2021-11-28

MESTERHÁZY ATTILA: A NATO és a Sárkány – formálódó euro-atlanti stratégia Kínával kapcsolatban

Az elmúlt 20-30 évben a kínai sárkány igazán felébredt – gazdaságilag, technológiailag, katonailag és politikailag egyaránt. Manapság Kína az életünk minden apró szegmensében jelen van, a zsebünkben levő Huawei mobiltól a háztartásunkban megtalálható termékekig mindenhol ott virít a „Made in China” felirat. A kikötőkben, az utakon és vasútvonalakon zajló, a kínaiak által finanszírozott, óriási infrastrukturális fejlesztések zaját is halljuk szinte mindenhol Európában. Nem is beszélve a kínai hackerek jelenlétéről a szervereinken és a Balti- és Földközi-tengeren járőröző hadihajóikról. Sőt, még a COVID-19 vírus gyors és mindent elsöprő elterjedése is világosan bizonyította mindenki számára, hogy mennyire össze vagyunk kapcsolódva Kínával.

A NATO közösségen belül az elmúlt években egyértelművé vált, hogy nem tartható továbbra az az álláspont, hogy a NATO-nak nincs dolga Kína robosztus fejlődésével. Mára világossá vált, hogy a korábbi hivatalos „natos” terminológia, amely Kínára egyszerre tekintett „kihívásként és lehetőségként” idejét múlttá vált. Persze sokszor a magától értetődő kimondása egy konszenzusra épülő szervezetben nem egyszerű. Ezért is jelentős siker a legutóbbi NATO csúcs, ahol sikerült konszenzusra jutniuk a tagállamok vezetőinek Kína kérdésében. Már a londoni csúcs záródokumentumában is jelentős előrelépés volt tapasztalható ebben a kérdésben, hiszen a vezetők először ismerték el, hogy Kína növekvő befolyása a világban, valamint nemzetközi politikája olyan kihívás és lehetőség egyben, amellyel közösen, szövetségként kell foglalkoznunk. Ezzel a korábbi nem hivatalos gyakorlat, mely szerint Kína „tabu”, azaz nem szerepel a NATO napirendjén, ugyan megtört, de egy egységes szövetségi Kína stratégia még nem tudott kialakulni.

Panda maci vagy sárkány?

A NATO Parlamenti Közgyűlés – melynek volt szerencsém elnökének lenni, ma pedig alelnöke vagyok – keretében kidolgozott Kínáról szóló jelentések konklúziója az, hogy az egyre magabiztosabb Kína óriási kihívást jelent globálisan a liberális demokratikus működési modell számára. Ez a kihívás más jellegű, mint, amit például a Szovjetunió jelentett a hidegháború során, Moszkva mindig világossá tette és képviselte azt az ideológia alapú célját, hogy legyőzze a nyugati kapitalistákat. A szintén kommunista Kína ezzel szemben sokkal óvatosabban jár el, mindig vehemensen tagadja azokat a vádakat, hogy globális hegemóniára törne vagy, hogy rá kívánná erőltetni kormányzati modelljét, értékeit, ideológiáját más országokra, esetleg, hogy meg akarja gyengíteni a globális, nemzetközi intézményeket. Sőt Kína, a Szovjetunióval ellentétben, csatlakozott a 2. világháború után létrejövő nemzetközi rendszerhez, ideértve a Világbankot, az IMF-et vagy a WTO-t. Sőt Kína az egyik legjelentősebb hozzájárulója az ENSZ békefenntartó műveleteinek és jelentős pénzeket áldoz arra is, hogy markánsabb szerepe legyen az ENSZ egyéb más szakosított szervezeteiben.

Kína hűen követi korábbi vezetőjének, Teng Hsziao-pingnek a híres mondását: „Vizsgálódj tárgyilagosan, vesd meg a lábad, kezeld az ügyeket nyugodtan, rejtsd el a képességeidet és várd ki a sorodat, ne tűnj ki, és sohase törj az élre.”. Évtizedekig Kína nem tűnt ki nemzetközi politikájával, szorgalmas támogatóként, a nemzetközi rendszer fenntartásában érdekelt szereplőként viselkedett. Eközben növelte szerepét a világgazdaságban, az 1980-as 2%-os szintről a részesedése 2017-re több, mint 18%-ra emelte (vásárlóerő paritáson, IMF adat). 2000 és 2016 között a katonai költségvetését minden évben átlagosan 10%-kal emelte meg, amivel az USA után a második legnagyobb katonai költségvetéssel rendelkező országgá vált. Emellett Kína a hazája olyan tech-óriásoknak, mint az Alibaba, Tencent vagy a Huawei és az elképesztő technológiai fejlesztések és kutatások révén Kína vezető világ nagyhatalom lett a mesterséges intelligencia, a kvantum számítástechnika és robotizáció területén.

Manapság Kína elkezdte kihasználni megnövekedett potenciálját, hogy egy magabiztosabb és meghatározóbb globális szerepet vállalhasson a világban. Hszi Csin-ping elnök vezetése alatt a kínai továbbra is a „békés egymás mellett élést” és a „világközösség” idealisztikus retorikáját alkalmazza elutasítva a „zeró összegű gondolkodás” elvét. De az emelkedett retorikai stílus mellett a pekingi vezetés lépései teljesen más képet festenek. Az utóbbi években Peking külpolitikája, agresszívan kihasználva növekvő katonai és gazdasági erejét, egyre határozottabban és keményebben lép fel olyan (egyre bővülő) témák esetében, amelyek szerintük meghatározó kínai érdekekhez kötődnek. Ez az új hozzáállás még nyilvánvalóbb, ha Kína közvetlen szomszédságára tekintünk, pl. a Dél-kínai-tengeren mesterséges szigeteket hoz létre, hogy aztán azokat katonai célokra használja, ezzel is jelezve, hogy semmibe veszi, mert megteheti, a nemzetközi jogi szabályokat és ezzel egyben korlátozza, elnyomja és megfélemlíti a szomszédjait.

Sárkány a porcelánboltunkban

Kína egyre aggasztóbban kezdi kiterjeszteni befolyási övezetét és hatalmát a saját háza táján túlra is. Ahogy a NATO főtitkára Jens Stoltenberg megfogalmazta: amíg a NATO-nak nincs semmiféle szándéka arra, hogy közelítsen a Dél-Kínai-tenger felé, addig „Kína egyre közelebb jön hozzánk. Látjuk őket Afrikában, az Északi sarknál, befektetnek az európai infrastruktúrába és persze jelen vannak erősen a kibertérben is”. A főtitkár azt is megjegyezte, hogy a Szövetség biztonságára hatással van Kína jelentős befektetése a modern katonai képességek kifejlesztésébe, példaként említve a fejlett interkontinentális ballisztikus rakétákat vagy a hiperszonikus fegyvereket. Az USA Védelmi Minisztériumának becslése szerint Kína várhatóan egy évtized alatt megduplázza nukleáris fegyverarzenálját és öt éven belül pedig 200 olyan robbanófejjel fog rendelkezni, amelyeket interkontinentális ballisztikus rakétáival el tudják juttatni Európába és Észak-Amerikába.

A Peking és Moszkva között kialakuló egyre intenzívebb katonai kapcsolatokat sem szabad alulértékelni. 2010 óta Oroszország növelte a Kínába irányuló fejlett fegyver rendszerek exportját és egyre gyakoribbak a közös katonai gyakorlatok a Balti-tengeren, a Földközi-tengeren és a csendes óceáni térségben.

Az utóbbi években Kína jelezte, hogy magát az Északi-sark-közeli államnak tekinti és bejelentette igényét egy északi-sarki selyemút megteremtésére is. Jelenleg a kínai aktivitás gazdasági és kutatási jelleggel zajlik, de ahogy az amerikai Védelmi Minisztérium figyelmeztetett, ezen aktivitás segíthet megteremteni a kínai katonai jelenlétet a Északi- Jeges-tengeren, ami oda vezethet, hogy kínai tengeralattjárók is megjelenhetnek ott idővel.

Kína növekvő kiber térbeli merészsége és képessége is komoly kihívást jelent az euro-atlanti közösségnek elsősorban a kiber kémkedés, a szellemi tulajdon ellopása révén, hiszen ezzel, dollár milliárdokkal károsítják meg ezen országok gazdaságát. Éppen ezért tartják veszélyesnek biztonsági szakértők a kínai nyomulást az 5G rendszerek területén. A NATO kibervédelmi központja szerint a kínai tech-vállalatok nemcsak, hogy támogatva vannak a kínai kormány által, de jogilag kötelezve is vannak arra, hogy kínai hírszerzéssel együttműködjenek.

Utoljára, de nem utolsó sorban szót kell ejteni az óriási kínai gazdasági befolyásról és infrastrukturális beruházásokról. A kínai „Egy Övezet Egy Út” kezdeményezés a valaha volt legambiciózusabb infrastrukturális befektetés. Akár 125 országot is érinthet benne számos európai állammal. A projektre eddig Kína több, mint 200 milliárd dollárt költött. A kínai vezetés folyamatosan hangsúlyozza, hogy projekt kölcsönösen előnyös Kína és a részt vevő államok számára, de azért az is egyértelmű, hogy jelentős diplomáciai és politikai hasznot hoz és befolyást jelent a kezdeményezés a pekingi vezetés számára. Arról nem is beszélve, hogy a projektek finanszírozása adósságcsapdát is jelenthet a résztvevő államok számára, ami oda vezethet, hogy a fizetni nem tudó államokban a kritikus infrastruktúra kínai kézbe, tulajdonba kerülhet. Ennek a következményeit talán nem kell tovább ecsetelni.

A Sárkány Rendje

A korrektség kedvéért el kell mondani, hogy egyetlen országot sem szabad azért elítélni, mert növelni akarja gazdaságát, technológiai, politikai vagy akár katonai befolyását, hogy eredményesebben tudja képviselni nemzeti érdekeit. Egészen addig nem, amíg betartja a nemzetközi jogi normákat, szabályokat. Kína felemelkedése önmagában nem probléma, a kérdés az, hogy megnövekedett befolyását miként és mire használja. Meggyőződésem, hogy egy világhatalmat az alapján kell megítélni, hogy mennyire elkötelezett a nemzetközi szabályokon alapuló rendszer, működési modell értékei mellett és ebben a tekintetben, sajnálatos módon, eddig Kína múltbeli teljesítménye nem túl biztató.

Kína továbbra is a legkevésbé szabad országok közé tartozik, ahol nem érvényesülnek megfelelően az emberi jogok, ahol nem tartják tiszteletben a kisebbségek jogait, ahol a legmodernebb technikákkal figyelik meg az ország állampolgárait, ahol nincs szólásszabadság, nincs szabad média stb. Különösen aggasztó a Nyugati országok számára, hogy Kína megkísérli exportálni az autokratikus működési modelljét felhasználva ehhez gazdasági eszközeit, vagy éppen konkrétan a technológiai újításait is.

A pandémia közepette pedig Kína, hasonlóan Oroszországhoz, teljes erővel terjesztette a konspiráció elméleteket, dezinformációkat és a számára kedvező propagandát arról, hogy Kína szemben más nyugati országokkal, mennyire hatékonyan kezelte a járványhelyzetet. Ezt a PR offenzívát, hivatali szinten is támogatta a kínai állam, az úgy nevezett „Harcos Farkasok” diplomáciával, amely lényege, hogy agresszívan megtámadták, kigúnyolták, megzsarolták azokat, akik kritizálták Kínát vagy objektív és független vizsgálatot követeltek a vírus járvány kitörésének eredetével kapcsolatban.

Hogy szelídítsük meg a Sárkányt?

Ha Kína egyértelműen revizionista hatalom, amely eltökélt, hogy aláássa a liberális és demokratikus szabályokon alapuló világrendszert és status quot, nos, akkor ez mit jelent a NATO számára? Azt gondolom, hogy a Szövetség vezetői és részt vevői komolyan gondolják, hogy Kína kihívás és lehetőség is egyben a számunkra. A NATO tagok együtt és külön-külön is konstruktív kapcsolatra törekszenek Pekinggel a 2000-es évek óta. Ez rendszeres párbeszédet jelent a részes feleket érintő kérdésekben vezető politikusokkal, diplomatákkal, kormányzati tisztviselőkkel, sőt katonai vezetőkkel is. Annak ellenére is, hogy látható módon a pekingi vezetés nem kíván átfogó partneri kapcsolatokat kialakítani a NATO-val és nincs meg a politikai akarat arra sem, hogy közösen erősítsük meg a globális biztonsági struktúrákat

Így, mivel a NATO politikai és katonai szövetség- nincs más választása, mint, hogy a „kihívás” oldalra összpontosít. Felelőtlenség volna figyelmen kívül hagyni a megváltozott új globális biztonsági környezetet, amit Kína felemelkedése, megerősödése okozott.

A NATO és annak tagjai számos lépést tehetnek, hogy jobban fel legyenek készülve az új biztonsági környezet kihívásaira.

Először is újra kell tervezni a NATO stratégiai dokumentumait és prioritásait, ez a folyamat elindult a NATO 2030 főtitkári kezdeményezéssel, amelynek első eredményeit láthattuk a legutóbbi NATO csúcs alkalmával, ahol sikerült konszenzusra jutni a Kínát érintő kérdésekben.

Második, hogy a tagállamoknak javítani kell a koordinációt az olyan döntéseik során, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak a Szövetség kollektív biztonságára, reagálóképességére és politikai egységére, mert a szövetség akkor erős, ha egy hangon tud megszólalni. Továbbá nélkülözhetetlen az átláthatóság a kínai befektetőkkel való üzletek tekintetében, hogy a megállapodások világos és biztonságos feltételek mellett köttessenek meg.

Harmadik, a NATO-nak sokkal globálisabb megközelítést kell alkalmazni és a térségbeli megbízható partnerekkel (Japán, Ausztrália) szorosabb együttműködést kell a Szövetségnek kialakítania, hogy garantálni lehessen a régióban a tengerek, a levegő, az űr és kibertér biztonságát, a nemzetközi jogi szabályok érvényesülését.

Negyedik, hogy meg kell erősítenünk a tagállami és Szövetségi szinten egyaránt az ellenállóképességünket a kínai dezinformációs kampányokkal, kibertámadásokkal és a kínai politikai propagandával szemben.

Végül pedig nem eshetünk abba a túlzásba vagy tévedésbe, hogy Kína minden lépése, ambíciója illegitim vagy a megfélemlítést célozza. Számos terület és lehetőség van a konstruktív dialógusra és együttműködésre, még akkor is, ha jelenleg nem mutatkozik konszenzus arra vonatkozóan, hogy létrehozzunk egy NATO-Kína Tanácsot ennek a párbeszédnek az intézményesítésre, sajnos.

A legvégén a legfontosabb azt kihangsúlyozni, hogy a NATO-nak egységesen, koordináltan és közösen kell megbirkóznia a kínai kihívással, együtt a tagállamoknak, ill. az USA-nak és Európának. Anélkül, hogy valaha is megfeledkeznénk, feladnák vagy kompromittálnánk azokat az alapértékeket, amelyekre ez a szövetség és a liberális demokratikus működési modell épült.
(A szerző az MSZP országgyűlési képviselője, a NATO Parlamenti Közgyűlésének alelnöke, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának alelnöke)

 

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban
van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: