by “Hűtlenek vagyunk: végül mind elindulunk…”
Hányszor és hányszor fordult elő, hogy alig figyelve Édesanyánk marasztaló szavaira, már máshol járt az eszünk. És türelmetlenül indultunk…
Indultunk mert várt a munka…. várt a házasság… várt az utazás …és annyi minden más is várt.
Mit nem adnánk, ha még egyszer néhány percet együtt tölthetnénk…
Az 1995ben alakult Emberek együttes dalával emlékezem azokra akik már nincsenek velünk és köszöntöm gyerekeink, unokáink Anyukáit
Itt hallható és látható a dal:
https://youtu.be/nJrmNdClsAQ
Mama
Mit is mondhatnék még,
Hiszen mindent tudsz rég;
Ami titkom csak volt,
Már régen tiéd…
Az első szavamat, azt is csak te hallottad, –
Csak a tiéd…
Te vagy minden játék,
Te vagy minden, ami szép;
Ha bántanak még,
Csak te vagy, aki véd…
És neked fáj a szó, mikor rólam szól, s nem jó, –
Nem szép…
Hűtlenek vagyunk: végül mind elindulunk,
Száz mosolyt kapunk, de csak könnyeket hagyunk…
Hisz gyermekek vagyunk, s már sosem változunk, –
Ne sírj!
Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely, –
Tudom, érted ezt: ugyanígy volt veletek.
Mama, indulnom kell, csak fáj, hogy könnyezel, –
Ugye érzed azt, hogy a szívemben maradsz.
Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely, –
Mit is mondhatnék, itt a szó már nem elég…
Mama, indulnom kell, ide nem kísérhetsz el,…
(Szöveg és zene: Emberek együttes)
Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897
KÖVESSÜK ÉLŐBEN A KLUBRÁDIÓT!
https://www.klubradio.hu
