2021-01-19

KOMÓCSIN SÁNDOR: Brexit szilánkok – 2

I., Mit tesz az okos ellenzék az EU-val fasírtban lévő kormánnyal szemben?

Hibát követnének el az EU-párti brit politikusok, ha a kormány minden ballépésére ráugorva azt papolnák a közvéleménynek: na, ugye, hogy mi megmondtuk, hogy rossz lesz a brexit. Az okos ellenzék nem a régi politikai csatákat vívja, hanem új frontot nyit.

Drága barátaim, a szabadság nem könnyű dolog. Amikor valaki elhagyja szülői házat, azzal kerül szembe, hogy kisebb lakásban kell élnie, kevesebb lesz a pénze, általában mégsem vágyik vissza a mama szoknyája mellé. Ugyanez a helyzet a brexittel. Először nehéz lesz, sokan akarják majd, hogy kudarcot valljunk, főként volt EU-s partnereink, ám itt az idő, hogy megmutassuk, hiszünk az Egyesült Királyságban. Eljön az idő, amikor majd nem is fogjuk érteni, miért hezitáltunk a függetlenné válással.

Az EU és a britek együtt hajthatnak végre harakirit

Boris Johnson brit miniszterelnök beszédírói bizonyára másként fogják ezt megfogalmazni, de az biztos, hogy a következő hónapokban ettől lesz hangos a kormánypárti propaganda az Egyesült Királyságban – véli Robert Shrimsley, a Financial Times (FT) belpolitikai publicistája. Minél rosszabbul sülnek el a tényleges brit függetlenné válás első hetei, hónapjai, annál több lesz a meseszerű elem a szövegekben. Az EU-párti briteknek nehéz lesz megállniuk, hogy a gondokat ne dörgöljék a brexiterek orra alá.

Viseljék el!

Pedig a legokosabb, amit tehetnek, hogy ellenállnak ennek a késztetésnek. Elsősorban azért, mert a kormánypártiak defetistának, az országnak, a társadalomnak rosszat akaróknak bélyegeznék, őket, ha nem ezt tennék, és nem lenne alaptalan a bírálatuk. A legtöbb szavazó, főként az ingadozók nem akarják, hogy a brexit rosszul süljön el. Normálisan akarnak élni, ahogy eddig, és elfogadják, hogy egy ilyen váltás nehézségekkel jár. Ezért időt adnak a kormánynak, hogy bizonyítson.

Persze nem akármennyi időt, ám ha kiderül, hogy a brexit egy katasztrófa, akkor az utolsó dolog lesz, amit hallani akarnak, hogy az ő hibájuk, miért szavazták meg 2016 nyarán. Nem fogják jobban kedvelni azokat, akik eleve a kurdarcot kívánták, mint azokat, akik a kudarcot összehozták. Vannak jelei annak, hogy az ellenzéki Munkáspárt vezetői, élükön Keir Starmer pártelnökkel kapisgálják ezt a dolgot.

Megszavazzák a megállapodást

A pártvezetés úgy döntött, hogy támogatja a kormány törekvését a kereskedelmi megállapodás megkötésére az EU-val, annak ellenére, hogy ez lényegében a brexit véglegesítését, törvénybe foglalását jelenti. Ezért nem kevés bírálatot kaptak. A munkáspárti képviselők egy része a szavazástól való távolmaradásra készült, ám ki emlékszik, már arra, hogy konzervatív képviselők is támogatták Tony Blair munkáspárti miniszterelnököt abban, hogy beléptesse országát a második iraki háborúba. Blair vitte el emiatt a balhét, ahogy Johnson fogja a brexitért.

A toryk egy módon háríthatják el magukról a felelősséget egy rossz brexitért, ha sikerül arra terelniük a közbeszédet, hogy ők patriótaként ugyan nem igazán jól teljesítettek, ám náluk sokkal rosszabbak defetista ellenfeleik, akik eleve feladták a nemzet jobbá tételéért folytatott küzdelmet. Ezért az EU-pártiaknak át kell alakulniuk olyanokká, akik azt akarják, hogy a független Egyesült Királyság jó viszony ápoljon az EU-val. (Zárójelben megjegyzendő, hogy Skóciában más a helyzet, ott a brexit minden kudarcát fel lehet és fel fogják használni a Nagy-Britanniától való függetlenné válást akarók.)

Az ellenzéki árnyékkormány minisztere ezt úgy fogalmazta meg, hogy a Munkáspártnak a politikai széljáráshoz alkalmazkodva a brit nemzeti érdek szószólójává kell válnia. Ezt el kell fogadniuk az EU-párti briteknek is! Starmer várhatóan Joe Biden amerikai elnöki beiktatáshoz igazított beszédében egy ennek szellemében fogant víziót vázol fel az Egyesült Királyság népe elé. Az okos ellenzéki nem a régi remainer-brexiter harcot vívja tovább, hanem az új helyzethez alkalmazkodó frontot nyit a kormánnyal szemben.

II., A EU teljes győzelmével végződik a nagy csata

Az Egyesült Királyság nem tehet más, mint hogy gyakorlatilag az EU elvárásainak megfelelő szabadkereskedelmi megállapodást kössön az unióval, ugyanis világpolitikai sikerei a múlt homályába vesznek. Ma már a szigetország az EU-van szemben nem régi brit oroszlán, hanem egy újfundlandi mellett egy harcias angol bulldog.

Az Egyesült Királyság és az EU szabadkereskedelmi tárgyalásainak meghosszabbítása nem meglepő annak tükrében, hogy Boris Johnson brit miniszterelnök minden hangzatos függetlenségi szólama mellett tudja, hogy a megállapodás nélküli brexit 2021 januárja után katasztrofális következményekkel járna a brit gazdaságra. Megszenvedné az EU is, de közel sem annyira, mint a szigetország. És ez a lényeg: nem egy súlycsoportban lévő felek egyezkednek, az egyiknek fontosabb a megállapodás, mint a másiknak, ha nem az év vége előtt, akkor valamikor jövőre – véli Gideon Rachman, a Financial Times publicistája.

Brexit: erre kell figyelni, ha van megállapodás, és ha nincs

Az egyezség alapvetően az EU elvárásait fogja érvényesíteni. Az unió engedhet valamit a halászat ügyében, de a szigetország és az unió gazdasági szabályozási rendszerének összehangolásában nem fog, és a londoni kormány kénytelen lesz ezt lenyelni.

A két fél közti különbséget világosan jelzik a számok. A brit export 43 százaléka kerül az uniós piacra, miközben a francia, a német és az olasz kivitelnek csak 6-6 százaléka az Egyesült Királyságba. A szigetország népessége 67 millió, az EU-é a britek nélkül 447 millió. Az egységes piacnak köszönhetően ezzel az USA-val és Kínával összemérhető gazdasági egység.

Egyenlő egyenlőtlenek

Johnson folyton az egyenlő, szuverén felek viszonyáról beszél az brit-EU kapcsolatokban, ami jogilag igaz, a gazdasági és politikai súlyt tekintve azonban nem. Ezért hátrált az unió elől a londoni vezetés az elmúlt négy évben, a függetlenségi népszavazás óta, aminek leglátványosabb eleme, hogy belementek Észak-Írország külön kezelésébe, ami biztosítja, hogy átjárható maradjon az ír-északír határ. Ennek az az ára, hogy az Ír-tengeren gyakorlatilag vámhatár lesz az Egyesült Királyságon belül Észak-Írország és Nagy-Britannia között.

A brexiterek alapvető tévedése, hogy túlértékelik országuk erejét. Azt gondolták, hogy mivel az EU-nak masszív külkereskedelmi többlete van a szigetországgal szemben, végül a piac megtartása érdekében engedni fog a kereskedelmi vitában. Arra vártak, hogy a német autógyártók majd előkerülnek a ködből, mint egy felmentő sereg, és rászorítják a berlini kormányt az engedményekre, amely aztán Brüsszelt is ráveszi arra, hogy engedjen a londoni kormány akaratának.

Csakhogy mind az EU, mind a német vállalatok úgy döntöttek, hogy inkább megvédik az egységes piacot, nem hagyják, hogy a brit cégek hazai állami segítséggel inkorrekt versenyt folytassanak az európai vállalatokkal, mint hogy ragaszkodjanak a szigetország piacához. Végül is e helyett, ha nem is könnyen, de találhatnak másikat a glóbuszon.

A brit Tiborcok panaszai

Ahogy a brexiterek illúzió elillanni látszanak, elkezdtek panaszkodni arra, hogy az EU inkorrekt módon bánik az Egyesült Királysággal. Elfelejtik a nemzetközi kapcsolatokról szóló tankönyvek egyik első leckéjét, amely szerint az az ország, amely a másokhoz fűződő viszonyában azok jóindulatára támaszkodik, nem sok jóra számíthat. A nemzeteknek elsősorban saját jól felfogott érdekeiket kell követniük.

Az FT cikkírója borzalmas fejleménynek tartja, hogy a britek gyengesége idegengyűlöletben és handabandázásban csapódik le. Az egyik brit lap idézett egy neve elhallgatását kérő minisztert, aki mintegy az öklét rázva kelet felé azt mondta: “Merkel azt akarja, hogy az országunk üvegszilánkokon csússzon-másszon.” Egy nappal korábban egy másik szalagcím szerint “Ki fogjuk küldeni az őrhajókat”, amivel arra utaltak, hogy az európai halászhajókat a tenger fenekére kell küldeni, ha január 1-je után engedély nélkül a brit felségvizekre tévednek.

Tele vannak a szigetország tankönyvei a két világháborús győzelemmel, ám a helyzet az, hogy a britek az USA igencsak hathatós segítségével nyertek – emlékeztet az FT cikkírója. Az Egyesült Államok Joe Bidennel, az új elnökkel az élen nem fogja segíteni a londoni kormányt az EU-val szembeni konfrontációjában. Ha nem lesz brit-EU megállapodás, akkor nem túl kedvező elszigetelődés vár az Egyesült Királyságra. Ez az, aminél jobb egy az EU elvárásai szerint megkötött egyezség.

III., Brexit: indul az utolsó nagy trükközés a határidő kreatív értelmezésével

Az Egyesült Királyság és az Európai Unió centiméterekre van attól, hogy megállapodjon egymással a január 1-je után érvényes szabadkereskedelmi kapcsolataikról, csak ezek a centiméterek esetleg elnyúlhatnak fél méterre is. A pesszimista nyilatkozatok vélhetően mindkét fél részéről a tárgyalási taktika részei.

Pesszimista nyilatkozatokkal áll elő mindkét fél az Egyesült Királyság és az Európai Unió szabadkereskedelmi megállapodásának esélyeit illetően, ám úgy tűnik, a háttérben gőzerővel folyó tárgyalások haladnak az egyezség felé – írja a Bloomberg. David Frost, a brit kormány brexitügyi főtárgyalója szerint kifuthatnak az időből, főnöke, Boris Johnson miniszterelnök pedig a halászat ügyében az uniós tárgyalási pozíció feladását szabta a megállapodás feltételéül. Johnson erről egyeztetett Ursula von der Leyennal, az Európai Bizottság elnökével, aki szintén nagy nézetkülönbséget lát a felek között, főként a halászat terén.

Johnson szerint nem lesz brexit-megállapodás

Eközben a háttérből azt szivárogtatják ki az ügyhöz közel álló források, hogy a tárgyalók napokon belül megegyezhetnek, amit követhet a ratifikációs procedúra. A negatív megjegyzések a végső színjáték részei a másik fél bizonytalanságban tartása, illetve a hazai közönség várakozásainak lehűtése céljából. Erről beszélt Leo Varadkar ír miniszterelnök-helyettes egy rádióinterjúban. Ő “optimistán” 50-50 százalékra adja az megállapodás esélyét.

Felfújt ügy

A brit miniszterelnök megjegyzése alapján a kritikus pont az EU-s halászok joga arra, hogy munkájukat a brit felségvizeken is folytathassák. A londoni kormány azzal érvel, hogy nincs olyan állam, amely lemondana tengeri határainak ellenőrzéséről, ám az ügy jelentőségét inkább az mutatja, hogy a brit GDP 0,1 százalékát hozza a halászat. A felek azon vitatkoznak, hogy milyen hosszú átállási időt adjanak a halászoknak. A britek három évet adnának az unió többet akar. Ezen felül vita van a mennyiségi kvótákról is.

A másik fontos kérdés a felek gazdasági szabályozásának összehangolása, amellyel kapcsolatban mindkét oldalról azt kommunikálják a sajtóval, hogy jelentősen közeledtek egymáshoz az álláspontjaik. A brit fél hajlana arra, hogy az EU-s cégeknek versenyelőny biztosítására alkalmas eszközt lásson a decemberi EU-csúcson elfogadott uniós helyreállításai alapban. Ezért bevonná ezt is az állami támogatásos tiltásáról folyó tárgyalásokba.

Játék a határidővel

Külön játékot játszanak a felek a határidővel. Az Európai Parlament, amelynek jóvá kellene hagynia a megállapodást még az év vége előtt, azzal revolverezi a tárgyalókat, hogy december 20-áig elő kellene állniuk a megállapodás tervezetével. Michel Barnier, az EU brexitügyi főtárgyalója zárt ajtók mögött azt mondta parlamenti képviselőknek, hogy akár december 18-ára, azaz péntekre is végezhetnek, ám az ügyhöz közel álló felek szerint rámegy a dologra a hétvége.

Michael Gove, a brit kormány kabinetfőnöke a Lordok Háza egyik bizottságának tatjait arról tájékoztatta, hogy még karácsony után is folytathatják az egyeztetéseket. Szerinte az EU az év vége előtt elfogadhatja ideiglenesen a megállapodást, ami lehetővé tenné, hogy az Európai Parlament csak 2021-ben bólintson rá az egyezségre.

Az írást a http://www.napi.hu hírportállal kötött megállapodás alapján közlöm.

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség,
hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

 

 

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: