by Esterházy Péter, Koncz Zsuzsa és Bródy János gyönyörűséges gondolataival köszöntök minden Édesanyát – a családomban, barátaim és ismerőseim, valamint olvasóink között:
„Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén – később – meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (…) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, (…) mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörűségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből.” (Esterházy Péter)
…és akkor következzék a Koncz – Bródy kettős:
KONCZ ZSUZSA: Mama kérlek
(zeneszerző, szövegíró: Bródy János)
Mama, kérlek meséld el nekem,
Hogy milyen volt az élet nélkülem,
Gondoltál rám, mikor azt tervezted el,
Hogy mi lesz majd, ha nagy leszek?
Mama, kérlek meséld el nekem,
Hogy hogyan kezdődött az életem?
Véletlen volt, vagy gondoltál reám
Azon az édes éjszakán?
Hisz jól tudod,
Nem kértelek,
Nem kértem tőled az életet,
S még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miért vagyok!
Mama, kérlek meséld el nekem,
Hogy milyen volt az első szerelem?
Érezted azt, mikor téged elhagyott,
Milyen jó, hogy én még nem vagyok?
Mama, kérlek azt mondd meg nekem,
Akartad-e azt, hogy így legyen?
Én azt hiszem, hogy véletlen csupán,
Hogy éppen ő az én apám.
Hisz jól tudod,
Nem kértelek,
Nem kértem tőled az életet,
S még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell miért vagyok!
Mama, látod zavarban vagyok,
Most megint egész másra gondolok.
Lesz majd talán,
Igen, lesz majd valaki,
és tőlem is ezt kérdezi.
Mit mondjak én akkor neki?
Mit mondjak én?
Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban
van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897
