2021-03-07

TÉTÉNYI ÉVA EDIT: Műemlékvédelem a mai Magyarországon

“Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői.” Egry József, festőművész kijelentése örökérvényű. Saját életünkben is nyomon követhető, hogy nem elég felismerni a számunkra értékes, fontos dolgokat, de tennünk is kell érte, hogy azok az értékek fennmaradjanak. Egy nemzet számára a kulturális értékek, a múlt nagyjainak szellemi hagyatéka, a régészeti feltárások, tárgyi emlékek szinte magától értedődő, hogy azokat védeni, őrizni kell. De mi a helyzet az épített örökségünkkel, belvárosaink, településeink egy-egy még megmaradt vagy árválkodó hírmondójával? Sajnos a használaton kívül álló épületek pusztulnak, vagy a „jó helyre” épített régi házak telkére nagyobb, jövedelmezőbb befektetést álmodnak a tulajdonosok. 

Ha az építészet valóban közügy, akkor az építészeti örökség védelme is az. A mondat végén a pont helyett felkiáltójel kívánkozik, de manapság a kérdőjel a legmegfelelőbb központozás. Miét gondolom így? Mert a klasszikus értelemben vett műemlékvédelmet csak halk szavú  és kis létszámú hivatali egységként éltetik tovább, sőt a kiemelt kormányzati beruházás címszóval minden felülírható. Természetesen a dilemma, hogy meddig és mit érdemes fenntartani eredeti formájában mindig foglalkoztatta a műemlékvédelmi szakembereket; de abban egységes volt az állásfoglalás, hogy muszáj megegyezésen alapuló emblematikus épületeket, épületegyütteseket, történelmi városmagokat megőrizni az utókornak. Vagyunk páran, akik még emlékszünk az „Unokáink sem fogják” látni sorozatra, ami mögött országos mozgalom bontakozott ki, és városvédő egyesületek alakultak országszerte, hogy a számukra értékes épületeket, kerteket, épületdíszeket megvédjék. Azóta a tv műsor megszűnt, a lelkes alapító tagok idősebbek lettek és az utánuk jövőknek inkább a virtuális tér ad felemelő élményeket. Hiszen mindent ki lehet már nyomtatni 3D-ben; el tudjuk képzelni, milyen lehetett eredetileg a régebbi korok városa, sőt a virtuális makettben még bolyonghatunk is; ezért elég ha dokumentáljuk a hajdani mesteremberek keze nyomán született remekeket.

A XXI. század modern épületeket, high tech megoldásokat és megtérülő projekteket követel. Tényleg ettől lenne jó egy hely? Csukjuk be egy percre a szemüket és gondoljunk bele, hogy hol érzetük meg a múlt idők melankolikus érintését, milyen hatással volt ránk, ha beléphettünk egy aranyozott palotába, vagy megcsodálhattuk egy több száz éves katedrális lélegzetelállító tereit? Ez az a tapasztalás, érzelem, ami csak az eredeti állapotban megőrzött falak között rejtőzik. A hely szelleme, a „genius loci”, a valaha ott élt és alkotó emberek szellemi esszenciája, – beleértve a ma élőket is, – adja azt a mosolyra fakasztó gondolatot, hogy de jó lenne itt élni!  Szóval csak rajtunk múlik, hogy mit adunk át a jövőnek.

Ma az építésügyben több, az adminisztrációt, bürokráciát csökkentő jogszabály van érvényben. Gondolhatnánk, nem is baj, hogy nem annyira szigorúak az előírások, és a régebbi tapasztalatokkal bíró építkezők tudhatják, hogy az egykori műemlékvédelmi hivatal elvárásai néha túl szigorúnak és vaskalaposak tűntek. Ám a vízzel a gyereket nem kellene kiönteni! Az egyszerű bejelentéses eljárások esetén az építtető tudatossága, hozzáállása, valamint a tervező szakmai meggyőződése, ami irányt mutathat, nem is beszélve az engedély nélkül végezhető tevékenységekről, például ilyen a nyílászáró csere, ami lényegesen befolyásolhatja az épület összképét. A helyileg sem védett objektumok elbonthatók, így tűnhetnek el a magántulajdonban még álló népi építészeti emlékeink, vagy egy-egy polgárház, ipari-gazdasági épület. Kérdés, hogy milyen eszközökkel rendelkezik a műemlékvédelem? 

https://falanszter.blog.hu/2021/01/05/lebontjak_pest_legerdekesebb_multu_hazat_a_wichmann_kocsmat?fbclid=IwAR1_iu_QKokXB74RSAgaZ8H_RIU_1xSB8UHAP5e6Tp03jJf_W1vPNILluk8

Vannak nemzetközi karták, egyezmények, együttműködések, de jól tudjuk, hogy minden védelem annyit ér, amennyit a helyben élők megvalósítanak belőle. A történeti városok védelmének nemzetközi kartája (Washington, 1987. 3. pont) így fogalmaz: “A megőrzés csak akkor lehet sikeres, ha az egész város lakossága részt vesz és közreműködik benne, ezért minden eszközzel erre kell ösztönözni, és fel kell kelteni a nemzedékek felelősségtudatát. “

Hogy jobban megértsük miért is fontos az épített örökség védelme, tekintsük át, hogy világviszonylatban, és Európában hogyan vélekedtek erről elődeink?

Az első átfogó műemlékvédelemmel foglalkozó nemzetközi deklarációt az Athénben megtartott konferenciáján vetették papírra 1931-ben, amelyen 22 ország 125 szakértője vett részt. Gustavo Giovannoni (1873-1947) olasz építész volt az olasz műemlékvédelmi törvény (1932) egyik megfogalmazója, aki jelentős szerepet játszott abban is, hogy az esemény végén záródokumentumot fogadtak el. Athéni Karta néven ismerjük ezt a dokumentumot, és ez az első egyezményes dokumentum, ami a korszerű műemlékvédelmi elveket lefektette.

1964-ben Velencében tartották második nemzetközi konferenciájukat a műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek, melynek záródokumentuma az Athén óta a helyreállítások elméletében bekövetkezett változásokat fogalmazta meg, illetve megerősítette az alapvetéseket. A velencei kongresszuson fogalmazódott meg az igény, hogy létrehozzanak az UNESCO számára egy műemlékekkel foglalkozó tanácsadó szervezetet, ezért 1965-ben megalapították az ICOMOS-t. (International Council on Monuments and Sites)

Az építészeti örökség európai kartája 1975-ben született. Ebben, a közösen elfogadott dokumentumban jelentették ki a tanácskozás résztvevői, hogy a műemlékek környezetét is védeni kell. Külön intézkedéseket kell kidolgozni a veszélyek megszüntetésére, a közös vagyon védelmére, azok hasznosítására. Ennek folytatásaként 1976-ban, Nairobi-ban (Kenya) az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének 19. közgyűlése ajánlásokat fogalmazott meg a történeti építészeti együttesek védelmi stratégiájának kidolgozására, a mai életben játszott szerepük megvédésére. Minden tagállamban országos, regionális és helyi politikát kell kidolgozni jogi, műszaki, gazdasági és szociális szempontokat figyelembe véve, a mai idők igényeihez alkalmazkodva. Ennek kell követnie a város- és falutervezést, a területrendezést minden szinten. Az épített örökség csak a környező zónával együtt értelmezhető. A hatóságoknak kell kezdeményeznie az érintett lakosság meghallgatásának és részvételének megszervezését. A programot az érintett közösségek és lakosság maximális bevonásával kell végezni. 

A Granadai Egyezmény néven 1985-ben az európai építészeti örökség védelme érdekében került leírásra, hogy a környezetvédelem szerves része a műemlékvédelmi politikának. A környezetszennyezés feltárása mellett az aláíró államok kötelezik magukat a környezetszennyezés megszüntetésére, vagy csökkentésére. Az átfogó műemlékvédelmi politika részeként külön kiemelik, hogy az örökségvédelem a várostervezés és a regionális tervezés alapvető feladata, melynek érvényesülését mind a rendezési tervek, mind a hatósági munka során biztosítani kell. A terület- és településtervezési munka során a települési környezetben elfoglalt helyük szempontjából fontos épületek helyi védelemben részesülhetnek.

A Washingtoni Karta a történeti városok védelméről – 1987-ben íródott. Az elvek és célok között található meg a történeti városmagok egységes védelmének kérdése, miszerint a történeti városok védelme csak akkor lehet hatékony, ha a regionális és városrendezési tervezés szintjén számolnak vele. A védelmi terveket multidiszciplináris vizsgálatok előzzék meg, hogy a helyreállítás során az értékek ne sérüljenek. Minden új elem, beruházás, közterületi átépítés tartsa tiszteletben a meglévő térbeli rendszert, annak arányait és léptékét. A járműforgalom szigorú szabályozásával a történeti belvárosban a gyalogos és kerékpáros forgalom elsőbbsége ajánlott. A dokumentum külön is megemlíti a lakossági együttműködés elengedhetetlenségét, sőt azt is, hogy az értékmegőrzésre nevelést már iskolás korban kell elkezdeni.

A Krakkói Kartát 2000-ben, a Krakkói Nemzetközi Műemlékvédelmi Konferencia alkalmával fogadták el, amely az épített környezet védelmének és restaurálásának alapelveivel foglalkozik, de kiemelten a történeti városok és falvak problematikájára fókuszál. Megállapításai között szerepel, hogy az egyes épületek nem feltétlenül képviselnek egyedi építészeti értéket, de organikus egységük, térmeghatározó szerepük, technológiai, térbeli, díszítésbeli és színhatásbeli értékük megőrizendők, mert ők alkotják a város organikusan kialakult, pótolhatatlan jellegzetességét.

Az örökségvédelem egyik kiemelt, ha nem a legfontosabb eleme a közösség bevonása már a tervezési, véleményalkotási folyamat legelején. A jogszabályok a helyben szokásos módokat sorolják fel mint kötelező egyeztetési fórumokat, de felmerül a kérdés, hogyan lehetne a közös pontokat, a közösséget összetartó értékeket együtt megkeresni, minél több embert bevonni a tervezésbe, hiszen a különböző közösségi és egyéni vagy csoport érdekek közép és hosszú távú terveinek együttes elfogadása lehetne a jó megoldás annak érdekében, hogy a végrehajtás, megvalósítás is a közösség érdekeit szolgálja. A településfejlesztés, a közös jövőkép kialakítása a helyi közösség hatáskörében maradt, ezért települési szinten elérendő cél, hogy minél többen aktívan vegyenek részt a közösségi tervezésben, a közös műemlékvédelmi stratégia alkotásban, közösségépítő fórumokat szervezzenek, szakmai konferenciákat tartsanak, helyi település-szépítő akciókat indítsanak az önkormányzatok az ott élőkkel együtt.

A közigazgatás területi átszervezésével megjelentek a járások. A járásszékhelyek szerepének megerősítésével az önkormányzatok feladat- és hatáskörei is jelentősen megváltoztak. Többek között az építésügy a járási kormányhivatalokhoz került, és ezzel egyidejűleg az örökségvédelem hatósági jogkörei is átrendeződtek. Az örökségvédelem és építésügy állami feladatként jelenik meg. Az államigazgatási feladatok között az építésügyi és örökségvédelmi ügyintézés egy speciális terület, ahol a védelem és a megőrzés egyéb szempontjait is figyelembe veszik. A műemlékvédelmi szemlélet érvényesülését a főépítészi hálózaton keresztül lehet érvényre juttatni. Magyarországon nem mindenhol dolgozik főépítész, ezért a 190/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet a főépítészi tevékenységről megalkotta a térségi főépítészi státuszt annak érdekében, hogy a területi lefedettség biztosítható legyen a kistelepüléseken is. A 2021. január elsejétől hatályos tervtanácsi rendelet a térségi feladatkört erősíti a műemlékvédelem területén, hiszen minden műemléki jelentőségi területen történő építkezést a területei tervtanács hatáskörébe utal. A kiemelt beruházások és a műemléket érintő építési ügyek pedig az országos grémium elé kerülnek. Ha úgy vesszük ez lehet egy jó út arra, hogy a helyi érdekek ne írhassák felül az egyetemes értékek védelmét, de mint mindennel, ezzel is vissza lehet élni, és a helyi emberek feje fölött dönthetnek. Kulcskérdés tehát itt is, a bizalom és a szakmailag, társadalmilag elfogadott megegyezés: mi az amit védünk és mit engedhetünk meg az alapértékek sérülése nélkül.

Természetesen a műemlékvédelem is nagyban függ az érintettek hozzáállásától, ezért fontos a szemléletmód megváltoztatása, a helyi és a kiemelt országos értékek védelmének fontosságának felismerése. A lakosság aktivizálása a fokozott helyi védelem biztosításának, valamint a műemlékek méltó elismerésének záloga. Minden építési, beruházási, felújítási, bontási tevékenység közérthető szabályozással, rugalmasan alkalmazható előírásokkal átlátható rendszerben történjen, mert ezek járulnak hozzá ahhoz, hogy az állampolgárok önkéntes jogkövetéssel éljenek.

„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn” – mondta gróf Széchenyi István, a Legnagyobb Magyar.
(A szerző műemlékvédelmi szakértő)

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

 

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: