2021-05-07

TALYIGÁS JUDIT: 2020. év felidézése …

Reggel van, Pamaccsal sétálunk a ködös utcákon a Belvárosban. Nézem a házakat, amelyek mellett régen csak elsiettem. Gyönyörű kovácsolt vaserkély csodák, ha Párizsban turista lennék, fényképeznék és mesélném: Párizs a könnyed szinte táncoló ezernyi fajta mintázatú erkélyével lenyűgözött.
Még az erkélyek is a változatosságot és a szabadságot dalolták felém!

2020 januárjában – idézem fel séta közben –, játszottam azzal, milyen érdekes év lesz: milyen játékos nap a 2020.02.02 visszafelé olvasva ugyan az… és most rádöbbenek, hihetetlen: elmúlt két évtized az új századból, a harmadik évezredből.
Rohan az idő!

Igen, ma már biztos ez a 2020 más, egészen más, mint a többi év, amit megéltem. Azt gondolom nemcsak nekem, aki máskor teleszervezem az életem munkával, barátokkal, családdal, kulturális eseményekkel, és most a Covid19 miatt inkább magányos sétákat tettem Pamaccsal. Így sokkal többet találkoztam magammal!

Tudom ez az év az objektív számok alapján, borzasztó volt. Sok halott az egész Földön, túlterhelt és veszélyben dolgozó egészségügyi, szociális dolgozók, óvónők és pedagógusok, bolti eladók, busz – és villamosvezetők… munkájukat elvesztett százezrek, csak Magyarországon… és éhezők, éhezők mindenfelé.

De mégis valami olyan is történt a Földön, ami eddig soha: közösség lett!

Persze a politikusok pro és kontra beszélnek, nem fogadnak el egyértelmű elnökválasztási eredményt, amíg csak lehet, mások úgy tesznek mintha 25 másik ország behódolt volna és nem a közös lehetőségnek tapsol, ami megvalósult, miközben élvezi annak hasznát.  Nagy színjátékok tanúi voltunk most is, azon politikusok esetében, akik folyamatosan igénylik a személyüknek gyakran csak maguk fabrikálta, de igen erős reflektorfényt. Tudom, háborúk dúlnak sokfelé, menekültek és sok szegény fagyoskodik. Idejön a tény a szobámba, és amíg tájékozódom, biztonságban ülök a kényelmes fotelben, esetleg forró teával a kezemben és tétlenül nézem, ahogy gyerekek éheznek, másokat a háború pusztít el.

Mégis, ez egy másik év. Miről beszélek? Mi történt? Már évtizedek óta tudjuk, mikor hol mi történik… emlékszem első ilyen nagy közös élményem a Holdra szállás volt.  1969. július 20. Bulgáriából jöttünk haza vonattal. A tenger hullámainak simogatását idézte még a bőröm és a határon a hőségben hosszan állt a vonat, mert a mozdonyvezető elment megnézni a Holdra szállást… Nagy közös élmény volt. Egy kutató-fejlesztő és egy másik, az eredményeket pontosan létrehozó gárda lenyűgöző eredménye. De a hasznosulása csak kis részben lett nemzetközi. Persze éppen az űr kapcsán eszembe jut, a nagy konkurensek az USA és Oroszország közös űrtevékenysége, az amerikai űrhajósok orosz űrhajókkal jutottak évekig – utoljára 2020 októberében –, a nemzetközi űrállomásra.

Nemcsak az erkélyek gyönyörűek, az ablakok körött a kőbe faragott minták elrendezései is néha fantasztikus képeket idéznek, arrébb domborművek díszítik a lakóházakat, ott meg rám tekintő, házat védő, múltat idéző szobrok néznek le rám. Már ismerősök vagyunk. Talán egy éve, egyik unokámmal már megcsodáltuk őket.
De jó lenne újra vele is sétálni, ebédelni.

2020 a pandémia éve, ezzel a jelzővel vonul be emlékezetünkbe – ha túléljük –, és nem másként. De számomra nemcsak a megbetegedések és halottak számának reggeli bemondását és megjelenítését jelenti. Soha eddig nem tudtam hány ember hal meg naponta az országban fel se merült, hogy érdekeljen hányan Olasz- vagy Spanyolországban esetleg Indiában vagy az USA-ban. Most naponta ömlenek a számok a számok és nem akarok belegondolni, hogy mindegyik mögött valakinek, valakiknek ez nagyon fáj. Nem akarom a Föld fájdalmát érezni!

…sokak szerint ez még csak a kezdet! A környezetvédők és a hívők egy része és a mindig is pesszimisták… valami Föld-vége félét, újabb ijesztő támadások előjátékát látják az eseményekben.  „Végül itt van most már a legnagyobb közös sivatag: a globális járvány karanténsivataga, amely az elvesztett biztonság – szociális biztonság, életbiztonság, klímabiztonság, jövőbiztonság – helyén keletkezett, és egyre terjeszkedik.”írta Szilágyi Ákos december 19-én a HVG felkérésére készített vitairatában.

Majtényi László viszont egy nappal később ugyanott, így fogalmaz: „Pőrén áll előttünk a lator állam, avagy Bibó István találó megfogalmazásában a dúvad állam, amelynek „minden megnyilvánulását fel kell számolni”.

Az út szélén a kopasz fákat most örökzöld bokrok váltják, a sétálók örömére. Eltűnődőm: milyen is tehát ez az év? Igen, az határozza meg az életünk, az élet élvezetének lehetőségét ki mit lát, gondol, remél az azonos események mögött.

Bejelentették Angliában elsőként egy 90 éves asszonyt oltottak be Covid ellen. Nézem a híradóban a képet miért őt választották? Hiszem, jelezni, hogy velük kell kezdeni, a nagyon idősökkel, hiszem, hogy érzékeltessék, nincs mellékhatás egy idős szervezet esetén se… mások szerint, mert ha 90 évesen meghal… akkor senki se gyanakszik az oltóanyagra. Elcsodálkozom.

Aztán látjuk, a képernyőn, hogy az USA-ban egy fiatal színes bőrű ápolónőt oltanak be elsőként, aki a Covid osztályon dolgozik. Mögötte a főorvos, ő is színes bőrű. Megszólal valaki mellettem: persze velük kísérleteznek, no meg a veszélyes Covid osztályon is őket dolgoztatják! Pár évtizede még nem lehetett volna orvos, főorvos – jut eszembe, micsoda fejlődés (!!) és most bemutatásukkal remélik, növelni az oltásra jelentkezők számát.

Mitől függ, hogy adott képsor kinek mit üzen?

2020 nektek mit üzen?
Nekem az összefogást. Igaz nem volt egyszerű, és kellett kis megalkuvás, de először, a szövetség létrejötte óta, az EU államok közösen vettek fel hitelt, közösen figyelnek a kontinens ezen részének gazdasági megsegítésére. Nekem ennél többet is jelent ez az év. A Föld gyógyszerkutatói, fejlesztői, alkalmazói a kutató orvosok és a vakcinák kipróbálására, ellenőrzésére szakosodott szakemberek összefogtak és elengedték a máskor oly fontos kutatói titoktartást az egyéni siker érdekét, a többség, a Földön lakók életének mielőbbi megmentéséért. De nincsenek egyedül, portugál szoftverfejlesztők létrehozták a távsztetoszkópot, amely a beteg szívhangját és egyéb zörejeket mobiltelefonon keresztül juttatja el az orvoshoz, így védve öt a fertőzéstől. A nagy szoftver üzlet helyett, az alkalmazást világszerte ingyen közzétették az orvosok védelmébe.

2020-ban még egy számomra fontos 20 van. December 20.-án megszületett a döntés az ellenzéki közös listáról és elindult egy biztató együttműködés a közös program mentén. Bízom benne, hogy végre a megszólalásaik elsősorban a közös program mentén lesznek, és alig reagálnak a kormány által előkészített a főcsapásról eltérítő csali témákra. De ha a kormány alkalmazza egy javaslatukat pl. hogy az oltópontok a háziorvosok legyenek, ne felejtsenek szerényen szólni: örülünk, hogy elfogadták a javaslatunk.

Tudom nagy szavak: de sok jó történik! Igaz az ünnep magányos eltöltése, vagy a család csak online találkozása közben érezhettük, hogy milyen nehéz időszakot élünk. De felnőttként mind tudjuk, remélem, hogy a lehetetlent azonnal teljesítik, de a csodákra várni kell kicsit… én hiszem, hogy megéri, és most érdemes várni egy kicsit.

Sétálok Pamaccsal, nézem a kovácsoltvas erkélyeken a még üres, tavaszra váró virágládákat.  Remélem, nemsokára visszajönnek a nyüzsgő város hétköznapjai és most már mindig észreveszem a ritkaságot és a hétköznapi szépséget.
(A szerző villamosmérnök, politológus végzettséggel, Neumann díjas)

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: