2021-04-17

SZEGŐ ÁGNES: Gondolatok, emlékek Purim ünnepén

A Purim zsidóságunk örömünnepe, amelyet már évezredek óta tartunk minden év Ádár 14 és 15-én, annak emlékére, hogy a babiloni, fogságban (a perzsa birodalomban) élő zsidóság megmenekült a nagy veszedelemből. Ez évben Purim február 25. csütörtök estétől február 26. péntek estig tart.

Purim az örvendezés napja

Az ünnep böjttel kezdődik, amit Susán Purimnak mondunk, mivel Eszter királyné, mielőtt Ahasvérus király elé járult, meghagyta testvéreinek, hogy három napig böjtöljenek azért, hogy küldetése, a zsidó nép megmentése sikerrel járjon. A böjt után este, valamint másnap, Purim délelőttjén felolvasták a Megillát, azaz Eszter könyvének a tekercsét.

Eszter könyve része a huszonnégy kanonizált könyvből álló Bibliának (az Ó-Testamentumnak is) és az ún. öt megilla : Énekek Éneke, Ruth, Kohelet, Jeremiás Siralmai, Eszter Könyve egyike. Története a perzsa birodalom zsidóinak csodás megmeneküléséről szól és ennek emlékére azt a Purim ünnepnek előestéjén és másnap reggel az istentisztelen a zsinagógában olvassák fel. A felolvasás előtt és utána áldást mondanak, amelyek különbözők az askenáz és szefárd zsidóság hagyományai szerint, de abban megegyeznek, hogy hálát adunk a Mindenhatónak, aki népét megmentette, a megsemmisítésükre törekvő ellenséget megbüntette.

Purim az örvendezés napja, különösképpen pedig a szegényeké, akiknek ezen a napon ajándékokat adunk. A felolvasás után lehet enni, inni, vigadni. A Talmud szerint: „Addig kell inni, amíg nem tudunk különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között” (Megilla 75). A megilla alapján mindenkinek ajándékot kell küldenie legalább egy barátjának, és adományt adni legalább két szűkölködőnek. Az ünnep tiszteletére szokás még álarcosbálokat tartani.

Eszter könyve

Eszter könyve (héberül: אֶסְתֵּר, estēr) a főhőséről, Eszterről kapta a nevét. A héber Bibliában a kanonikus könyvek harmadik csoportjában, az „Írások” között, egy héber, két görög és két arámi nyelvű formában maradt ránk. Közülük a héber szöveg a legrövidebb, és a két görög szöveggel szemben legjellegzetesebb vonása az, hogy Isten neve nem található meg benne.

Eszter története

Ahasvérus perzsa király uralkodásának harmadik évében lakomát rendezett várában, Susánban (Szuzában). Ezen birodalma vezető emberei vettek részt, majd a nép apraja-nagyja is meghívást kapott. A király megparancsolta, hogy felesége, Vasti királyi koronával felékesítve jelenjen meg a vendégek előtt és mutassa meg nekik szépségét. Azonban Vasti nem volt hajlandó teljesíteni a király óhaját, ezért Ahasvérus megfosztotta királynői méltóságától és elbocsátotta. Ezután a birodalom szüzei közül kezdtek új királynét keresni. Ebből a célból Susánba vitték a tartományokból a legszebb szüzeket. Így került oda egy árva zsidó lány, Hadassza, más néven Eszter is. Eszter gyámja nagybátyja, Mordecháj volt, akit még Nebukadneccar/Nebukadnezár hurcolt fogságba Jeruzsálemből Jekonjával/Jechonjával, Júda királyával együtt. Mordecháj megtiltotta Eszternek, hogy a királyi udvarban felfedje zsidó származását. Ahasvérus annyira megkedvelte Esztert, hogy ő lett az új királyné. Időközben Mordecháj felfedezett egy Ahasvérus ellen szőtt összeesküvést és Eszter révén tudatta az uralkodóval, ezzel megmentve a király életét. Érdemeit a király jelenlétében feljegyezték az események/történetek könyvébe.

Ahasvérus kitüntette egyik vezető emberét, Hámánt és megparancsolta, hogy mindenki hajtson térdet és boruljon le előtte. Mordecháj ezt nem tette meg, mivel a zsidók szerint egyedül az Úrnak jár ki ilyen hódolat. Hámán haragra gyúlt magatartása miatt, s amikor megtudta, hogy zsidó származású, bosszúból a zsidó nép kiirtására tört az egész birodalomban.  Hámán kijárta a királynál, hogy adjanak ki rendeletet, amelynek értelmében egy kiválasztott napon az egész Perzsa Birodalomban ki kell irtani a zsidókat. A napot sorsvetés (pur) útján határozták meg. A sors a tizenkettedik hónap, azaz Adár hónap (február–március) tizenharmadik napjára esett. A rendeletet törvényként hirdették ki minden tartomány lakossága előtt. Amikor Mordecháj megtudta a megdöbbentő hírt, értesítette Eszter királynét és a segítségét kérte a zsidók megmentésében. Eszter először nem mert a király hívása nélkül annak színe elé járulni, mivel ez még a királyné számára is tiltott volt, de aztán mégis Ahasvérus elé járult és lakomára hívta a királyt Hámánnal együtt. Hámán ezalatt sikere tudatában bitófát állíttatott, hogy a térdhajtást megtagadó Mordecháj ott végezzék ki.

Egy éjszaka a király nem tudott aludni, ezért felolvastatott a nevezetes történetek könyvéből. Éppen azt a feljegyzést találták meg, amely arról szólt, hogyan mentette meg Mordecháj az összeesküvés leleplezésével az uralkodó életét. Amikor Ahasvérus megtudta, hogy Mordecháj semmilyen jutalomban nem részesült, elhatározta, hogy kárpótolja őt. Hámán éppen az udvarban tartózkodott, így a király tőle kért tanácsot és ő – mivel saját jutalmazására gondolt – nyilvános tiszteletadást javasolt. Csalódottan vette tudomásul, hogy neki kell a gyűlölt Mordechájt a kitüntetésben részesíteni. Ezután Hámán és Ahasvérus elment Eszter királyné lakomájára, ahol Eszter feltárta a király előtt zsidó származását és népe megmentéséért, valamint saját életéért könyörgött. A király kérdésére azt is elmondta, hogy üldözőjük Hámán. Ennek hallatára Hámán esdekelve Eszter lábaihoz vetette magát, de ezt Ahasvérus erőszakoskodásnak minősítette. A király Hámánt a Mordechájnak felállított bitófán végeztette ki.

Mordecháj megkapta a király Hámántól visszavett pecsétgyűrűjét és azzal együtt a teljhatalmat. Eszter ismét az uralkodó elé járult és a zsidók ellen hozott rendelet visszavonását kérte. Mivel a királyi rendeletet nem lehetett hatályon kívül helyezni, ezért Mordecháj rendeletet adott ki a király nevében, hogy Adár hónap tizenharmadikán a zsidók védekezhessenek és ellenségeiket megölhessék. Adár hónap tizenharmadikán a zsidók az egész birodalomban megölték azokat, akik az életükre törtek. Királyi engedéllyel pedig Susánban még az azt követő napon is. Adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját Mordecháj és Eszter rendelkezése alapján minden évben meg kell ünnepelni, ez a purim ünnepe és a győzelem emlékét őrzi.

Eszter és nagybátyja, Mordecháj feltételezett sírja ma Iránban zarándokhely.

Az ünnep Szatmárcsekén…  Padovában…

Évszázadok óta az ünnepen Purim játékokat játszottak, az un. ’purimspielt’. Kölcsey Antónia naplóban leírta a szatmárcsekei zsidók népszokását, amikor is 1839 március elsején, Purimkor pásztornak öltözve végig járták a zsidó házakat.

„…a sidók ma Hámán ünnepét ülték, vagy inkább futották meg. Minden ’sidó nagy vigalomba vala ’s jó napot csinált vala magának. Néhányan pásztoroknak öltözködének, ’síros guba- ’s bundákba, és egy lovag ’sidót kísérének, ki mindenféle rongyokkal beaggatva vala ; örömkiáltásokkal futottak utána a’ ’sidó gyermekek is. E’ különös menet végigjárá a falut, ’s  minden Ábrahám unokája háza előtt megállott, hol kész lakoma várá őt. Ők mindnyájan boldogok voltak ma, boldogabbak mint bár milly örömittas úr a ’ velenczei vagy római Carneválba…”
(Közli Waldapfel Imre Kozocsa Sándor nyomán.)

Zsidó közösségekben szokás volt, hogy valamely szerencsétlenségből való megmenekülés emlékére is ülnek ilyen Purimnak nevezett örömünnepet, így a padovai hitközség négy Purimot ünnepel évente, közöttük megüli a budai Purimot Elul hó 10-én, annak emlékére, hogy a község megmenekedett ama nagy veszélytől, mely a keresztények részéről 1683-ban fenyegette, midőn Olaszországba hírül jutott, hogy a budai zsidók Budavár ostromakor a törökök oldalán harcoltak az ostromló keresztény seregek ellen. (Akkor megmenekültek, azonban 1686-ban, Buda bevételekor már nem).

Purimi emlékeim

Szép emlék gyerekkoromból a Purim ünnepe. Vidéki vallásos családban nőttem fel, ahol szüleim és a településen élő néhány zsidó család minden ünnepet, szombatot és egyebet megünnepelt. Az egyik legkedvesebb ünnep a Purim volt. Sajnos közös imádkozás (minjen, amihez tíz zsidó férfi kell) csak az őszi nagy ünnepeken jött össze, ezért ahogy a zsidó húsvét, a Pészach is családi ünnep volt, a Purim az örömről és az ajándékozásról szólt. Nagynéném, aki még régimódi háziasszony volt, imádott sütni-főzni, Purim előtt felverte a konyhát, sokféle süteményt sütöttünk. Érdekes módon a jellegzetes purimi süteményeket, a hámántáskát, vagy a flódnit nem ismertük, ezeket csak később kóstoltam meg. Viszont volt mindenféle linzer, torta, és nagyon lényeges volt, hogy ezek minél jobban nézzenek ki, mivel a több háziasszony előtt büszkélkedni akartak, hogy az ilyenkor szokásos „slach mónesz” hibátlan legyen. A sütemény kóstolót, mint a közösségben a legkisebb, én vittem el, szalvétába kötött tányéron az ott élő családoknak (Rubinstein, Róna, Szegedi, Engel), és nagyon örültem a viszonzásképpen kapott ajándékoknak. Még őrzöm, és unokáimnak mesélek azokból a szépen illusztrált mesekönyvekből, amelyeket ebből az alkalomból kaptam tőlük.

Középiskolába az akkor egyetlen zsidó iskolába jártam, az Anna Frank Gimnáziumba. Ott már rendszeresen jártunk zsinagógába, péntek este az (akkor már inkább kollégiumként működő) árvaház zsinagógájába, ahol Dér rabbi tartotta a szertartást, szombat délelőttönként a Rabbiképző templomába, ahol Scheiber Sándor remek beszédeit hallgathattuk, és a ma is a világ több helyén működő, vagy már elhunyt rabbikkal is találkozhattunk (Schöner Alfréd, Landeszmann György, stb.)

Nagy élmény volt számunkra a Purimi színjáték, a hagyományos purimspiel. Remek gimnáziumi kórusunkkal is felléptünk, vidám purimi dalokat énekelve. Évente kétszer, tavasszal és télen, a Goldmark teremben rendeztek ünnepi bált, Hanuka és Purim alkalmából. Felléptünk, táncoltunk, a zsidó fiatalok számára ez ismerkedési lehetőséget is jelentett.

Később, amikor már ismét vidéken éltem, akkor Debrecenbe jártunk, a hitközségi ünnepségekre. A legkedvesebb emlékem, amikor egy kedves gyermekcsapat adta elő Eszter történetét. A főszereplő királynőt egy hat év körüli, éppen az elülső tejfogait elvesztett, gyönyörű kislány alakította.

Mióta ismét Pesten élek, több zsinagógában vettem részt purimi rendezvényeken, az ünnep méltatása mellett vidám előadások színezték az ünnepet. 2020 márciusában még párommal együtt részt vettünk a Bálint Házban, a Szim Shalom közösség purimi ünnepén, felolvastuk héberül és magyarul az Eszter könyvét, és igyekeztünk az utolsó közös találkozáson némi jelmezbál hangulatot is kölcsönözni az együttlétnek.

A mostani Purimon csak zoomon, online lehetünk jelen, de nagyon reméljük, hogy egy év múlva, azonos létszámban, személyesen is ünnepelhetünk.

Chag Számeah! Vidám Purimot!
( A szerző a vidéki zsidóság kutatója, az OR-ZSE könyvtárosaként és egyetemi adjunktusaként)

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

 

KÖVESSÜK ÉLŐBEN A KLUBRÁDIÓT!
https://www.klubradio.hu

 

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

One thought on “SZEGŐ ÁGNES: Gondolatok, emlékek Purim ünnepén

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: