2021-11-28

TALYIGÁS JUDIT: Séta Újpesten….

Az erkélyemről az apró bordó virágok mintha beköszönnének az enyhe reggeli szélben, bólintanak felém sokszirmú fejükkel. Rájuk mosolygok, végre kék az ég, lehet a sok borús nap után nagyobbat sétálni. Pamaccsal beülünk az autómba, ma Újpesten sétálunk.

Kinek mit idéz Újpest?

Régen Újpest a nagy gyárak hangulatát jelentette, ma az apróbb kertes házakon túl, lakótelepek, és újabb lakótelepek hatalmas, szabványos, téglaalakú tízemeletes házakkal. Semmi kecses, meglepő épület, erkélyvarázs. Besétálunk az elmúlt években kacér színekre, formákra festett egyforma alkatú épületek közé… és ott a varázslat, a Semsey park és a hozzá kapcsolódó részek. Együtt, majd tíz hektár. Fák, sok rüggyel, virágok, színesek, bokrok, örökzöldek. A parkban az utak még a szabályos 400 méteres futópályánál is vidáman keresztezik egymást, így a házak között az emberek meg-megállva beszélgetve, vagy sietősen a legrövidebb úton érik el egymást és a kívánt pontot. A látszólag barátságtalan lakótelepi házak között futnak és pingpongoznak, meg-megállnak beszélgetni vagy a barátságos hívogató karosszékeken ülve csevegnek az ott lakók. A házakat és lakóikat az utak úgy kötik össze, mint a számítógépeket a hálózat. Pandémia van. A házakban felnőttek és gyerekek ülnek a számítógép mögött és ahogy természetes, hogy van áram vagy folyik a víz, olyan természetes, hogy működik az internet, hiába lett a terhelés sokszoros.

Az oktatáshoz azonban kevés a tanárt és tanítványokat összekötő háló, ahogy a közösség is attól lesz a téren, hogy megállunk és beszélgetünk, információt adunk át. Ha a tanár csak tananyagot küld és megoldást vár vissza, de nem magyaráz, hiába van összekötő technika, ez nem távoktatás. Ez csak csomagküldés. Igaz, a tanárok jelentős része, vagy talán egyikük se részesült e technikai lehetőség oktatási alkalmazásának képzésében. Ezért különösen köszönet azoknak, akik így is, most is magyaráznak, Tanítanak! Vajon az oktatás e formája az új módszerek alkalmazásának befogadását és képességét is lehetővé teszi? Vajon a most tanuló gyerekeknek ez az egy év, vagy talán több távtanulás, a közösség hiányán túl, tananyag veszteséget is jelent? Vagy csak ott, ahol eddig is a szellemi leszakadás réme fenyegetett és valósult meg?

Emlékszem a kilencvenes évek közepén a barátommal meglátogattuk a déli határ túloldalán élő volt osztálytársát. Az úton kiégett autók és háborús nyomok. Ilyet eddig csak filmen láttam. De a legfájóbb emlék az a fiatalasszony, aki magához húzva tizenéves lányát azt mondta: „Két évig nem volt a háború miatt tanítás, iskola… Hol pótolja? Ki adja vissza a lányomnak ezt az elvesztett két évet?”

Látszólag Magyarország is azok közé az országok közé tartozik, köszönhetően az Európai Unió forrásainak, amely időben felkészülhetett erre az új világra. A 2010-es évek közepén elindult a Digitális jólét program Deutsch Tamás miniszterelnöki biztos vezetésével, amelynek része a Kormány által 1536/2016. (X. 13.) Korm. határozattal elfogadott Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája. E feladatot megalapozó több mint 150 oldalas tanulmányból egy gondolatot idéznék: „A digitális környezetben megváltozik a pedagógusok feladata: felszabadulnak a korábbi fő feladatuk, az információk átadásának ismétlése és az egyszerű számonkérés alól, miközben új lehetőségeket kapnak új tanári szerepekben: mentorrá, tanulási tanácsadóvá, kutatásvezetővé és útitárssá, kísérővé válnak.”   Gyönyörű! Én is így szeretném!

De az öröm helyett, félek.  Magam előtt látom  a Tisza tó mellett élő, 15 éves, roma tanítványom, aki büszke arra, hogy első lesz a családjában, aki érettségit szerez. Féltem, hogy úgy  jár mint hajdan a háborús Vajdaságban felnövő kislány,éveket veszt . A tanárok, ha nincs meg belső valódi pedagógus lelkük, kreativitásuk és összefogásuk, hogy a diákjaik az online tanítás során is tanuljanak, sajnos tehetetlenül nézik, feladatok küldözgetésével a gyerekek szellemi lemorzsolódását. De hova tűnt a sok millió, milliárd forint, ami a változást hozta volna?

Mit is nyújt, mit is okoz a home office… és a távoktatás?

Sétálunk Pamaccsal a parkban. Kutyás hölgyekkel és vidám gyerekekkel találkozunk. Arrébb pingpongozó család és kosárlabdázó fiúk. Egy apuka nyakában apró gyerekkel rója a szabályos 400 méteres futó köröket. – Siessünk! – kiált az előtte futó kiskamasznak – Mindjárt vége a szünetednek, és nekem is elég ennyi kávészünet. Már el is tűntek az egyik óriási téglaépület kapujában. Hétköznap délelőtt van, az otthon dolgozó apuka élvezi a gyerekeit, és kávézás, kollegákkal beszélgetés helyett, velük fut néhány kört, itt, ahol lehet. Körbenézek, az egyforma ablakok, erkélyek nem árulnak el semmit arról, hány helyen dolgoznak otthonról, tanítanak, szoftveresek, ügyfélszolgálatosak, tervezőmérnökök, jogászok esetleg pénzügyi szakemberek, sorolhatnám…. A régi nagy üzlet, az irodaházak építése és kiadása vélhetően véglegesen bedőlt. Több vállalat teljesen kivonult az óriás irodaházból, és ha nem is teljesen, de részlegesen az otthonról végzett munkára áll át. A vállalkozók egyik részének nagy veszteség, a másiknak jelentős költségcsökkentés.

Vajon az ezentúl otthondolgozók, valaha megkapják a most náluk jelentkező kiadás – biztonságos home office kialakítása – fedezetét? Vajon vizsgálja már hozzáértők hada, hogyha csak a virtuális térben találkoznak a kollegák, az, hogy hat a munkavégzésre és az emberek lelkére? Erősíti vagy szétveri a családokat ez az összezártság? Tudom mind egyedi eset. Vajon az üres hatalmas irodaházak is úgy maradnak a városban momentoként – a pandémiára emlékeztetve – mint sok kiürült gyárépület a rendszerváltás utáni privatizációra?

Sétálunk, mellettünk nagy gyerekzsivaj, három pingpongasztal mellett megyünk el, tizenéves gyerekek kezükben ütővel és apró pingponglabdával készülnek meccsre. Óraközi szünet lehet, megint, gondolom. Vajon a tanárok ilyenkor közösen kávéznak a virtuális térben vagy a következő órára készülnek? Esetleg saját gyerekeiknek készítik gyorsan az ebédet? Vajon hányan használják a Digitális Jólét program keretében – gondolom sok millióért készült tananyagokat? Nem tudok ellenállni, belenézek, keresgélek, természetesen a matekban. Kitartó vagyok. Eljutok az engem, mint matematikát néha tanító embert izgató, egyes matematika részekig. Jószándékú szakemberek unalmas megoldásai, ahol jártam, barangoltam nincs igazi kiaknázása a technika lehetőségeinek, a gyerekek kíváncsiságának. Kicsit olyan, mintha a matematika könyv lapjait a számítógépemen látnám viszont. Pedig ma már a nagy vállalatok is tudják: a felnőtteket is játékosan jó tanítani. A játékosságnak és a számítógép adta számtalan lehetőségnek itt nyoma sincs. Vajon használja valaki? Vajon mennyit kerestek rajta a kidolgozók? Milyen jó lenne, ha ez segíthetné most a tanulásban a rászorulókat.

Pamacs most megáll, fülel. Valóban az egyik házban zongorán gyakorolnak. Zene. De régen voltam koncerten. A MÜPA is március 31.-ig biztosan zárva tart. Hányszor ültem ott a zene ölelésében, megszabadulva sok feszültségtől. Most ez sincs. Vagy mégis? Mert megnyitották virtuális hangversenytermüket és számos élő előadást közvetítenek. A Nemzetközi Bartók fesztivál, amire hosszan készültek és sok más előadásuk, ami máskor csak kevesek élvezete, most a kisebb keresetűek, a kisgyerekesek, ahol nincs segítség, a bármilyen okból nehezen mozgók, vagy a Budapesttől nagyon távol lakók számára is élvezhető lesz. YouTube csatornájukon mindez elérhető lesz, és ahogy írják a MÜPA virtuális hangversenytermébe a belépés díjtalan. Köszönöm, köszönjük! De jó lenne, ha ebből valami majd a normál világban is megmaradna, segítve a rászorulókat, hogy élvezhessék a minőségi zene ringatását.

A park másik feléből az úton a háló összekötő vonalán, közeleg egy ismerős. Tisztes távolban egymástól, maszkban megállunk, egymásra mosolygunk, persze ez csak a szemünkön látszik. Itt is az első kérdés, amit kapok: be vagy oltva? és mivel? – mielőtt megszólalnék, már jönnek a pro és kontra érvek a vakcinák mellett és ellen. Tudom nem infektológus, még csak nem is orvos. Mégis egészen pontos véleménye van. Rég nem kérdeztem melyik politikai párttal szimpatizál… most mégis biztosan tudtam, a vakcinákhoz fűződő viszonyából.

Miért süllyednek a politikusok ilyen mélyre?

Miért ennyire fontos a hatalom megszerzése, megtartása, hogy tudatosan van merszük a valós szakmai ismerteket, érveket háttérbe szorítani és emberek egészségével játszani?

Lassan elköszönünk, még visszanézek a pompás virágágyasokra, a magas lakótelepi házak között a parkban sétálókra, akik maszkban, egymástól tisztes távolságban beszélgetnek.
Nincsenek egyedül.
(A szerző villamosmérnök, politológus végzettséggel, Neumann díjas)

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

KÖVESSÜK ÉLŐBEN A KLUBRÁDIÓT!
https://www.klubradio.hu

 

 

 

 

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: