2020-09-19

HAJNAL ÉVA: Az olvasás gyönyörűsége

(A szeptember 17-20 közötti időpontra elhalasztott Ünnepi Könyvhét végleg elmarad.)

„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar,
és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem
legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.
Nem külsőleg valami, mint a kabátom,
még olyan sem, mint a testem.
Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben,
idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként.”
/Kosztolányi Dezső: Ábécé a nyelvről és lélekről/

Különlegesen szép anyanyelvünk elsajátítása, művelése, népszerűsítése, egész életünkön át működő fontos, – nyelvi szempontból a legfontosabb folyamat. Minden kimondott gondolatunk felelősséget hordoz. Szavaink ékesen tükrözik egyéniségünk minden porcikáját, mint ahogy az is, milyen nyelvi formában engedjük testet ölteni mindazt, amit kifejezni lényegesnek tartunk.

Beszédünk arról is árulkodik, milyen a viszonyunk az irodalomhoz: milyen könyveket veszünk a kezünkbe, egyáltalán megtesszük-e? Mikor, mennyit, mit, miért és hogyan olvasunk? Szándékunk-e átörökíteni gyermekeink, tanítványaink és a körülöttünk élő emberek sejtjeibe az olvasás örömét? Átéljük-e magunk is ezt az örömöt? Előfordul-e még, hogy buszon, villamoson, vonaton olvasó embertársaink mellé ülnénk legszívesebben, hogy ne kelljen nyakunkat kitekerve, áldozatok árán, lopva kikutatnunk, mit olvas az illető? Számos kérdés bújik elő e sorok közül, személyiségünk egyik legfontosabb alakító erejéről.

Meggyőződésem, hogy mindenki hatással van környezetére, mindenki azt tudja adni, ami valóban a sajátja: önmagát! Minden mozdulatunkkal a jövő nemzedéket neveljük, miközben mi is nevelődünk. Gyermekeinkre, tanítványainkra és az ifjúk a szüleikre, kollégáinkra, minden helyen mindenkire, vagyis mindannyian egymásra vagyunk hatással, befolyásoljuk egymást. Irodalomszeretetünk is hat. Életemet végig gondolva, nagyon szerencsésnek mondhatom magam: családom, nevelőim, barátaim irodalomszerető és -művelő emberek.

Az első könyv, amit „olvastam”, Édesanyám szívéből folyt: rólam szóló kitalált mese volt, ma is emlékszem rá! Minden lefekvés ettől lett élmény! Ezt a Kék madár története követte, majd sorban a klasszikusok! Olvasni már kisgyerekként nagyon szerettem, faltam a könyveket!  Tüneményes Ferdinánd meséje szinte lenyűgözött, minden sorába beleéltem magam, elhittem, amit olvasok. Feledhetetlen élmény a mai napig! Gyerekkoromban minden könyvemet édesanyám adta a kezembe, gondosan válogatva. Ma már tudom: mindegyik segítette fejlődésemet! Az ünnep csak könyvvel volt igazi nálunk, elképzelhetetlen volt másképp! Ma is ezt gyakorlom, a könyv illata is magával ragad! Nagyon megerősít, hogy mindhárom – ma már felnőtt – saját gyermekemnek és tanítványaimnak is sikerült átadnom ezt az örömöt!

Az olvasáshoz fűződő viszonyunk gyökereit tehát, gyermekkorunkban átélt élményeink határozzák meg. Ideális esetben már egészen apró gyermekként barátainkká válhatnak a könyvek, olvasási szokásaink alakulhatnak ki, melyek életünkön át elkísérnek bennünket. A vágy a tapasztalatszerzésre, az örömre, az alapvető kíváncsiság és egy szeretett személy hatása, mind-mind lehetnek olyan tényezők, melyek segítik olvasóvá válásunkat.

Tanítványaim körében végzett (2016-os adat, e cikk szerzője már nyugdíjas) kutatásaim is örömmel töltenek el: osztályom 26 tanulója családjait tekintve 65%-uk számolt be arról, hogy minden ünnepre kapnak könyvet is és ami a legfontosabb: örülnek is ennek! Szívesen elhozzák, megmutatják, olvasnak belőle a többieknek. Mivel most negyedikesek – és nagycsoportos koruk óta tanítom őket -, azt is tudom, hogy óvodásként is szívesen vettek részt az irodalmi kezdeményezéseken, dramatikus játékokban, kitalált mesék, versek „írásában”. Ez a 26 gyermekből csak négynek nem okozott látványosan örömet.

Könyvtárunk gyermekkönyveinek rendszeres olvasói, közülük 19-en, ők kéthetente kölcsönöznek új könyveket. Boldogan vettem észre – az eleinte titokban történő -, pad alatti olvasást! Ez nálunk már titok nélküli, természetes öröm!

Sarkalatos kérdés: mit olvasnak ezek a gyerekek?

Magas minőséget, amennyiben például: József Attila, Móra Ferenc, Molnár Ferenc, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Mándy Iván, Fekete István, Tersánszky Józsi Jenő, Kányádi Sándor, Csukás István, Lázár Ervin, Nagy Bandó András, Kiss Ottó, Lackfi János, Ijjas Tamás, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Varró Dániel, Finy Petra – … és még hosszasan folytathatnám a felsorolást.

Sok esetben azonban nem lehet teljes az örömünk, ha könnyen emészthető zanzásított, rövidített formában kapható, minőség nélküli olvasnivaló kerül a kezükbe. Ennek okait kutatva jöttem rá, hogy bizony a fiatal szülők is tanácstalanok a vásárlást illetően, könnyebben választják a harsány illusztrációjú, olcsóbb kiadású, a klasszikusokat röviden összefoglaló könyveket, mert még nem tanítottuk meg őket felelősséggel választani. Jó esetben elfogadják tanácsainkat, befolyásolhatók döntéseikben.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyermekkorukat ma élők nem csupán a mesékből, gyermekversekből, történelmi elbeszélésekből szereznek értesüléseket a világról.  A gyerekek rajzfilmeken, tévén, interneten fellelhető látnivalókon nőnek fel. A legsikeresebb rajzfilmekben átlag hat-hét másodpercenként következik be egy-egy új fordulat, így aztán az alkotó a legváratlanabb pillanatokban csavar egyet a történeten. Minden oldalon történik valami izgalmas, szokatlan, így a gyakori váltásokkal, vágásokkal tarkított történetekben arra sincs különösebb szükség, hogy az új fordulat előbbre vigye a cselekményt: a váltás, a snitt a lényeg. Sajnálattal vettem észre, bizony, felismerem azokat a gyerekeket, akik ezekkel a rajzfilmekkel táplálkoznak: mozgékonyak, nehezen koncentrálnak, hajlamosak csak a nekik tetsző tevékenységeket választani és nem szeretik a kötelesség szót.

Megszületett a gyermek akciókönyv fogalma is, mely a meseregényből, a fantasy- vagy rémtörténetből, kalandkönyvből lett századunk vezető gyermekirodalmi műfaja.

Témánk kimeríthetetlen!

Azt gondolom, ma nem arra kell törekedni, hogy a gyermeket visszatereljük a múlt században kialakult normák élvezetéhez, ettől sokkal összetettebb a feladat: a mai gyermekízlésnek megfelelő irodalmat kell írni, – ezt kiváló kortárs íróink gyakorolják is. Értéket közvetítő módon lassítani szükséges a tempót az irodalom csodálatos eszközeivel.

… no, és a meghitt kuckózás a szülőkkel, nagyszülőkkel, barátokkal egy-egy könyv fölött, az a valódi örömteli izgalom! Örülni együtt jó!

Olvasó gyerekből lesz gondolkodó felnőtt…

…olvasni pedig gyönyörűség!

(A szerző: Pedagógus, tehetségmentor, a Litera-Túra Művészeti Magazin, -folyóirat és -Kiadó alapítója, laptulajdonos-főszerkesztője.)

Illusztráció:
EKWALL KNUT
(1843-1912) svéd festőművész, „Portré a művész édesapjáról és kislányáról”

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: