2021-02-25

KOMÓCSIN SÁNDOR: Brexit szilánkok – 2

Mit tesz az okos ellenzék az EU-val fasírtban lévő kormánnyal szemben?

Hibát követnének el az EU-párti brit politikusok, ha a kormány minden ballépésére ráugorva azt papolnák a közvéleménynek: na, ugye, hogy mi megmondtuk, hogy rossz lesz a brexit. Az okos ellenzék nem a régi politikai csatákat vívja, hanem új frontot nyit.

“Drága barátaim, a szabadság nem könnyű dolog. Amikor valaki elhagyja szülői házat, azzal kerül szembe, hogy kisebb lakásban kell élnie, kevesebb lesz a pénze, általában mégsem vágyik vissza a mama szoknyája mellé. Ugyanez a helyzet a brexittel. Először nehéz lesz, sokan akarják majd, hogy kudarcot valljunk, főként volt EU-s partnereink, ám itt az idő, hogy megmutassuk, hiszünk az Egyesült Királyságban. Eljön az idő, amikor majd nem is fogjuk érteni, miért hezitáltunk a függetlenné válással.”
Boris Johnson brit miniszterelnök beszédírói bizonyára másként fogják ezt megfogalmazni, de az biztos, hogy a következő hónapokban ettől lesz hangos a kormánypárti propaganda az Egyesült Királyságban – véli Robert Shrimsley, a Financial Times (FT) belpolitikai publicistája. Minél rosszabbul sülnek el a tényleges brit függetlenné válás első hetei, hónapjai, annál több lesz a meseszerű elem a szövegekben. Az EU-párti briteknek nehéz lesz megállniuk, hogy a gondokat ne dörgöljék a brexiterek orra alá.

Viseljék el!

Pedig a legokosabb, amit tehetnek, hogy ellenállnak ennek a késztetésnek. Elsősorban azért, mert a kormánypártiak defetistának, az országnak, a társadalomnak rosszat akaróknak bélyegeznék, őket, ha nem ezt tennék, és nem lenne alaptalan a bírálatuk. A legtöbb szavazó, főként az ingadozók nem akarják, hogy a brexit rosszul süljön el. Normálisan akarnak élni, ahogy eddig, és elfogadják, hogy egy ilyen váltás nehézségekkel jár. Ezért időt adnak a kormánynak, hogy bizonyítson.

Persze nem akármennyi időt, ám ha kiderül, hogy a brexit egy katasztrófa, akkor az utolsó dolog lesz, amit hallani akarnak, hogy az ő hibájuk, miért szavazták meg 2016 nyarán. Nem fogják jobban kedvelni azokat, akik eleve a kurdarcot kívánták, mint azokat, akik a kudarcot összehozták. Vannak jelei annak, hogy az ellenzéki Munkáspárt vezetői, élükön Keir Starmer pártelnökkel kapisgálják ezt a dolgot.

A brit Tiborcok panaszai

Ahogy a brexiterek illúziói elillanni látszanak, elkezdtek panaszkodni arra, hogy az EU inkorrekt módon bánik az Egyesült Királysággal. Elfelejtik a nemzetközi kapcsolatokról szóló tankönyvek egyik első leckéjét, amely szerint az az ország, amely a másokhoz fűződő viszonyában azok jóindulatára támaszkodik, nem sok jóra számíthat. A nemzeteknek elsősorban saját jól felfogott érdekeiket kell követniük.

Tele vannak a szigetország tankönyvei a két világháborús győzelemmel, ám a helyzet az, hogy a britek az USA igencsak hathatós segítségével nyertek – emlékeztet az FT cikkírója. Az Egyesült Államok Joe Bidennel, az új elnökkel az élen nem fogja segíteni a londoni kormányt az EU-val szembeni konfrontációjában.

Most jön a java, amit az EU páholyból nézhet

Az első felvonás végén lement a függöny: a brexit megtörtént, ám a java még csak most jön. Sokak várakozásával szemben nem az EU-ban tett jóvátehetetlen kárt a britek kilépése, hanem a szigetországban, amely az alkotmányos válság küszöbére érkezett.

Miután létrejött a megállapodás a függetlenné vált Egyesült Királyság és az Európai Unió kapcsolatairól, a következő időszak kérdése már az, mi lesz a brit unióval? A brexiterek Global Britant ígértek a népnek a néhai gyarmatbirodalom legsikeresebb időszakára emlékeztető nosztalgia jegyében, ám a helyzet az, hogy az ország olyan vizekre hajózott, amelyek szikláin darabokra törhet – véli Philip Stephens, a Financial Times publicistája.

Okoz még kellemetlen meglepetést a brexit

A britek kilépéséről döntő 2016. júniusi népszavazás után voltak olyan pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy az elképzelhetetlenek tartott fordulat után az Európai Unión keletkeznek repedések, hogy más tagállamok is megfontolhatják a távozást az unióból. Végül azonban a brexit megerősítette Európa kohézióját. A brit politika évszázadokon át játszotta a kontinentális államokkal az oszd meg és uralkodj politikáját, ám ezúttal Európa egységes maradt, Boris Johnson brit miniszterelnökkel egyetlen európai állam kormányfője sem tárgyalt külön az EU és a szigetország jövőbeni kapcsolatairól, csak az EU-s tisztviselőkkel ülhetett egy asztalhoz.

Otthon sem unionista

Johnson az FT publicistája szerint valójában saját hazájában sem unionista, inkább angol, mint brit. Ezt támasztja alá a skótokról alkotott véleménye, akik szerinte balosak, túlságosan függenek az államtól és csak költik az angol adófizetők pénzét. A korábbi kormányok alatt végbement decentralizációt, amely egyebek mellett önálló parlamentet adott az északíreknek, a skótoknak és a walesieknek (devolution) katasztrófának tartja. Az EU-val folytatott tárgyalásokba nem vonták be a tagországok vezetőit, az EU-tól visszakapott hatalmon nem osztoztak, az mind a brit parlamentre szállt.

A koronavírus-járvány megmutatta a különbséget a londoni kormány és feje, illetve az edinburgh-i kormány élén álló Nocola Sturgeon, a Skót Nemzeti Párt (SNP) elnöke között. Az előbbi jobboldali populizmusával, szakpolitikai ügyetlenkedésével szemben az utóbbi tárgyalásra kész, centrista vonalat visz, és bár a járvánnyal neki is meggyűlt a baja, képes volt rá, hogy kompetens vezetőnek mutassa magát.

Észak-Írország és Skócia

A különleges státus, amelyet immáron Észak-Írország élvez az Egyesült Királyságon belül, elindította a tartományt az egyesülés felé az Ír Köztársasággal. Az ír-északír határ átjárhatósága érdekében Észak-Írország az európai egységes piac része maradt, ami gazdaságilag elválasztja Nagy-Britanniától és még jobban összeolvasztja Írországgal. Ugyanakkor a vallási megosztottság nehezíti az elkerülhetetlent, így Skócia függetlenné válása az első nagy ügy brexit következményei között.

A skótok 62 százaléka az EU-ban maradás mellett voksolt 2016-ban és most azzal választással kerültek szembe, hogy országuk inkább az Európai Unió része maradjon – mármint visszatérjen-e oda – vagy az Angliával, Walesszel és Észak-Írországgal alkotott államközösségé. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Johnson személye miatt is megerősödött a függetlenséget pártolók tábora. Egy SNP-politikus szerint a birt miniszterelnök taszító ereje plusz öt százalékpontot hozna egy népszavazáson a skót függetlenség híveinek.

Nem elkerülhetetlen

A következő fordulópont 2021 májusa lesz, amikor Skóciában parlamenti választásokat tartanak. Várakozások szerint ezen az SNP a függetlenség ígéretével kaszálhat. Bár Johnson élve a brit kormány törvényes jogával bizonyára meg fogja tagadni a népszavazás kiírását, ezzel csak tüzelni fogja a skótokat, akik úgy érzik, hogy legalább annyi joguk van erről dönteni a brexit után, mint az angoloknak volt 2016-ban az EU-s kilépésről.

Az FT cikkírója szerint nem elkerülhetetlen Skócia kiválása a brit unióból, mert számos nyomós, elsősorban gazdasági érv szól a maradás mellett és a függetlenség elnyerése után legalább tíz nehéz év következne. Emellett az óvatosabb skótok számítanak arra, hogy nem marad örökké kormányon jelenlegi brexiter tory vezetés a szigetországban. A szakadás elkerüléséhez azonban két feltételnek kellene teljesülnie.

Az első a könnyebben megoldható. Az Egyesült Királyság élén nem Boris Johnsonnak kellene állnia, hanem olyan miniszterelnöknek, aki kész arra, hogy megossza a központi kormány hatalmát az angol, a északír, a skót és walesi helyi hatalommal. A második nem könnyű. Alkotmányos ajánlatot kellene tenni Skóciának – és a Észak-Írországnak, illetve Walesnek – egy föderális unió kialakítására. Egy valami nem maradhat fenn: a brit unió országainak jelenlegi kapcsolata, az eddigi státus quo.

Már nem az EU minden baj forrása, egymásnak estek a brexiterek

Olyan gondokat okozott az Egyesült Királyság vállalatainak az ország január 1-jei de facto kilépése az EU-ból, hogy ezt már a legelszántabb brexiterek sem hagyhatják figyelmen kívül. Persze még nem adták fel a hitüket, ám mivel az EU-t már nem okolhatják a szigetország minden bajáért, egymásra mutogatnak.

A brexit miatt a kikötőkben vesztegelnek a halászhajók Hastingsben. Paul Joy kétfős hajója azt követően kényszerült feladni a munkát, hogy két pennyre esett a hal ára, amit az EU-ba exportált. Az uniós kilépés nyomán megnőtt az adminisztráció, és az időveszteség miatt az áru megromlik, mielőtt elérhetné uniós piacát. A halászoknak mindez máris milliókba került – kezdi életképpel a brexit okozta gazdasági káoszról szóló cikkét Polly Toynbee, a Guardian publicistája.

Eljött a sírásrívás ideje, az EU szólt előre

A vállalkozó Joy az elmúlt két évben elkötelezett brexiter volt, nem tágított attól a véleményétől, hogy bármilyen megállapodás az EU-val kibabrálna a brit halászokkal. Ha a kormány bármi kevesebbről állapodna meg az unióval, mint ami garantálja a halászati jogaikat a brit partoktól 12 mérföldes távolságon belül, azzal elárulná, feláldozná őket – szokta volt mondani. Most megnyomorítja az export költségeinek megugrása. Dominic Raab külügyminiszter azt mondta egyik tévéinterjújában, hogy a kormány-EU megállapodás jó a halászoknak, most már láthatják az érintettek, mi az igaz ebből.

Mi lesz az ellentételezéssel?

A halászok és más hasonló cipőben járó iparágak cégei kíváncsian várják mi lesz a veszteségeik ellentételezésével, amit Boris Johnson miniszterelnök megígért. A bajok ugyanis egymás után érik el az ágazatokat, és a szigetországban immáron a gazdasági feszültségek számítanak normális dolognak. És ezért immáron nem lehet a franciákat okolni, akik bosszút akartak állni a briteken, vagy a brüsszeli bürokráciát, a gondok forrása, hogy bonyolult adminisztráció tolakodott be a szigetország és a kontinens közti kereskedelembe, ami vámunió és az egységes európai piac elhagyásának következménye.

Michael Gove kabinetfőnök buktatókról beszélt a kilépés időszakára utalva, ám inkább egy hepehupás utazásról van immár szó, ami elérte a brexiterek ingerküszöbét is. A Guardian publicistája ezt illusztrálandó a brexitpárti sajtóból idéz. A The Sun például azon kesereg, hogy a Cheltenham Festivalon kevés lesz az ír ló, mert az ír lótenyésztőnek sokba kerül pacijaik utaztatása a vámhatáron át. Hasonló cipőben járnak a brit autósport cégei, amikor részt akarnak venni az európai versenyeken.

Egyik ágazat a másik után

A divatipar a származás bizonyításával van bajban, új díjakat kell fizetnie, ha az EU-n kívül gyártott terméket akar eladni az unióban. És ennek az ágazatnak egy része az filléres, hajszálvékony profitot hozó ruhákban utazik. A gibraltári-spanyol határon egy kamionsofőrtől elkobozták sonkás szendvicseit és egy üveg szószt, mert nem feleltek meg az uniós szabályoknak. A Daily Telegraph számolt be arról, hogy az európaiak menekülnek Angliából, ám a 2016-os népszavazáson az EU-ban maradásra voksoló Észak-Írországban és Skóciában maradnak. A Farmers Weekly kétségbeesetten tudósít az exportadminisztráció miatt késlekedő hússzállítmányok hanyatló áráról.

A Sunday Times a szigetország autóiparának válságáról beszél. Ez az ágazat évi 42 milliárd font exportot bonyolított le a boldog békeidőkben és 823 ezer embernek adott munkát, ám az alkatrészszállítások késlekedése miatt egyes üzemekben leállt a termelés. A legsúlyosabb gazdasági kárt azonban a brit GDP 80 százalékát előállító szolgáltatások szenvedik el. Máris csökken a tőlük származó adóbevétel, ahogy a Bloomberg egyik cikke fogalmazott: a londoni City reményei elszálltak, ahogy az ígéretek, miszerint minden rendben lesz a brexit után, üresnek bizonyultak.

Észak-Írországból a Stena Line kompüzemeltető cég példáját hozza a cikkíró, amelynek hajói óriási kerülőre kényszerülnek a vámmal kapcsolatos komplikációk miatt. A Manfreight szállítmányozó cég 200 teherautója megrakodva közlekedik Angliába, visszafelé azonban üresen jön, mert az angol exportőröknek túl drágává vált az északír kivitel. Ezzel egy csapásra kétszeresére nőtt a cég költsége. A Telegraph tudósítása szerint minden tizedik kamiont visszafordítják az EU határairól, mert valami gond van az árujával.

Ki a hibás?

A remainerek nehezen állják meg, hogy ne dörgöljék a brexiterek orra alá: mi megmondtuk. Főként akkor, amikor például Kate Hoey volt képviselő megjegyzését olvassák a Telegraphban. A toryk elárulták Észak-Írországot az EU-val kötött brexitmegállapodással – írja az expolitikus arra utalva, hogy a legkisebb brit tagállam és Nagy-Britannia között immáron, de facto vámhatár van, mert az ír-északír határ átjárhatósága érdekében Észak-Írország az egységes európai piac és az EU-s vámunió része maradt. Vajon mégis, mire számított a képviselő asszony?

Szintén a Telegraphban egy publicista azt írja: “Minket, brexitereket okolnak azokért a problémákért, amelyekre előre figyelmeztettünk. Valójában a teljes egészében a kormány a felelős és a rossz tervezés.” Ez a sajtóorgánum január 1-jén még arról írt a mellét döngetve, hogy lám-lám, a riogatás ellenére a brexit napján elmaradt a doveri kikötőben a káosz. A toryk mostanáig azt tervezték, hogy arról fog szólni a politikájuk, milyen jól megcsinálták a brexitet. Az ellenzéki Munkáspárt igyekezet fátylat borítani az egészre.

Ha azonban azt látjuk, hogy egyik gazdasági szektor a másik után billen meg, akkor az ellenzéknek többet kell gurítania. Az olyan brexiterek, mint a Paul Joy, a hastingsi halász nem engednek a 48-ból, ám ettől még a Munkáspárt visszanyerhetné a hangját, hogy rámutasson hova vezette az országot a brexit, ami az európai egységes piac és vámunió elhagyásával járt.
Annak sem volt semmi akadálya, hogy brexiter kormány legalább egy jobb kereskedelmi megállapodást kössön az EU-val.
(A szerző újságíró)

Az írást a http://www.napi.hu hírportállal kötött megállapodás alapján közlöm.

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség,
hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: