2019-10-18

Helyi választások 2019: LÁSZLÓ IMRE polgármesterjelölt

 A polgármesterség nem hatalom, hanem szolgálat

Az önkormányzatoknak a mai gyakorlattal ellentétben – mivel az napjainkban a politikát, annak célkitűzéseit és elvárásait szolgálják ki – az adott terület polgárainak érdekeit kell, hogy képviseljék. Ezért nem szabad, hogy a polgármesteri poszt politikai tisztséggé váljon. Nem kell bonyolult értelmezésekbe bonyolódnunk, már az ÖN – KORMÁNYZAT szóösszetétel is világosan utal arra, hogy ebben az esetben egy olyan adott közösség vezetéséről kellene beszélnünk, amelyet az adott közösség által választott vezető irányít. Pontosan ezért és ennek szellemében én a mögöttem álló 6 párt (Momentum, DK, MSZP, Párbeszéd, LMP és Jobbik) támogatásával Újbuda lakosságának érdekeit kívánom megjeleníteni és szolgálni. A hatos szám ugyanakkor kizárja azt is, hogy az önkormányzat hivatalba lépő új vezetése egy adott párt irányába mutathasson jogosan kifogásolható elkötelezettséget.

A mai, szinte naponta változó világunkban érthető módon biztonságra törekszünk. Ehhez viszont egy olyan erős és aktív közösséget kell építenünk, amely képes lesz ennek nemcsak elérését, de stabilitást is biztosítani. Őszintén be kell vallani, hogy nem voltunk felkészülve az 1990-et követő gyors társadalmi, technológiai és gazdasági változásokra – ezért a biztonság megteremtése érdekében közösen kell cselekednünk. A lakossággal való beszélgetéseim során azt tapasztaltam, hogy bizony elvárják tőlünk ennek a munkának a megkezdését. Tehát egy olyan közösség létrehozására van szükség, amelyik gazdaságilag biztos alapokon áll, kiemelten kezeli a társadalmi igazságosságot és hisz a szükségszerű változások erejében. Be kell bizonyítanunk azt is, hogy a közösséget szolgáló várospolitika nem egy „úri huncutság”, hanem életünk valós, értelmes és megkerülhetetlen része.

Természetesen sok múlik a vezetésen, így a polgármesteren is, akinek alapvető feladata, hogy egy közösség érdekeit képviselje. Személyemtől nagyon távol áll, hogy valamikor azt hallhassák tőlem:”hagyjátok a dolgokat, lehetne ennél még rosszabb is”. Nem! A dolgoknak sokkal jobban kellene menniük. Miért? Mert napjainkban a megélhetés bizonytalan, a jóléti állam elérése csak délibábos ígéret maradt, az oktatás és az egészségügy romokban hever, a társadalom pedig megosztottabb, mint valaha bármikor is volt.

Tisztában vagyunk azzal, hogy Újbuda jövője nagymértékben a választott tisztségviselőktől, illetve az ő személyiségüktől függ. Én Újbudának olyan polgármestere kívánok lenni, akit nem a beszéd, hanem a cselekvés jellemez, pontosan úgy, ahogy ez egész eddigi életemben volt. Kórházigazgatóként, a fővárossal folytatott érdekérvényesítő vitáim eredményeképpen azt a Szent Imre Kórházat tudtuk létrehozni, amely Budapest egyik legjobb intézményeként, minden szempontból a beteg emberek érdekeit szolgálta. Most parlamenti képviselőségemet kívánom feladni azért, hogy ismét szűkebb hazámnak, Újbudának a szolgálatába állhassak.

Ezért a jövőben sem nézem el, hogy Újbuda jogos érdekei a háttérbe szoruljanak és az Újbudán élők hátrányára illetve pénzén, jogtalanul és erőszakosan a politika kegyeltjei juthassanak előnyökhöz. Nem lehetünk partnerek ahhoz sem, hogy  a kormánypárti média – ahogy azt teszik napjainkban és kerületünkben is – folyamatos agymosásával alaptalanul megingathassa hitüket a kerület polgárai által választott vezetőkben, miként ahhoz se, hogy emigrációba kényszerítsék Újbuda kreatív fiatalságát. Ennek a törekvésnek a sikere nagymértékben attól is függ, hogy az itt élők megelégelték-e az eddigi vezetésnek a politikát elvtelenül kiszolgáló lojalitását és  ezzel párhuzamosan a kerület önkormányzati szolgáltatásainak folyamatosan romló színvonalát.

Van-e kiút?

Ha felismerjük napjaink politikájának árnyoldalait és az abból származó veszélyeket, akkor van kiút, akkor képesek vagyunk közösen megoldani gondjainkat. Ha megszabadulunk az apátiától és döntéseinkkel részesei leszünk egy békés forradalomnak, akkor van remény, hogy nem leszünk elveszett generáció. Ne engedjük, hogy a szükséges és jogosan elvárt változások elmaradása miatt – és annak következményeként – a világ együttérzését is elveszítsük. Ezt akkor, a rendszerváltozás idején, az abban játszott pozitív szerepünk révén gyorsan megszereztük, de sajnos szinte ugyanolyan gyorsan el is vesztettük azt.

Ismerjük kerületünket, ezért tudjuk azt is, hogy hol, mikor, mire van szükség és azt hogyan csináljuk. Azért kívánunk dolgozni, hogy Újbuda is az újbudaiaké legyen, hogy vezetésünkkel a kerület a saját kezébe vehesse az irányítást.

Újbuda nem azért van nehéz helyzetben, mert lakosai kudarcot vallottak, hanem azért, mert vezetői bizonyultak elégtelennek a végrehajtandó feladatokhoz. A főváros legnagyobb lélekszámú kerületének olyan vezetőkre van szüksége, akik legalább olyan kiválóak, mint  a kerület polgárai. Eddig folyamatosan azt hallhattuk, hogy ez a kerület mennyire virágzik. Én azt mondom, hogy nem virágzik, de virágozhatna, ha lehetőségeit  kihasználta volna. Ez a kerület büszke lehetne oktatási intézményeinek színvonalára vagy kórházára, amik azért kerültek méltatlan helyzetbe, mert elvették tőlünk és olyan kevés támogatást kapnak, mint még soha.

Nem becsüljük meg környezetünket, aminek elhanyagoltsága az elmúlt években tovább növekedett és ma már napi küzdelmet kell folytatnunk a légszennyezés, a patkányok és csótányok ellen. A légszennyezettség extrém fokozódása abban is szerepet játszik, hogy évente mintegy 4.000 fővárosi lakost veszítünk el idő előtt, többet, mint a legtöbb európai fővárosban. A korábban létrehozott és működtetett betegjogi képviselet ma már paradox módon az elégedetlenség érvényesítésének jogát is akadályozza, mert nem a beteget védi, hanem a szolgáltató államot. De mégsem ez a legfőbb baj!

A legrosszabb az, hogy értelmünket és gondolkodásunk józanságát károsan befolyásoló környezetben élünk! Hozzászoktattak ahhoz bennünket, hogy ne figyeljünk egymásra, hogy ne higgyünk semmiben, hogy csak magunkkal foglalkozzunk, hogy elfogadjuk azt, miszerint ismét egy totalitárius rendszerben kell élnünk és azt, hogy mindezt megváltoztathatatlan tényként fogadjuk el.

Terveim

Csapatban gondolkodom, ahol mindenki szabadon kifejtheti az enyémtől akár eltérő véleményét is – de a közösen megszületett döntés ránk nézve már kötelező érvényű. Ugyanakkor tartózkodom a folyamatok lelassítását, adott esetben annak megállítását szolgáló felesleges központosításoktól és bürokráciától. Ez annak a vezetési módszernek felel meg, amit sikeresen alkalmaztam kórházigazgatóként, aminek hasznát és sikerességét a mindennapokban a kerület lakossága is érzékelhette. Polgármesterségem alatt nem kaphatnak teret a törekvéseikben és megnyilvánulásaikban agresszív, önző elveket valló, hirtelen meggazdagodott vállalkozói csoportok, de természetesen támogatni fogok minden olyan közösséget, akik tehetségükkel és elkötelezettségükkel segíteni kívánják a közös céljaink elérését.

Akik figyelemmel kísérték parlamenti munkámat, azok pontosan tudják, hogy felszólalásaim minden esetben a betegellátás jobbítását és az Újbudával kapcsolatos, azt sújtó anomáliák felszámolását célozták. Nem a nagypolitika sokszor áttekinthetetlen villongásai késztettek arra, hogy szót kérjek az ország Házában, hanem orvosként a beteg emberek védelme, illetve újbudaiként a kerületünkben tapasztalható, életünket megnehezítő visszásságok megszüntetésének az igénye. Azt is mondhatom, hogy a jobbítást és a közösséget szolgáló elkötelezettségemet 2001 és 2010 között már kórházigazgatóként is bizonyíthattam. Erre a tényre támaszkodva ígérhetem, hogy ahogy korábban a beteg emberek gyógyulását segítettem, most úgy kívánom szolgálni a kerület lakosságának az érdekeit.

Vitázzunk, beszélgessünk itt: https://www.facebook.com/groups/762663054098897/?ref=bookmarks

 

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d blogger ezt szereti: