TALYIGÁS JUDIT – BÁNNÉ VARGA GABRIELLA Megszületett a fém, majd papírpénz…lehet, hogy eltűnik? I.

Ülök Pamaccsal a lábamnál a Városliget egy barátságos kávézójának napsütötte kertjében. Január van, így kiélvezem a lehetőséget, hogy a Nap sugarai melegítően körbe ölelnek. Egy anyuka több apró gyerekkel megy el előttünk.

• Miért gyűjtöd ezeket a kavicsokat? – kérdi a copfos kislány a fel-alá rohangáló bátyjától.
• Ezzel fizetnek majd az autósok a benzinkútnál, amit tegnap építettem legóból – válaszol. – Nézd, ezek a kicsi fehérek majd kevesebbet érnek, mint a nagy szürkék, és a legtöbbet ezért a nagyra nőtt feketéért lehet majd tankolni.
• …és használhatjuk majd az én boltomban is? – kérdi a copfos, ahogy távolodnak.

A föníciaiak találmánya

Hm… gondolom, a maguk módján – majdnem, mint hajdan az i.e. 7. században a föníciaiak – megalkották a semmiből a pénzt, hiszen csak megállapodás kérdése. Anno ők is figyeltek arra, hogy a fizetőeszköz tartós legyen, kis helyen elférjen, még ha nem is nemes fémből van.

A fém – arany, ezüst – mellett, amely csaknem három évezredig szolgált értékmérőként, megjelent sok évszázaddal később a váltó. Az adós ilyenkor szigorú feltételek mellett arra kötelezte magát egy papíron, hogy a vásárlás vagy kölcsön révén fennálló adósságát a hitelezővel szemben adott időn belül törleszti. Mivel az adós a váltóval, azaz a papírral kötelezte el magát a pénz átadására, az ilyen váltók maguk is pénzként tudtak működni a hitelező kezében. Talán hihetetlen, de ez az alapja a papírpénznek. No jó, Pamacs, igazad van, kicsit csúsztattam! Ha egy bankár állított ki határidő nélküli váltót, abból lett a formájában sokféle, de funkciójában egységes papír- és fémpénz, igaz, még aranyfedezettel.

A bankjegy önálló életet kezdett élni

A gazdaság igénye határozta meg, hogy az arra feljogosított bank, nálunk az MNB, bocsájt-e ki pénzt a kereskedelmi bankokon keresztül. Így az aranyfedezet is lassan megszűnt, az ország gazdasági helyzete lett a „pénzteremtést” meghatározó tényező. A papírpénzeken egyre több lett a – látható és láthatatlan – védelem, hamisítás ellen.

Emlékszem, ahogy a különböző munkahelyeimen helybe hozták a fizetési jegyzéket, és kézbe kaptam a fizetésem, vagy lementem a pénztárba aláírni és átvenni a pontosan leszámolt bankjegyeket. Aztán aki szűkösebben élt, az otthon tartotta, fiókban, könyvben, vánkosban, akinek meg jobban ment, az bebandukolt a bankba, és átadta egy papír ellenében látszólag őrzésre, de valójában használatra és így gyarapodásra a pénzét. A moziban látott, no meg a valóságban is előforduló bank betörésekor vitték a készpénzt…

Felidézem, hogy a rendszerváltás után, a 90-es évek első felében a vállalatok a biztonság kedvéért nejlonzacskókban vitték az elkészült munkákért esetenként több milliós fizetséget, nehogy a kevésbé fontos, amúgy jogosan a „pénzére váró” másik partnere leemelje a bankszámláról a neki járó összeget.

Sétálunk hazafelé, gyönyörködöm a felújított Városliget óriás játszóterében, várom a fák alatt megbúvó Zeneház megnyitását. Sok-sok pénz lehetett mindez. De ma már se az építőmunkás, se az építőanyag-beszállító vagy éppen a tervező nem kap a munkájáért vagy az eladott építőanyagokért pénzt a kezébe- így szeretnénk.

A pénz a bankszámlájukra „megy”

De hogy talál oda? Úgy, hogy a szerződésükben az bankszámlájukat és így a bankjukat is fiókszinten egyértelműen meghatározó, 3×8 – néha csak 2×8 – számjegyű számsort adnak meg. Oda érkezik, igaz, csak számjegyek formájában az áru, a munka ellenértéke, reméljük egyre többször és nem valóban, készpénzként, kézbe.

Sétálunk haza az Andrássy úton. Itt még Covid idején is sok a sétáló, a turista. Ezzel összhangban a falakban, a kerítésekbe építve bankjegykiadó automaták (ATM) tűnnek fel. Hirtelen felrémlik bennem egy réges-régi párbeszéd, amikor a 3-4 éves Gergő kért valamit az apjától és ő, mint mi szülők oly gyakran válaszoljuk, azt mondta: Nincs rá pénzem. – Vegyél ki a falból! – volt rá a dacos válasz.

Aztán egy másik emlék régebbről, amikor az országban még nem volt ATM, és a privatizációt követően, igen, úgy az 1990-es évek elején Párizsba utaztam két kollegával, mert felmerült, hogy az általam vezetett gyár gyárthatna ATM-eket, de együttműködő partnert kell hozzá találni. A francia Dessault Aviation, amely a repülőgépeken túl, akkor ATM-eket is gyártott, tárgyalt velünk. Lenyűgöző megállapítás volt: a gyártóeszközeik nem különbek, mint a mieink ott Ajkán. A gyári étterem talán szebb, az ételkínálat jobb volt, de a gyártási képesség – technikailag – nem. A tulajdonosaim végül egy jövedelmezőbb üzlet mellett döntöttek.
Akkor már a világ más részein ismert volt a bankautomata.

A világ első bankjegy-automatáját 1967. június 27-én Észak-Londonban, a Barclays enfieldi fiókja előtt helyezték üzembe.

John Sheperd-Barron (1925-2010), amikor zárva találta a bankját, találta ki, hogy ha üdítőt és csokoládét lehet kapni automatából, miért ne lehetne pénzt is? Így is működött, a kapcsolata a bankkal a pénzkiadó automatának annyi volt, hogy a bankfiókban kiállított speciális utalvány bármikor beváltható volt 10 fontra az automatánál. Találmányát nem szabadalmaztatta…. Kicsit korábban, tőle nem messze egy skót mérnök, James Goodfellow (1937 – ) kapott megbízást 1965-ben a bankok szombati munkaidejének csökkentése és a biztonságos pénzellátás fenntartásának megvalósítása érdekében egy bankjegykiadó automata megtervezésére. A pénz kivevő személyének azonosítására felmerült a hang-, ujjlenyomat- és retinaazonosítás kívánalma, de ezek megvalósítása nagyon költséges lett volna. Így végül a PIN (Personal Identification Number) kód lett a győztes. Találmányát 1966. május 2-án fogadták el. Azóta is, bár a bankjegykiadó automaták egyre több funkciót látnak el, e szabadalom alapján működnek.

Jó pár éve, örömmel töltött el, hogy egyre több ATM lett a környékemen, és persze mind más bankhoz tartozott. Igaz, hogy magánszemélyeknek havi meghatározott alkalommal és összegig ingyenes a készpénzfelvétel bármely automatánál, de ezen felül a kivétel pénzbe kerül. Válogathatunk a különböző ATM-ek között, hiszen a saját bank automatájánál olcsóbb a készpénz felvet.  Látszólag azért fizetek, hogy hozzájutok a saját pénzemhez, bár valóban igénybe vettem hozzá egy banki szolgáltatást. De ez elkerülhetetlen, hiszen a fizetések jelentős része és az ösztöndíjak, nyugdíjak már banki számlára érkeznek. Az ATM-ek száma hazánkban így a 2020-as évek elejére mintegy 5000 lett.

És a bankkártya? kérdezhetik, hiszen e kettő ma már együtt működik

Ki gondolta volna, hogy a bankkártya születése az 1870-es évekre vezethető vissza, amikor az Egyesült Államokban is divat volt az „írja a többihez” fizetési megoldás. Az üzletek ezért úgynevezett „hitelérméket” adtak ki, és az árus az azon található hitelszámhoz írta a fogyasztást, majd később behajtotta a vevőn. Azaz a hitelszám adott üzlethez volt kötve. A hitelérme eljutott Európába is. 1910-ben már több hónapra, előre elhatározott, hitelezési lehetőségeket jegyeztek fel.

Frank XMcNamara, aki egy személyi kölcsönökkel foglalkozó hitelcég vezetője volt, egy vacsorán vett részt 1949-ben, amikor fizetéskor észlelte, hogy a pénztárcáját otthon felejtette. Figyelik? ez is egy ötlet, amely a véletlenhez, a lustasághoz és nem a hosszadalmas tudományos kísérletezéshez köthető. Akkor már léteztek adott hitelezők és néhány üzlet között kártyás fizetési megoldások. A Western Union Telegraph Company – egy telefon- és távírótársaság – adta ki az 1910-es években az első, úgynevezett fizetőkártyát vagy hűségkártyát. Ez természetesen mechanikus eszköz volt. A cég ügyfelei ezzel a kártyával hitelbe telefonálhattak vagy küldhettek táviratot, és a hónap végén fizették ki a szolgáltatást. Egyre több vállalkozás látott üzleti lehetőséget ezekben a kártyákban már az 1930 -as években, amelyek ekkortájt fémlemezből készültek, az ügyfél nevét és azonosítószámát domború nyomatként tették rá, amiket mechanikus olvasóval regisztráltak a pénztárnál. Visszatérve McNamarára, 1950-ben megalapította a Diners Club International-t (DCI), amely a világ első fizetési kártyatársasága volt, és 59 ország magánszemélyeit szolgálta ki.

A telefonomra sms érkezett, mert séta közben egy kávéval leptem meg magam, no meg a családnak némi sütit csomagoltattam, s persze itt, a kicsi, barátságos kávézóban is kártyával fizettem. Mert többek között a Covidnak köszönhetően a kis boltokban is elterjedt ez a fizetési lehetőség. No de ehhez még sok okos, szorgalmas ember munkája kellett. Mert itt, ugye, előkerült még egy eszköz, a mobil. No de erről majd máskor mesélek.

A kártyák modernebb változata a mágnescsíkos, mind emlékszünk rá

Ez az IBM 1960-as években folytatott fejlesztéseinek az eredménye volt. Természetesen a fejlesztés először, mint sok más hasznos kutatás eredménye, a CIA-nak készült, az ügynökök nehezen hamisítható azonosítására. Az IBM, mint nagyvállalat a bankszektorral is szoros üzleti kapcsolatban állt. A banki rendszerek – a könyvelések, a forgalmi adatok kezelése – nagy része a világnak azon a részén, számítógépen futott már akkoriban is.

Üzleti cél volt, a mágnescsíkos kártyák széleskörű elterjesztéséhez, egy sztenderdizált azonosítási és fizetési rendszer kifejlesztése. 1969-ben fogadták el az IBM megoldását amerikai szabványként, két évvel később pedig nemzetköziként is. A szabvány alapján történik az egyértelmű azonosítás: a mágnescsík három kisebb sávra van osztva, az elsőn a kártyatulajdonos neve és számlaszáma van (maximum 79 karakter), a másodikon a számlaszám és a biztonsági adatok (maximum negyven karakterben), a harmadikon 107 karakternyi hely van a tranzakciók adatai számára.

Ez a megoldás lehetővé tette, hogy az ügyfél az ATM-ből a „saját” pénzét vegye ki. A Docutel amerikai cég 1971-ben mutatta be Total Tellerét, az első mai értelemben vett, többféle műveletre is alkalmas ATM-et. Európai testvérét, egy IBM 2984 típusú gépet 1972-ben az angliai Essexben helyeztek üzembe a Lloyds bank, Cashpoint néven. A Citibank 1977-ben, nem kis kockázatot vállalva, 100 millió dollárért állított fel ATM-eket New Yorkban, de a befektetés gyorsan megtérült.

Mágnescsíkos bankkártya… jó húsz évvel később, a 90 es évek első felében, emlékszem, Bécsbe utaztam, és nem vettem fel valutát, és ott a boltokban szabadon fizethettem az itthon is használatos bankkártyával, mert a bankok közötti számítógépes hálózatok már határokon át nyúltak.
Nos, igen, akkor ott megéreztem az igazi szabadság illatát.
(A szerzők, Talyigás Judit villamosmérnök, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság eHétköznapok szakosztály elnöke, Bánné dr.Varga Gabriella informatikai rendszer-és adatbázistervező) 

A cikk második része 2022-02-08-tól itt olvasható:
https://www.kerekasztal-mp.hu/kozelet/talyigas-judit-banne-varga-gabriella-megszuletett-a-fem-majd-papirpenzlehet-hogy-eltunik-ii/

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban
van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897