by … avagy mi történik a magyar költségvetéssel 2020 ban?
Van egy mondás, miszerint, ha pénzed van bölcs vagy, szép vagy és énekelni is tudsz.
Úgy látszik a Fidesz-KDNP párt(ok) magukról elhiszik ezt, és a magyar emberekkel mindenképpen szeretnék elhitetni. Pedig nem bölcsek, nem szépek és még énekelni sem tudnak.
Bölcsek, okosak lehettek volna, de helyette a lopást választották
2008- ig a folyamatosan emelkedő egy főre jutó magyar GDP a nemzetközi válság hatására megtorpant ugyan, de két év alatt kiheverte a kórt és a világgazdasági válság után hosszú növekedési pályára állhatott Európával egyetemben. Ennek hatását egyrészt élvezte Magyarország hiszen számtalan szállal kötődünk a Nyugathoz, ami a mi fejlődésünk, növekedésünk alapját adja. Ehhez adjuk hozzá nyugodtan az Európai Unió közösségéhez való csatlakozásunk azonnali piaci előnyeit és 7 éven át előre kiszámítható módon évente, másrészt a magyar társadalom. a gazdaság európai felzárkózására szánt több ezer milliárd forintját az európai adófizetőktől. És még mindig nincs vége a növekedést tápláló elemeknek hiszen a külföldön dolgozó többszázezer honfitársunk rendszeres – évente már az 1200 milliárd forintot meghaladó – hazautalása és így harmadikként ottani jövedelme jelentős részének magyarországi elköltése együttesen biztosította a magyar gazdaság növekedését.
És legyünk igazságosak azzal, hogy az informatika fejlődése lehetőséget teremtett a nagytömegű adózó tevékenységének teljes és folyamatos nyomon követesére lásd elektronikus számlázás, így az adózók kötelezettségei teljesen átláthatóvá váltak és az állam helyesen gondoskodik annak behajtásról.
Legalább is azoknál, akiknél ezt fontosnak tartja…
Így a kedvező nemzetközi, mondhatom szövetségesi gazdasági környezetben a három gazdasági növekedést biztosító területről összességében az államháztartás bevételei az elmúlt évtizeden át rendre adottak voltak biztonságos és kiszámítható keretek között.
Ez a kedvező lehetőség abból alakult ki, hogy a magyar nép igent mondott az európai csatlakozásra 2004-ben és elindultunk azon az úton, ami gyarapodást már nem csak a magyar költségvetésnek, de mára minden egyes családnak is jelenthetett volna. Sajnos nem így történt. A keletkezett többlet lehetőségével a NER keretében – a szűkkörben biztosított törvénytelen előnyökkel élő – néhány család nagyon gazdag lett, míg milliók esély nélkül maradtak. Pár év alatt eurómilliárdossá lett gázszerelő és baráti társasága a mi európai tehenünket megfejte, a tejünket gátlástalanul lefölözte, hazavitte, a maradékot a népre hagyta, acsarkodjon rajta. Az új adórendszerben mindennek elfedésére vannak, akik élvezhetik az egykulcsos személyijövedelem adó és adóparadicsomi osztalékadó előnyeit. De ki törődik a világ legmagasabb 27 % – os általános forgalmi adóját hónapról hónapra befizető hatszázezer nyugdíjas polgártársunkkal, akiknek a kevesebb mint havi 100 ezer forint nyugdíj minden bevételük?
2019-ig az állami költségvetés köszöni szépen jól volt és a decemberenként még jutott stadionok építésére, templomokra, vadászati világkiállítási bonbon osztogatásra is.
De ezzel a gyakorlattal rendre kiürítették a közös kamránkat, és nem hagytak semmit, nem készültek fel a szűkös időkre. Mindenki tudta, hogy a baj valahonnét jönni fog, hogy a jó világ biztosan véget ér. 2019 nyarán a miniszterelnök a pénzügyminiszterrel közösen versengve beszéltek válságról meg védekezésről és még sem tettek semmit csak szórták a pénzt a költségvetésből, nem tartalékoltak semmit. Ma már az összes pénzügyminisztériumi és nemzetibankos tanulmány-gyártó tudja, hogy cica harcuk a valóságos felkészülés helyett milyen mélységbe taszítja a családokat. Minden pénteki szózat ellenére, tapasztaljuk az ország költségvetésének felhasználásáról döntő Fidesz-KDNP párt(ok) és miniszterelnökük nem akar és nem segít érdemben a családoknak.
Nincs munkabéralap, hogy ne legyen elbocsátás; nincs 6-9 hónapos álláskeresési lehetőség, ha csődbe ment a munkadó; nem kaptak legalább egyszeri kiegészítést a tízezrével szegénységi küszöb alá zuhanó kisnyugdíjasok és tíz éve változatlan a családipótlék. Az állami költségvetés, a mi közös kamránk adhatna most segítséget, de az ország urai mi közös pénzünkből csak a saját embereiket és cégeiket mentik és nem segítenek azoknak, akinek soha nem is volt lehetősége a béréből félre tenni úgy, hogy hónapokon át megélhessen belőle munka, megrendelés hiányában. A kormány elárulta és magára hagyta azokat a családokat, akikre oly sokszor hivatkozik.
Szépek, kedvesek lehettek volna, de helyett az arroganciát választották
Az ország költségvetésének elfogadása a parlament működésének egyik legfontosabb feladata. Ebben a törvényben minden, amit fontosnak tarthatunk, az benne van. Mint amikor otthon a konyhaasztalnál megbeszéljük, hogy be kell fizetni a különórákat, meg kell venni az iskola cuccokat, a lakást is festetni kell már, de szeretnénk elmenni nyaralni is… Spórolunk és plusz bevételt kell találni. Az ország költségvetés tervezőinek hasonló a feladata ezért vetettek ki az elmúlt években 24 új adónemet is, hogy meglegyen a most már több mint 20.000 milliárd ft a közös költségeinkre: legyen oktatás, legyen egészségügyi ellátás és kifizessék az állami nyugdíjakat – ha már a megtakarításainkat elzabrálták- keresni kell a megoldásokat. A parlament éppen annak a vitahelye lehetne, hogy mire fontosabb költeni, különösen akkor, ha egészségügyi járvány tör a világra, leáll a légiközlekedés, nem jutnak el sem emberek, sem áruk a célállomásra, vagy mert hirtelen ötlettől vezérelve lezárják a határokat. A védekezéshez szükséges felkészülést el kellene végezni gépek, eszközök beszerzésével.
És mi történt e helyett? Okoskodó időhúzás, majd, amikor a baj már rajtunk volt pánikszerű kapkodás. Éjszakai Magyar Közlöny Határozatait. A parlamenti költségvetési álvita annyit jelentett, hogy különböző sorokat összeadtak és átneveztek. Majd folytatták ugyanott, ahol megakadtak, költik a pénzt Vadászati világkiállításra és nem lassul a Budapest-Belgrádi gyorsvonat sem. Közben 500.000-nél több lett a nyilvántartott munkanélküli ember. Akik állami regisztrációjuk után esetleg kaptak is 90 napon át álláskeresési járadékot, a kilencvenedik nap után – a jogosultság lejártakor – a nyilvántartásból azokat is törölték és további segítséget már nem kapnak.
A biztonság kedvéért a hagyományosan ellenzéki vezetésű Költségvetési Bizottságtól már korábban elvonták a nyilvánvalóan hatáskörébe tartozó területek ellenőrzését, legyen az a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége vagy például az adótörvények módosítása, ami a költségvetés bevételi oldalát jelenti. Az állampárt rútságában és félelmében a valódi vita helyett az arroganciát választotta. Lehullott az a máz, ami szebbnek, másnak tűntette fel azt, ami nem több mint tehetetlenség, tétovaság, pánikos kapkodás a valóságos kormányzás helyett
És énekelni sem tudnak
Igaz, nem is tudtak, de legalább nagyon hangosak voltak hiszen az uralkodás tíz éve alatt az összelopott újságok, rádiók és tévék mellé odasilányították – pártállami tévécsatornákat is. Ők pedig a régi hagyományokhoz visszatérve kizárják a közszolgálatiság tenorhangjait és csak a Fidesz-KDNP állampártok recsegését hallhatjuk ezeken a csatornákon is. Igaz a magyar emberek egyre kevésbé nézik ezeket a csatornákat, de legalább mi fizetjük…
Adóbefizetésünk eljut a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságon keretében működő MTVA -hoz (sic!) ahol a 2019-20-21 évek alatt összesen több mint 300.000 azaz háromszázezer millió forintot költ magára a mi közös Kincstárunkból. Arra, hogy kiénekeljék a választópolgárok többségének szájából a Fidesz-KDNP-nek sajtot, hadd majszolgathassák továbbra is ők közösen. Nekünk pedig egyelőre fityiszt mutatnak …
De van, hogy kiakolbólítják az épületből a renitens garázdákat!
Azonban mintha már nem is érdekelné őket, hogy legalább megpróbáljanak szépen énekelni. Varga Mihály az éves Költségvetési Bizottsági ülésen, bejelentette, hogy reggel aláírt egy 504 millió euros hitelt, de nehogy valaki félreértse ebből nem lesz semmilyen támogatás, mert ezt már a korábbi kiadásokra kell elkönyvelni… No comment.
Néhány nappal később a miniszterelnök bejelenti, hogy több mint 2 milliárd eurós hitelt vett fel az ország, bár azt elfelejtette hozzá tenni, hogy ebben az évben már másodszor. Mindez történik úgy, hogy éveken át hallottuk, hogy száradjon le a keze annak, aki forint alapú hitelen kívül bármi mással próbálkozik. Mekkora lehet ott a pánik, ahol minden korábbi saját állításukkal szembe menve az ellenkezőjét csinálják annak, amit idáig – ugyan hazug módon – de, állítottak?
És eközben sorra jönnek be a parlamentbe azok a törvényjavaslatok melyek megállíthatatlanul ezermilliárd (!) forint számra viszik a nemzet vagyonát magán alapítványokba. Hova ez a pánikszerű kapkodás? Mivégre mindez, talán a fideszkamra feltöltése a szűkös időkre? De bárki azt gondolja, hogy elszámoltatás nélkül ezt a rabló folyamatot végig nézi a választópolgárok többsége?
Ha mégis ezt gondolnák akkor most mondom, hogy igen nagyot tévednek, mert a magyar többség már pontosan tudja, hogy a „királykodó” nem bölcs, nem szép és hangja is recseg… bár a zsebe, a bankkártyája tényleg tele van.
(A szerző közgazdász, a Demokratikus Koalíció alelnöke, az országgyűlés Költségvetési Bizottságának elnöke)
Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897
(Innen elérhető a KÉRDŐÍVÜNK is…. kérlek töltsd ki!)
