by Az előadó, Darvas Iván (1925 – 2007) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész.
Fiatalon vidám, bolondos Liliomfi volt Makk Károly filmjében. És volt, amikor el volt tiltva.
1967-ben a Pesti Színházban, Horvai István rendezésében mutatták be Gogol remekművének az Egy őrült naplójának monodráma változatát. Ma már tudjuk, hogy színháztörténeti jelentőségű volt a sikersorozat az egész produkció klasszisa és Darvas Ivánnak a szerep hihetetlen, drámai megformálása okán.
Sajátos, senkivel össze nem hasonlítható orgánuma, énekhangja tette felejthetetlenné Konsztantyin Szimonov versének megzenésített változatát is.
Ő képes volt mindig, minden szereplésével magával ragadni a hallgatóságát, igazi színész óriás volt!
A megzenésített vers itt hallható:
URL: https://youtu.be/uv4rVcDVLUo
KONSZTANTYIN SZIMONOV: Várj reám
(Lányi Sarolta fordítása)
Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!
Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell!
Ha lemondtak rólam már lányom és apám,
S jóbarát rám egy sem vár, te gondolj néha rám!
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,
Várj te változatlanul, s ne igyál velük!
Várj reám, óh átkelek minden vészen én!
Aki nem várt, majd rámnevet: szerencsés legény!
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki nem tudott.
