2021-08-03

dr.LENGYEL RÓBERT: Omladozó falak…

Alig több mint 30 esztendeje volt egy nagy közös álmunk: lebontani az államszocializmus falait és demokratikus alapokra felhúzva, bástyákkal megerősítve, újra építeni a nagy magyar végvárat.

Mi lett az álomból?

Hatalmas munka volt, amit talán már a legelején, az alapozásnál elszúrtunk. Üdvrivalgás közepette kikiáltottuk a köztársaságot és a rendszerváltók megkezdték a munkát. A volt kommunisták egy része azonnal színt váltott és kezdett beépülni az új világunkba. (Sokan közülük a mai napig köszönik, jól vannak, tv stúdiókban pávázó és harsányan kommunistázó média-huszárok, üzletemberek, politikusok, nagygazdák, meg mit tudom én mik lettek.)
Jött az első szabad kormány az ország vezetésére totálisan alkalmatlan Antall József miniszterelnökkel és stábjával, akik aztán az un. privatizációval arra méltatlan emberek tömegét óriási vagyonok birtokosaivá tették. A kétségbeesett nép visszahívta a volt kommunistákat Horn Gyulával az élen, hogy aztán az ifjú Orbán Viktorba helyezzék a bizalmat, hogy aztán elzavarják őt is és jöhetett újra a baloldal. Aztán meg 2010-ben Orbán vissza. De ő tanult a múltból és maga alá gyűrt pár év alatt mindent. Kultuszt teremtett, kinevelt sok-sok, a valóságot nem észlelő süketet és vakot, elvégezte a „2/3 birtokában elvégezhető korlátlan joghatalom kiépítését, bedarált sok-sok eredendően ellenzéki politikust, a hatalmi egyensúlyt megszüntette, most pedig az egyik legnagyobb sarokbástya, az „önkormányzatiság” végletekig való elgyengítése folyik. Anno ugyan eltűntek a párttitkárok és a tanácselnökök, a települések demokratikusan megválasztott polgármesterei, képviselői pedig széleskörű jogosítványokat kaptak a hatalmuk gyakorlásához. Bevételeikből gazdálkodtak, kik jobban, kik kevésbé, da a maguk urai voltak a maguk felelősségével együtt. Aztán ahogy teltek az évek, szinte észrevétlenül, de a nagypolitika hatalmas bojtos gyökerének apró kis szálai egyre inkább bekúsztak a polgármesteri hivatalok ajtórésein is. No és mára hova jutottunk?

Demokráciától idegen forrás elosztás

Az állami és uniós forrásokat javarészt pártszimpátia alapján osztogatják a városoknak és falvaknak. Néhány üdítő kivételtől eltekintve a kormánypárt polgármesterei, no meg a papíron független, de a mindennapokban a kormánypártnak ’hanyatt fekvő’ kolléganők, kollégák egy-egy sikeres pályázatért cserébe szolgalélekkel asszisztálnak a településeik önrendelkezési jogait folyamatosan nyirbáló hatalomnak. Akik pedig nem hajlandóak feltételek nélkül beállni a sorba, azokat, pontosabban azok településeit pedig kisebb-nagyobb elvonások, megszorítások kenik a falhoz. Teljesen nyilvánvaló diszkriminálás folyik és már csak kakaslépésnyire vagyunk a XXI. századi magyar tanácselnököktől, a pártitkárok meg bizony már nagyon sok helyen jelen is vannak. Csak épp országgyűlési képviselőknek nevezik őket…

Az önkormányzatiság romokban

Szóval, ha ma felmászunk egy közeli hegy tetejére és rátekintünk a nagy magyar végvárra, omladozó falakat és már a föld színével egyenlő, de legalább is félig leomlott bástyákat látunk. Számomra, mint városvezető számára az összkép önmagában lehangoló, de az a bástya, ami a magyar önkormányzatiságot szimbolizálja, és amelyről naponta hull alá egy-egy kődarab, könnyeket csal a szemembe. Ettől a látványtól könnyezek, a hanyatt fekvő, sorba álló polgármesterektől viszolygok, a hatalomra pedig haragszom. Ugye nem bűn, hogy ha már a gyerek és ifjú korom szocializmusban telt, alig néhány évtizednyi szabadság után, nem szeretnék valami hasonlóban megöregedni?
(A szerző rendőrtiszt, jogász, várospolitikus, Siófok polgármestere)

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

KÖVESSÜK ÉLŐBEN A KLUBRÁDIÓT!
https://www.klubradio.hu

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: