by Az Orbán-kormány külpolitikáját néhány alapelv vezérli, amelyek 2021-ben is meghatározták a NER döntéseit.
Ezek közül a legfontosabbak:
- A külpolitika a belpolitikai célok megvalósulását szolgálja, eszközei ugyanazok, mint a belpolitikában
- A gazdasági érdekek állnak a középpontban az értékelvű külpolitikával szemben. Ez a gazdasági érdek azonban legtöbbször nem az ország gazdasági érdeke, hanem a Fidesz oligarcháinak magánérdeke, illetve a Fidesz és Orbán Viktor hatalmának a megőrzését, pénzügyi hátterének a megteremtését szolgálja
- Együttműködésre törekvés helyett az erőből politizálás, a nyertes-vesztes játszma szabályai szerint történik. Mivel Magyarország – méreténél és nemzetközi súlyánál fogva – nehezen tud ilyen játszmákban nyertes lenni, gyakran használja a zsarolás eszközét. Ez időlegesen tényleges súlyánál nagyobb befolyást, erősebb tárgyalási pozíciót biztosít, azonban hitelvesztéshez, bizalomvesztéshez vezet. Az esetleges kompromisszum is csak az időnyerést szolgálja, az csak taktikai lépés, nem olyan megállapodás, amelyben a partner megbízhat.
Az egyes külpolitikai területeket áttekintve:
Európai uniós politika – Európa lassan magához tér, és kezdi érteni a NER rendszerét; a Fidesz szélre sodródik és kudarcot vall a szélsőjobb EP frakció létrehozásában
Ugyan az Európa-politika klasszikusan nem külpolitikai terület a csatlakozás óta, mégis a legfontosabb kapcsolatrendszer Magyarország számára, ezért kell erről is szót ejtenünk.
2021-ben vált annyira tarthatatlanná a Fidesz helyzete az Európai Néppártban, hogy a 10 éve folyamatosan érő szakítás megtörtént. Mivel az EU működési alapelve az, hogy amit lehet, azt arcvesztés nélkül, tárgyalásos formában rendezzen el (azaz, hogy senki ne váljon vesztessé – annak ugyanis mindig meg van a kockázata), az lett a megállapodás, hogy a Fidesz lép ki az EPP-ből.
Ezzel a Fidesz elvesztette a hátterét és befolyását az Európai Parlament legnagyobb és legerősebb frankciójában, egyben a lehetőséget arra, hogy bármilyen vezető pozíciót kapjon és Orbán Viktor részt vehessen az Európai Tanács EPP-s államfőinek a megbeszélésén – amely minden tanácsülés előtt a legfontosabb informális egyeztető fórum.
Az EPP-ből való kilépés abban a reményben történt, hogy Orbánnak sikerül összehoznia egy erős, akár blokkoló kisebbséget a szélsőjobb oldalon. Erre egy darabig látszott is remény, de végül a mai napig sem sikerült tető alá hozni az Identitás és Demokrácia és az Európai Konzervativok és Reformerek frakciójának egyesítését. Ugyan Orbán a szélsőjobb pártok vezetőinek körében komoly tekintélynek örvend mint olyan vezető, aki 12 éve meg tudja őrizni a hatalmát, mégsem sikerült az alapvető töréspontokat áthidalni, a partikuláris érdekeket meghaladni. Viszont legalább az a pávatánc, hogy a Fidesz szélsőjobboldali politikával egy középjobb formáció tagja maradhasson, végetért, és a Fidesz a helyére került.
2021-ben Németországban új kormány alakult, ezzel elvesztette az Orbán-kormány azt a támogatóját az EU-n belül, amely – a német autógyárak érdekében is – sokáig mentőövet dobott számára.
A következő nagy próbatétel a jogállamisági mechanizmus elindítása lesz az Orbán-kormány számára. Február közepére várható az Európai Bíróság döntése Magyarország és Lengyelország 2021. márciusi keresetével kapcsolatban, amely ennek a jogszerűségét vitatta. Az előzetes nyilatkozatok szerint a Bíróság valószínűleg jogszerűnek nyilvánítja a mechanizmust. A francia elnökség szeretné ténylegesen elindítani az eljárást. Ez azt jelenti, hogy Magyarország véglegesen eleshet a helyreállítási alap, vagy akár a strukturális alapok forrásaitól.
Tudjuk, hogy ezek késése tette szűkségessé az Orbán-kormány számára azt, hogy az európai uniós, részben nem visszafizetendő, részben alacsony kamatozású források helyett a szabad pénzügyi piacokon vegyen fel kölcsönt, magas kamatra. Ha az európai uniós pénz nem érkezik meg, az azt jelenti, hogy a 2022. tavaszi választás után brutális megszorító intézkedések várhatóak.
Amennyibben az ellenzék győz, az EU remélhetőleg gyorsan felszabadítja ezeket a forrásokat.
A visegrádi együttműködés – a magyar V4-es elnökség erőfeszítése ellenére láthatóvá vált széthúzás
A visegrádi 4-ek EU-n belüli együttműködése, közös fellépése – a közös történelmi örökség, a sok közös érdek, a közös geopolitikai helyzet – miatt sokáig fontos volt, az Orbán-kormány is próbálta a saját pozíciójának az erősítésére használni.
Ez az együttműködés korábban is gyengült, de 2021-ben nagyon láthatóan megbomlott.
Szlovákia bevezette az eurót, komoly lépéseket tett a transzparencia, a demokrácia-erősítés terén eddig is, de az Eduard Heger-vezette kormány deklaráltan is Európa-párti politikát akar folytatni, a magyar kormány gyakorlatától eltérően.
A tavalyi évben egy kiélezett konfliktus-helyzet is előfordult, amelyben Orbán – szokásától eltérően- egyelőre visszalépni kényszerült.
Ez pedig akörül a 143 milliárdos tőkealap körül tört ki, amelyet a magyar kormány arra a célra hozott létre, hogy a szomszédos országokban földterületeket vásároljon – csak éppen erről elfelejtette értesíteni az érintetteket. A szlovák kormány és az ellenzék egységes felháborodása vezetett végül a visszalépéshez.
Lengyelország és a magyar kormány álláspontja nem egyezik Oroszországgal kapcsolatban, és ez a belorusz-lengyel határválság és az ukrán válság kapcsán is láthatóvá vált.
Csehországgal akkor hidegült el a viszony, amikor az Andrej Babis-vezette kormány helyébe lépő új kormány deklarálta, hogy másjellegű kapcsolatra törekszik Európával, sőt a cseh országgyűlés elnöke nyíltan kifejezte azt a reményét, hogy a magyar választások után, áprilisban, nem Orbán Viktor és a Fidesz fog kormányt alakítani. Az Orbán kormány tehát itt is elszigetelődött.
Transzatlanti kapcsolatok – egyértelmű üzenet, hogy Magyarországot nem tekintik a világ demokráciái közé tartozónak
A tavalyi év kiemelkedően fontos volt az USA számára az elnökválasztás miatt. Joe Biden győzelmével az Orbán-kormány elvesztette azt a közeli és szívélyes kapcsolatot, amely a Trump-adminisztációhoz fűzte. Az elnökválasztási küzdelemben nyíltan- és a diplomáciában szokatlan módon- Trump oldalára állt az őt kritizáló Joe Bidennel szemben. Ennek eredményeképpen az egyébként is hűvösebbé váló viszony tovább romlott, Magyarországot – egyedüliként az EU tagországok közül – nem hívták meg a Demokrácia csúcsra, nyíltan kifejezve ezzel azt az amerikai véleményt, hogy Magyarország nem tekinthető demokráciának többé. Ellenlépésként Magyarország megvétózta az EU hivatalos közös képviseletét a Demokrácia csúcson.
A NATO-ban az Orbán-kormányt bizalmatlanság övezi a Putyinnal ápolt szoros kapcsolat miatt annak ellenére, hogy Magyarország hozzájárulása a NATO-költségvetéshez elismerésre méltóan sokat javult az utóbbi években.
A bizalmatlanság oka az az Oroszország-politika, amely az ukrán- orosz konfliktusban néma marad az orosz agresszióval kapcsolatban és folyamatosan akadályozza Ukrajna közeledését a NATO-hoz, a kisebbségi jogi problémákra hivatkozva. Ez nyilvánvalóan ürügy, más esetben – ha az Orbán-kormány érdeke úgy kivánta- nem tette szóvá a kisebbségi jogokat (pl. Szlovákia esetében a Fico-kormány idején).
A transzatlanti kapcsolatokat tovább rontotta az Orbán-kormány Kína-politikája; az, hogy sorra megvétózza a kinai demokrácia-deficitet kritikával illető EU-nyilatkozatokat és neheziti az egységes fellépést a kinai befolyás növekedésének a visszaszorítására.
Oroszország, Kína és a poszt-szovjet autokráciák – az EU tagságunk „kiárusítása”, a Fidesz-közeli oligarchák érdeke és az idősek veszélyeztetése a kínai vakcinával
Ezekben a külkapcsolatokban Magyarország fő érdekességét az adja, hogy EU tagállam. Orbán tehát ezt „árusítja ki.”
Az Orbán-kormány volt az egyetlen az EU-n belül, amely szolidaritásáról biztosította Tokajev kazah elnököt a tüntetések erőszakos leverésének idején. Ugyanígy látványosan tartózkodott attól, hogy kritikát fogalmazzon meg Lukasenkával vagy a háttérben őt támogató Putyinnal kapcsolatban a lengyel-belorusz határkonfliktus idején.
Putyinnal közismerten baráti viszonya az utolsó évben hűvösebbé vált: a Fidesz kikerült az EPP-ből, az EU-n belüli befolyása csökkent és sokkal kevésbé tud hatékony lenni az EU gyengítésében, bomlasztásában.
Most mégis sürgősen szüksége volt Putyinnak Orbánra az ukrán konfliktus kapcsán, hogy demonstrálja: van olyan EU ország, amelynek a vezetője hívásra házhoz jön akkor is, amikor létfontosságú lenne az EU és a NATO egysége.
Nem tudjuk természetesen, hogy mi hangzott el a tárgyalásokon, Orbán milyen árat készül fizetni a piacinál alacsonyabb áron Magyarországra szállitott gázért, de jó eséllyel feltételezhetjük, hogy egy kereskedelmi megállapodásnál kell valami hasonló ellenértéknek lennie. Ez lehet későbbi EU-n belüli vétó az esetleges szankcióknál, lehet az (ahogy az már most történik), hogy Orbán nem teszi szóvá, hogy az orosz követeléseknél Magyarország NATO-tagsága is az asztalon van; lehet az, hogy egy esetleges háború esetén NATO csapatok nem érkezhetnek Magyarországra.
Azt se tudjuk, hogy Orbán milyen árat szab majd a másik oldalon, hogy ne bontsa meg az EU vagy a NATO egységét kiélezett helyzetben, amely egység egyébként Magyarország elemi biztonságpolitikai érdeke lenne.
Az Orbán-kormánynak tehát különös vonzódása van az autokráciák iránt. Ez a vonzódás több okkal magyarázható:
- Orbán talán őszintén hisz a Nyugat hanyatlásában, a Kelet felemelkedésében és szeretné jóelőre bebiztosítani ezeket a kapcsolatokat,
- ezen országok vezetőit érzi magához közel, ott van elismertsége annak, amit Magyarországon csinál, az ő politikai döntéseiket érti, szemben a nyugati országokkal, amelyeknek a vezetői gyanakodva szemlélik, kirekesztik maguk közül, nem szívesen látják vendégül, nem bíznak benne,
- ezek az országok – mint Kína, Oroszország – a befektetéseiket, kölcsöneiket nem kötik jogállamisági-demokrácia kritériumokhoz, nem ellenőrzik az elköltésüket.
A Fudan-egyetemet kínai óriáshitelből – amelynek a kamatlába hatszorosa egy EU-s hitelnek – kínai cégek építenék. A „magyar érdek” itt feltehetően az ellenőrizetlenül elkölthető kölcsön. A Belgrád- Budapest vasútvonal kínai kölcsönből épül, de az építkezés felét Mészáros Lőrinchez közeli cégek végzik.
A kínai vakcinát – amelyet a létező és hozzáférhető vizsgálatok sem ajánlottak 60 éven felüliek oltására és amelyet az Európai Gyógyszerügynökség nem engedélyezett – Magyarország a legdrágább nyugati vakcinákhoz képest is kétszeres áron szerezte be egy offshore hátterű közvetítő cégen keresztül, majd elsődlegesen az időseknek adatta be.
Ezeknek a forrásoknak egy része „eltűnik”, az esetek egy részében csak anyagi kárt és hatalmas hitel-visszafizetési terheket róva az országra. Az esetek egy másik részében azonban közvetlenül is veszélyezteti az embereket, mint a kínai vakcina esetében.
Nyugat-balkáni politika – játék a tűzzel, Oroszország és a politikai kientúra-építés érdekében
Az Orbán-kormány az EU-n belüli integráció mélyítését ellenzi, a bővítést nem. Ennek megfelelően a nyugat-balkáni országok EU-integrációjának egyértelmű támogatója.
A Bizottság alakulásákor elérte, hogy jelöltje, Várhelyi Olivér megkapja a szomszédság-politikáért- és bővítésért felelős biztosi pozíciót. Többen már akkor is óvták Ursula von der Leyent attól, hogy a magyar biztos képviselje az EU-t a csatlakozásra váró országokban, hisz a csatlakozási folyamat előrehaladásának feltétele a demokrácia és a jogállamiság kritériumainak való megfelelés és éppen Magyarország az, amelynek- immáron 18 éve EU-tagként- ezzel komoly problémája van. A figyelmeztetés úgy hangzott, hogy ezzel az EU hitelessége kérdőjeleződik meg.
A figyelmeztetések másik része arra vonatkozott, hogy – mivel Várhelyi Olivér Orbán közeli szövetségese – az EU politikája helyett az Orbán-kormány sokszor megkérdőjelezhető Nyugat-Balkán politikáját képviselheti a régióban.
Ezek a félelmek beigazolódni látszanak.
Az Orbán-kormány nyugat-balkáni döntései komoly kritikát váltanak ki.
A magyar külpolitikának része a régió országaiban a szélsőjobboldali-nacionalista pártoknak és vezetőiknek a támogatása, vagy akár menedék nyújtása a bukott, bírósági eljárással szembenéző Nikola Gruevszki számára.
Ebbe a sorba illik a Milorad Dodiknak- a Republika Srpska szeparatista politikát képviselő vezetőjének – nyújtott 100 millió eurós kölcsön és Orbán demonstrativ látogatása nála.
Az Orbán kormány ezzel részben Oroszország céljait segíti, amely növelni igyekszik a saját- és csökkenteni az EU befolyását a régióban, részben politikai klientúrát épít (akár a régió jövőbeni EU-tagsága reményében), gazdasági befolyáshoz, előnyökhöz juttatja a magyar vállalatokat, de legfőképpen a kormányhoz közelálló oligarchákat.
Magyarország – geopolitikai helyzeténél fogva – az EU-hoz való közeledésben segíthetné ezeket az országokat. Ehelyett – rövid távú- és idegen érdekekért, szemben a hosszú távú magyar érdekkel, a régió destabilizálásához járul hozzá.
Összefoglalóan:
Az Orbán-kormány – 2021-ben, kormányzása 12. évében is – ugyanazt a külpolitikai vonalat követte, mint eddig: kellemetlen partner volt az EU-ban. EU-s partnerei egyre inkább próbálnak olyan megoldásokat találni-kialakítani, amelyekkel megrendszabályozhatják, illetve megkerülhetik az Orbán-kormányt. Ilyen a külpolitikai kérdésekben a minősített többség bevezetésének a felvetése az egyhangú döntéshozatal helyet; a jogállamisági mechanizmus létrehozása; a Fidesz EPP-ből való eltávolítása.
Az Orbán-kormány mostanra elvesztette a maradék bizalmat, elszigetelődött, az új szélsőjobboldali többséget, amely erőt adhatott volna számára, nem sikerült létrehoznia. Ugyan rövid távú taktikai sikereket elért, közben azonban gyengítette azokat a szövetségi rendszereket, amelyekhez tartozik és amelyeknek az erősítése Magyarország elemi érdeke lenne.
Magyarországnak sikerült kivívnia a „legkiábrándítóbb partner” szerepét az EU-országok döntéshozói körében, ahogy a második legkorruptabb tagállam helyét is a nemzetközi összehasonlításban.
A Nyugat-Balkánon politikai- és gazdasági befolyást nyert, de ennek ára az volt, hogy konfliktusokat keltett, az EU-értékek képviselete helyett a destabilizáláshoz járult hozzá.
A V4-ben szintén elszigetelődött, azt már nem tudta a saját céljai erősítésére felhasználni, onnan is nyílt kritikát kap.
Az orosz-ukrán konfliktusban -a Putyin-látogatással – lehetőséget adott arra, hogy az orosz vezetés az EU megosztottságát demonstrálja és nem tudjuk, hogy milyen politikai árat fizetünk majd az olcsóbb gázért.
A belorusz- és a kazah konfliktusban is – ahogy sokszor korábban is – az autokrata vezetők oldalára állt.
A Kínával szembeni egységes állásfoglalás sorozatos megakadályozása az euro-atlanti szövetségi rendszert gyengíti egy olyan helyzetben, ahol közös érdek lenne egy kiszámítható, szabályozott viszony.
Egészében 2022 legnagyobb külpolitikai kérdése a tavaszi választáshoz kötődik. Ha az ellenzék győz, Magyarország elszigeteltsége megszűnhet, Magyarország újra elfogadott szereplője lesz a nemzetközi kapcsolatoknak, lehetőség lesz a bizalom helyreállítására a szövetségi rendszereinken belül. De ezesetben is idő kell a negatív megítélés korrekciójára. Felszabadulhatnak viszont a jogállamisági eljárás miatt befagyasztásra kerülő pénzek, enyhítve ezzel maz elengedhetetlenül szűkségessé váló megszorító intézkedéseket.
Amennyiben azonban a Fidesz győzelmét hozza 2022 áprilisa, folytatódik az évtizede tartó szélre sodródásunk. Több mint 10 év kellett ahhoz, hogy a Fidesz és az EPP végleg szakítson egymással. Most az a kérdés, hogy kifelé sodródunk-e az EU-ból is – vagy esetleg önként lépünk ki innen is akkor, amikor már tarthatatlan a helyzetünk és további EU-forrásokra sem számíthatunk…
(A szerző pszichiáter, egykori miniszter, a V21 tagja)
Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban
van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897
