by 
A Mediánról még egyszer
A választás előtt 3 nappal publikálta a HVG a Medián mandátumbecslését és rögtön felrobbant az ellenzéki buborék. Vezető ellenzéki politikusok egyenesen azt inszinuálták, hogy Hann Endre Orbán Viktor ügynöke. Vasárnap este aztán kiderült, hogy az intézet tévedett. A Fidesz negyedszer is kétharmadot szerzett és a Mi Hazánk is bejutott a parlamentbe, az összefogó ellenzék pedig közel 900 ezerrel kevesebb szavazatot kapott és 9 mandátummal kevesebbet szerzett, mint négy éve, amikor külön-külön indultak.
Az első kérdés az, hogy hova tűnt ennyi szavazó?
És miért lett a szorosnak ígérkező versenyből kétharmad? Mint látni fogjuk, ez valójában két kérdés, két különböző bonyolultságú válasszal.
Ami a 900 ezer szavazó kérdését illeti, ott valójában nem is a hova, hanem a mikor és miért az érdekes. A Mi hazánk 300 ezer szavazata és a Jobbik által domináltnak gondolt körzetekben való siralmas szereplés arra utal, hogy a 2018-ban egymillió listás szavazatot begyűjtő Jobbik mára kispárt lett, szavazói nehezen viselték a belső harcokat és minden bizonnyal az ellenzékhez való csatlakozás gondolata sem volt annyira népszerű számukra, mint azt a kutatások alapján hinni lehetett. Ennek előjelei már az előválasztáson láthatók voltak, de akkor ezt mindenki elintézte azzal, hogy Márki-Zay Péter valójában a Jobbik szavazókkal verte meg Jakab Pétert és került az első fordulóból továbbjutó helyre. Végül kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy a Jobbiktól elforduló szavazók egy része a végén a Fideszre szavazott.
Jó kérdés, hogy miért nem látszott ez a kutatásokban – erre talán a szakmai viták választ adnak majd. A szakma elemi érdeke volna ezeket tisztázni. Részleges magyarázatot adhat, hogy – ha csak nem történt kollektív és tartós szakmai tévedés – a választás előtti utolsó napokon történt elmozdulás, de ennek okát jelenleg nem nagyon látni.
Így is hiányzik közel félmillió szavazó
Szerintem ésszerű azt feltételezni, hogy az MKKP 70 ezres szavazatnövekménye és a MEMO szereplése további 100 ezret magyaráz, a többiek meg valószínűleg lemorzsolódtak az elmúlt ciklus során. Gondoljunk csak arra, hogy ha csak a 18-as Jobbikon kívüli szavazók 5%-a nem értett egyet a teljes összefogás gondolatával, az újabb közel 100 ezer ember.
Egy ekkora mértékű szavazat vesztés önmagában magyarázza a vereséget, de ettől még nem vagyunk beljebb a vereség okait illetően.
Röviden: két okot látok
Egyrészt a pálya iszonyatosan lejtett a Fidesz javára. Minden elemzésnek innen kell indulnia. Mintha úgy fociznánk, hogy az ellenfélnek csak egy kézilabda méretű kaput kell őriznie. Ezt tudni lehetett, be volt kódolva a játékba, az ellenzék mégis úgy döntött, felmegy a pályára és megpróbál győzni.
Kétségkívül heroikus vállalás volt, de nem párosult kellő bölcsességgel. Ahogy már mások is leírták, az ellenzék kampánya alapvetően befelé, a jelek szerint ráadásul felülbecsült ellenzéki tábornak szólt. Sajnos 12 év múltán is elmondható, hogy az ellenzéki pártok alapvetően nem értik a magyar szavazók nyelvét, még a számukra releváns témákról is képesek úgy beszélni, hogy az a nagy többség számára érdektelen vagy egyszerűen érthetetlen legyen. Látott már valaki szavazót, akit lázba hoz az önálló egészségügyi minisztérium gondolata?
Az ellenzéki kampányvezetés evidenciának tekintette, hogy kormányváltó hangulat van, miközben a kutatások pontosan jelezték, hogy valójában nincs. Sem a „jó irány-rossz irány”, sem a „menjen a kormány vagy maradjon” kérdésében nem alakult ki tartós és egyértelműen az ellenzéknek kedvező válasz-mintázat. Márki-Zay Péter ehhez képest a kutatókat szidta a neki nem tetsző eredmények esetén, ahelyett, hogy figyelmesen elolvasta volna az elemzéseket.
Végül nem lehet megkerülni az ellenzéki felelősség kérdését sem
Ebben egyszerű a véleményem. Egyrészt felelősek az ellenzéki pártok – többé kevésbé azonos mértékben, legfeljebb azzal a kiegészítéssel, hogy a nagyobb méret mindig nagyobb felelősséggel jár – mert láthatóan kelletlenül vagy a legvégén sehogy nem álltak Márki-Zay Péter mögé. Másrészt felelős maga a jelölt is, aki mintha nem vette volna észre, hogy mire szól a győzelmi mandátuma 2021 októberében: azaz semmiképp se arra, hogy leváltsa az ellenzéki előválasztást létrehozó pártokat, vagyis magát az ellenzéket. És el is ment nagyjából négy hónap azzal, hogy legyen-e frakciója vagy sem, meg azzal, hogy hogy nézzen ki az ellenzéki lista. (Ismét egy olyan kérdés, ami semmilyen szavazót nem érdekel.)
Mintha mindenki azt gondolta volna, hogy az ellenzéki összefogás le van tudva az előválasztással és a közös miniszterelnök-jelölttel. Pedig a munka csak itt kezdődött volna. Legyen ez a harmadik oka a Fidesz negyedik kétharmadának.
(A szerző politikai szakértő)
Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban
van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897
