2020-07-11

KRANK JÓZSEF paróchus áldásával, TATÁRKA KIRILL lelkész írta: Gondolatok az ortodox Pünkösd ünnepén

A Pünkösd a Szentlélek alászállásának ünnepe, az egész kereszténység egyik legfontosabb ünnepe. Mozgó ünnep, ami annyit jelent, hogy minden évben más időpontban tartják, a Húsvét vasárnapjától számított ötvenedik napon. Az ortodox kereszténységben is kiemelkedő jelentősége van – tartalma és jelképisége mellett azért is, mert innen számítják az egyházi év soros vasárnapjait (ez az évközi periódus, amely általában 32 hetet ölel fel, a következő évi nagyböjtöt megelőző előkészületi időszakig tart).
A Pünkösd ünnepe a Halottak (lelkek) szombatjával veszi kezdetét, amikor az egyház egésze a közülünk eltávozott atyáink és testvéreink lelki üdvéért imádkozik. Ősi szokás, hogy a hívek ilyenkor főtt édes búzát, úgynevezett kolivát és más általuk készített egyszerű ételeket hoznak a templomba, amelyeket a szertartás után megosztanak a jelenlevő testvéreikkel, illetve juttatnak belőle a rászorulóknak. Az egyház hite szerint ez az imádság és irgalmas cselekedet – mint az önzetlen szeretet gesztusa – szívesen fogadott áldozat Isten színe előtt.

Szombat este ünnepélyes esti istentiszteletet (illetve ahol csak lehet – kolostorokban, nagyobb egyházközségben – sokórás virrasztó istentiszteletet) tartanak, amelyen a Szentlélek alászállásának szentelt énekek, zsoltári versek, szentírási olvasmányok hangzanak el, illetve az esti istentisztelet befejező részében megáldják a bort, búzát, olajat és kenyereket (szám szerint ötöt, jelképesen felidézve a Jézus Krisztus által véghezvitt kenyér és halszaporítás csodáját). A templom ilyenkor virágdíszbe öltözik. Aki csak teheti a hívők közül, friss zöld ágakat, leveleket, virágokat hoz, ami különleges hangulatot kölcsönöz Isten házának. Ahogyan a Szentséges Lélek ereje az egyházzal van, és mindig megújítja azt, úgy újul meg az Isten által teremtett világ és benne a természet is, amelynek “zsengéit” – friss hajtásokat, leveleket, sokszínű virágokat használ fel az ember, hogy tisztelettel adózzon Alkotója nagy műve előtt és megünnepelje a megújulást, az új élet kezdetét. A díszítés szokásának érdekes változata alakult ki a szerb ortodoxok körében, ott ugyanis a templom padlójára leszórt friss zöld fűből az ügyes kezű hívők – nők, férfiak, gyermekek – kis koszorúkat fonnak a pünkösd vasárnapi esti istentiszteleten olvasott három hosszú imádság alatt, amelyeket aztán áldás gyanánt elvisznek otthonukba (a kör, mint a teljesség, tökéletesség jelképe).

A pünkösd vasárnapja a Szentháromság ünnepe, egyben sok templom fő ünnepe (amelyeket építésükkor a Háromság tiszteletére szenteltek). A liturgia után a pap vezetésével a hívő közösség körmenetet tart, keresztekkel, ikonokkal, körmeneti zászlókkal, megkerülve a templomot, a nyugati kaputól indulva és dél majd kelet és észak felé haladva, ugyanoda érkezve vissza. A körmenet során ünnepi énekek és evangéliumi olvasmányok hangzanak el, az egyház a “városért (faluért), a benne élők oltalmáért és a település békés fennállásáért” imádkozik, a pap szentelt vízzel hinti meg a templom falait és az ott állókat.

Ahol nincs körmenet, a szent liturgia után rögtön megtartják a pünkösd vasárnapi esti istentisztelet, amelyet a Szentlélekhez szóló, “Mennyei Király” kezdetű ima nyit meg. Ennek az esti istentiszteletnek a különleges, magasztos része az a három imádságot magába foglaló rész, amely során a pap és hívők térdet hajtva, a Szentháromsághoz imádkoznak, kegyelmet, áldást, bűnbocsánatot, megújulást kérve a maguk, szeretteik, közösségük egésze számára.

A pünkösd hétfője, a Szentlélek ünnepe szertartása meghitt, bensőséges formában zajlik, talán kevésbé látványosan, mint az előző nap istentisztelete, valójában azonban az egyház ennek az alkalomnak is nagy jelentőséget tulajdonít, mint ahogy egész liturgikus életét átszövi, áthatja a Szentlélek magasztos jelenlétének éltető, megújító ereje. A pünkösd utáni időszakban, egészen húsvét ünnepéig, minden imádság, minden templomi vagy magánszertartás a Szentlélek segítségül hívásával kezdődik, és a himnuszok, énekek gazdag költőisége is a Szentlélek hatalmát, erejét, kegyelmét hirdeti.

(A szerzők a miskolci Szent Háromság Görögkeleti Templomban szolgálatot teljesítő orthodox papok)

JEGYZETEK:
1., Kép: Andrej Rubljov: Szentháromság-ikon
2., Fotó: Szent Háromság Görögkeleti Templomban, az Ahtirkai Csodatevő ikon másolata
(feltehetően II. Katalin orosz cárnő 1782-es ajándéka, miskolci átutazásakor)

 

 

 

 

 

 

 

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

2 thoughts on “KRANK JÓZSEF paróchus áldásával, TATÁRKA KIRILL lelkész írta: Gondolatok az ortodox Pünkösd ünnepén

  1. Ez a cikk egy nagyon speciális – és éppen ezért egy kevésbé ismert – vallási hagyományt közvetít az olvasónak. Nagyon érdekes. Köszönöm!

  2. Kedves György , köszönöm a kitartó figyelmedet! Valóban az a célom, hogy minél több módon gyakorolt hitet, szokást, gondolkodást ismerjünk meg egymásban! Csak ez lehet az ellenszere ennek az őrült gyűlölettel teli világnak – gondolom én … lehet, hogy naivan! Barátsággal: mp

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d blogger ezt szereti: