2020-08-04

SZENT-IVÁNYI ISTVÁN: Nyugaton a helyzet változatlan – A magyar külpolitika elmúlt fél éve mérlegen

Erich Maria Remarque nagy sikerű regényének címe arra utal, hogy az első világégés állóháborújában a nyugati fronton a helyzet évekig változatlan volt. Nos, ez a találó cím a mi nyugati fronton folytatott állóháborúnkra is illik: az elmúlt félév nem hozott semmilyen érdemi változást. A nagy kép változatlan: nincs jelentős stratégiai váltás, reorientációs elmozdulás. Röviden válaszolhatnék úgyis a felkérésre, amit a szerkesztőségtől kaptam, hogy business as usual, nincs kérem itt semmiféle érdemi látnivaló, lehet továbbmenni.

Ez azonban félrevezető válasz lenne, mert ugyan igaz, hogy a nagy kép nem változott, de volt néhány tanulságos részlet, figyelemreméltó új fejlemény. Ezekről készítek egy rövid számvetést.

Az év nem indult bíztatóan a kormány számára a« nyugati fronton »: január 16-én az Európai Parlament egy szigorú határozatot fogadott le, amiben elmarasztalta a magyar (és a lengyel) kormányt a jogállamiság lebontása miatt és felszólította a Tanácsot a már folyamatban lévő 7-es cikkelyes eljárás felgyorsítására és szankciók megállapítására. A reményt a kormány számára az jelentette, hogy az EU elnökségét betöltő horvát kormány láthatóan idegenkedett a feladattól. Előbb erőtlen kísérletet tett az eljárás megszűntetésére, majd látván, hogy ez nem megy, az időhúzásra játszott és a forró krumplit végül sikeresen átdobta a német elnökségnek anélkül, hogy bármit lépett volna az ügyben.

Az első félév legfontosabb látogatására február 10-én Berlinben került sor. Angela Merkel és Orbán Viktor találkozójának hivatalosan az EU hét éves költségvetése volt a témája, ám valójában ez része volt Merkel kancellár múlt nyáron meghirdetett megbékélési politikájának. Merkel kancellár újkeletű stratégiai erőfeszítései azt célozták, hogy a válságokkal terhes időszakban a megbékélés révén újra létrehozza az EU megbomlott belső egységét. E stratégia fontos eleme volt a megbékélés a magyar és a lengyel vezetéssel, már ennek jegyében zajlott a tavaly augusztusi soproni látogatás is. A szándék nemes és dicséretes, bár nem ismerünk még példát arra, hogy bárkinek is sikerült volna rábeszélnie a rókát a vegetáriánus étrend előnyeire.

Közben az EPP-Fidesz felfüggesztési szappanopera immáron második évadát is megkezdte: az EPP továbbra is döntésképtelennek bizonyult, láthatóan sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja a Fideszt. A Bölcsek Tanácsa dolgavégezetlenül feloszlott: bár egy ideig azt hírlelték, hogy elkészült a jelentése, utóbb kiderült, hogy még abban sem tudott megállapodni a három bölcs. A döntés őszre vagy ki tudja mikorra halasztódott. A helyzet ezen a téren sem változott.

A nyugati front állóvízét rövid időre felkavarta a magyar felhatalmazási törvény elfogadása: az Európai Parlament újabb vitát tartott a magyar helyzetről május 14-én. Itt nagyon kemény bírálat fogalmazódott meg Jourova biztos asszony és sok képviselő részéről, de maga az ülés inkonklúzív volt, semmilyen határozat nem született.

Az első félévben az illiberalizmus feketeöves nagymestereivel (Putyin, Hszi Csin ping, Erdogan) nem került sor személyes találkozóra. A kapcsolattartást a miniszterelnök hű famulusára, Szíjjártó Péterre bízta, aki ez idő alatt kétszer is járt Moszkvában, de Kínában és Ankarában is tiszteletét tette. A magasszintű kapcsolatok fájdalmas hiányát némileg enyhitette Orbán Viktor történelmi látogatása Minszkben június 5-én. Ő az első magyar miniszterelnök, aki felkereste Európa utolsó diktátorának nevezett Lukasenkát (az persze erősen vitatható, hogy valóban ő az utolsó és egyetlen diktátor Európában). Szijjártó azonban megelőzte őt, mert már március 3-án részt vett az Eurázsai Gazdasági Unió minszki tanácskozásán. Orbán a látogatás során arról biztosította partnerét, hogy a két ország sokkal közelebb van egymáshoz, mint gondolni szoktuk és szorgalmazta a Fehéroroszországgal szemben bevezetett szankciók feloldását, amelyeket eredetileg ellenzéki politikusok és újságírók nyomtalan eltűnése miatt vezetett be az EU.

A járványnak tudható be, hogy a Türk Tanács tagjaival is háttérbe szorult a személyes találkozás, de április 10-én egy videókonferencia keretében azért ezt a kipcsakságunk miatt fontos kapcsolatot is ápolta miniszterelnökünk. A Türk Tanács, amelynek mi is megfigyelői státusú tagjai vagyunk, a közép-ázsiai régió elnyomó rendszereinek legfontosabb együttműködési platformja. Szíjjártó Péter ugyancsak egy vieókonferencián jelentette be, hogy Magyarország csatlakozni kíván a Türk Tanács befektetési alapjához. Tehát nincs okunk a hiányérzetre ezen a téren sem.

Külpolitikánk legérdekesebb fejleményei a szomszédsági politikában figyelhetők meg. Új fejlemény a magyar-szerb kapcsolatok különleges intenzitása. Orbán Viktor március 15-e és május 15-e között háromszor találkozott Vucsics köztársasági elnökkel, ráadásul kétszer Belgrádban és egyszer Budapesten, elsőként gratulált pártjának választási sikeréhez (ezt a választást az ellenzék bojkottálta és még így is számtalan csalásról számoltak be a nemzetközi megfigyelők). Akinek ez nem lenne elég, annak mondjuk, hogy Szíjjártó június 17-én tovább erősítette a kapcsolatokat Belgrádban.  Az elemzők tanácstalanul állnak a magyar-szerb politikai kapcsolatok szokatlan intenzitása előtt : pusztán az a tény, hogy a Freedom House friss értékelése szerint egyik ország sem tekinthető már demokráciának, nem lehet elég alap  a sűrű találkozásokra.  A Budapest-Belgrád vasútfejlesztés sem indokolja ezt, ráadásul ez nem is a két ország közös projektje, hanem a kínai BRI fejlesztése, kínai hitelből, jelentős részben kínai kivitelezésben.  A gyanakvók magánérdeket sejtenek a nagy barátkozás mögött, de ezek bizonyíthatatlan sejtések csupán.

Érdekesen alakult a magyar-szlovák viszony is, amiről Szíjjártó nemrég büszkén állította, hogy soha ilyen jó nem volt. Ezt persze már korábban is hallottuk tőle, de ez olyan kötelező elem, mint a NOB nyilatkozata az aktuális olimpia kapcsán: ez volt minden idők legsikeresebb olimpiája.

A februári választásokon megbukott Szlovákia erős embere, Rober Fico pártja, a SMER és egy új, nagyon vegyes összetételű koalíciós kormány alakult Igor Matovic vezetésével. Mivel korábban Fico számított az első számú partnernek (akkor is arról szólt a fáma, hogy soha ilyen jó nem volt a két ország kapcsolata), sokan arra számítottak, hogy a kétoldalú kapcsolatokban mosolyszünet következik. Ráadásul a populizmusra hajló új szlovák miniszterelnök korábban tett kritikus megjegyzéseket a magyar kormányra és még a magyarellenesség sem állt távol tőle, ezért érthetően a kapcsolatok lehűlését várták sokan. Nem ez történt. Matovic miniszterelnök egy nagyvonalú gesztust tett a trianoni emléknap előestéjén és a pozsonyi várban a parlamenti képviselők és a magyar szervezetek vezetői előtt egy megbékélési beszédet tartott, amiben kiállt a két nép egymásrautaltsága és együttműködése mellett, elfogadva azt, hogy a magyaroknak egészen mást jelent ez a nap, mint a szlovákoknak. Nem sokkal később (június 12-én) már ebben a légkörben zajlott budapesti látogatása. Azóta a korábban magyarellenes kijelentéseiről is ismert populista házelnök, Boris Kollár is járt nálunk és fogadta őt is Orbán Viktor.

Úgy tűnik tehát, hogy a hatalomváltás és a kezdeti aggodalmak ellenére a két kormány közöti viszony továbbra is harmonikus.

Mindez a magyar-román viszony alakulásáról aligha mondható el. A jelenlegi miniszterelnök, Ludovic Orban (aki nemzetközi fórumokon mindig úgy mutatkozik be, hogy ő a« jó » Orban) korábban Magyarországot a NATO gennyes fekélyének nevezte. Ez nem alapozta meg a két kormány barátságát. Április végén Iohannis köztársasági elnök egy durva nyilatkozatban nem csak Orbán Viktort vádolta meg, de az RMDSZ-ről és a magyar nyelvről is sértő módon nyilatkozott.  A magyar miniszterelnöki reakció meglepően visszafogott és elegáns volt, de külügyminiszterünk már nem takarékoskodott a visszavágással. Az elmérgesedő vita leállításának szándékával került sor május 26-án Szíjjártó bukaresti találkozójára Bogdan Aurescu külügyminiszterrel.  Ez azonban nem zárta le a vitát és a feszültségeket, csak átmenetileg mérsékelte azokat. Nem sokkal ezt követően a román parlament nemzeti ünnepnappá nyilvánította június 4-ét (Trianon napját). Ezt viszont a sokat támadott köztársasági elnök megvétózta és az Alkotmánybíróság elé utalta, így az végül nem lépett hatályba. Nem sokkal később az okozott újabb feszültséget a két ország között, hogy egy a parlament által szorgalmazott újabb magyar-román határátkelő megnyitását akadályozta meg az elnöki vétó azzal, hogy a parlamentnek nincs joga ilyen döntést hozni. Erre Szíjjártó megint élesen reagált, amire nem is késett az újabb bukaresti reakció. Itt bizony a hamu alatt nagyon ízzik a parázs.

A magyar-horvát kapcsolatokban érzékelhető változást hozott Zoran Milanovic győzelme a januári köztársasági elnökválasztást. Milanovic korábban miniszterelnökként éles konfliktusba került a magyar kormánnyal, első sorban a migrációs kérdésben, különösen nehezményezte a határkerítés felépítését a közös határon, de a MOL-INA vitában is bírálta a magyar felet. Már akkor is a magyar kormányra is jellemző nyers stílusban tett durva nyilatkozatokat, amelyek első sorban a magyar kormányt, de esetenként az országot és a népet is sértették. Orbán Viktor sátoraljaújhelyi beszédét követően most is durván nyilatkozott és nem csak a kormányra, de a magyarokra nézve is lekicsinylő megjegyzést tett. Külön szépsége a történetnek, hogy ezt arra a beszédre reagálva tette, amiben Orbán a magyarok, szerbek, horvátok, szlovákok és szlovének összefogásával egy új, egész Európának példát mutató együttműködést javasolt. Ez a reakció pontosan megmutatta, hogy az ilyen magyar nyilatkozatoknak mekkora a hitele és milyen fogadtatásra számíthatnak a térségben. Nem vall nagy realitásérzékre olyan népek összefogását szorgalmazni, akiknek egymással szemben is konfliktusaik és rendezetlen számláik vannak. A kapcsolatok további romlását várták sokan abban az esetben, ha a július 5-i horvátországi parlamenti választáson is a szociáldemokraták által vezetett koalíció nyer. A magyar kormány valószínűleg megkönnyebülve értesült arról, hogy az előrejelzésekkel szemben a választásokat végül a vele barátságosabb HDZ nyerte meg.

Ha a dolgok a magyar kormány számára kedvezőtlenül alakultak Horvátországban, akkor a szlovéniai fejlemények azt részben ellensúlyozhatják. Március 13-án ugyanis Janez Jansa, Orbán Viktor régi barátja és szövetségese alakíthatott négypárti koalíciós kormányt ismét. Az új szlovén kormány kifejezetten nyitott, együttműködő és baráti kacsolatokat épít Magyarországgal. Bár a két első számú vezető még nem találkozott személyesen az idén, Szíjjártó már többször járt ott ill. fogadta Logar külügyminisztert, Pocivalsek gazdasági minisztert és Borut Pahor köztársasági elnök is ellátogatott június végén hazánkba.

Még említést érdemel a talán jelenleg legneuralgikusab szomszédsági kapcsolatunk: a magyar-ukrán viszony. Mint ismeretes az ukrán oktatási törvény nyelvi előírásai, majd pedig a nyelvtörvény egyes pontjai miatt mélypontra jutottak a kétoldalú kapcsolatok. Immáron három éve tart az áldatlan patthelyzet: Magyarország akadályozza az ukrán-NATO együttműködést, az ukrán vezetés viszont nem hajlandó változtatni az elfogadott törvényeken és más érdemi megoldást sem kínált még föl a fennálló problémára. Mindkét félre erős nyomás nehezedik a NATO-szövetségesek részéről egy értelmes kompromisszum kidolgozására. Bár Szíjjártó az idén immáron három ízben is találkozott ukrán kollégájával, egyelőre a legfontosabb kérdésben nincs elmozdulás egyik oldalon sem. Egyedül a legutóbbi (június 25-i) találkozó hozott némi érdemi eredményt a határátkelőhelyek megnyitásáról.

A szerkesztő kérése az volt, hogy dióhéjban mutassam be az év első felének legfontosabb magyar külpolitikai fejleményeit. Mondandóm végét is abban összegzem, amivel kezdtem: Nyugaton a helyzet változatlan, de a környezetünkben azért a dolgok mozgásban vannak és bőven voltak figyelemreméltó új fejlemények is  (pozitívak és negatívak egyaránt).

(A szerző független külpolitikai elemző, egykori nagykövet)

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d blogger ezt szereti: