2021-11-30

KERÉNYI GYÖRGY: Orbán-irigység és néma düh: a szomszédos országok és a magyar kormány viszonya

Szijjártó Péter egy meggyengült ország hitelét vesztett külügyminisztere.”​ „Néma dühvel figyelik a magyar kormány támogatáspolitikáját.” „Általános az Orbán-irigység a régió politikusai között.” Ellentmondó vélemények a magyar és a szomszédos országok kormányainak kapcsolatáról. 

https://www.szabadeuropa.hu/a/orban-irigyseg-es-nema-duh-a-szomszedos-orszagok-es-a-magyar-kormany-viszonya/31162938.html
(Első rész)

Milyen a magyar kormány szomszédságpolitikája, és annak fogadtatása? 

Szokás mondani, hogy a külpolitika a belpolitika meghosszabbítása. A hazai közönségnek szóló kormánykommunikáció mindenek felettisége a magyar külpolitikára is igaz: politikai tábora egyben tartásában a Fidesz egyik fő eszköze a magyar nacionalista és függetlenségi hagyományt felerősítő retorika.

Harcias kommunikációja ellenére a magyar kormány külpolitikája legtöbbször óvatosan követi a németet, és fontos kérdésekben nem megy szembe az euroatlanti iránnyal (ami maga sem egységes a két keleti nagyhatalommal, Oroszországgal és Kínával szemben).

Deklarált célja a külgazdaság elsődlegessége. Ez általában magánbizniszekkel, kormányközeli üzleti körök kistafírozásával társul (lásd a lélegeztetőgépek, vagy a kínai vakcina beszerzését).

A korábbi kormányok régiós politikáját három szempont vezérelte: az ország euroatlanti integrációjának támogatása, jó viszony a szomszédokkal, és a határon túli magyar közösségek támogatása. Így politizál-e a Fidesz is?

Cikkünk megírásához beszéltünk a kormány diplomatáival, egy szlovákiai és több magyarországi elemzővel, Szent-Iványi István korábbi SZDSZ-es politikussal, aki később a Fidesz-kormány szlovéniai nagykövete is volt, egy Kárpátalján élő magyarral, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetésének egyik tagjával is.

Alapvető érdekek

A Fidesz egyrészt Magyarország régiós hegemóniáját, és annak érzetét igyekszik kialakítani, másrészt politizálásában a határon túli magyar közösségekért vállalt kormányzati felelősség hagyományos elvét felváltotta a Budapest-központú nemzetegyesítés.

A támogatáspolitika és a kettős állampolgárság révén biztosított nemzetegyesítés (annak praktikus politikai hasznaival: a külhoniak levélszavazatai és voksturizmusa) elsőbbségét mutatja, hogy a szülőföldjükön megvalósuló jogegyenlőséggel kapcsolatos témák nem kerültek elő Szijjártó Péter legutóbbi bukaresti látogatásán sem.

Míg elődei Magyarország euroatlanti integrációja miatt (és persze a kisebbségi magyar közösségekhez való ellentmondásos múltjuk, viszonyuk, antinacionalista önmeghatározásuk miatt) „nézték el” sokszor a szomszéd országok magyarokat sújtó nemzetépítő nacionalizmusát, addig a Fidesz az uniós színtéren való szövetség-keresése (kritikusai szerint az euroatlanti dezintegráció) miatt teszi ugyanezt.

Bár az elmúlt hónapokban a magyar kettős állampolgárság körül kiújultak a diplomáciai viták, az elmúlt tíz évben a Fidesznek jó viszonya volt a szomszéd kormányokkal. Függetlenül attól, hogy azok melyik politikai oldalhoz tartoztak: a baloldali populista szlovák Robert Ficóval, vagy a román szocialista (etnicista-nacionalista) PSD-vel is, de főleg azokkal, akik Orbán Viktorhoz hasonlóan igyekeznek átalakítani országuk politikai rendszerét (a szlovén Janšához, a szerb Vučićhoz).

A 2000-es évektől a szomszéd kormányok sem tettek olyat nemzeti kisebbségeikkel (kivétel Ukrajna), mely akadálya lehetett volna euroatlanti integrációjuknak. (Ami persze nem jelenti a jogegyenlőség megvalósulását, inkább azt, hogy az unió nem szívesen foglalkozik a nemzeti kisebbségekkel.)

A 30 éve létrehozott regionális érdekképviseletet, a visegrádi országok szövetségét (V4) Orbán Viktor az unión belüli zsarolási potenciál eszközeként igyekezett használni.

Cserében a V4-es szomszéddal, a szlovákokkal való kétoldalú kapcsolatokban nem kerültek elő sem a szlovákiai magyarok életében ma is jogkövetkezményekkel járó, a világháború után kollektív bűnösségüket kimondó Benes-dekrétumok, sem a kettős állampolgárság szlovákiai tilalma.

A Fidesz (Magyarország) mára jelentősen meggyengült az unióban, és a V4-ek is inkább V2-vé alakulnak. Emiatt továbbra sem valószínű, hogy a szlovák‒magyar kapcsolatot Magyarország a kisebbségi követelések felhánytorgatásával nehezítené. Ehelyett igyekszik a vezető kormánypárttal is kiépíteni a Fico-kormányéhoz hasonló viszonyt.

Fontos kivétel a nem uniós tag Ukrajna, ahol a Fidesz-kormány folyamatosan tiltakozott a kisebbségi jogok szűkítése ellen. Az ukrán kormány az orosz fenyegetettség miatt ebben a vitában nyerésre áll, Magyarországnak még a lengyelek sem szövetségesei.

Merünk nagyok lenni

A magyar külpolitika mindig bővítéspárti volt, de a Fidesz-kormánynak Magyarország régiós vezető szerepének erősítésében lett fontos eszköze a balkáni országok uniós csatlakozása melletti intenzív lobbizás. (Magyar uniós bővítési biztossal.)

Ez a legpozitívabb része a magyar külpolitikának. De azzal nem értek egyet, hogy feltétel nélkül támogassuk ezen országok csatlakozását. Szerintem nem lehet gyengíteni az uniót azzal, ha nem teljesítik a csatlakozás demokratikus feltételeit. Szijjártó Péter az ellenkezőjét mondja” ‒ állítja Szent-Iványi István volt nagykövet.

Nem tartja irreálisnak ezt a kelet-európai vezető szerepet egy Fidesz-közeli elemző. „Ezt most nem is játsszuk rosszul. Nemzetiségi ügyekben befelé nagyvonalúak vagyunk, még ha néha nemzetállamról beszélünk is, amit ha egy román mond, akkor kiver a víz. Ez egy vihető szerep, csak a minket körülvevő botrányok mérséklik az érdekérvényesítő képességet. De az meg tetszik a népnek, hogy naponta elküldünk mindenkit a fenébe.

Szkeptikusabb egy másik elemző: „Magyarországnak ténylegesen van egy ilyen geopolitikai helyzete, kérdés, hogy lehet-e ma azt a szerepet játszani a nagyhatalmak között, amilyen a finn, az osztrák vagy a jugoszláv szerep volt a hidegháború korában.”

Orbán Viktor politikai megítélése pozitívabb a régióban, mint Bécsen túl. És nemcsak a rebellis széljobb körökben, hanem a főáramban is. „A magyar miniszterelnök regionális ambícióját kicsit irigykedve figyelik Romániában, mivel ők is szeretnének regionális vezető pozíciót betölteni, és Románia geopolitikai értelemben erre alkalmasabb is lenne.

A magyar kormány régiós hegemón törekvéseinek eszköze és bizonyítéka a próbálkozása a szomszéd országok médiapiacának átformálására. A Fidesz nemcsak a szinte teljes kárpát-medencei magyar sajtót vásárolta föl (részben pártemberek általi tulajdonlással, részben hatalmas anyagi támogatással, pl. több millió euró a Ma7 csoportnak Szlovákiában), hanem Szlovéniában és Horvátországban többségi médiumokat is vásárolt.

Ukrajnában pedig az állam diszfunkcionális működése miatt Magyarország részben állami feladatokat is ellát.

Magyar multik

A kormánypolitika már kevésbé tudja befolyásolni a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat, mint a 90-es években. Van egy önműködő gazdaság, uniós, nemzetközi gazdasági hálózatok működnek. A gazdasági kapcsolatok jók, a román‒magyar kétoldalú kereskedelem tavaly 9 milliárd euró volt.

A magyar vagy magyar többségű, gyökerű cégek erősítése, gazdasági pozíciószerzésének támogatása, a régiós piac magyar multik általi integrálása nem csak Orbán Viktor célja, elődeinek is volt ilyen stratégiája. „​Horn Gyula akadályozta meg, hogy az OTP-t megvegyék” ‒ emlékeztet egy diplomata.

Régiós szerepfelfogásunkat mutatja, hogy a Wizzair a magyar állam támogatásából hordja Budapestre az embereket a Balkánról.

A Richter, a Mol, az OTP elismert, jelentékeny szereplői a román piacnak (részben a régiósnak is). Óvatosak, mondják a kinti működésüket ismerők, ügyelnek arra, nehogy úgy tűnjön, hogy magyar szupremáciát hoznak létre. Nem támogatnak magyar érdekeket, nem adnak pénzt az RMDSZ választási kampányaira.„Mindhárman ügyesen csinálják, nem magyar multiként viselkednek. Bukarestben van a központjuk, inkább románok vannak a menedzsmentben, erősek a társadalmi szerepvállalásban. Úgy viselkednek, mint egy lengyel vagy cseh multi” ‒ mondja RMDSZ-es forrásunk.

Szent-Iványi Istvánnak azzal nincs baja, hogy regional championok legyünk. „​Jó, hogy vannak helyi hőseink. A kormány külgazdasági stratégiájával az a baj, hogy nem piackonform eszközökkel akarják a jó célt elérni, hanem bürokratikus, állami, szervezeti beavatkozásokkal. A kereskedőházak is ezért buktak meg.

Visszafelé is van már mozgás: a hazai építőiparban megjelent az első erdélyi NER oligarcha, Balázs Attila.

Gazdaságfejlesztési támogatások

A határon túli magyarokat célzó kulturális/oktatási támogatásoknak évtizedes hagyománya van, sőt a magyarok lakta régiók gazdasági támogatásait már a szociálliberális kormányok is célul tűzték ki. A Fidesz alatt ezek a támogatások megsokszorozódtak. A Külgazdasági és Külügyminisztérium felügyeletével működő Kárpát-medencei Gazdaságfejlesztési Program keretében 159 milliárd forint értékű támogatás jutott el a külhoni magyarokhoz. Ezek elosztását még Fidesz-közeli elemzők is átláthatatlannak tartják.

A főleg a mezőgazdaságba érkező gazdaságfejlesztési pénzek a gazdálkodó világ erősítését célozzák, bár beszéltünk olyan szakértővel, aki szerint a földkoncentrációt erősítik.

A magyar kormány általában nem állami vagy önkormányzati tulajdonba invesztál, hanem egyháziba vagy alapítványiba. Ebben van logika: így nem állhat elő az, hogy később a „fogadó” állam esetleg elvegye, mondván, már nincs annyi magyar, bezárjuk az iskolát. Ez ‒ valamint a budapesti döntéshozatal ‒ ugyanakkor azzal jár, hogy sokszor nem a működő intézmények fejlesztésére költenek (általában sem tudástranszferbe, hanem betonba invesztál a magyar kormány), hanem újak létrehozására, amelyek néha meglévő magyar iskolákat sorvasztanak el egy-egy településen.

De az oktatási beruházások alapvetően hasznosak, amikor például szórványvidéken, ahol egy-egy településen nincs annyi magyar gyerek, hogy intézményt „tartson fenn”, épül egy magyar kollégium.

A határon túli támogatások aránya a magyar költségvetésben

Mit szólnak ehhez a szomszédok?

A szomszéd országokba ömlő támogatások megítélése nem egyértelmű a fogadó kormányoknál. Akikkel a magyar kormány nem kooperál abban, hogy hogyan lehetne koordinálva jobban hasznosítani a két ország magyaroknak szánt pénzeit.

Végeredményben kénytelenek tolerálni a magyar kormány intenzív jelenlétét országukban, mondják megkérdezettjeink. De, egy volt diplomata szavaival: „​Néma dühvel viszonyulnak hozzá.”

A gazdaságfejlesztési és ingatlanfelújítási támogatások nemcsak azért megtűrtek a szomszéd országokban, mert hírek szólnak arról, hogy ezek egy része nemcsak magyarokhoz, hanem többségi gazdasági csoportokhoz is kerül. (Szakértők szerint az ukrán‒magyar viszony eszkalálódásába belejátszott az is, hogy ezek a politikai-gazdasági elitek rivalizáló helyzetbe kerültek Kárpátalján.)

Megtűrik azért is, mert a magyarországi támogatásokat helyben költik el, és már az áfatartalmuk is érzékelhető tétel az ország költségvetésében. Ezek részben etnikailag címkézett, de mégiscsak az országba érkező fejlesztési pénzek.

„​Elviselik, mert nincs ellenerejük, és nem tudják, hogy mit csináljanak. Ki ne örülne annak, ha valaki odavisz az országába 50 milliárd forintot, mint Szerbiába? Amelynek egyharmada ráadásul megy a vajdasági szerbeknek” ‒ mondja egy szakértő.

Emellett vannak országspecifikus szempontok is. Románia a fekete-tengeri gázt csak Magyarországon keresztül tudja továbbítani.

„​Romániában ellentmondásos, de nem olyan rossz a megítélése a magyar kormány jelenlétének. A nacionalista narratíva, miszerint jönnek és visszafoglalják Erdélyt, már kevésbé érdekes. De például a sportban példa a magyarországi erős állami szerepvállalás. A román foci anyagi helyzete olyan, mint a magyarországi volt, mielőtt megjelentek volta a fideszesek a klubok élén. És a román focinak is van nosztalgiája a saját 90-es évei iránt” ‒ mondja RMDSZ-es forrásunk.

De a román külügyminiszter is tett már olyan megjegyzést, hogy a magyar támogatási rendszer nem felel meg a román törvényeknek. ​
„​De ők pont ugyanígy nyomják a pénzt Moldovába, ezért nem akarnak olyat lépni, ami akadályozza a moldovai politikájukat” ‒ mondja a volt diplomata.

„Fajlagosan” Szerbiában fektet be a legtöbbet a kormány. A szerb vezetés annyira érdekelt az EU-csatlakozás magyar támogatásában, hogy nem teszi szóvá, és a Fidesz-partner VMSZ elköteleződött Vučić elnök mellett. Kérdés, hogy mi vár a magyarokra Vučić után. Ha még lesznek.
( A szerző közel 30 éves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt az indításában: köztük kalóz, roma és két börtönrádiót, valamint mainstream újságokat. Volt a Kossuth Rádió főszerkesztője, és 3 évet dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál. 10 évig tanított az ELTE médiatanszékén.)

„Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc.
Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty,
1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.”

A második részt 2020-04-16 -án közöljük!

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

KÖVESSÜK ÉLŐBEN A KLUBRÁDIÓT!
https://www.klubradio.hu

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: