2021-09-25

HOLODA ATTILA: Boldog születésnapot „emoji-magyarok”!

Közeledik augusztus 20-a, az államalapítás ünnepe. 

Ilyenkor csúcsra járatódnak a propagandisták és hivatásos beszédírók számítógépei, izzanak a billentyűzetek, bőszen keresgéli ilyenkor mindenki azokat a Szent István-i idézeteket, ahonnan ki lehet silabizálni, vajh’ „mit is üzen számunkra most az államalapító” egykori szándékaival és fiának írott intelmeivel. Hogy hogy nem, de valahogy ugyanazok a gondolatok, egészen mást üzennek kormánypártiak és mást az ellenzékiek számára, egymásnak szöges ellentéteit is akár. De hiszen ez mindig így volt, jól emlékszünk még a szocialista rendszer is éppen úgy megtalálta benne a számára kedves gondolatokat, mint ahogy a vélhetően Rákosi, Horthy, vagy éppen a Reformkor, vagy Millenium idején is kaphattak eleink bölcsen megfogalmazott és mélyen szántó gondolatokat, ki-ki szándéka és vérmérséklete szerint.

Ma is ugyanúgy és ugyanazt kell gondolnunk?

Szóval, lett itt a Kárpát-medencében egy ország, melyből Szent István királyunk, folytatva az apja, Géza fejedelem által megkezdett, a pogány törzsi múlttal szakító utat, sikeresen államot alapított Európa szélében (mi persze magyaros vérmérsékletünknek megfelelően ezt Európa szívének gondoljuk – de ne feledjük, akkoriban még máshol húzódtak a nyugatias gondolkodás és korszerű államszervezés határai, mint manapság), majd katonai erővel, a belső ellenségek könyörtelen és kegyetlen elpusztításával megszilárdította hatalmát, jól tagolt és átláthatóan szervezett, szigorú törvények mentén működő államigazgatást hozott létre, és megnyerte hozzá a nyugatias római katolikus egyház teljes és korántsem önzetlen támogatását is, fennen hirdetve az egyház és a katolikus vallás fontosságát és kiemelt szerepét a korábbi pogány eredetű hittel szemben. De vajon mi, akik erőltetetten közös, giccsesen magyarkodó mázzal leöntött, kényszerű és egyre pazarlóbb tűzijátékkal égre festett összekapaszkodással, évről évre megünnepeljük a magyar állam létrejöttét, köszöntve országunkat, ugyanazt kell, hogy gondoljuk egy korszerűen működő államról és annak szilárd alapjairól, mint az István király tette egykoron? Aligha.

A Szent István által létrehozott önálló magyar állam fontos örökségünk, de hiba lenne azt hinnünk, hogy akkori gondolatai és intelmei, egytől-egyig kiállják 1000 év múltával is a jelenkor kihívásainak próbáját. Egy biztosan állítható, István király nem egy maguk mögött hagyott, keleti típusú törzsi szerveződésben és gondolkodásban, hanem a nyugatias, felvilágosult és folyamatosan fejlődni képes gondolkodásban a stabil állam szervezésében látta országunk jövőjét. Mivel a mai nyugatias gondolkodás már régen meghaladta az akkori államszerveződést és annak támogató alapjait, akkor mi, mai magyarok miért is akarnánk azt gondolni és erőltetni, hogy államszerveződésben, és az egyház és állam egymást szorosan támogató közösségében a Szent István-i modellt kellene ma is követnünk?

Persze mi is fejlődünk…

Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre én nem vagyok olyan „okos”, mint napjaink politikusai, akik István király egykori gondolataiból magvas, könnyedén a mának szóló üzeneteket kreálnak, így csak arra hagyatkozhatok, hogy bizony ő sem akart folyton a múltba visszafordulni, előre vágtatva „hátrafelé nyilazni”, hanem apja nyomdokain bár, de szakított az addigi hagyományokkal és alapjaiban megváltoztatott valamit, ami addig bevált és működőképes volt ugyan, de hosszú távon életképtelen lett volna. Változni kell! Folyton és megtorpanás nélkül. Mások a kihívások ma és más a környezet is körülöttünk, mint akkoriban volt. A korszerű nyugatias gondolkodásban már sokkal inkább a közösségi szerveződésben, a klasszikus civil gondolkodáson alapuló, demokratikus államszervezetben és állami működésben látja a napjaink folyamatos és globalizálódó kihívásaira is felelni képes jövőt. Mi pedig – úgy tűnik, – egyre távolabbról integetünk nekik, és nem is mindig értjük, miért maradunk le folyton, ahelyett, hogy az ígéreteknek megfelelően már régen beértük volna őket. Pedig adnak pénzt rendesen a hátrányunk ledolgozására, de miközben a pénz valahogy mindig elfogy, a lemaradás nem csökken. Ja, persze, persze. Fejlődünk is. Ki nem? Csak nem annyira, ahogy a belénk ölt pénzek alapján tehetnénk.

Akkor miért is kullogunk lemaradozva?

De nekünk naponta tolják az arcunkba az elképesztő és mindenkit túl szárnyaló fejlődésünkről szóló propaganda szöveget, ám aki egy kicsit is elgondolkozik, akkor nem érti, hogy miért kullogunk akkor még mindig mögöttük.
Az oktatás, az egészségügy egyre lejjebb csúszik.
Az állami vagyon alapítványi jelleget ölt.
Az államigazgatástól, a közszolgálati sajtón és számvevőszéken át, a „független” igazságszolgáltatásig minden egyazon kézből eszik.
A gazdaságban csak azok érnek el látványos és arcátlanul profitábilis eredményeket, akik a jelen hatalmasainak gazsulálnak, miközben a magyar termékek valódi versenyképessége ködbe vész.
A szóban kiátkozott multikkal szemben a hazai kis-, és középvállalkozások az egyenlőtlen feltétel rendszerek között egyre nehezebben képesek egyik napról a másikra elboldogulni.
Az önkormányzatok kifosztva és kiüresítve, a helyi pénzeket is a hatalmasságok iránti lojalitás alapján osztják főúri kegyként.
Az ideális férfieszményt a legversenyképesebb nemzet, legsportosabb miniszterelnöke definiálja, napi sportújsággal a kezében, két szotyolázás közt, a Bicskéig meghosszabbított kisvasútján pöfögve a kertje végébe rittyentett magánstadionja mellől, vagy a csilliárdokért átszabott „szerény és puritán” kolostori szobájából.
A nők és a férfiak helyét a világban az alaptörvényben szentesítik („Tudd a helyed, fehérnép!”), a családok pedig csak a plakátokon fontosak (a közjószágok közben kedvesen mosolyognak a hegedülve bálozó és fittneszezve ablakot takarító látványminiszerasszonyokra).
Keresztényi értékekről kapunk naponta kioktatást, na nem a vénhülyedemensésliberálisargentintől, hanem az intellektuálisan epét hányó, várban olcsón lakáshoz jutó, ötöspárttagkönyvvé személyesült erkölcsi megmondó embertől és „pesti” társaitól. Beszélni, másokat kioktatni jól tudnak. Keresztényi módon.
A 10 parancsolatról is milyen meggyőzően papolnak nekünk, miközben azt maguk a papok sem tartják be, nehogy a gyarló politikusok.
Egyre inkább hülyének néznek minket a Karmelita nagyságosai, s mivel ezt eltűrjük, hát egyre inkább hülyék is leszünk.
Eltűrjük azt is, hogy nálunk csak a kreált álellenségek és a „függetlenségünket támadó és veszélyeztető” Soros-bérencek száma nő exponenciálisan. S lám egyszer csak mi is sorra kerülünk.

Mit is üzent első királyunk az államalapítással? 

Ja, igen. Változni kell! Változtatni kell! Esély mindig van rá. Most újra lesz. Ha felismerjük.
Ha nem?
Akkor egy propaganda plakátra még mindig jók leszünk.
Emojinak.
(A szerző mérnök-közgazdász, egykori államtitkár, a V21 tagja)

 

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” –ban
van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: