2019-12-07

PÉLI TAMÁS 1948. augusztus 7 – 1994. november 22.

Életről, művészetről, barátságról… 

(Nem ismertem személyesen Péli Tamást, de hiszem, hogy a mai társadalomban az a gondolkodás, világkép amelyet nemcsak képeivel, hanem Tanítóként és Mesterként igyekezett megismertetni, az mind a mai napig nagyon aktuális. Ezért kell ez évben, –  tragikusan korai halálának 25.évében – ismét felfedeznünk a művészt, a progresszív közéleti személyiséget.

A „kerekasztal” ehhez kíván hozzájárulni a mai és még két napi jegyzetekkel.)

PÉLI TAMÁS festőművész… önmagáról: 

”1948-ban születtem Budapesten, a nyolcadik kerületben, amely az úgynevezett pesti cigány kerület. Ami a legfantasztikusabb és legfontosabb emlékem az, hogy volt egy csodálatos közösség, amely körülvett, akikhez én mindenáron tartoztam és tartozni szeretnék.

Lehettem olyan három- négyéves – amikor is még platinaszőke hajam volt, – nagymamámnak ültem az ölében, aki egy száztizenkét kilós csodálatos indiai istenasszony volt. Megkérdeztem tőle: én olyan vagyok-e, mint ti? Mert pocsolyákban, itt-ott láttam, kicsit más vagyok, mint a többi unokája. Azt mondta: Hát kisfiam, ugyanolyan vagy, pont ugyanolyan. Ekkor dőlt el minden az életemben. Szeretem ezt a népet, amit most meg is nevezek: a cigányságot. 1962-ben lettem gimnazista. Akkor elhatároztam, azért fogok tanulni, ha Isten is megsegít, festő, festőművész legyek, hogy egy másik lőállásból tudjak segíteni népemen, a világgal, a társadalommal szemben, amely régen sem, most sem szeret minket, sajnos.”- mesélte egyik utolsó interjújában.

„Hollandiában mindig dédelgettem magamban egy nagyon-nagy történetet. Azt, hogy itt Magyarországon hogyan és miképp élnek vagy fognak élni a cigányok. Azt meg kéne valahogy festeni. 1983-ban fogtam hozzá, és akkor ezt a                    42 m2-es képet sikerült megfestenem az Andrássy kastélyban, a tiszadobi gyermekvárosban.

Ennek a képnek a története a születés.

Megszületik Káli istenasszonynak a kisfia a Manus, az ember. Ezt egy olyan helyen, ahol a gyerekeknek nincs anyjuk, apjuk megfesteni minden megrázkódtatás nélkül elég nehéz. Ettől vált eredetivé és igazzá, hogy olyan emberek közt tudtam ezt a születés mítoszt megteremteni, akiknek nincs az identitásukban az, hogy megszülettek.”

 (Részlet: https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/romak/az_emlekezes_szines_almai/pages/aesza_05_peli.htm)

  

DÉKEI KRISZTA művészettörténész… művészetéről, „iskolateremtéséről” 

“…A történet másik kezdőpontja Péli Tamás, aki 1974-ben, hollandiai tanulmányai után, komoly sikert megelőlegező díjnyertes munkáival mit sem törődve tért vissza Magyarországra. Péli azt vallotta, hogy a művészet nyelvén és segítségével áthidalható az emberekben élő „több milliárdnyi előítélet”, megérhető és elfogadható a másság; a követendő utat egyrészt a szegénységből történő szellemi és gazdasági kitörésben, az újjászületésben, másrészt a formai és stiláris eszközök kreatív felhasználásában látta. Művészetében a roma képi és hitvilág elemeit a reneszánsz művészet formanyelvével, a realista ábrázolást expresszív-szürreális gesztusokkal ötvözte.

Péli valódi szellemi vezető volt, olyan tanítványokkal, mint Váradi Gábor, Feka Lajos és Szentandrássy István, aki Péli halála után maga is számos roma művész (Gügyi Ödön, Tóth Elemér, Túró Zoltán) mesterévé vált. A „Péli-iskolát” a technikai képzettség, a roma hagyományokhoz kötődő elemek tudatos használata, a gyakran balladisztikus hangvétel és egyfajta szimbolikus ábrázolási mód jellemzi…”

(Részlet:https://revizoronline.com/hu/cikk/2963/cigany-festeszet-magyarorszag-19692009/)

 

CHOLI DARÓCZI JÓZSEF költő, műfordító, pedagógus… barátságukról 

Murányi G.:   A tanítói korszakodban találkoztál először Pélivel?
Choli D. J.:   Nahát, ez egy külön szám volt. Akkoriban kezdtem tudatosabban foglalkozni a cigánysággal… Egyik nap reggel, az iskolában megjelent egy nagydarab, kilencvenkilós ember, szétvetette a lábait, csípőre tette a kezét, s azt mondta:

„Kérem! Én Péli Tamás festőművész vagyok, cigány! Itt fogok rajzot tanítani. Szeretném, ha a származásomból nem adódnának problémák…”

Szóval szinte fenyegetőzött. Az egész tanári megmerevedett, hogy mondhat valaki ilyet, ráadásul amikor éppen itt folyik egy cigánykísérlet. Én éppen arra mentem, s odaálltam a Péli háta mögé. Na, erre kitört a röhögés. A Péli meg felháborodott, szinte kikérte magának, de aztán észrevette, hogy átnéznek rajta. Hátranézett ő is: „Testvér! Hát itt vagy?!”

Már hallotta ő is a nevemet, kérdezte, hol tanítok, nosza, menjünk a gyerekekhez. No, attól a perctől kezdve elszakíthatatlanok voltunk.” 

( Részlet:http://perpal.hu/2018/10/20/choli-pestujhelyen-es-ujpalotan-dokumentum/)

 

2019. AUGUSZTUS 6.-án Szentandrássy István: Péli Tamás

2019. AUGUSZTUS 7.-én Katona Béla: “Rom szom”

 

 

 

 

 

 

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

4 thoughts on “PÉLI TAMÁS 1948. augusztus 7 – 1994. november 22.

  1. Hogy a roma-közösségnek minél több kiemelkedő személyisége legyen, mindannyiunk elemi érdeke. Mert nem a kívülállók, hanem ők maguk lesznek képesek arra, hogy népük integrációját elősegítsék.

  2. GRATULÁLOK, ez remek!!! Várom a további két szöveget.
    Üdv

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d blogger ezt szereti: