by November 22-én már 26 éve lesz, hogy távozott közölünk az iskolateremtő művész, a cigány identitását büszkén vállaló, ugyanakkor jelentős közéleti szerepet is játszó” igazi nagy ember”, ahogy az egykori kancellária miniszter Kiss Péter nevezte. Péli így fogalmazott egy interjúban: ” nagyon szeretnék magyar festő lenni… annak is eljön az ideje…”
Megelőzve, hogy az évente megjelenő méltató szavak elsekélyesedhessenek, a szokványos emlékezés helyett nézzétek meg Kőszegi Edit és Szuhay Péter „Kései születés” című filmjét, ami úgy szól erről a reneszánsz Emberről, hogy bár Ő maga alig van jelen személyesen, mégis folyamatosan jelen van. És nem csak a Születés című pannójával, hanem gondolataival, barátaira gyakorolt hatásával.
Péli “Úgy kívánt reneszánsz értelemben vett alkotóvá válni, hogy cigány festészetet akart teremteni, de úgy, hogy ezt a művészetet egyben bekapcsolja az európai képzőművészet áramkörébe” – mondta méltatásakor Kerékgyártó István művészettörténész.
A mostani járvány borzalmas méreteivel, pusztító erejével megtanít sokunkat, csendben elmélyedni és dolgainkat átgondolni, ezért emlékezzünk csendben Péli Tamásra… legalább annyival, hogy feltesszük magunknak a kérdést – akár tisztelőjeként, akár tanítványaként – valóban a festészetéhez és az integráció érdekében kifejtett munkásságához méltóan ápoljuk művészeti és gondolati örökségét?
A videó itt tekinthető meg:
https://youtu.be/uDz0omxNBiQ
Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897
