemeltetünk, ahová bármikor be lehet vinni a lomot.

– A sűrűn lakott, lebetonozott részeken rendszeresen fogjuk mosni a járdákat

– A lakóközösségek az önkormányzattól segítséget és ösztönzést fognak kapni a házak környékének rendben tartásához

– Elvégezzük az önkormányzati tulajdonban lévő házak teljes takarítását, rágcsáló és kártevőirtását.

– Télen környezetkímélő anyaggal szórjuk fel a járdákat

– Korszerű nyilvános wc-ket hozunk létre. Gondoskodunk azok takarításáról és karbantartásáról.

Nagytakarítás a kerület közéletében

– A közpénzekkel ugyanolyan takarékosan és fegyelmezetten fogok bánni, mint otthon a konyhapénzzel.

– Az önkormányzati lakásvagyont a közösség érdekében hasznosítjuk, nem politikusok rokonainak és haverjainak adjuk el áron alul.

– Átlátható, gazdaságos parkolás üzemeltetést vezetünk be, aminek a nyereségét a magánvagyonok gyarapítása helyett közcélokra fordítjuk.

– Elérhetővé teszünk minden közügyben született szerződést, számlát és teljesítés igazolást. A kerület lakóinak ügyeit intézzük, nekik tartozunk felelősséggel.

Nagytakarítás közös környezetünkben

– Új ház csak úgy épülhet, ha van rajta zöldtető vagy napelem. Nagy méretű új ház építésének feltétele lesz az épület mellé létrehozott elektromos autókat töltő állomást és ivókút.

– Támogatjuk, ösztönözzük és el is várjuk, hogy az itt élők szigorúan szelektálják a szemetet és komposztáljanak.

– Nem engedjük meg, hogy veszélyes vegyi anyagokkal dolgozó üzemek működjenek

– Minden talpalatnyi zöldterületet óvunk és gondozunk. A parkokban, játszótereken pihenőpadokat, szemetes edényeket, és ivókutakat biztosítunk.

– Köztulajdonban tartunk olyan telkeket is amiket jó áron el tudnánk adni beépítésre, hogy ott parkot, játszóteret alakítsunk ki.

– Kerékpártárolók kialakításával és támaszok felszerelésével támogatjuk a környezetbarát kerékpáros közlekedést.

A gyerekek és a gyermekes családok érdekeinek kiemelt védelme

– Megfelelő minőségű és megfizethető bölcsődéket hozunk létre.

– A játszóterekre napvitorlákat szerelünk fel. Rendszeresen karbantartjuk a játékokat, cseréljük a homokozó homokját, eltüntetjük a murvát, kőzúzalék helyett füvesítünk. Nem fordulhat elő, hogy a szülőknek kell összetört üvegek szilánkjaitól megtisztítani a homokozót.

– Önerőből – a török állam segítsége nélkül is – biztosítjuk az óvodák karbantartását. szükség esetén felújítását.  Elő sem fordulhat, hogy gyerekeknek évekig dohos, penészes, sötét tornatermekben kell sportolniuk.

Nehezebb sorsú, elesett társaink megsegítése

– Bérlakás programot indítunk, hogy a kevésbé szerencséseknek ne kelljen az utolsó fillérjüket is a lakhatásra költeniük.

– Segítséget fogunk nyújtani a tartozások miatti eladósodás, kilakoltatás megelőzéséhez.

– Nem kerülhet önkormányzati lakásból elhelyezés nélkül az utcára gyermekes család, de idős, beteg, sérült ember sem

– Segítséget kap, aki a saját pénzéből is áldoz az önkormányzati tulajdonú lakásának felújítására

– Az alacsony jövedelmű családoknak megnyitjuk az önkormányzati tulajdonú üdülőket

– Valamennyi közszolgáltatást elérhetővé teszünk kerekesszékkel és babakocsival is

– Támogatni fogjuk a fogyatékos gyermeket nevelők kikapcsolódását, nyaralását.

Uralkodó helyett szolgáltató önkormányzat

– Aki beszélni szeretne a polgármesterével, biztosan meg tudja tenni. Nem fordulhat elő, hogy hónapokig nem lehet bejutni hozzá.

– Az ügyintézők mindenkit egyenrangú partnerként fognak kezelni.

– A képviselő-testületi ülésekről utólag is elérhető televíziós közvetítések lesznek.

– A közterület-felügyelők a rendre fognak vigyázni, nem a saját hatalmukra.

– Kizárólag a KRESZ szabályait megsértő járműre tesznek kerékbilincset, de arra mindig.

– Nem a madarat etető gyermeket fenyegetik büntetéssel, hanem a fenyegetően randalírozókat és az illegálisan szemetet lerakókat

– A vendéglátósok és az önkormányzat a lakók és a vendégeik érdekeit is szem előtt tartva együtt fognak vigyázni a rendre és a tisztaságra. 

JANCSÓ ANDREA KATALIN:

“Az összellenzéki polgármester-jelölt programja”

A mi Ferencvárosunk

Egy olyan Ferencvárosban szeretnék élni, amelyik gondoskodik polgárairól. Tiszta, élhető, és modern kerületben: egy olyan Ferencvárosban, mint amilyet a lakók már nagyon régen megérdemelnének.

Jancsó Andrea Katalin vagyok, jogász és politikus. Pásztón születtem 1984-ben, és 2005 óta, lassan 15 éve vagyok ferencvárosi lakos. Szeretem és ismerem ezt a kerületet. 2014 óta önkormányzati képviselőként szolgálom a kerületemet.

Programom olyan megvalósítható intézkedéseket tartalmaz, amelyek egyaránt szolgálják a ferencvárosi idősek, a családosok és a fiatalabb, pályakezdő generációk érdekeit. Programom megvalósításával segítséget nyújtunk azoknak, akik erre rászorulnak, és támogatást kínálunk azoknak, akiknek nem közvetlen segítségre, hanem lehetőségekre van szükségük.

A fenti célok eléréséhez olyan témákat választottam programom alapelemeinek, amelyek kivétel nélkül mindannyiunk érdekeit képviselik és mindannyiunk lehetőségeit növelik. Nem nehéz ilyen témákat találni: Ferencváros az utóbbi évtizedekben hatalmas lehetőségeket szalasztott el. Szeretjük ezt a kerületet, és nem rossz itt élni, de mi hisszük, hogy Ferencváros ennél sokkal többre is képes!

A múlt hibáiból pedig tanulnunk kell, nem elég felemlegetni azokat. Nem elégszem meg annyival, hogy kritizálom az elődjeim munkáját. Az üres rombolás helyett valódi alternatívát és megoldásokat kínálok, ehhez összefogva Ferencváros politikai erőit. Ezért támogat az összes ellenzéki párt Ferencvárosban.

A pártok azonban, bár szükségesek, de nem elégségesek ahhoz, hogy változtassunk a kerület dolgain! Elsősorban az Ön támogatására és szavazatára van szükségem ahhoz, hogy megvalósíthassam az itt bemutatott programomat.

Tisztelettel kérem, olvassa el, majd vegye fel velem a kapcsolatot és beszélgessünk róla!

Ferencváros a miénk, és csak Ferencváros a miénk! Küzdjünk, dolgozzunk érte közösen!

Az egészséges utca

A klímaváltozás ténye ma már nem kérdés egyetlen ember számára sem, aki nyitott szemmel és füllel jár a világban. Ma már Magyarországon is érezzük azokat a változásokat, amelyek ellen elsősorban nemzeti, európai, illetve világszinten lehetséges és szükséges tenni. Egy önkormányzat hatásköre ilyen téren viszonylag csekély, de hiba lenne, ha nem tennénk meg mindent, ami helyi szinten megtehető. Lehetőségünk és felelősségünk van abban, hogy helyi szinten csökkentsük a klímaváltozás káros hatásait, és élhetőbbé, zöldebbé tegyük kerületünket!

A zöldfelületek növelése

A zöldfelületek növelésével visszafogható a légszennyezettség, a forró napokon hűvösebbé válnak a közterületek, és nem utolsó sorban az üvegházhatású gázok koncentrációja is csökken. Ha mindez nem lenne elég, a környezet szépsége pedig önmagában is kárpótol minket erőfeszítéseinkért.

A csepeli program mintájára ezért három év alatt 1000 új fát szeretnék ültetni. Ez megvalósítható, csak akarat és elszántság kell hozzá! Első lépésként tisztázni kell, hogy a kerületben lévő fák milyen állapotban vannak. A ferencvárosi fakataszter (nyilvántartás) felállítása pontosan ezt a célt szolgálná.

A kerületben a fakivágást csak súlyos balesetveszély, rendkívüli vagyonvédelem vagy megbízható kertészeti szakvélemény indokolhatja.

A jelenlegi betonparkolók helyén vagy azok átalakításával minél több zöld parkolót fogok kialakítani.

Több városban érdekes és hasznos kezdeményezés a homlokzatok zöldfelületté alakítása, természetesen a lakók akaratával és beleegyezésével.

A “Zöld Udvar” pályázat segítségével növelném a közösségi kertek számát. Ehhez szintén szükséges a lakóközösségek támogatása is.

A klímaváltozás káros hatásait és a kerületi lakosok lakhatási költségeit is csökkenti az energiahatékonysági felújítási program kiterjesztése, különös tekintettel a József Attila lakótelepre.

A forgalomcsökkentés érdekében a Ráday utcát lezárnám az autóforgalom elől. A gyalogosok számára megnyílt közterületet valódi kulturális közösségi térré alakítanám.

Egy élhetőbb, tisztább környezet

Jelenleg olyan alapvető infrastrukturális elemek hiányoznak Ferencvárosból, amelyeket az élhető környezet megteremtéséhez azonnal pótolni kell. Szükség van több nyilvános illemhelyre, és azok folyamatos tisztántartására. Szükség van több szemetesre, és azok gyakori ürítésére. Ezek egyszerű problémák, gyors és hatékony intézkedéssel orvosolhatok.

Pillanatnyilag köztéri ivókutakból sincs elég a kerületben. Számos új ivókutat lehet úgy létrehozni, hogy a meglévő tűzcsapokat egy speciális szerkezettel látjuk el. Erre több működő példát is láttunk már.

A kerületünkben az utcákat ellepi a szemét és a kutyapiszok. Bízom a ferencvárosi polgárokban, hogy ezt a problémát közösen fogjuk felszámolni. Az önkormányzatnak környezetbarát, biológiailag lebomló zacskókat, és a hozzá tartozó kutyapiszok kukákat kell kihelyeznie, amelyekkel a gazdik fel tudják szedni a kutyáik után a piszkot, és azt a megfelelő helyre tudják dobni. Emellett elegendő és rendszeresen ürített szemetesekre van szükség, és nem utolsó sorban tisztántartott utcákra, parkokra, játszóterekre és kutyafuttatókra.

A közös élettereink tisztántartása közös felelősségünk: a vezetésem alatt az önkormányzat biztosítani fogja ennek az infrastrukturális feltételeit, de igazán a helyi lakosok közösségérzete lesz az, amivel tartósan tisztán tarthatjuk az utcáinkat.

A lakosokkal való együttműködés jegyében köztisztasági programot indítunk, amelybe bevonjuk a helyi lakosokat, iskolákat, közösségeket.

Az iskolák és középiskolák segítségével szemétszedési akciókat szervezünk a kerületben, ezzel is erősítve a fiatalok környezettudatosságát és a kötődésüket Ferencvároshoz.

A valódi odafigyelés és közszolgálat

Közterületeink folyamatos karbantartása, tisztántartása és rendje érdekében nem spórolunk majd a nyilvános WC-ken, parkőröket foglalkoztatunk, a FESZOFE-t hatékonyan működtetjük, a közterület-felügyeletet hasznos feladatokra irányítjuk.

Konkrétumokban ez azt jelenti, hogy a FESZOFE-t és a közterület-felügyeletet teljesen átalakítjuk: a közteresek folyamatosan járják a kerületet, és a valódi utcai jelenléthez biztosítjuk számukra az anyagi és emberi feltételeket, de cserébe el is várjuk ettől a közintézménytől a szemmel látható működést.

A társaságok vezetőitől nem tűrünk semmilyen kifogást! Nekik kötelességük úgy végezni a feladataikat, hogy az a polgárok elégedettségét szolgálja. Megígérem, hogy minden esetben személyi következményei lesznek annak, ha egy önkormányzati tulajdonú társaság nem a ferencvárosiak érdekeit tekinti a legfontosabbnak.

Bérlakásprogram

Az önkormányzati bérlakások jelenlegi értékesítési gyakorlata és állapota elfogadhatatlan. Ezek a lakások nem azért vannak, hogy a politikusok ismerőseihez vándoroljanak át, jóval a piaci ár alatt. Az önkormányzati bérlakások intézményes célja, hogy a rászoruló ferencvárosi polgároknak segítséget és lehetőséget nyújtsanak, akár a pályájuk  elején, akár a nyugdíjas éveikben.

Értékesítési moratórium

Azonnali intézkedéssel megtiltanám az önkormányzati ingatlanok értékesítését. Addig szükséges ezt a korlátozást fenntartani, amíg a kerületben igény van az olcsó bérlakásokra, vagyis addig, amíg a szociális szempontok ezt indokolják.

Ingatlannyilvántartás

Szükség van az önkormányzati ingatlannyilvántartás frissítésére és aktualizálására. Az ingatlanok elhelyezkedése, mérete, típusa és állapota alapján lehet csak részletes tervet készíteni arról, hogy a polgárok lakhatási lehetőségei milyen intézkedések segítségével javíthatók.

Az önkormányzati ingatlannyilvántartás mindenki számára nyilvános, internetes felületen keresztül kereshető lesz. Lehetőség szerint a bérlakás-pályázatokat is ezen a felületen keresztül kell lebonyolítani. Ezzel a folyamatok átláthatóbbá válnak majd, és fel lehet számolni a lakásmutyit és az a körüli korrupciót, hogy az átlag polgár számára is megfizethetők legyenek az önkormányzati bérlakások.

Az önkormányzati ingatlanok felújítására vagy bontására az önkormányzatnak ütemtervet kell készítenie és forrásokat kell erre a célra biztosítani az éves költségvetésben. A ferencvárosi önkormányzat legyen köteles a minimálisan elvárható színvonalig felújítani az ingatlanokat, így azok szociális alapon bérbeadhatók lesznek. Az ezen felüli, nem a minimális életszínvonalat biztosító beruházásokat a lakossággal vegyes finanszírozásban, hosszú távú bérleti konstrukciók alapján szükséges végrehajtani.

Bérlakás-felújítási alap

A bérlakások kiadásából származó bevételeket egy bérlakás-felújítási alapba irányítanám. Az itt összegyűlt összeget kizárólag az önkormányzati lakások felújítására lehetne fordítani. Az intézkedést és az alapot addig kell fenntartani, amíg a napi működési bevételekből nem tudja az önkormányzat kigazdálkodni a bérlakások felújításának költségét.

Az állampolgárok bevonásának programja

Az utóbbi években, évtizedekben szinte minden politikai párt ideig-óráig a zászlajára tűzte az állampolgárok nagyobb mértékű bevonását a politikába. A valóságban azonban ez sohasem valósult meg.

Nem elegendő az, hogy néhány évente szavazunk a parlamenti és az önkormányzati választásokon, ahogy nem elegendő a Nemzeti Konzultációk irányított és megtévesztő kérdéssora sem!

Ha egy politikus valóban a polgárok érdekében akar dolgozni, akkor miért nem engedi őket beleszólni a mindennapok döntéseibe?

Megválasztásom esetén több olyan intézkedést tervezek bevezetni a ferencvárosi önkormányzat életébe, amelyek Magyarországon még soha nem látott módon kiterjesztik a polgárok erejét a politikai ügyekben.

A részvételi költségvetés bevezetése

A polgárok minden évben szabadon dönthessenek az önkormányzat költségvetésének egy részéről, akár több száz millió forint sorsáról! A pontos felhasználható összeg a költségvetés függvényében évente változik, annak 1%-a: ez tavaly 243 millió forintot jelentett volna.

Az ötleteket lakossági fórumokon és internetes felületeken gyűjtjük össze. Számítok a Ferencvárosban élő lakosok és a kerületben tevékenykedő vállalatok ötleteire, meglátásaira, mert a valódi problémákat nem lehet íróasztalok mögül észre venni és megoldani.

Közvetlen és élő kapcsolat a lakossággal és a vállalatokkal

A nagyobb felújítások és beruházások előtt is szeretném, ha a lakosság és az itt működő vállalatok részt vennének a közösségi tervezés folyamatában. Ötleteikkel, meglátásaikkal segítenék, hogy olyan beruházások valósulhassanak meg a kerületünkben, amelyek valóban mindannyiunk érdekeit szolgálják, nem csak a politikusok hasznára vannak!

Kidolgozzunk az internetes hibabejelentő felületeket, ahol a lakosok bármilyen panaszt bejelenthetnek, legyen az kátyú, illegális szemétlerakó, vagy akár koszos köztéri illemhely vagy túlcsorduló kuka. Maga a bejelentés csupán néhány másodpercet vesz igénybe, és ami a legfontosabb, a lakosság számára is követhetően fogjuk megoldani a problémákat.

Valódi tájékoztatás a propaganda helyett

Az önkormányzati nyomtatott újságnak, a honlapnak, és a közösségi média felületeinek nem az a feladata, hogy a polgármester és az egyes politikusok szabadidős tevékenységét dokumentálja. De még csak nem is az, hogy egyes ellenzéki, független képviselők vérnyomásemelkedéséről számot adjon.

A kerületi tájékoztatás ehelyett szóljon a korrekt, tényszerű információáramlásról, lehetőség szerint előzetesen, még a döntések előtt. Hiszen így van lehetőségük a ferencvárosiaknak időben tudomást szerezni a tervezett eseményekről, beruházásokról, és így válhatnak a társadalmi vita és a valódi konzultáció színtereivé azok a nyomtatott és elektronikus felületek, amelyeket az önkormányzat az adófizetők pénzéből működtet!

A képviselő jelöltek személye még nem tisztázott, azonban – mivel őket az ellenzéki pártok állítják ki a megállapodás értelmében – biztos vagyok benne, hogy fogunk tudni együtt dolgozni. Noha a pártok között komoly ideológiai különbségek vannak, az együttműködéshez csak egy közös cél kell: ez a cél most a NER lebontása.

Reméljük, hogy az ellenzéki pártok ennek a szellemében fognak jelölteket kiállítani, és felállhat egy olyan testület, ami a NER lebontásán túl még a programomban megfogalmazott pontokban is egyet tud érteni.

A Momentumos jelöltekről jövő hét kedden lesz szavazás, és személyesen biztos vagyok benne, hogy kiváló, mindenki számára elfogadható helyi lakosokat fogunk kiállítani jelöltként. A többi párt nevében nem tudunk nyilatkozni, de bízunk benne, hogy ők is elfogadható jelölteket állítanak majd ki.
Kiemelt fontosságúnak tartom, hogy a várhatóan felálló ellenzéki többségű testület jól tudjon majd együttműködni az ellenzéki polgármester-jelölttel és a hivatali dolgozókkal.

 

Köszönöm Önnek a figyelmet és a támogatást!

Megtisztelő, hogy elolvasta a programomat.

Kérem, hogy keressen meg a kérdéseivel, meglátásaival az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

Facebook: https://www.facebook.com/jancsoandreakatalin/

Blogom: https://jancsoandrea.blog.hu/

E-mail címem: jancso.andrea@ferencvaros.hu

Támogasson szavazatával, hogy egy jobb és szebb Ferencvárosban élhessünk – Talán kicsit boldogabban is, mint most!

 

LÁSZLÓ RÓBERT: Budapesti útvesztő-Apátia és remény az ellenzéki oldalon

( A MÉRECE 2019-07-10-i cikkének után közlése, a szerző hozzájárulásával.)

Az ellenzéki oldalon már jó ideje egyszerre van jelen az apátia és a remény. Az apátia, amely szerint semmi értelme semmilyen választásnak, a NER úgyis leválthatatlan, illetve a remény, amely szerint ha a pártok végre képesek hatékonyan együttműködni, ősszel több bástyát visszafoglalhatnak.

Az ellentmondást nem lehet és nem is szükséges feloldani. Ahogy a mindennapi életünkben is ellentétes érzések, meggyőződések irányítják cselekedeteinket, úgy a NER alagútrendszerében is több felvillanó fénysugárról feltételezhetjük, hogy az fog elvezetni a napfényre. Könnyen lehet, hogy egyik sem fog.

Az EP-választás, majd a budapesti előválasztás mindenesetre sokakban felerősítette a reményt.

Bár sokáig úgy tűnt, az előválasztás nem lesz több, mint Karácsony Gergely főpolgármester-jelöltségének – egyszersmind az MSZP pozíciójának – megszilárdítása, a maga természetességével csatornázta be az EP-választáson felszínre tört optimista hullámveréseket. A résztvevők, jól-rosszul, de meg tudták mutatni, hogyan kellene kinéznie egy valódi politikai versengésnek, a választók egy jelentős részéről pedig kiderült, hogy ki van éhezve a téttel bíró, nem lefutott politikai küzdelmekre.

Ez a lendület azonban nem tart ki magától októberig, és

jól látszik az is, hogy a Fidesz és az ellenzék kooptált része mindent megtesznek annak megtöréséért.

A kormánypártnak ugyanis van mit veszítenie.

Tarlós István viszonylagos népszerűségét hajlamosak vagyunk túlértékelni, valójában sosem nyert választást erős rivális ellen: 2010-ben az épp összezuhanó MSZP jelöltjét, Horváth Csabát győzte le, 2014-ben pedig a népszerű politikusnak aligha nevezhető, a Falus Ferenc-kaland után az utolsó pillanatban előrángatott Bokros Lajossal szemben nyert, mindössze 13 százalékpontos különbséggel. 2006-ban volt kemény ellenfele, az akkor 16 éve regnáló Demszky Gábor, akit megszorongatni igen, legyőzni nem tudott. Az sem mellékes, hogy választásról választásra kevesebb szavazót sikerült Tarlós mellett mozgósítani: 2006-ban még 349 412 szavazattal (45,2%) kikapott, 2010-ben 321 908 (53,37%), 2014-ben már csak 290 675 szavazattal (49,06%) nyert.

A főpolgármesternek tehát 13 év óta először lesz olyan kihívója, aki egyáltalán eséllyel száll ringbe ellene. Karácsony személyénél jelentősebb hátrány a Fidesz számára, hogy ezúttal

nem számíthat a jelöltállítási időszakig elhúzódó ellenzéki főpolgármester-jelölti castingra,

márpedig éppen ez volt az, ami öt évvel ezelőtt bénítóan hatott az ellenzéki pártokra, és hervasztóan a választókra. Most, – úgy tűnik, – mind elfogadták az előválasztás eredményét, és bár eltérő lelkesedéssel, de beálltak Karácsony mögé. Ha ezt be is tartják, és képesek a kampányban is odatenni magukat, a főpolgármesteri pozíció elérhető közelségbe kerülhet (legfeljebb Puzsér Róbert és a Fidesz esetleges kamujelöltjei zavarkeltésére számíthatnak).

A főpolgármesteri poszt azonban fővárosi közgyűlési többség nélkül szinte semmit nem ér. Ahhoz, hogy az ellenzék működtetni tudja a fővárost, a kerületi polgármesteri székek bő többségét is meg kell szerezniük, úgy, hogy lakosságarányosan is lefedjék a budapestiek több mint felét. Ez már keményebb lecke, és sokan ellenérdekeltek abban, hogy sikerre vigyék a projektet. A körvonalazódó ellenzéki koordináció több jelöltjével kapcsolatban is okkal merül fel a kérdés:

vajon tényleg beágyazottak-e a nevük elé került kerületben (a teljesség igénye nélkül: V., VII., XII., XIV., XXI.)?

Vagy a másik véglet: vajon kinek a tyúkszemére lépett a helyben vitán felül aktívan és eredményesen dolgozó ellenzéki politikus, amiért aztán mindent megtesznek, hogy ellehetetlenítsék a jelölését (IX.)? A Pesterzsébeten 25 éve regnáló, baloldali kötődésű polgármester Fidesz általi átcsábítása az eddigi leghomályosabb fejlemény, ahogy Soroksáron is úgy tűnik, a legyőzés helyett a levadászás eszközét választja a hatalom (a 25 év után visszavonuló polgármester által támogatott jelölt mögé állnak be).

2014-ben mindössze hat helyen nyert nem fideszes polgármesterjelölt, ebből az utóbb említett kettő könnyen benarancssárgulhat, ahogy Zuglóban sem lehet készpénznek venni, hogy Horváth zökkenőmentesen hozza Karácsony korábbi kerületét. A XIII., a XV. és a XIX. kerület minden bizonnyal ellenzéki kézen marad, de az áttöréshez még legalább 9, inkább 10-11 ellenzéki győzelemre volna szükség. Márpedig az elmúlt hetek furcsa budapesti kerületi hírei arra engednek következtetni, hogy a Fidesz aknamunkája eredményes. Vélhetően belső méréseik azt mutatják, hogy

bár az ellenzéknek van esélye kritikus mennyiségű kerületet nyerni, elegendő közülük néhányat ellehetetleníteni ahhoz, hogy egy esetleges ellenzéki főpolgármester béna kacsává váljon a Városháza szűk fideszes többségének szorításában.

Ez a kormány számára a legkedvezőbb forgatókönyv: ősszel hagyja az ellenzéket és szavazóit részsikereknek örülni, majd az új városvezetés a belső küzdelmeivel lesz elfoglalva, miközben a kormányzat Budapest minden bajáért ujjal mutogathat rájuk. Egy ilyen helyzet 2022-re a Fidesz budapesti pozícióit is feljavíthatja.

Akkor nem is érdemes szavazni? Bármit csinálunk, csak a Fidesz járhat jól? Nem egészen. Nem feltétlenül az apátiának kell legyőznie a reményt, megtörténhet ez fordítva is.

A Fidesz terve akkor borul, ha minden igyekezete ellenére a szavazói elszántság kellő számú ellenzéki polgármesteri győzelmet eredményez.

Persze, mivel a kormány továbbra is kétharmados parlamenti többséggel rendelkezik, a központi-fővárosi-kerületi hatáskörökkel kedvére trükközhet.

Világosan látszik, hogy a Fidesz tart a budapesti önkormányzati választástól, amire nem csak az isztambuli példa miatt van jó oka.

A 2010-es kétharmados győzelem nem jöhetett volna létre az a szervezeti-anyagi háttér nélkül, amit a 2006-os önkormányzati választáson elért fideszes áttörés alapozott meg.

Bár akkor ez elsősorban vidéken történt meg, kilenc fővárosi kerületben is fideszes (vagy Fidesz-közeli) győzelem született. Ehhez hasonló építkezési lehetőséget Orbán Viktor nem kíván megengedni az ellenzékének.

( A szerző közgazdász-politológus, választási szakértő, politikai elemző, egyetemi oktató)

A cikkről vita fórum a „kerek asztal” csoportban:

https://www.facebook.com/groups/762663054098897/

 

GEGESY FERENC: Újabb esély

Az ÉS–ben, 2019-06-14.-én megjelent cikk aktualizált változata.

Érdekes eredményeket hoztak az uniós választások, a 2018-as országos választásokhoz képest a Jobbik és az LMP támogatóinak csak az ötödét, az MSZP a harmadát tudta megtartani, az átrendeződés haszonélvezője a szavazatait megduplázó Momentum és a DK, a szavazati arányát növelő Fidesz volt. A kommentárok mégis többnyire a helyzet változatlanságáról, vagy a Fidesz aránynövekedése miatt a romlásáról szólnak. Véleményem szerint viszont a 2010-es évek politizálásával elégedetlen választók 2012, 2017 és 2018 után egy újabb, negyedik esélyhez jutottak a nyomasztó Fidesz túlsúly megtöréséhez.

A mostani szavazás értékeléséhez érdemes röviden áttekinteni a korábbiakat. A választópolgárokat magatartásuk alapján 3 csoportba lehet sorolni.

– A szavazójogosultak – kisebb ingadozások mellett – egyharmada egyáltalán nem megy el szavazni. A rendszerváltás legnagyobb vesztesein – a tsz-ek lerombolásával hazavágott falusi lakosságon, a vattamunkásokat már nem igénylő iparból többnyire szintén a falvakba hazaáramló munkásokon, a városok addig is a legrosszabb körülmények között élő lakóin a kormányváltások sem segítettek, a családok ezt a helyzetet átörökítik, a sorozatos csalódások miatt már egy újabb váltás lehetősége is hidegen hagyja őket. Kismértékben megmozgatni is csak akkor lehet, ha még azt a kis megélhetést is veszélyben érzik, amit a közmunka jelent (migránsok által, vagy a szavazástól való távolmaradás esetén várható retorzió miatt – mint 1990 előtt).

– A második csoportot ugyan érdekli a politika, de ezt a közvetlen környezet életszínvonal változásával méri. Ha a választás előtti évben nőtt a reálbér, maradt a kormány, ha nem, akkor ment. (2 év – 1998 és 2002 – látszólag nem illik a képbe, növekvő előző évi bérek ellenére bukott a kormány. A vezető kormánypárt akkor is jól teljesített, de a leamortizált koalíciós társ súlyos szavazatvesztése, illetve parlamentből való kiesése miatt a parlamenti többség elveszett.) Érthető emberi magatartás, a pártok értenek a gazdasághoz, a feladatuk az, hogy – a prosperáló külföldi környezetben nálunk is – növeljék az életszínvonalat. A csoport nagysága szintén a harmadot közelítheti, erre utal, hogy az EU választáson – amelynek a hazai életszínvonal szempontjából való fontossága nem annyira kézenfekvő -, a részvétel az előző országgyűlési választáshoz képest 26 százalékponttal csökkent. (2014-ben, amikor a két választás között két hónap sem telt el, a csökkenés 33 százalékpontos volt.)

– A harmadik csoportot érdekli a politika és döntéseiben hajlamos országos szempontokat is figyelembe venni. De még körükben is vannak megingathatatlan törzsszavazók, mint például a határon túliak, vagy a Munkáspárt hívei, akik nem elpártoltak, hanem idős koruk miatt kihaltak. Az éles politikai viták csak a csoport nem törzsszavazóit érintik, a politikusok mégis hajlamosak ebből az egész társadalomra érvényes következtetéseket levonni. Ebben a csoportban nagy súllyal jelenik meg a ballib értelmiség összefogást sulykoló érvelése, ami ugyan helyes elképzelés, de a megvalósítása eddig katasztrofális módon történt. Ugyanis a véleményt nyilvánítók többsége nem veszi észre – nem hajlandó észrevenni? – hogy 2010 óta a Fidesz és a politizálásában vele nagy átfedést mutató Jobbik szavazótábora együttesen a 2/3 körül ingadozik, jobboldali szavazók leválása nélkül a Fidesz leváltása reménytelen (egy nem kívánatos gazdasági katasztrófa kivételével). Bajnai 2012-es fellépése egy rövid időre az általa elindított Együtt és a baloldali pártok többségét mutatta, de a baloldallal való teljes összefogás erőltetésével sikerült a pártot a jobboldali szavazók előtt hitelteleníteni, ami a következő évben elkezdődő reálbér növekedéssel együtt ismét Fidesz 2/3-hoz vezetett. A 2017-ben a NOLimpiával berobbant Momentumot az MSZP listára való betagozódás elutasítása miatt előbb alaptalan támadásokkal majd elhallgatással sikerült a parlamenten kívül tartani, a Momentum a balról-jobbról csak az ellenszenvét nyilvánító környezetben alapvetően budapesti ismertségét nem tudta országossá növelni. A 2018. februári időközi hódmezővásárhelyi polgármester választáson Márki-Zay Péter a teljes ellenzék támogatásával váratlan győzelmet aratott, mivel az országos választás előtt egy párt sem vállalta saját jelölt indításával a biztosnak tartott vereség kockázatát. Utána ugyan ismét feléledt az összefogás igénye, de az elvi egyetértés mellett az utolsó pillanatig folytatott személyi alkudozás összesen 1 pluszmandátumot eredményezett, míg a választóknak a hivatalos megegyezéssel vagy anélkül megnyilvánuló, az esélyesnek tartott jelöltre való spontán átszavazása 12-t. A 6 éve tartó életszínvonal növekedés pedig a Fidesznek félmilliós szavazatnövekedést eredményezett. A jobboldali szavazók megszerzésének esélyéről való lemondás esetén a közös lista persze jó megoldás, aminek legfőbb haszonélvezője az MSZP. A jó választási pozíciók elosztásánál kézenfekvő az előző választási eredményekkel való érvelés (a közvélemény-kutatók tévedhetnek, a választásig hátralévő fél-egy évben a választói hangulat változhat stb), az újonnan induló szervezeteknek pedig az egyenlőtlen felek közti alkuban megszerezhető 1-2 biztos hely is a megkapaszkodás látszólagos lehetőségét jelenti. Az ilyen „összefogás” elfedi az MSZP folyamatosan csökkenő támogatottságát és hosszabb távra biztosítja a – vezetők – politikai szerepét.

A 2018-as választások új jelenséget is mutattak. A budapesti és szabolcsi választókerületek, mint gyökeresen eltérő területek eredményeit végignézve, szintén hármas tagolódást láthatunk.

– A 2014-hez képest a minden választókerületben növekvő részvétel mellett, mind a 6 szabolcsi és 8 budapesti körzetben nőtt a Fidesz szavazóinak száma és aránya is. A budapesti Fideszes aránynövekedés azonban elmaradt mind a szabolcsitól, mind a budapesti baloldali aránynövekedéstől (és 1 budapesti mandátumot a Fidesz el is vesztett).

– 5 körzetben ugyan nőtt a Fideszes szavazatok száma, de aránya nem (2 mandátumvesztés).

– 5 körzetben pedig még a Fideszes szavazatok száma is – a csúcsra járatott propaganda ellenére -, csökkent. Ezek pedig éppen azok a területek, ahol a jobboldal kezdettől fogva erős (I, II, V, XI, XII kerületek). Itt mégis csak 1 mandátumvesztés történt, ott, ahol a közös jelölt nem MSZP/DK-s volt, hanem az egyik oldalhoz sem tartozó, röviden a centrumban álló LMP-s. Az I. kerületben a jobboldal 1990 óta minden választást megnyert, de a csalódott Fideszesek ezúttal tudtak kire szavazni.

Az európai parlamenti választásokon minden országban lényegesen kisebb az érdeklődés, a hazai adatok értékelésénél ezért óvatosnak kell lennünk, több, nehezen számszerűsíthető, külön-külön csak részmagyarázatot nyújtó tényezőt kell figyelembe vennünk.

A választók „elvesztésének” több oka is lehet.

– Nem érdekli őket az európai parlamenti választás, hiszen ennek az életszínvonal alakulásával való kapcsolata nem könnyen látható át. A pártok között ebben jelentős különbségek vannak, 2014-ben a Fidesz és a baloldali pártok szavazatszáma az átlagosnál kevésbé, az LMP-é átlagosan, a Jobbiké az átlagost jóval meghaladóan, a harmadára csökkent. Ez a Fidesz súlyának a növekedését önmagában is magyarázhatná, de a többi változást legfeljebb részben.

– A két választás között eltelt időszakban a támogatók egy része csalódott a pártjában, nem talált magához közelálló másik pártot, ezért most otthon maradt. Ez magyarázhatná például az LMP vagy az MSZP szavazatvesztésének nagy részét, de legkevésbé a Jobbikét: amennyiben a harcos Jobbik hívőket zavarta a párt centrum felé való elindulása, náluk a legkevésbé valószínű az otthon maradás, hiszen választhattak a korábbi politizálást folytató Mi Hazánk párt vagy az addigi politizálásuknál ugyan lágyabb, de mégis hozzájuk közelálló Fidesz között.

– Csalódtak a pártjukban, ezért most másra szavaztak. A Jobbik-Fidesz átjáráson kívül nyílván ez áll az MSZP-DK ellentétes változása mögött, de lehetnek még más, kevésbé nyilvánvaló mozgások is.

Nagy vesztesek és nagy nyertesek mind a jobb, mind a baloldalon, mind a centrumban szerepelnek, érdemes az adatokat ilyen csoportosításban is megnézni. A (radikális) jobboldal (Fidesz, Jobbik, Mi Hazánk) együttes súlya több mint 6 százalékponttal csökkent, míg a baloldalé (MSZP, DK, Együtt, PM) közel 5-tel, a centrumé (LMP, Momentum és a Kutyapárt) közel 3-mal nőtt (a különbözet a 2019-ben eltűnő kamupártoktól származott). Miután a centrumban megjelent egy, a jobboldali érzelműek által is elfogadható párt, a szavazatvesztés mögött jelentős számú csalódott Fidesz támogató Momentumra való átszavazása állhatott (a Jobbiknál az ilyen irányú mozgás kevésbé valószínű, a cél pedig az eredmények alapján nem lehetett az LMP). Az átrendeződést a budapesti eredmények még markánsabban mutatják. A baloldal súlya változatlan, a jobboldal 4,5 százalékpontos csökkenése a centrumot gyarapította. Ennek megfelelően a Momentum lett a legnagyobb ellenzéki párt a stabilan jobboldali bel-budai és az inkább baloldali orientációjú belső-pesti – V, VI, VII, VIII, IX és XIII (!) – kerületekben is.

A Jobbik irányváltása eleve kockázatos volt és utólag kiderült, számára nagy veszteséggel is járt. Az LMP-nél ezt az együttes választási fellépés ügyében a 2018-as választásokat megelőző hónapoktól folyamatosan tartó zavaros helyzet, a csak a választásokra érvényes megállapodás kötések elutasítása – sőt büntetése -, legismertebb vezetőinek emiatti távozása okozhatta. Az MSZP szavazói könnyebben mozdulhattak, hiszen nekik alternatív lehetőségként ott volt a közös múlt alapján közelálló, Gyurcsányt a tűzvonalból kivonó DK és minden bizonnyal sokukat zavarta az elvi és gyakorlati politizálást helyettesítő, csupán a személyi pozíciók elérésére-megtartására irányuló politika. (A választást közvetlenül követő gyöngyszem, hogy vezetői vállalják a felelősséget a katasztrofális vereségért és maradnak, viszont megvitatják, hogy ki kapja meg az egyetlen brüsszeli mandátumot.)

Tehát 3 meghatározó szereplő maradt a színen, a Fidesz a radikális jobboldalon, a DK a baloldalon (amelynek, ha Gyurcsány a későbbiekben nem jelenik meg hangadói szerepben, komoly szerepe lehet) és a centrumban a Momentum. További fontos változás, hogy a legszélsőségesebb tagjait elvesztő Jobbikkal – hacsak nem hajt végre egy (megmaradt szavazói nagy részének a centrum felé való mozgását előidéző) hátraarcot – választási együttműködés kialakítható.

Milyen következtetéseket lehet levonni a hamarosan bekövetkező önkormányzati választásokra?

Természetesen folytatni, vagyis inkább elkezdeni kéne a – most már nem egy párt dominanciájára épülő, pusztán a pozíciók megszerzésére koncentráló – választási szövetség felépítését. Ennek szakítópróbája lehet a budapesti megállapodás sorsa. Az ellenzéki pártok még 2018 végén megállapodtak a közös főpolgármester-jelölt kétfordulós (első körben a baloldali jelöltek közötti) előválasztáson történő kiválasztásáról, majd áprilisban az MSZP-PM, DK és a Momentum a 23 kerület mindegyikében a közös jelöltet megnevező pártról, az LMP és a Jobbik esetleges későbbi csatlakozásának lehetőségét is fenntartva. A pozíciók szétosztása ismét a jól bevált MSZP taktika, a vélt támogatottsági arányok szerint (valójában még azt is meghaladóan) történt: 12 MSZP-PM, 6 DK és 5 Momentum jelölési lehetőség. A gyökeresen más erőviszonyokat mutató tényleges helyzetben a dilemma nagy: egyrészt a megállapodásokat illik betartani, másrészt a több helyen támadható személyt megnevező MSZP túlsúly fenntartása kontraproduktív, a választókkal a nagy bukás elfelejtetése és az ősszel a mégis rájuk való szavazás elérése problémás lehet. A legnagyobb figyelemmel kísért ügyben az addigi megállapodás felbontása egy egyoldalú bejelentéssel tulajdonképpen megtörtént. A DK januárban, a főpolgármesteri előválasztás első fordulója előtt bejelentette, hogy a PM-es Karácsony Gergelyt támogatja („érthető okból” az MSZP-s Horváth Csabával szemben), a választás másnapján Gyurcsány megerősítette, hogy Karácsonyt továbbra is jó jelöltnek tartják és támogatják, majd egy hét múlva bejelentették, hogy a második fordulóban mégis indítanak saját jelöltet (amivel az MSZP által támogatott jelölt esélye erősen lecsökkent). A Momentum természetszerűleg nem vett részt az első fordulóban, a második fordulóban induló személy kiválasztásáról az EP választás után döntött, viszont Gyurcsánynak ismét sikerült hiteltelenítenie saját magát, a megállapodás változatlan fenntartásának morális indoka erősen meggyengült. A későbbi együttműködés érdekében elvárható, az MSZP számára most már hátrányos erőviszonyok későbbi kihasználásának elkerülése érdekében számára is hasznos lenne egy gesztus, néhány kerület átadása. Az MSZP hivatalban lévő 4 polgármesterének most is jók az esélyei – és arányuk pontosan megegyezik az MSZP budapesti választási eredményével -, az efölötti kerületeket, a többi ellenzéki párt kérésére ismét meg lehetne vitatni.

Jó lenne, ha 9 év kudarcsorozata után a sikeresnek tekinthető uniós választás egy új korszaknak, a pozíciószerzés helyett a Fidesz leváltására koncentráló politizálásnak a nyitányát jelentené.

(A szerző matematikus, közgazdász, politikus, Ferencváros egykori polgármestere)

 

KESZTHELYI ANDRÁS: EP tanulságok

Történt pár szokatlan dolog május 26-án.

Pár napja azt írtam, a választások szokásos fő kérdése – ki lesz a győztes – eldőlt, de maradtak még érdekes kérdések: a Fidesz győzelmének mértéke, melyik lesz a legnagyobb ellenzéki, illetve a legnagyobb baloldali párt, valamint az LMP vagy a Momentum lesz-e a befutó.

Mindegyik kérdésre választ kaptunk, noha nem úgy, ahogy azt előzetesen, a közvélemény-kutatások alapján gondolni lehetett.

  1. A Fidesz győzött, de elmarad a várttól

A Fidesz nyert. Győzelme arányában és szavazatmennyiségben is nagyobb, mint 2014-ben, arányaiban  azonban elmarad a 2009-es győzelemtől vagy a kiszivárgott saját várakozásoktól is, amelyek 14 mandátum (vagyis a kétharmad) megszerzését tűzték ki célul.

Ha ez igaz, akkor elmondható, hogy a Fidesz elmaradt kitűzött céljától. Az 1,7 millió szavazat irdatlanul sok egy EP választás kontextusában, de mégiscsak arról árulkodik, hogy a mozgósító gépezet nem mindenható.

Megjegyzendő, hogy Orbán Viktor európai ambíciói éppenséggel kudarcot szenvedtek: a jobboldali populista előretörés kisebb mértékű a vártnál, nehezen elképzelhető, hogy Salviniék alkura tudják kényszeríteni a Néppártot, így Orbánnak már nem áll különösebben érdekében a velük való barátkozás. Kérdés persze, hogy a Néppárt visszaengedi-e.

  1. A DK megnyerte az ellenzéki háziversenyt.

Nem a második hely a meglepetés, hanem az MSZP és a Jobbik összezuhanása. 2014 óta a Jobbik volt az ellenzék vezető ereje. A baloldal pártjai csak összefogva tudták megelőzni. Most ez megváltozott.  A DK minden megyében és Budapesten is stabilan második, a fővárosban csak a Momentum tudta megközelíteni. A jó szereplés okozta stratégiai dilemmára már rámutattak mások: a DK úgy érte el történetének legjobb eredményét, hogy háttérbe tolta emblematikus arcát, Gyurcsány Ferencet.

A szocialisták sokadik kudarcukon vannak túl, ami akár biztató előjel is lehet számukra. Az viszont aggodalomra adhat okot a baloldali szavazóknak, hogy politikai válaszok helyett máris beindult a harc az EP mandátumért, szembenézés helyett pedig a másokra mutogatás.

A Jobbik stratégiai értelemben is súlyos vereséget szenvedett, talán már meg is szűnt: a cukisodás stratégiája úgy tűnik, zsákutca, egyfajta politikai senkiföldje. Újratervezésre lesz szüksége, ha fenn akar maradni. A Mi Hazánk meglepően magas eredménnyel debütált, úgy tűnik újra kell majd gondolni a két párt viszonyát, ha a Jobbik vissza akarja szerezni támogatottságát.

  1. A DK a legnagyobb baloldali párt

Az MSZP újabb történelmi vereséget szenvedett… 2004-ben még 34%, 09-ben 17%, 14-ben 11% után most alig 6,6. Mindezt úgy, hogy a két baloldali párt összességében a 2010 utáni időszak legjobb eredményét érte 22,8%-kal. A magyarázatok nyilván összetettek, de az kézenfekvőnek tűnik, hogy a DK és a Momentum a várakozásokhoz képest parádés szereplésének egyik titka a mozgósítás. Mindkét párt 4-5 százalékponttal mutatott jobb teljesítményt az elvártnál. Ugyanakkor a választási részvétel is meghaladta a várakozásokat, hiszen egyedül a Závecz Research jelzett 40%-nál magasabb értéket. Okkal tételezhetjük fel, hogy a két jelenség között összefüggés áll fenn, az utolsó napokban a DK és a Momentum is remekül mozgósított. A legnagyobb területi lefedettséggel rendelkező MSZP (és a Jobbik) támogatottsága viszont összeomlott a végére.

Tegyük hozzá, hogy a DK és a Momentum kampányuk révén is  mindvégig kiemelkedtek az ellenzéki mezőnyből. Az MSZP kampányáról illendőségből inkább nem beszélnék.

  1. A Momentum nem csak kiütötte az LMP-t…

… hanem 10%-al jelenleg a harmadik legnagyobb párt Magyarországon. 1994 (!!) óta nem értek el 10% körüli eredményt a liberálisok, 2006 után ismét 300 ezer felett van a liberális pártra szavazók aránya. A generációs vonzerőn túl az egykori SZDSZ támogatóknak is politikai otthont nyújt a Momentum. A rendszerváltás óta alapított pártok közül választáson eddig kettőnek sikerült 10%-os vagy afölötti eredményt elérni: a Jobbiknak, a DK-nak és most majdnem a Momentumnak.

Két további megjegyzés:

  1. Csökkent a radikális jobboldali tábor.

Tavaly még 68% felett volt a Fidesz és Jobbik szavazók összege, idén, a Mi Hazánk fasisztáival kiegészülve 62%. A csökkenést minden bizonnyal a Jobbik összezuhanása is magyarázza. Az mindenesetre tény, hogy míg 2018-ban Budapesten kívül mindössze 3 megyében nem érték el a 70%-ot, idén egyetlen ilyen megye sincs.

  1. Az ellenzéki képlet leegyszerűsödött

Az LMP a megszűnés szélén, a Jobbik súlyos stratégiai dilemmával küzd. Mindezzel együtt, az ellenzéki együttműködés előnyére válhat, hogy két korábbi, az ellenzéki térfélen domináns (Jobbik) vagy magát annak gondoló (MSZP) politikai erő összement, egy pedig kiiratkozott (LMP). Persze ehhez az is szükséges, hogy az új nagyfiúk olyan fokú önmérsékletet tanúsítsanak, amire elődeik jellemzően nem voltak képesek.

Első ránézésre a Fidesznek nem kényelmetlen, ami történt: a szélsőjobb összement, a baloldali erőviszonyok összezavarodtak, ismét Gyurcsány Ferenc az ellenzék vezetője – szinte tökéletes a centrális erőtér. A nagy kérdés az, hogy mit hoz az ősz: sikerül-e az új ellenzéki képletből a korábbiaknál jobb eredményt kicsiholni vagy minden marad a régiben?

Reménykedjünk.

(a szerző politikai tanácsadó és írása a Political Animal blogon megjelenő szöveg szerkesztett változata)

 

MP: Aztán, miért is lenne másképpen?

 

 Hír: …a Budapest-Belgrád vasútvonalat két kínai céggel együtt újíthatja fel a Mészáros Lőrinc érdekeltségében lévő vasútépítő cég. ( HVG.hu 2019.04.27.) 

Néhány napos titkolózás után egyszer csak nyilvánvalóvá vált, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonalat felújító csoport magyar tagja … ?

Igen! Mészáros Lőrinc „érdekkörében” található cég. Egyedül álló tulajdonságait ismerve természetesen ezen nem is csodálkozunk.

Számomra egészen más a morgolódás tárgya, de ennek megértéséhez egy pillanatra tekintsünk vissza a nem is olyan távoli múltba, a teljesség igénye nélkül:

  • 1988 szeptember 12.-én a korabeli tudósítások szerint még, a legtöbb tudósítás szerint, 70 000 ember tüntetett a nagymarosi vízlépcső megépítése ellen, és követelt teljesebb demokráciát,
  • 1990 október 25. és 28. az országot még szinte megbénította a fővárosból indult „taxis-blokád”, ami a benzin árának brutális megemelésre volt válasz reakció,
  • 2012 január 12. A fideszes Alaptőrvény elleni tűntetés az Andrássy úton, még mintegy 50 000 ember részvételével.

Azt akarom ezekkel az eseményekkel érzékeltetni, hogy voltak időszakok mikor a magyar társadalmat  a mainál sokkal jobban megérintették a történések. Ma egy állami forrásokból de nyilvánvalóan, korrupt célokat szolgáló döntésnek látszólag nincs különösebb tömeg hatása. A közélet ügyeivel kapcsolatos egyre nagyobb passzivitás nemcsak abban tetten érhető, hogy a szavazásra jogosult teljes lakosságnak tartósan, több mint egyharmada nem tud vagy nem akar pártot választani. Még talán ennél is fontosabb jelenség a  pártok/politikusok/közéleti szereplők „ügyei” iránti szinte teljes passzivitás. A „közpénz jelleg” ilyen formájú és mértékű átalakítása néhány évvel vagy évtizeddel ezelőtt végbe mehetett volna ennyire nyugodt beletörődés mellett?

Ha az okokat keresem akkor szembe ötlő, hogy mára a közéletben szereplő pártok és politikusok túlnyomóan nagyobbik fele elvesztette hitelességét ,amivel nem azt állítom, hogy mindnyájan anyagilag érdekeltek / érintettek lennének a különböző anyagi természetű „ügyekben”. Azt azonban állítom, hogy nem tesznek meg minden lehetségest egy átláthatóbb, tisztességesebb közéletért és politizálásért! Természetesen tisztelet az üdítő kivételnek!

Az ellenzéki pártok ismét csak részben tartják a választási vereség első döbbenetében még őszintének látszó ígéreteiket. Sokan sok helyütt fel hívták a figyelmet, miszerint csak olyan „tömbnek” lehet esélye a NER megroppantásának ahol érték alapú megállapodásra támaszkodva, valóban széleskörű és nyilvános megmérettetés eredményeképpen születnek meg a közös jelölések! Ahol a civil szerveződések, de maguk a választópolgárok is nemcsak tétlen szemlélői, de cselekvő részesei lehetnek az egész jelölt állitó folyamatnak, aminek elmaradása tovább erodálja az ellenzéki pártok hitelességét  és szavahihetőségét.

Az EP választásokon ismét a FIDESZ forgatókönyve érvényesül, várhatóan hozzásegítve a NER működtetőit 13-14 mandátumhoz, megadva a kommunikációs lehetőséget ,hogy rendben van a magyar választási rendszer hisz az európai játékszabályok szerint is megvan lényegében a kormány 2/3-a, az EP-ben erősödik a miniszterelnök pozíciója és gyengül baloldal képviselete.

Mindeközben lelkesült hírek számolnak be egyre több helyi megállapodásról az önkormányzati választásokra. Nincs az ország egészéről reprezentatívnak tekinthető információ halmazom ezért a tévedés lehetőségét is vállalva azt állítom, hogy a cél nem szentesíti az eszközt! Nem igaz, hogy ez a polgármester-jelölt kiválasztási metódus más mint az elmúlt évek „pacsizás” sorozata, hisz se nem széleskörű, se nem nyilvános megmérettetés eredményeiként lesz valakiből polgármester jelölt. Bár én arra sem vennék mérget, hogy az eddigi bejelentések „gránit szilárdságúak”, és az EP választások eredményei nem adnak okot több helyen a viták újra nyitására.

Mert, hogy az EP választásokat vannak akik az egyszerű erőfelmérés szintjére silányítják le. Fontosabbnak tartják saját politikai közösségük vélt érdekeit mint, hogy ha már nem is vagyunk képesek megdönteni a NER-t, de legalább erősen meg kellene karcolnunk! Együtt!

Az előbbre való önös érdekek mentén az ellenzéki erők meg sem próbálnak siker élményt nyújtani választóközönségüknek…. viszont ismét megígérik, hogy majd az őszi választásokon…

Azonban nem várható valóban jelentős  változás!  Hiszen a nagyrészt elefántcsont toronyból stratégiát hirdető párt-elitek ismét a bizonyára tisztességes de megkopott jelöltjeivel, többszörösen kudarcos háttér-alkudozással akarnak jelentős eredményt elérni.

Itt aztán a kör bezárult! Így aztán folytatódik a hitelvesztés…  nő a kiábrándultság és a közöny… a NER pedig köszöni jól van!

Befejezésképpen hadd idézzem egy blogger kolléga (metuo) tömör véleményét:

Ha nincs ki ellenálljon, miért hagynák abba?

 

PENZ ANDRÁS: Mit tegyünk?

(Avagy, hogyan törjünk ki a magyarországi Patyomkin demokrácia díszletei közül?)

2018.08.26-án vasárnap volt 140 napja, hogy nem sikerült legyőzni a NER-t. Azóta a magukat véleményformálónak tekintő közírók és média csak kollaboráns, vagy nemlétező ellenzékről beszél, gyakorlatilag függetlenül a tényleges történésektől. Teheti ezt azért, mert nem lát, vagy nem akar látni a Patyomkin demokrácia díszletei mögé. Szó mi szó nem is könnyű, egyszerűbb adottnak/valósnak tekinteni a díszleteket. A baj csak az, hogy néha mi, hétköznapi emberek, vagy politika után érdeklődők, magunk is elhisszük, sőt némelyikünk még táplálja is ezt az érzetet. 

Patyomkin demokrácia

Nehéz is értelmezni a 2010 májusa óta épülő rendszert, amit hol NER-nek, hol illiberális demokráciának, újabban pedig kereszténydemokráciának nevez a rendszer vezetője. Miközben “Magyarország tiszteli és ápolja türk gyökereit, a magyarok magukat Attila kései leszármazottjaként tartják számon.” (O.V.) Persze, ha nem lenne szégyenlős (sic.!), nyugodtan példát vehetne  Horthyról, akit nem zavart, hogy rendszerét ellenforradalminak nevezze és a kezdeti “fehérterror” végrehajtóit fel is mentse. Zavarni persze Orbánt sem zavarja, mégis “political correct” neveket próbál találni. A hívők így is tudják miről van szó, főleg, ha néha komcsizik is egy kicsit. Nekünk tán nem kéne ebben (is) követnünk. Nevezzük annak, ami. Induljunk ki abból, hogy minden jelző, amit a demokrácia, mint fogalom elé, vagy mellé biggyesztünk lényegét tekintve fosztóképző, de legalábbis szűkítő abban a tekintetben, hogy nem mindenkinek demokrácia, pedig a démosz a nép összességét jelenti.  

Ebben az ellenforradalmi rendszerben ugyanis vannak választások, de maga a törvény csaló és a választási rendszer sem nem szabad, sem nem tisztességes, csak egy díszlet. Van közmédia, csak éppen nem tájékoztat objektíven, ez is csak egy díszlet. Van parlament, de csak és kizárólag kormánypárti előterjesztéseket tárgyal és emel törvénnyé, ez is csak díszlet. Vannak elvileg ellensúly intézmények: Számvevőszék, MNB, Költségvetési tanács, Nemzeti Választási Bizottság, de csak kormánypárti megrendeléseket teljesítenek, ez is csak díszlet. Vannak intézmények és vállalkozások, amiket felruháznak a “nemzeti” címmel: pedagóguskar, dohánybolt stb., szintén csak díszlet. A kormány azonosítja magát Magyarországgal és minden kritikát az ország elleni támadásnak nevez, aki nem ért egyet vele az minimum nemzetietlen, de legalábbis hazaáruló; ez is csak máz, hazugság. Születnek rendeletek, törvények, azért, hogy megoldjanak fontos problémákat, de ez is csak mintha: a hajléktalanság problémáját nem megoldják, hanem bűncselekménnyé nyilvánítják, a menekülteket bevándorlóknak, terroristáknak és ezek szinonimájaként migránsoknak nevezik, akiktől “kerítéssel védik Európát és a kereszténységet”, miközben államilag szervezett embercsempészet zajlik letelepedési kötvénynek álcázva. Meghosszabbítja a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, miközben a saját törvényében rögzített feltételek egyike sem áll fenn4. A kormány saját személyes és csoportérdekét elkereszteli “magyar érdeknek”, tagjainak és csókosainak szemérmetlen személyi jövedelmeket ad, törvénnyel védi saját és holdudvara lopásait, újabban pedig már azt is megengedi magának – apologetáinak és csahosainak – hogy döntsön (megbélyegezzen) tudományágakat, tudósokat, művészeket, írókat, festőket, értelmiségieket. Lehet holnap már könyvégetés is lesz. És mi mégis mindig arról beszélünk, amiről Ők akarják, hogy beszéljünk, akkor is, ha nagy ritkán szóhoz jutunk valahol.  

Ez a rendszer nem más, mint a Horthy által kiépített keresztény nemzeti kurzus XXI. Századi megfelelője: végy egy adag nacionalizmust öntsd le keresztény mázzal (vagy ha Ferenc pápa másként vélekedik, nevezd a pápát demens vénembernek és alapíts saját egyházat a’la VIII. Henrik, tiszta haszon, ha annak vezetője saját jól idomított fiad), urald a médiát, a kultúrát, az oktatást, bélyegezd meg ellenfeleidet, egy darabig engedd elmenni azt, aki akar, aztán semmisítsd meg őket legalábbis szellemileg. Keltsd azt a látszatot, hogy Te vagy a védelmező mindentől és mindenkitől, ami ismeretlen, akár nem is létezik, vagy csak nem tudják mi az (Gender, CEU), a legjobb, ha az igehirdetők sem tudják mi az, amit éppen szidnak. A keresztény és nemzeti máz – lásd Patyomkin falu – megvéd téged, mert a nép, az istenadta, vevő lesz rá, vagy félni fogja. Néha nosztalgiázni is kell Nagy Magyarországról, legalább egy autómatrica erejéig, meg egy két holdkóros történész révén. Tiszta haszon, ha Trump több NATO hozzájárulást akar, mert akkor vizionálhatunk erős magyar hadsereget is, szintén Patyomkin jegyében. Biztos lesz néhány rajongó, aki az ifjúság nevelése érdekében még a sorkatonaság visszaállítását is követelni fogja. Mert ezzel hamis biztonságérzetet adsz. Ebben nagy segítség lesz a fake news-zá alakított köz és tányérnyaló média és sajnos a nem körön belüli, de kivéreztetett és éheztetett közmegmondók és média személyiségek jelentős része is, nem szólva “tenyerünkből etetett, állami, vagy államilag engedélyezett, piacinak álcázott, állami vállalati hirdetésekből fenntartott” médiáról.  

A kérdés csak az, hogy a Patyomkin cirkáló5 matrózai mikor kapnak észbe, mikor és hogyan akarják kezükbe venni sorsukat. Azt mondom azonban, hogy még inkább az a kérdés: mi mit tudunk mondani nekik, a matrózoknak, hogy lehetőleg ne csak 70 napra szóljon a felkelés, mint egykoron, hanem   tartós változást hozzon?! 

Hogyan tovább?

Két választás van előttünk 2019-ben, az Európa parlamenti és majdan az önkormányzati. A 2018. áprilisi választási eredmény után számunkra az előbbi nélkül nincs a második. A kettő együtt fogja meghatározni a demokratikus ellenzék pozícióit/szerepét a következő országgyűlési választásokig (2022?!) terjedő politikai térben Magyarországon és Európában. Az Európa parlamenti választási eredmény viszont stratégiai és taktikai jelentőségű az önkormányzati választások szempontjából is. 

Európát a középpontba

A pogány Vajk magára vette a kereszt jelét, hogy István királyként Európa részévé tegye Magyarországot és a magyarokat. A pogány Orbán kereszténynek hazudja magát, hogy Európa ne szóljon a dolgaiba és a kereszténység örve alatt szövetségeseket találjon ahhoz, hogy alapjaiban változtassa meg az Uniót. A közös és egységes Európa ellen talál is társakat és nem érdekli, hogy a nacionalizmus elválaszt és nem összeköt. A “Nemzetek Európájának Internacionáléja” és Uniója ugyanis fogalmilag lehetetlen. A konföderatív Európa nem tud működni, nem lesz versenyképes Amerikával és Kínával, sőt Oroszországgal sem. A mai Unió működési problémái jól mutatják, hogy a konföderatív elemek hogyan akadályozzák a közös politikák, fellépések, stratégiák megalkotását és működtetését. Az Európai Unió minden problémája abból adódik, hogy a nacionalista-populista kisebbség a nemzeti érdek spanyolfala (Patyomkin falu!) mögé bújva visszaél a konföderativitás okán megtartott szabályokkal és megakadályozza a valós európai közös érdekek és közös értékek érvényesülését.  A nacionalizmusok a XX. században már kétszer romba döntötték Európát és a világot. Ha hagyjuk és nem lépünk fel ellene, megint megteszik.  

Ez mind szép, de hogy lesz ebből üzenet, ami mindenki számára egyszerű és érthető? Hogyan lehet röviden, de velősen elmondani, hogy Magyarország a hazánk és Európa az otthonunk? Hogy London csak egy ugrás, hogy Göttingába’ egyetemre járni ugyanolyan jó, mint mondjuk Kaposvárra, hogy az utazás Rómába, Párizsba, Barcelonába nem kegy, hanem természetes igény, hogy a román nem szőröstalpú, az olasz nem macskazabáló, hogy a megismerés útja a kíváncsiság és a közeledés, hogy a vendégbarátság gyönyörű magyar hagyomány, de ezt gyakorolják mások is a világban. Hogyan lehet ráébreszteni a magyarokat, hogy Európát “használni” kell, nem harcolni ellene, mert a mienk is. Hogy a közös pénz, az Euró összeköt és megvéd a forintárfolyammal ellene spekuláló saját kormánytól. Ezt tudták a középkori céhlegények, tudta Széchenyi, tudták az arisztokraták, de nem engedték tudni a közembereknek, a plebsnek. Most megint olyan kurzus van, ami el akar zárni ettől a tudástól. Ezért és a jobb életért mennek legjobbjaink és akik tehetik Európa más országaiba, tanulni, dolgozni, élni. Európa azt akarja, hogy Magyarország is olyan legyen, mint Ausztria, vagy Németország, vagy Anglia, vagy bármelyik másik. Ezért ad pénzt, tudást, munkát, épít gyárat, utat, vagy bármit, amit szeretnénk és hagyunk.  Vajon jól sáfárkodunk-e ezzel, vagy elkótyavetyélik, lopják? Ezen akarunk változtatni. Ma Magyarországon leginkább a demokratikus ellenzék képviseli Európa értékeit, tegyük ezt hangosabban, büszkébben, határozottabban. Amikor Orbán Magyarország szuverenitásáról hablatyol, lényegében attól fél, hogy neki, mint kormány(zónak)főnek és a kormánynak, illetve az általa uralt intézményeknek pl.: MNB, ügyészség, csökken a mozgástere az önnön kedvükre alakított pénz-, és árfolyampolitikában, az unortodox gazdaságpolitikában és jogszabályalkotásban, a haverok jog uralma alóli mentesítésében, stb.  Sajnos a demokratikus oldalon is vannak, akik csak a hibákról beszélnek, vagy mismásolnak. Érdekes módon a több Európa – közös pénz, közös kül- és hadügy, közös parlament, azaz röviden a föderatív Európa, szemben a nemzetek Európája nevű hazugsággal, több szabadságot, több biztonságot, több jólétet és több szolidaritást jelent az egyes országok polgárainak, nagyobb teret nyújt a kiegyenlítődési mechanizmusoknak, versenyképességi előnyt jelent a vállalkozásoknak. Nagyon egyszerűen: Több Európa = BÉKE, kevesebb Európa = HÁBORÚság. 

Önálló pártlistákkal, Magyarország európaiságával, Európáért és Európába, hogy mutathassuk, van másik Magyarország vízió is. Sokkal markánsabban akarjuk képviselni az Unióban az európai Magyarországot, és Magyarországon az Uniót. A tisztán listás szavazás miatt – ami arányos képviseletet eredményez – azaz, ha az országgyűlési választások arányai megismétlődnek és az ellenzék több szavazatot kap, mint a Fidesz, akkor összesen több képviselőt is küldhet az Unió parlamentjébe az orbáni nacionalizmus és nepotizmus ottani ellensúlyaként, mint a honi parlamentbe. Nem vitatható annak jelentősége sem, hogy az ellenzéken belüliarányok hogyan fognak alakulni a képviselők száma alapján.  A feladat tehát adott: több Európa parlamenti képviselőt a demokratikus ellenzéknek! Nem lesz könnyű a migrációs ellenszélben, de nincs más választásunk. 

Amit a Patyomkin díszletek eltakarnak

Ne beszéljünk Fidesz magyarul! Mondjuk a magunkét! Ne vitatkozzunk; – érveljünk a magunké mellett!  

  1. Van javaslat a valódi demokratikus választási rendszerre, mi több közös azellenzéki pártokkal! 
  2. Van javaslat a szolidáris és mindenkinek elérhető egészségügyi szervezési és finanszírozási rendszerre, mi több közös az ellenzéki pártokkal!
  3. Van javaslat a XXI. századi oktatási rendszerre, mi több közös az ellenzéki pártokkalés a civiloktatási mozgalmakkal! 
  4. A teljes demokratikus ellenzék és a civil mozgalmak is akarjákaz európai ügyészséget! 
  5. A teljes demokratikus ellenzék és a szakmai-civil mozgalmak is akarják azeuró bevezetését! 
  6. A teljes demokratikus ellenzék kívánja a szorosabb európai együttműködést!
  7. A magyar lakosság többsége Európa párti!
  8. A lakosság zöme szenved a kivándorlás okán szétszakadt családok miatt.
  9. A magyar lakosság többsége nyugalmat, biztonságot, békés egymás mellett élést akar, elege van a hergelésből!
  10. A magyar lakosság többségének barátokra van szüksége, nem ellenségekre!
  11. A magyar demokratikus többség széleskörű együttműködést akar a demokratikus ellenzéki pártok és civilek között!
  12. A magyar lakosság többségét egyáltalán nem érdekli a gendervita, a civil szervezetek állandó démonizálása, de érdekli a saját jövedelmi helyzete, egészsége és munkahelyi biztonsága. 
  13. A lakosság többsége pontosan tudja, hogy ez a rendszer korrupt, csaknem tudja mit tehetne ellene, ezért alkalmazkodik! 

13 + 1. A magyar lakosság csak azért ellenzi a migrációt és fél a migránsoktól, mert nem ismeri az azzal kapcsolatos valós információkat!  

Ha ez mind igaz – márpedig az – akkor miért nem erről beszélünk állandóan, miért mindig arról, amit a Fidesz tematizál, ráadásul azokkal a kifejezésekkel és szavakkal, amiket ők sugallnak? (természetesen a pontok felülvizsgálhatók, konszenzussal rögzíthetők, de a telitalálatos Totónál több nem kéne.) 

Szervezzük meg – nem csupán a nyilvánosságnak szóló bejelentés szintjén, de valódi meghívással – a Demokrácia Hídját, amin az emberek – Parlamenten kívüliek – javaslatai, véleményei a demokratikus ellenzéki képviselők révén. Legyen meg a meghívottak listája: pártok, szakszervezetek, civilek; a hely, az idő és a kezdeti napirend is, egyben deklaráljuk, hogy mindenki egyenlő jogokkal vesz részt és bármikor csatlakozhat. Amelyik párt, vagy mozgalom képes lesz erre, az lesz a demokratikus ellenzék vezető ereje. Ha ezt meg tudjuk tenni, arról a média sem tud nem beszélni. 

Szövetségi politika

Jelentős erők küzdenek azért, hogy ki, melyik párt lehet az ellenzék vezető ereje, vagy azért, hogy mindegyiket félre lökve jöjjön létre egy új (sic!?) mozgalom/párt, mondjuk egy Demokrata Párt.  Itt és most éppen az európai középbal/balközép, és jobbközép polgári értékek erőteljes felmutatása szükséges: szabadság, egyenlőség, szolidaritás. Új felvilágosodás a terjedő ellenreformációval szemben. Szerezzük vissza Magyarországot, legyen újra a haladás hona! Azt kell keresnünk, ami összeköti az összes demokratikus ellenzéki erőt, legyen az párt, szakszervezet vagy civil mozgalom, az Orbán ellenességen kívül. (Lásd az előző rész 10 pontja) 

Ha van (1) közös mondandó, könnyebb lesz megtalálni az (2) együttműködés formáit és azokat a közösen elfogadható (3) személyeket is akik képesek is megjeleníteni. Ebben a sorrendben! 

A közös mondandó kialakításához párbeszéd kell és nem a jelenlegi kiszorítósdi folytatása. A párbeszédhez pedig nyitottság, nem pedig egymás címkézése, hogy ki XXI. Századi és ki nem, miközben ennek tartalmi és program értelemben semmi alapja, csupán az egyéni ellenszenvek leplezését szolgálja. (Jé, egy újabb Patyomkin díszlet!)  

Az együttműködés formái sokszínűek lehetnek, az egységes és új és új szereplőkkel felálló Demokrata Pártnak semmi jele. Nincs ma olyan Politikai szereplő a nyilvánosság előtt, akiről ez hitelesen elhihető lenne, nincs meg az a társadalmi minimum, amire ez hitelesen épülhetne, nincs meg az a társadalmi bázis, ami támogatná. Csak a vágyak birodalmában létezik. A kérdés inkább úgy tehető fel: a meglévő alkotóelemekből milyen új étel főzhető, vagy főzhető-e egyáltalán új fűszerek és alkotórészek nélkül? Nem utolsó sorban ki lesz a főszakács, aki megalkotja? 

Tippeket hozzászólás formájában várunk!