2021-01-19

TALYIGÁS JUDIT: Séta a Várban

Hidegre fordult az idő. Kicsit megkésve tettetem fel a téli gumit az autómra a Széna tér közelében.
Jó másfél, két óra!  – mondta a szerelő és eltűnt az autómmal. Covid van. Így nem mehettem be a szerviz barátságos várójába, más kávézóval se kacérkodhattam. Egyetlen lehetőség a séta. Készültem, Pamacs kutyám velem volt. A Vár felé indultunk. Lassan, kacskaringós utakon mentünk felfelé.
Sok szép emlék köt a Várhoz.  Régen, amikor a Műszaki Egyetemre jártam sokat táncoltunk szombatonként a vári kollégiumban, ahol az Illés zenekar játszott.  Ez a 70-es évek eleje. Az egyetemisták, vették birtokukba akkor a Várat, a vidékről feljött, kollégiumban élő, jövendő mérnökök, no és Illésék…
Szörényi és Bródy vállvetve.

Felérek a Bécsi kapuhoz, a Táncsics Mihály utcán úttorlaszok, építkezés. Még szerencse, hogy nincsenek turisták. A hosszú utcában, a hidegben is szorgalmas útépítőkön kívül csak egy biciklis csomagszállító halad. Eltölt az öröm, amit barátommal egy-egy építkezés láttán mindig érzünk: Épül szépül az ország!
De akaratlan hallom az ellenzék jogos hangját, a gyomromból tör elő: „ilyenkor is maguknak építkeznek! mert kik laknak itt? Orbán és a haverjai! Sokaknak nincs munkájuk, elvesztik a lakásukat is…ők meg! mindent kihasználnak a saját érdekükbe!”

Szaporáznám a lépteim, ha a Halászbástya látványa a kecses Mátyás templommal nem kényszerítene megállásra és gyönyörködésre. Jó kedvűen kisétálok a Tóth Árpád sétány felé a sárga levelekkel borított úton a fák között kisgyerekes anyuka közeleg bicikli és roller a -harmadik még a kocsiból integet. Később egy nagymama mesél nekem. Mind reméljük – ez a pár pillanat, amíg maszkban beszélgetünk, oldva a ránk kényszerített magányt, – nem okozhat bajt.

Sétálok, tűnődve milyen fura az ember, máskor élvezem a turisták színes forgatagát most a nyugalmat, napsütést.  Ha nincs turisták tömege, ahogy egyszer januárban, Velencében a Dózse palotában –, az újévi és a karneváli időszak között, magányosan nézhettem Bosch képeit –, most úgy állok meg egy-egy régi épület falánál elolvasni az emléktáblákat: „Gróf Sigray Antalt a felsőház tagját innen otthonából hurcolták el a német megszállók 1944 március 19-én Mautthausen-be”.  A gróf akkor 65 éves volt.
Anyut is aznap vitték el – nyilall belém –, Auschwitzba. 23 éves volt.
Pillanatra megállok, Demeter Szilárd, hogy lett a Petőfi Múzeum főigazgatója? a magyar irodalom bemutatásáért felelős ember, ha képes most bárkit a Führerhez és Európát a gázkamrához hasonlítani? hogyan mutatja majd be múzeumában a felnövekvő nemzedéknek Radnótit? Rejtő Jenőt? Szerb Antalt? vagy képviseli Kertész Imrét… a többiekről nem is beszélve, ha ez a politikai kiszólás megérte neki.
Tudjuk, többet nem lehet a magyar irodalom hiteles bemutatásért felelős ember.

Elérek a Szentháromság térre. Valaha itt volt az emlegetett egyetemi kollégium, most itt is nagy építkezés van a kormány nemcsak az épületeket állítja vissza régi szépségükben, hanem a funkciókat is. A lelkem egyik fele örül, hogy sok embert látok dolgozni, van munkahelyük. Itt volt a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium palotája…idézem fel, most újra az lesz. A lelkem másik fele kérdi: Csak pénzügyminisztérium vagy Királyi is?

Lassan sétálok lefelé a bezárt éttermek, kávéházak között néhány kisebb emléktárgy árus nyitva van, bízik a csodában.

Megkapom az autóm. Pamacs békésen fekszik a hátsó ülésen, jövök haza Pestre. A lakástól csak messze sikerül parkolnom. Végig megyünk egy kis utcán, amit a sok kis bolt miatt szerettem, kíváncsi kutyám be-be nézegetett a zöldségeshez, az iparművészhez, és a rejtélyes boltba, ahol egy fiatal ember egész nap azonos süteményeket sütött. De már régen üres minden üzlet. Bánatosan magányosan zárva állnak. A Covid hatása.
Sietősre veszem a lépteim. Ekkor Pamacs váratlanul megáll, és húz a szerintem üres cukrászat felé. De nem üres! Három fiatal pék mosolyog ránk. Értem a kutyám! Az illat, bódító. A polcokon friss kenyerek: fehérek, barnák, magosak gyönyörű színes világ arrébb túrósbatyu és más csodák kínálják magukat, dicsérik a fiatalok bátorságát. Visszamosolygók ezt azt veszek segítve ezzel is a vállalkozást.
Tudom, visszajárok majd ide, hogy támogassam, a frissen, a színesen, a bátran a remélem másként indulást.
(A szerző villamosmérnök, politológus végzettséggel, Neumann díjas)

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

(Innen érhető el a felmérésünk KÉRDŐÍV-e is…. kérlek töltsd ki!)

 

 

 

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: