2022-09-27

SURÁNY GÁBOR: A fixált ár kicsike közgazdaságtana, avagy a kiscsirke közgazdaságtana

John Maynard Keynes talán nem a „Szárnyát vagy combját?” problematikájával kapcsolatban dolgozta ki az „Egyensúlyra törekvés” elméletét, de azért megpróbálhatjuk ezt a kérdéskört is az Ő szemszögéből vizsgálni.

A magyar néplélek, a vasárnapi asztalon húst szeret látni.

Hogy egy kicsit eltávolodjak a filmművészet eme remekétől, én a „mellét, vagy combját” kérdést venném előtérbe. Ezt a kérdést teszik ugyanis fel azok a háziasszonyok, akiknek a pénztárcája megengedi… Én pedig erre a „kicsike”, egyszerű modellre szeretném redukálni vizsgálatomat.

Modellemben a csirkének csak combja és melle van.  Ugyan azt az igényt (éhség) elégítik ki, felhasználásuk módja (rántott, vagy pörkölt) nagyjából hasonló. Ezeket a közgazdászok helyettesítő termékek-nek hívják, ami a tudományos megjelenülése a Háziasszonyok fent emlegetett dilemmájának. A Hentes ezt árulja (kínálat), a Háziasszony ezekből válogathat (kereslet).

A csirke a combon és a mellen kívül egy a közgazdászok által „gazdaságon kívüli kényszer” -nek nevezett dolgot is tartalmaz. Erről a Háziasszony és a Hentes is tud, csak nem hívják ilyen bonyolultan. Sőt egyáltalán nem hívják sehogy, mert számukra evidens. Arról van szó, hogy egy csirkének kétszer annyi combja van, mint melle. (Ez már Keynes előtt is így volt, és amíg GMO mentes a csirke, így is marad.) Ja, és a csirkének van egy ára, amit tekintsünk fix-nek, bár tudjuk, nem az.
A Hentesnek annyit kell kérni a két combért és a mellért, hogy abból ki tudja fizetni a csirke árát, a saját költségeit, az időnként felmerülő veszteségeit, sőt, még Ő is megéljen. Ami a csirke ára fölött van, az az árrés.

A Hentesnek igencsak összetett problémája van.

Az, első, hogy hány csirkét rendeljen. Ha keveset rendel, a későn érkező háziasszonyokat nem tudja kiszolgálni, ami „elmaradt haszon”. Ha többet rendel, rárohad, ami konkrét „veszteség”. Meg kell találnia az egyensúlyt a két szélső eset között.

Az árazás még összetettebb. Ha túl magas az árrés, akkor a Háziasszony bár messzebb van, átszokik egy másik henteshez. Ha túl alacsony, nem éri meg fenntartani a boltot. Itt is meg kell találni a Keynes-i egyensúlyt.

A termékek (comb, mell) árát ráadásul úgy kell meghatározni, hogy kétszer annyi combot adjon el, mint mellet. Mert, hogy annyi van.

Ha a csirkemell túl drága (jelentsen ez bármit is,) a Háziasszony akkor is combot vesz, ha a férje a csibemellből szereti a rántott húsit.  A Hentes pedig nap végén féláron adhatja a mellet, hogy egy másik háziasszony, aki esetleg combot keres, elvigye. Ha nem, az bizony (hétfőig) rárohad. (Ha a comb drága, ugyan ez fordítva…)

A Hentes ezt nem hiszem, hogy így pontról pontra végiggondolja, és igen valószínűtlen, hogy bonyolult differenciálegyenleteket, végeselem modelleken futtatna a számítógépén.  Egy jó Hentes tapasztalatból közel jó megoldást talál. (Ha nem, hamar csődbe megy.)

Szűk Világunkat ilyen, és hasonló egyensúlyok stabilizálják. Kis ingadozásokat a Hentes „ma nagyon szép a csibecomb” manőverekkel helyre billenti.

De mi történik, ha Bárki durván belenyúl a rendszerbe?

Tegyük fel, erőszakkal kötelezi a Hentest, hogy a mellet az egyensúlyi árnál olcsóbban adja. (Ekkor minden mell eladás veszteséget okoz.)

A Hentes ezt a Világot nem ismeri. Eddig egész jól elboldogult, de most minden tapasztalata használhatatlanná válik, tehát rossz döntéseket hoz. (Mennyi csirkét vegyen, mennyiért adja a combot?) Ő frusztrált lesz, az üzlete pedig jó eséllyel veszteséges

A Háziasszony döntése egyszerűbb. Ha a combot szereti a család, akkor is inkább az olcsó mellet venné. De a mell így hamar elfogy, kialakul a hiány, többeknek csak a drága comb marad. (A comb pedig nagyon drága, hiszen a csirke ára nem változott, a mellen csak veszteség van, és valamiből a Hentesnek is meg kell élni.) A drága combból, pedig a Háziasszony jó eséllyel kevesebbet vesz.  Az nem megoldás, hogy a Hentes több csirkét vesz, hogy legyen elég mell, mert akkor még nagyobb lesz a vesztesége. (Például több comb rohad rá.)

Ez a „hiánygazdálkodás”.

Attól hiánygazdálkodás, hogy egy kurrens termékből nincs elegendő.  A mi példánkban a csirkemellből. Ha mindenki jóhiszeműen, és törvényesen viselkedik, akkor is a többség rosszul jár. Azok a nyertesek, akik szeretik a mellet, és kapnak is olcsón. A többiek vagy nem azt kapják, amit szeretnek, vagy drágán kapják, jónéhányan is-is.

Az igazi probléma, hogy nem mindenki jóhiszemű, és a hiánygazdaság erodálja a törvénytiszteletet. Erre igazán jó példa az amerikai alkoholtilalom, (ahol alkoholból volt jelentős a hiány, és) ami minden viszkizőt bűnözővé, a maffiát hatalmassá tette… De akik még emlékeznek az „átkos” -ra, azok arra is emlékeznek, hogy a kurrens termékeket, (néha a WC papírt is,) csak „pult alól” és némi „mellékesért” lehetett beszerezni.

Így a végén valószínűleg a mell is drágább lesz, mert kialakul a feketepiac. Ezt szeretnénk?
(A szerző villamos mérnök, programozó)


Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban
van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: