2019-10-20

PENZ ANDRÁS: Mit tegyünk?

(Avagy, hogyan törjünk ki a magyarországi Patyomkin demokrácia díszletei közül?)

2018.08.26-án vasárnap volt 140 napja, hogy nem sikerült legyőzni a NER-t. Azóta a magukat véleményformálónak tekintő közírók és média csak kollaboráns, vagy nemlétező ellenzékről beszél, gyakorlatilag függetlenül a tényleges történésektől. Teheti ezt azért, mert nem lát, vagy nem akar látni a Patyomkin demokrácia díszletei mögé. Szó mi szó nem is könnyű, egyszerűbb adottnak/valósnak tekinteni a díszleteket. A baj csak az, hogy néha mi, hétköznapi emberek, vagy politika után érdeklődők, magunk is elhisszük, sőt némelyikünk még táplálja is ezt az érzetet. 

Patyomkin demokrácia

Nehéz is értelmezni a 2010 májusa óta épülő rendszert, amit hol NER-nek, hol illiberális demokráciának, újabban pedig kereszténydemokráciának nevez a rendszer vezetője. Miközben “Magyarország tiszteli és ápolja türk gyökereit, a magyarok magukat Attila kései leszármazottjaként tartják számon.” (O.V.) Persze, ha nem lenne szégyenlős (sic.!), nyugodtan példát vehetne  Horthyról, akit nem zavart, hogy rendszerét ellenforradalminak nevezze és a kezdeti “fehérterror” végrehajtóit fel is mentse. Zavarni persze Orbánt sem zavarja, mégis “political correct” neveket próbál találni. A hívők így is tudják miről van szó, főleg, ha néha komcsizik is egy kicsit. Nekünk tán nem kéne ebben (is) követnünk. Nevezzük annak, ami. Induljunk ki abból, hogy minden jelző, amit a demokrácia, mint fogalom elé, vagy mellé biggyesztünk lényegét tekintve fosztóképző, de legalábbis szűkítő abban a tekintetben, hogy nem mindenkinek demokrácia, pedig a démosz a nép összességét jelenti.  

Ebben az ellenforradalmi rendszerben ugyanis vannak választások, de maga a törvény csaló és a választási rendszer sem nem szabad, sem nem tisztességes, csak egy díszlet. Van közmédia, csak éppen nem tájékoztat objektíven, ez is csak egy díszlet. Van parlament, de csak és kizárólag kormánypárti előterjesztéseket tárgyal és emel törvénnyé, ez is csak díszlet. Vannak elvileg ellensúly intézmények: Számvevőszék, MNB, Költségvetési tanács, Nemzeti Választási Bizottság, de csak kormánypárti megrendeléseket teljesítenek, ez is csak díszlet. Vannak intézmények és vállalkozások, amiket felruháznak a “nemzeti” címmel: pedagóguskar, dohánybolt stb., szintén csak díszlet. A kormány azonosítja magát Magyarországgal és minden kritikát az ország elleni támadásnak nevez, aki nem ért egyet vele az minimum nemzetietlen, de legalábbis hazaáruló; ez is csak máz, hazugság. Születnek rendeletek, törvények, azért, hogy megoldjanak fontos problémákat, de ez is csak mintha: a hajléktalanság problémáját nem megoldják, hanem bűncselekménnyé nyilvánítják, a menekülteket bevándorlóknak, terroristáknak és ezek szinonimájaként migránsoknak nevezik, akiktől “kerítéssel védik Európát és a kereszténységet”, miközben államilag szervezett embercsempészet zajlik letelepedési kötvénynek álcázva. Meghosszabbítja a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, miközben a saját törvényében rögzített feltételek egyike sem áll fenn4. A kormány saját személyes és csoportérdekét elkereszteli “magyar érdeknek”, tagjainak és csókosainak szemérmetlen személyi jövedelmeket ad, törvénnyel védi saját és holdudvara lopásait, újabban pedig már azt is megengedi magának – apologetáinak és csahosainak – hogy döntsön (megbélyegezzen) tudományágakat, tudósokat, művészeket, írókat, festőket, értelmiségieket. Lehet holnap már könyvégetés is lesz. És mi mégis mindig arról beszélünk, amiről Ők akarják, hogy beszéljünk, akkor is, ha nagy ritkán szóhoz jutunk valahol.  

Ez a rendszer nem más, mint a Horthy által kiépített keresztény nemzeti kurzus XXI. Századi megfelelője: végy egy adag nacionalizmust öntsd le keresztény mázzal (vagy ha Ferenc pápa másként vélekedik, nevezd a pápát demens vénembernek és alapíts saját egyházat a’la VIII. Henrik, tiszta haszon, ha annak vezetője saját jól idomított fiad), urald a médiát, a kultúrát, az oktatást, bélyegezd meg ellenfeleidet, egy darabig engedd elmenni azt, aki akar, aztán semmisítsd meg őket legalábbis szellemileg. Keltsd azt a látszatot, hogy Te vagy a védelmező mindentől és mindenkitől, ami ismeretlen, akár nem is létezik, vagy csak nem tudják mi az (Gender, CEU), a legjobb, ha az igehirdetők sem tudják mi az, amit éppen szidnak. A keresztény és nemzeti máz – lásd Patyomkin falu – megvéd téged, mert a nép, az istenadta, vevő lesz rá, vagy félni fogja. Néha nosztalgiázni is kell Nagy Magyarországról, legalább egy autómatrica erejéig, meg egy két holdkóros történész révén. Tiszta haszon, ha Trump több NATO hozzájárulást akar, mert akkor vizionálhatunk erős magyar hadsereget is, szintén Patyomkin jegyében. Biztos lesz néhány rajongó, aki az ifjúság nevelése érdekében még a sorkatonaság visszaállítását is követelni fogja. Mert ezzel hamis biztonságérzetet adsz. Ebben nagy segítség lesz a fake news-zá alakított köz és tányérnyaló média és sajnos a nem körön belüli, de kivéreztetett és éheztetett közmegmondók és média személyiségek jelentős része is, nem szólva “tenyerünkből etetett, állami, vagy államilag engedélyezett, piacinak álcázott, állami vállalati hirdetésekből fenntartott” médiáról.  

A kérdés csak az, hogy a Patyomkin cirkáló5 matrózai mikor kapnak észbe, mikor és hogyan akarják kezükbe venni sorsukat. Azt mondom azonban, hogy még inkább az a kérdés: mi mit tudunk mondani nekik, a matrózoknak, hogy lehetőleg ne csak 70 napra szóljon a felkelés, mint egykoron, hanem   tartós változást hozzon?! 

Hogyan tovább?

Két választás van előttünk 2019-ben, az Európa parlamenti és majdan az önkormányzati. A 2018. áprilisi választási eredmény után számunkra az előbbi nélkül nincs a második. A kettő együtt fogja meghatározni a demokratikus ellenzék pozícióit/szerepét a következő országgyűlési választásokig (2022?!) terjedő politikai térben Magyarországon és Európában. Az Európa parlamenti választási eredmény viszont stratégiai és taktikai jelentőségű az önkormányzati választások szempontjából is. 

Európát a középpontba

A pogány Vajk magára vette a kereszt jelét, hogy István királyként Európa részévé tegye Magyarországot és a magyarokat. A pogány Orbán kereszténynek hazudja magát, hogy Európa ne szóljon a dolgaiba és a kereszténység örve alatt szövetségeseket találjon ahhoz, hogy alapjaiban változtassa meg az Uniót. A közös és egységes Európa ellen talál is társakat és nem érdekli, hogy a nacionalizmus elválaszt és nem összeköt. A “Nemzetek Európájának Internacionáléja” és Uniója ugyanis fogalmilag lehetetlen. A konföderatív Európa nem tud működni, nem lesz versenyképes Amerikával és Kínával, sőt Oroszországgal sem. A mai Unió működési problémái jól mutatják, hogy a konföderatív elemek hogyan akadályozzák a közös politikák, fellépések, stratégiák megalkotását és működtetését. Az Európai Unió minden problémája abból adódik, hogy a nacionalista-populista kisebbség a nemzeti érdek spanyolfala (Patyomkin falu!) mögé bújva visszaél a konföderativitás okán megtartott szabályokkal és megakadályozza a valós európai közös érdekek és közös értékek érvényesülését.  A nacionalizmusok a XX. században már kétszer romba döntötték Európát és a világot. Ha hagyjuk és nem lépünk fel ellene, megint megteszik.  

Ez mind szép, de hogy lesz ebből üzenet, ami mindenki számára egyszerű és érthető? Hogyan lehet röviden, de velősen elmondani, hogy Magyarország a hazánk és Európa az otthonunk? Hogy London csak egy ugrás, hogy Göttingába’ egyetemre járni ugyanolyan jó, mint mondjuk Kaposvárra, hogy az utazás Rómába, Párizsba, Barcelonába nem kegy, hanem természetes igény, hogy a román nem szőröstalpú, az olasz nem macskazabáló, hogy a megismerés útja a kíváncsiság és a közeledés, hogy a vendégbarátság gyönyörű magyar hagyomány, de ezt gyakorolják mások is a világban. Hogyan lehet ráébreszteni a magyarokat, hogy Európát “használni” kell, nem harcolni ellene, mert a mienk is. Hogy a közös pénz, az Euró összeköt és megvéd a forintárfolyammal ellene spekuláló saját kormánytól. Ezt tudták a középkori céhlegények, tudta Széchenyi, tudták az arisztokraták, de nem engedték tudni a közembereknek, a plebsnek. Most megint olyan kurzus van, ami el akar zárni ettől a tudástól. Ezért és a jobb életért mennek legjobbjaink és akik tehetik Európa más országaiba, tanulni, dolgozni, élni. Európa azt akarja, hogy Magyarország is olyan legyen, mint Ausztria, vagy Németország, vagy Anglia, vagy bármelyik másik. Ezért ad pénzt, tudást, munkát, épít gyárat, utat, vagy bármit, amit szeretnénk és hagyunk.  Vajon jól sáfárkodunk-e ezzel, vagy elkótyavetyélik, lopják? Ezen akarunk változtatni. Ma Magyarországon leginkább a demokratikus ellenzék képviseli Európa értékeit, tegyük ezt hangosabban, büszkébben, határozottabban. Amikor Orbán Magyarország szuverenitásáról hablatyol, lényegében attól fél, hogy neki, mint kormány(zónak)főnek és a kormánynak, illetve az általa uralt intézményeknek pl.: MNB, ügyészség, csökken a mozgástere az önnön kedvükre alakított pénz-, és árfolyampolitikában, az unortodox gazdaságpolitikában és jogszabályalkotásban, a haverok jog uralma alóli mentesítésében, stb.  Sajnos a demokratikus oldalon is vannak, akik csak a hibákról beszélnek, vagy mismásolnak. Érdekes módon a több Európa – közös pénz, közös kül- és hadügy, közös parlament, azaz röviden a föderatív Európa, szemben a nemzetek Európája nevű hazugsággal, több szabadságot, több biztonságot, több jólétet és több szolidaritást jelent az egyes országok polgárainak, nagyobb teret nyújt a kiegyenlítődési mechanizmusoknak, versenyképességi előnyt jelent a vállalkozásoknak. Nagyon egyszerűen: Több Európa = BÉKE, kevesebb Európa = HÁBORÚság. 

Önálló pártlistákkal, Magyarország európaiságával, Európáért és Európába, hogy mutathassuk, van másik Magyarország vízió is. Sokkal markánsabban akarjuk képviselni az Unióban az európai Magyarországot, és Magyarországon az Uniót. A tisztán listás szavazás miatt – ami arányos képviseletet eredményez – azaz, ha az országgyűlési választások arányai megismétlődnek és az ellenzék több szavazatot kap, mint a Fidesz, akkor összesen több képviselőt is küldhet az Unió parlamentjébe az orbáni nacionalizmus és nepotizmus ottani ellensúlyaként, mint a honi parlamentbe. Nem vitatható annak jelentősége sem, hogy az ellenzéken belüliarányok hogyan fognak alakulni a képviselők száma alapján.  A feladat tehát adott: több Európa parlamenti képviselőt a demokratikus ellenzéknek! Nem lesz könnyű a migrációs ellenszélben, de nincs más választásunk. 

Amit a Patyomkin díszletek eltakarnak

Ne beszéljünk Fidesz magyarul! Mondjuk a magunkét! Ne vitatkozzunk; – érveljünk a magunké mellett!  

  1. Van javaslat a valódi demokratikus választási rendszerre, mi több közös azellenzéki pártokkal! 
  2. Van javaslat a szolidáris és mindenkinek elérhető egészségügyi szervezési és finanszírozási rendszerre, mi több közös az ellenzéki pártokkal!
  3. Van javaslat a XXI. századi oktatási rendszerre, mi több közös az ellenzéki pártokkalés a civiloktatási mozgalmakkal! 
  4. A teljes demokratikus ellenzék és a civil mozgalmak is akarjákaz európai ügyészséget! 
  5. A teljes demokratikus ellenzék és a szakmai-civil mozgalmak is akarják azeuró bevezetését! 
  6. A teljes demokratikus ellenzék kívánja a szorosabb európai együttműködést!
  7. A magyar lakosság többsége Európa párti!
  8. A lakosság zöme szenved a kivándorlás okán szétszakadt családok miatt.
  9. A magyar lakosság többsége nyugalmat, biztonságot, békés egymás mellett élést akar, elege van a hergelésből!
  10. A magyar lakosság többségének barátokra van szüksége, nem ellenségekre!
  11. A magyar demokratikus többség széleskörű együttműködést akar a demokratikus ellenzéki pártok és civilek között!
  12. A magyar lakosság többségét egyáltalán nem érdekli a gendervita, a civil szervezetek állandó démonizálása, de érdekli a saját jövedelmi helyzete, egészsége és munkahelyi biztonsága. 
  13. A lakosság többsége pontosan tudja, hogy ez a rendszer korrupt, csaknem tudja mit tehetne ellene, ezért alkalmazkodik! 

13 + 1. A magyar lakosság csak azért ellenzi a migrációt és fél a migránsoktól, mert nem ismeri az azzal kapcsolatos valós információkat!  

Ha ez mind igaz – márpedig az – akkor miért nem erről beszélünk állandóan, miért mindig arról, amit a Fidesz tematizál, ráadásul azokkal a kifejezésekkel és szavakkal, amiket ők sugallnak? (természetesen a pontok felülvizsgálhatók, konszenzussal rögzíthetők, de a telitalálatos Totónál több nem kéne.) 

Szervezzük meg – nem csupán a nyilvánosságnak szóló bejelentés szintjén, de valódi meghívással – a Demokrácia Hídját, amin az emberek – Parlamenten kívüliek – javaslatai, véleményei a demokratikus ellenzéki képviselők révén. Legyen meg a meghívottak listája: pártok, szakszervezetek, civilek; a hely, az idő és a kezdeti napirend is, egyben deklaráljuk, hogy mindenki egyenlő jogokkal vesz részt és bármikor csatlakozhat. Amelyik párt, vagy mozgalom képes lesz erre, az lesz a demokratikus ellenzék vezető ereje. Ha ezt meg tudjuk tenni, arról a média sem tud nem beszélni. 

Szövetségi politika

Jelentős erők küzdenek azért, hogy ki, melyik párt lehet az ellenzék vezető ereje, vagy azért, hogy mindegyiket félre lökve jöjjön létre egy új (sic!?) mozgalom/párt, mondjuk egy Demokrata Párt.  Itt és most éppen az európai középbal/balközép, és jobbközép polgári értékek erőteljes felmutatása szükséges: szabadság, egyenlőség, szolidaritás. Új felvilágosodás a terjedő ellenreformációval szemben. Szerezzük vissza Magyarországot, legyen újra a haladás honaAzt kell keresnünk, ami összeköti az összes demokratikus ellenzéki erőt, legyen az párt, szakszervezet vagy civil mozgalom, az Orbán ellenességen kívül. (Lásd az előző rész 10 pontja) 

Ha van (1) közös mondandó, könnyebb lesz megtalálni az (2) együttműködés formáit és azokat a közösen elfogadható (3) személyeket is akik képesek is megjeleníteni. Ebben a sorrendben! 

A közös mondandó kialakításához párbeszéd kell és nem a jelenlegi kiszorítósdi folytatása. A párbeszédhez pedig nyitottság, nem pedig egymás címkézése, hogy ki XXI. Századi és ki nem, miközben ennek tartalmi és program értelemben semmi alapja, csupán az egyéni ellenszenvek leplezését szolgálja. (Jé, egy újabb Patyomkin díszlet!)  

Az együttműködés formái sokszínűek lehetnek, az egységes és új és új szereplőkkel felálló Demokrata Pártnak semmi jele. Nincs ma olyan Politikai szereplő a nyilvánosság előtt, akiről ez hitelesen elhihető lenne, nincs meg az a társadalmi minimum, amire ez hitelesen épülhetne, nincs meg az a társadalmi bázis, ami támogatná. Csak a vágyak birodalmában létezik. A kérdés inkább úgy tehető fel: a meglévő alkotóelemekből milyen új étel főzhető, vagy főzhető-e egyáltalán új fűszerek és alkotórészek nélkül? Nem utolsó sorban ki lesz a főszakács, aki megalkotja? 

Tippeket hozzászólás formájában várunk! 

 

 

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d blogger ezt szereti: