by Minden évben május 9-én emlékezünk meg az Európa-napról, amely az európai egységet állítja reflektorfénybe. Ez a nap a történelmi jelentőségű Schuman-nyilatkozat évfordulója. E nyilatkozatában Robert Schuman francia külügyminiszter új politikai együttműködést vázolt fel Európa számára annak érdekében, hogy a kontinens országai között soha többé ne robbanjon ki háború.
Miközben az elmúlt évtizedekben komoly eredményeket értek el Európa országai a gazdasági, politikai integráció folyamatos erősítésében, az egész földrészre kiterjedő tartós béke korszaka, sajnos, még nem érkezett el. Csakhogy a legemlékezetesebb konfliktusokat említsem 1956, 1968 után a délszláv háború most pedig ukrán területeken tombol a téboly.
Úgy vélem emiatt a megemlékezésnek visszafogottnak és a tragikus körülményekhez méltóan csendesnek kell lennie.
Ezért legyen elég csak annyi, hogy mit jelent Európa számomra?
A valódi európaiság szerintem az identitását megőrző nemzetek erős integrációjának, a fokozatosan erősödő gazdasági együttműködésnek, és a közös kulturális hagyományaink tisztelete. De ami most, talán a legfontosabb, hogy a közösség szolidáris a kisebbségekkel, a kiszolgáltatottakkal és a megtámadottokkal.
Ezeknek a gondolatoknak a jegyében mutatok be egy fiatal ukrán költőt!
LJUBA JAKIMCSUK
Hogyan öltem
most minden családi kapcsolatom telefonos
és minden családi kapcsolatom kihallgatják
tudni akarják, kit szeretek jobban, anyát-e vagy apát
tudni akarják, mitől beteg a mamám, aki a kagylóba kiált, jaj-jaj-jaj
kíváncsiak arra is, mit gondol a húgom a barátjáról
aki korábban az én barátom volt
most minden telefonos kapcsolatom vérrokonság
a vérem mindenből kihallható
tudniuk kell, hány százalék benne az ukrán
a lengyel, az orosz és hogy van-e benne cigány
és tudniuk kell, hogy kinek adtam belőle
hogy a hemoglobin-szintem zuhant-e le vagy a tető
és hogy lehet-e sejtfalból határfalat húzni
köztem és anyám közt sírhalmok százai
és nem tudom, hogyan ugorjam át őket
köztem és apám közt száz lövedék repül
és nem tudom madárnak látni őket
köztem és a húgom közt fém pinceajtó
középen ásónyéllel kitámasztva
köztem és a mamám közt imából van paraván
vékony selyemfal, nem ereszt át semmit, de semmit
annyira egyszerű telefonon tartani a kapcsolatot a családdal
annyira könnyű a számlát inszomniával és nyugtatókkal kiegyenlíteni
és mint a részegség, olyan hallgatni ahogy a másik vére a fejhallgatón dobol
főleg, hogy közben az enyém sörétté csomósodik és kilő:
puff!
(Vonnák Diána fordítása)
(A szerző 1985-ben született ukrán költő, újságíró, forgatókönyvíró, generációjának egyik leginkább számontartott szerzője. Luhanszkban és Kijevben tanult, Kijevben él. Verseit egy tucat nyelvre lefordították, Ukrajnában többek között a Bohdan-Ihor Antonics Díj és a Szmoloszkip Díj nyertese. Szülővárosa, a luhanszki régióhoz tartozó Pervomaiszk, 2014 óta a szeparatistákhoz tartozik, családja 2015-ben hagyta el a megszállt területet. )
Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban
van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897
