by Robeson igazságérzetével, tenni akarásával és művészetével felejthetetlen emlékeket idéz. Mivel azonban a művész is ember – sajnálatosan tévedett is.
Paul (LeRoy Bustill) Robeson (1898 – 1976)
Színész, basz-baritonista énekes, ügyvéd és polgárjogi aktívista.
Robeson a New Jesey állambeli Princetonban született. egy tanárnő és egy protenstáns lelkésszé lettegy rabszolga gyermekeként. Nehéz gyermekkora ellenére (anyja hat éves korában meghalt) hihetetlenül sokféle tehetségről tett tanúbizonyságot (sport,humán és művészi), kiváló eredményeket ért el a Rutgers Egyetemen, ahol ösztöndíjat nyert. Miközben a Columbia Egyetemen jogtudományi tanulmányait folytatta (ahol később végzett is), színjátszani kezdett, és hivatásos színészként debütált a Symon the Cyrenian című filmben. A jogi diploma megszerzése után szinte azonnal elhagyta a jogi környezetet, hogy énekesi karrierjének szentelje magát, köszönhetően különösen mély és zengő basszus – bariton hangjának.
A hidegháború idején a rasszizmussal szembeni heves ellenállása és a feketék jogaiért folytatott harca iránti elkötelezettsége kivívta az Egyesült Államok kormányának ellenséges hozzáállását. Baloldali politikai nézetei és a Szovjetunióban tartott koncerteken létrejött számos barátsága arra késztette az amerikai hatóságokat, hogy 1950-ben bevonják az útlevelét. Robeson botrányt kavart, mert nem volt hajlandó segíteni a Szovjetunióban bebörtönzött amerikaiaknak, és nem akarta beismerni a Gulag valóságát.
Miután visszakapták útlevelüket, Robeson és felesége utaztak, szerepeltek szerte a világban. Felesége halála után Robeson számára a pszichofizikai gyengülés időszaka kezdődött, ami miatt ideje nagy részét kórházban töltötte, és utolsó éveit teljes elszigeteltségben és szegénységben a Harlemben töltötte.
A teljes dal itt tekinthető meg:
https://youtu.be/iEQEeNhtosg
Álmos folyó (Old man river)
(Oscar Hammerstein – Jerome Kern)
Öreg ember ez a Mississippi,
Öreg ember, aki mindent lát,
Mennyi bánat súlyos terhét viszi,
Gyapotföldek végtelenjén át.
Álmos folyó, te lusta folyó,
Te mindent tudó, de mit sem mondó,
Te két part között
Csak csendben csorogsz tovább.
A szürke habod csak nézi, ahogy
A föld szívéből kihajt a gyapot,
Míg két part között
Te csendben csorogsz tovább.
Melletted az emberek
Élnek és halnak és küzdenek,
Négert csak munka vár,
S egy kis italért rögtön börtön jár.
Fáradt vagyok, mit ér az egész,
A munka nehéz, a bérem kevés,
S te álmos folyó
Csak csendben csorogsz tovább…
Fehér ember fehér házban lakik,
Én egy csöpp kis kunyhót sem kapok,
Fehér úrnak pénze is van dugig,
Én meg jó, ha olykor alhatok.
Nem tudom, mért fáj ez úgy,
Csak azt tudom, hogy nincs kiút.
Annyit ér az életem,
Mint vállam és a két kezem.
Vigyél innen messze Mississippi,
Ahol nincsen szolga, nincsen úr,
Mutasd meg a szabad tenger vízét,
Hol a kínom végleg elcsitul.
Álmos folyó, te lusta folyó,…
Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban
van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897
