2022-12-06

KERÉNYI GYÖRGY: Tóka Gábor: A kutatások átlaga szerint 4,5 százalékkal vezet a Fidesz-lista, de a pártot hét-nyolc százalékkal felül szokták becsülni

Kampányzárásként megkértük a Vox Populi választási blog szerzőjét, Tóka Gábor kutatót, hogy vágjon nekünk rendet az egymásnak ellentmondó adatok dzsungelében. Szó lesz arról, hogy miért vall ilyen sok Fidesz-rajongó oroszpárti nézeteket, és miért nem valószínű a nyolcvanszázalékos részvétel.

Részvétel, mozgósítás

Mielőtt a verseny aktuális állásáról írnánk, nézzük meg a választást eldöntő mozgósítás terepét. 2,8 millió ember él háromezer kisebb vagy kistelepülésen. Az ő mozgósításuk (vagy éppen otthon tartásuk, választási elbizonytalanításuk) elemzői konszenzus szerint a választás kulcskérdése.

A Závecz Research utolsó felmérése a 2018-as választásnál tíz százalékponttal magasabb, akár nyolcvanszázalékos részvételt is lehetségesnek tart. A Medián is jóval magasabb részvételre számít. De vajon meg lehet-e becsülni a felmérésekből a kistelepüléseken élők választási elszántságát? Lehet-e településtípusokra részvételt becsülni? Tóka Gábor, a CEU tanára, a Vox Populi választási blog szerzője szerint lehet, „kérdés, hogy olyan nagyok-e a különbségek, hogy megbízhatóan megragadhatók lennének. Nincsenek drámai különbségek településméret szerint a részvételben, esetleg öt–hét százalék, és azt nehéz vizsgálni ekkora mintákkal.”

Tóka Gábor egyébként kételkedik a nyolcvanszázalékos részvételi becslésben. „Minél közelebb kerülünk a száz százalékhoz, annál nagyobb ellenállásba ütközünk.” Ott van például az a legalább négyszázezer ember, aki külföldön lesz a választás napján, és nem regisztrált külképviseleti szavazásra. Körülbelül húszezer ember be van regisztrálva levélszavazásra, de már meghalt, még ha be is érkezik majd egy-két szavazat tőlük. Sokan más címre költöztek a regisztrálásuk óta, és az intenzív kampány dacára nem jutott eszükbe, hogy megváltoztassák a levelezési címüket a levélszavazathoz.

Aztán az átjelentkezés. „2018-ban kétszázezer ember regisztrált országon belüli átjelentkezéses szavazásra. Idén csak 165 ezernek sikerült, mert egy héttel korábbra lett hozva a határidő. A kormányzatnak, amelyik százmilliárdokat költ bárminek a hirdetésére, ezt nem sikerült annyira meghirdetnie, hogy ez a pár tízezer ember ne maradjon le a szavazásról.”

Mert ezek a fiatal egyetemisták.

„Jellemzően ezek fiatal egyetemisták és fiatal ingázók. Tehát van több, a részvételt csökkentő tétel. És persze ott vannak a valóban abszolút nem érdeklődő emberek. Évek óta azt mondom, hogy hetven százalék feletti részvétel lesz, mert ’18-ban hetvenszázalékos részvétel volt belföldön, a levélszavazók nélkül számítva. Utóbbiak körében már csak hatvan százalék volt ’18-ban a részvétel. 2019 óta tudjuk, hogy ez egy izgalmasabb választás lesz, ezért nyilvánvaló, hogy valamivel magasabb lesz a részvétel, hacsak a levélszavazók érdektelensége nem húzza le nagyon.”

A háború hatása

Kommunikációs szakértők, politikusok és érdeklődők egyaránt sokat foglalkoznak azzal, milyen hatása lehet az orosz–ukrán háborúnak a pártpreferenciákra, és közmegegyezés, hogy nagy lehet. Tóka Gábor ezt vitatja.

„Az ábrán látni, hogy nincs törés. Hónapok óta van egy folyamatos eróziója az ellenzék népszerűségének, ami most, a legvégén megállt, talán egy kicsit vissza is fordult. De túl pici a fordulat ahhoz, hogy nagy hűhót lehessen csapni körülötte. Az erózió jóval a háború előtt kezdődött, nagyon lassú, és folytatódott a háború során is. Nekem ez azt mutatja, hogy különösebben nagy drámai hatás nem volt. Persze nyilván mindig ezer dolog hat egyidejűleg, ezért lehet, hogy csak egy ellentétes irányú, ám egyidejű hatás miatt tűnik picinek egy tényező hatása.”

Ő tartalmasabb megközelítésnek gondolja a kormányzati propagandagépezet erejét ebben a témában is. „Jön egy történet valami rosszról, és hogy azt az ellenzék – amely egyes hírforrások szerint egyébként is a Reichstagot gyújtogatja naphosszat – csinálta vagy még rosszabbá tenné. Erre az ellenzék valamit válaszol, jobbat, rosszabbat. De az ország egyharmadának el sem jut a füléhez, hogy mit válaszolt. Tehát aki egyfolytában kapja azt, hogy ezek nácik és kommunisták, eladják a városházát, háborúba vinnék az országot, ők okozták a benzináremelést, és különben is Gyurcsány, az nem is tud erre válaszolni a hatalmas propagandagépezet miatt. Az ilyen propagandagépezet pedig akkor van a legnagyobb hatással, amikor valami új dolog kerül elő, mert akkor valami újat lehet mondani az ellenzékről.”

A gépezet által hihetetlenül fel van nagyítva az, hogy vannak vele egyetértő emberek. „A Fidesznek pedig tényleg van egy olyan szavazótábora, amelyik minden tényellenes állítás hangoztatásába beleáll, ha úgy érzi, hogy ezzel tudja segíteni a párt ügyét.”

És nem azért, hangsúlyozza Tóka Gábor, mert hülyék vagy meg vannak vezetve, hanem mert nagyon kötődnek a vezérhez. „Nagyon erős hasonlat lesz, de szerintem jó, hogy megértsük, hogyan működnek a közvélemény-kutatások. Megkérdezünk valamit az ukrajnai háborúról, és van mondjuk egy durván oroszbarát és egy, a tényekkel több összhangot mutató vélemény. Egy közvélemény-kutatásban nem ugyanaz a szituáció és döntés, mint ha ott állnék Kijev utcáin. Az az ember, aki Kijev utcáin simán az orosz katonákra lőne, nem pedig az ukrán civilekre, az egy magyarországi közvélemény-kutatásban, amelynek nem az a tétje, hogy jobb vagy rosszabb lesz az ukrán civileknek, hanem az, hogy melyik magyar párt kommunikációs paneljeit erősíti meg a magyar nyilvánosságban, könnyen lehet, hogy be fogja mondani a saját oldala számára adott pillanatban kedvezőbbnek tűnő véleményt akár úgy is, hogy nem gondol bele, hogy micsoda ostoba vagy embertelen állítást helyeselt éppen. Mert egy közvélemény-kutatás meg fog jelenni a nyilvánosságban, és az ő szemében számít a pártjának, hogy eggyel több vagy kevesebb ember mond véleményt.”

friss Medián-kutatás szerint a Fidesz-szavazók többsége, 43 százaléka jogosnak tekinti Oroszország Ukrajna elleni támadását, és csak 37 százalékuk gondolja úgy, hogy „Oroszország súlyos és indokolatlan agressziót követett el”. Ez megdöbbentő szám egy antikommunista és 1956 eszmeiségére mindig hivatkozó párt esetében.

De a tábor megosztottsága mutatja a Fidesz-kommunikáció kétoldalúságát is, amelyre azóta Németh Zsolt vagy Novák Katalin is ráerősített: valamit mutatnak a kivágott címerű ’56-os zászlókból is.

„Persze biztos vannak, akikkel sikerült tizenkét év kemény munkájával elhitetni a Keletről jövő fény történetét. Ezek az emberek most kétségbeesve mondanak egyre szörnyűbb véleményt, mert érzik, hogy az a csodálatos perspektíva, hogy majd feljön a fény Keletről, és elsöpri a nyugati mocskot, sajnos elveszőben van éppen. Próbálnak valami mentséget keresni, hogy legyen még valami kis reménysugár, és bemondják a közvélemény-kutatónak azt, amit ők se nagyon hisznek el. De a másik része ennek tényleg az említett kommunikációs helyzet, tehát hogy ezen nem múlnak ukrán és magyar életek. Hogy én mit mondtam egy közvélemény-kutatásban, annak az eredménye az, hogy a Fidesznek kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb kép jelenik meg a nyilvánosságban. Ezért már végig sem hallgatom, hogy mi a kérdés. Már fél szavakból is megértem.”

Más példát is említ erre a beszédhelyzetre: miért tagadják az emberek a klímaváltozást vagy az ember szerepét a klímaváltozásban. „Kutatásokból kiderült, hogy miért állnak annyira ellen a tényeknek az emberek. Az él a fejükben, hogy ha azt mondom, hogy ember okozta klímaváltozás van, akkor azt is kell mondanom, hogy korlátozni kell a fogyasztást, oda kell vágni az olajfúrásnak, be kell vezetni a kommunizmust, és mindenféle szörnyűségnek kell történnie – hogy most az amerikai konzervatívokat parodizáljam.”

„Nem arról van szó, hogy ezek az emberek megőrültek, csak túlságosan szoros kapcsolat alakult ki a fejükben egy tényállítás elfogadása vagy elutasítása és bizonyos vitatható közpolitikai következtetések levonása között. Mert abból, hogy van ember okozta klímaváltozás, logikailag nem következik, hogy korlátozzuk a fogyasztást. Millió más dolog következhetne.”

„Tehát ezt a kapcsolatot kell meglazítani a fejükben a politikai következtetések és a tényállítás között, és akkor már mindjárt nem tartanak ki annyira a téveszmék mellett. Mert igazából nem az kattant be nekik, hogy nincs ember okozta klímaváltozás, hanem az, hogy nem fognak elfogadni egy olyan véleményt, amiről úgy gondolják, hogy automatikusan támogatja egy számukra elfogadhatatlan közpolitikai javaslat táborát.”

„Ez a fajta kognitív hiba akkor tud igazán veszélyessé válni, amikor az ellenérdekelt oldalak mindegyikében vannak olyanok, akik ugyanazt a gondolatmenetet nyomatják. Márpedig gyakori, hogy maguk a környezetvédők ragaszkodnak ahhoz, hogy abból, hogy elfogadtuk, hogy van ember okozta klímaváltozás, egyenesen következik az, hogy csukjunk be mindent.”

Visszatérve a választásra Tóka Gábor hangsúlyozza, hogy veszélyes, ha például a Medián eredménye kapcsán vagy a Telexen megjelent, A dolgozó magyarok 28 százaléka inkább elhagyná az országot, ha Orbán hatalmon marad főcím miatt azt gondoljuk, hogy őrültek vagy elembertelenedett emberek vesznek körül minket, meg hogy itt már tényleg a fű sem terem meg. „Örülnék annak, ha az ilyen közvélemény-kutatások nem így magukban, hiszterizáló módon mondanák ki, hogy az emberek hány százaléka ért egyet ezzel vagy azzal az állítással. Hanem lenne mellette egy kis történet, esetleg bizonyíték arra, hogy ez nem azért van, mert ezek tényleg azt a teljes képtelenséget gondolják, hogy Oroszország jogosan gyilkol le szülészeti osztályokat. Mert az a veszély, ha ilyenek megjelennek, hogy elveszítjük a hitünket az embertársainkban, és teljesen visszavonulunk a magánszférába.”

A mágikus bizonytalanok

A Medián utolsó mérése tizenkét százalékra becsülte a pártválasztásában bizonytalan, de szavazni szándékozók táborát a teljes népességben. A Závecz Research szintén a héten megjelent kutatási riportja szerint a választókorú népesség nyolc százaléka – több mint hatszázezer választópolgár – jelezte, hogy biztosan vagy valószínűleg elmegy szavazni, de még nincs preferált pártszövetsége. A közvélemény-kutatások átlagában mekkora ez a szám? – kérdeztem Tóka Gábort.

Nem mindig ugyanarról a csoportról írnak a kutatók, kezdte válaszát. „A Mediánnál arról volt szó, hogy akik azt mondták, hogy biztosan elmennek szavazni, de nem neveztek meg egy pártot sem, melyikre fognak. Azért az csak 75 ember egy ezres mintában, és hogy azon belül mennyi mond inkább kormányváltó véleményt, arról nem mernék semmit állítani.”

Nem kell misztifikálni azt, hogy az emberek mit mondanak ilyen bizonytalan dolgokról, hogy elmegy-e vagy nem megy el szavazni, teszi hozzá. Nem biztos, hogy aki azt mondta, elmegy, valóban így tesz-e. Nem is sikerült a bizonytalan szavazókra vonatkozó számot kicsikarnom a Vox Populi blog szerzőjétől, aki szerint a közvélemény-kutatásokba eleve nagyobb arányban kerülnek be azok, akik jobban odafigyelnek a politikára. A többieket ugyanis nehezebb rábeszélni arra, hogy válaszoljanak meg egy politikai kérdésekkel foglalkozó kérdőívet. Hozzáteszi: „Hogy hány százalék nem mond pártot, az nem ugyanaz, mint hogy most hány olyan ember van, akit még az utolsó pillanatban is át lehetne állítani valamilyen új ígérettel. Az nem mértékegység, hogy bizonytalan szavazó. Mennyire bizonytalan?”

Ő kicsit túltudományoskodott dolognak tartja ezt a kategóriát. „Meg lehet saccolni a közvélemény-kutatásokból, hogy hányan vesznek részt, mert harminc éve vannak választások Magyarországon, így felhalmozódtak bizonyos tapasztalatok arról, hogy ha ennyi százalék mondja, hogy biztosan el fog menni szavazni, akkor mennyi szokott lenni a részvétel.”

Végeredményben a közvélemény-kutatások átlagában a Fidesz-lista előnye három-öt nappal a választás előtt négy és fél százalék – összegez Tóka Gábor. Az utolsó héten egyértelműen kicsit lejjebb ment a Fidesz-előny az adatokban. „Hogy ez most a valóságban ment-e le, vagy pedig a közvélemény-kutatók egy kicsit ebbe az irányba mozogtak, azt nem tudjuk.”

Az ellenzéki szavazók jó része szívéhez kapott a tízszázalékos Fidesz-előnyt mérő Medián-kutatás adatai miatt. (Závecznél hárommal vezet a Fidesz, a kormánypárti intézetek Fidesz-esést mértek.) Tóka Gábor posztjában jelezte, hogy a mostani szám megfelel a Medián trendjének.

„2019-re tényleg érdemes emlékezni, mert csak a Publicusnál állt fej fej mellett Tarlós és Karácsony. A Mediánnál egy százalék, Závecznél három százalék volt Tarlós előnye. A Századvég mondott talán nyolcat, az átlagos különbség legalább három-négy százalék volt Tarlós javára. Ehhez képest kikapott hét százalékkal. Vagyis tízszázalékos tévedés volt, amikor volt legalább tizenöt közvélemény-kutatás másfél hónap alatt.”

„Még valami: 2010-ben, 2014-ben, 2018-ban a 2014 előtt is rendszeresen kutatásokat publikáló intézetek átlaga hét-nyolc százalékban becsülte túl a Fideszt. Ebből kiindulva egy négy és fél százalékos vezetés a kutatásokban bőven jelenthet ellenzéki győzelmet a választásokon.”
(A szerző közel 30 éves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt az indításában: köztük kalóz, roma és két börtönrádiót, valamint mainstream újságokat. Volt a Kossuth Rádió főszerkesztője, és 3 évet dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál. 10 évig tanított az ELTE médiatanszékén.)

 

„Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc.
Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty,
1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.”

 

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban
van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

 

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: