2021-05-07

DR. KÖKÉNY MIHÁLY, PhD.: Van-e kiút a magyar egészségügy válságából?

A koronavírus világjárvány pusztítása és a pandémia kezelésének hazai tapasztalatai bebizonyították, hogy milyen következményekkel jár, ha egy kormány éveken át sorsára hagyja az egészségügyet. A 2010 óta regnáló hatalom kivéreztette az ágazatot. Százmilliárdokkal ér kevesebbet az ellátásra és a gyógyszertámogatásra szánt költségvetési előirányzat, mint tíz évvel ezelőtt, miközben rengeteg közpénz ömlött stadionokra, propagandára és a kormányhoz közeli magánvállalkozások számlájára. S ez akkor is igaz, ha 2021 elején soha nem látott mértékben növelték az orvosi (de nem az ápolói!) juttatásokat.

Az egészségügy helyzete 2010 óta

Magyarország mind abszolút értékben, mind a GDP százalékában kifejezve jóval kevesebbet költ az egészségügyre, mint az európai uniós tagállamok (EU27) átlaga, és az egészségügyi kiadásoknak alig több mint kétharmadát biztosítja az állam. Ez azt jelenti, hogy a zsebből fizetett közvetlen lakossági hozzájárulások mértéke az EU27 középértékének duplája. Az egészségügyi közkiadások GDP-hez viszonyított aránya a 2010-es 5,0 %-ról, 2019-re 4,4 %-ra csökkent. Ebben az időszakban az EU27 országok átlaga az egészségügyi közkiadásokat tekintve a GDP 5,9 %-ról 6,2 %-ra emelkedett. Magyarországon az egy főre jutó, vásárlóerő paritáson mért egészségügyi kiadás 1506 euro volt 2019-ben, ami az uniós átlag 60 százalékát sem érte el. A költségvetés főösszegének százalékában egészségügyi ráfordításaink 10 alatt vannak (az EU27 átlaga 14%)[1].  A világjárvány éveiben a finanszírozás javulása valószínűsíthető, de az EU-n belüli pozíciónk változása nem várható.

2010-ben megszűnt az egészségügy, valamint az oktatás és a szociális ügyek közvetlen, önálló kormányzati képviselete. Ezek az ágazatok az Emberi Erőforrások Minisztériuma részterületeivé váltak, s a kormányzati egészségpolitika is súlytalanná vált. Megszűnt, pontosabban kifizetőhellyé degradálódott a társadalmi egészségbiztosítás, a szociális biztonság alapintézménye. Szétdarabolták az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot, a közegészségügyi biztonság letéteményesét. A hatalmi szempontok rendre felülírták a szakmai szempontokat. Ezért történt meg a kórházak értelmetlen központosítása és államosítása, ezért igyekeznek megosztani az egészségügy szereplőit, s egymás ellen kijátszani a szakmai és érdekképviseleti szervezeteket.

Az elégtelen munkajövedelmek, a kiszámíthatatlanság és a rossz munkakörülmények miatt orvosok és egészségügyi dolgozók ezrei mondtak búcsút hivatásuknak vagy választottak külföldi munkahelyet. A pályaelhagyás ugyan lassult, de nem állt meg. Az itthon maradók példás helytállása sok honfitársunk életét mentette meg a járvány előtt és alatt, de nem pótolhatta a kormány bűnös mulasztásait.

Hazánk egészségügyi lemaradása az uniós átlagtól egyre tragikusabbá vált. Az Európai Bizottság 2019. évi hazánkról készített egészségügyi jelentése szerint lakosságunk egészségi mutatói rosszabbak a legtöbb uniós országhoz képest (a születéskor várható életesélyt tekintve 5 évvel vagyunk az EU átlag alatt). Ennek okai egyfelől az egészségre káros tényezők elterjedtsége (a dohányzás, a túlzott mértékű alkoholfogyasztás és az elhízás) és az elégtelen kormányzati fellépés ezek kiküszöbölésére, másfelől az ellátó rendszer állandósuló válsága. Becslések szerint évente harmincezer halálesetet lehetne elkerülni hatékonyabb népegészségügyi és betegségmegelőzési beavatkozásokkal. További 16 ezer halálesetet lenne elkerülhető eredményesebb és időben nyújtott egészségügyi ellátással.

A problémák súlyosbodnak, az elégedetlenség növekszik

Az egészségügy bajai már a COVID-19 járvány kitörése előtt a közbeszéd fő témái voltak. Közvélemény-kutatások szerint a kórházak, a rendelők állapota jobban zavarta az embereket, mint a korrupció vagy a migráció, avagy az alacsony bérek. A betegek és hozzátartozóik naponta szembesülnek rémtörténetekkel, az egészségügy működési zavaraival, morális szétesésével, és mindenki látja, hogy bár az egész recseg-ropog, mégsem sejlik kiút.

A betegek egyre inkább azt tapasztalták, hogy – a pénz- és létszámhiány következtében – az állami egészségügyben kivárhatatlanok a várólisták, az ország egyes részein a gyengébb érdekérvényesítő rákgyanús páciensek hosszú hetek múlva jutottak el ultrahang vagy CT vizsgálatra. A gyermek háziorvosi szolgálat elsorvadása növelte a kórházak terhelését. Sok helyen a felnőtt háziorvosi praxisok is kiürültek (több mint 500 ilyen van), így heveny tünetek esetén kénytelenek mentőt hívni, vagy a kórházakhoz fordulnak akkor is, ha ez szakmailag nem indokolt. A sürgősségi felvételi osztályok ezért egyre gyakrabban bedugulnak, itt nem ritka a 6-7 órás várakozás az első orvosi vizsgálatra. Megbízható és gyorsabb ellátásért egyre többen fordulnak a fizetős magán-egészségügyi szolgáltatókhoz.

Az elhúzódó koronavírus járvány, főleg annak második hulláma felőrölte a magyar egészségügy utolsó tartalékait. A korábban szétvert közegészségügyi szervezet képtelen volt megbirkózni a védekezés irányításával, az adatgyűjtéssel, a szükséges számú laboratóriumi vizsgálat biztosításával és a fertőzöttek kontaktjainak felkutatásával. Az ágazati irányítás kapkodott, s napi politikai megrendeléseket teljesített. A kórházi kezelésre szoruló koronavírusos betegek biztonságát veszélyeztette, hogy nem volt elegendő orvos és ápoló, amit tovább súlyosbított a megfertőződés miatt kieső gyógyítók nagy száma. A fertőzések számának emelkedésével újabb és újabb, eredetileg nem erre a célra szánt osztályokat, épületeket, valamint alapvetően nem ilyen feladatra képzett nővéreket és orvosokat kellett bevonni a növekvő számú COVID-os betegek ellátásába, így az erősen kompromisszumos, a gyógyítás minimumfeltételeit felpuhító megoldások mind gyakoribbá váltak. Mindehhez társul az a bizonytalanság, amely az orvosi bérek jelentős növelését az egészségügyi dolgozók szigorú, félkatonai jellegű szolgálati jogviszonyba helyezésével köti össze.

Javaslatok a változtatásért

Ami a teendőket illeti, úgy vélem, hogy az egészségügyi ágazat konszolidálása csak a járvány megfékezésével, azaz a megfelelően bevizsgált és hatékonynak bizonyult koronavírus elleni vakcinák minél szélesebb körű alkalmazásával kezdődhet. Ezért – az akár még hónapokig is eltartó – veszélyhelyzetben lelkiismereti parancs, hogy emlékeztessük a kormányt a szakértők véleményének tiszteletben tartására.  A világjárvány kezelése nem politikai és rendvédelmi, hanem orvosszakmai és egészségügyi szervezési kérdés, ezért haladéktalanul abba kellene hagyni a hatalmi törekvéseket szolgáló járványkommunikációt, a hozzá nem értő kormánytagok önjelölt virológusi szerepben tetszelgését.

2008-ban a gazdasági krízis mélypontján még parlamenti bizottsági elnökként úgy fogalmaztam, hogy le kell venni az egészségügyet a nemzeti közmegegyezés várólistájáról. Ma is így gondolom, azaz a politikai és szakmai erőknek konszenzusra kell jutniuk az egészségügy jövőképéről, a kívánatos alapértékekről és a választandó modellről. 2017-ben az akkori demokratikus ellenzéki pártok „Közös céljaink és vállalásaink az egészségügy területén” címmel dokumentumban rögzítették az új egészségpolitika, illetve az egészségügy működésének alapelveit[2]. Abból indultak ki, hogy az egészség a nemzet legfontosabb erőforrása, tehát az emberek életminőségének, mint a gazdaság növekedésének legfontosabb feltétele. A legtöbb szakmai tömörülés által is vállalt iránymutatást csak a kormány hagyta figyelmen kívül, s azóta is halad „vissza a jövőbe”, az államszocialista örökség irányába.

A világjárvány tükrében érdemes újraértékelni a magyar egészségügyi válságából kivezető út állomásait, a feladatok sorrendjét, jóllehet a négy évvel ezelőtti alapvetéseket érvényesnek tekintem.

A magam részéről öt prioritást javaslok, s csak példaként vázolnék néhány lehetséges intézkedést:

  1. A rászorultak igazságosabb hozzáférését és a kiszolgáltatott betegek bizalmának erősítését szolgálhatja – egyebek között – a betegjogok védelmére hivatott független szervezetek ujjászervezése, egy új – a szociális helyzetet figyelembe vevő – gyógyszertámogatási rendszer kialakítása. Az utóbbi esetében például a legfontosabb népbetegségek gyógyszereinél maximált térítési díj bevezetése jön szóba úgy, hogy az ezt meghaladó költségeket az állam vállalja át. A kisgyermekek egyes gyógyszerei támogatásának növelésével a gyermeknevelő családok terheit szükséges csökkenteni. A nem kívánt terhességek elkerülésének érdekében támogatni kell a fogamzásgátlók árát a nehéz körülmények között élő fiatalok körében.

Minden olyan kezdeményezést támogatni kell, amely a betegek jóhiszeműségével visszaélő hálapénz visszaszorítására irányul. Érdemes fenntartani a büntetőjogi fenyegetettséget, de elengedhetetlen a betegek megnyerése, mert csak az egészségügy szervezeti és működési rendjében eligazodni képes páciens lehet az orvos igazi partnere. Szigorú, átlátható szakmai és hozzáférési szabályokra, betartott protokollokra van szükség ahhoz, hogy mindenki tudja, mi, hol és hogyan jár neki, és ezt hálapénz nélkül meg is kapja.

  1. Az egészségbarát közpolitika megteremtésének témakörében említhető az önálló egészségügyi minisztérium, az egészségért vállalt összkormányzati felelősség, a ráfordítások radikális növelése, s a társadalmi egészségbiztosítás visszaállítása. Véleményem szerint az egészségügy nem csupán egyetlen minisztérium kompetenciája, hanem a társadalompolitika meghatározó része, ezért megalakítandónak tartom a kormány egészségpolitikai kabinetjét, amely rendszeresen áttekinti majd az egészségügyi tárca feladatkörét meghaladó, ágazatközi együttműködést igénylő kérdéseket. Megfelelő hatás- és jogkörrel újjá kell szervezni az egészségpolitikai döntéshozatal egyeztető és koordinációs fórumait, így a Nemzeti Egészségügyi Tanácsot, továbbá az érdekegyeztetés rendszerét.
  1. Modernizációval összekapcsolt újjáépítést ajánlok. Ehhez tartozik a központi vízfejek lebontása, az intézményi önállóság visszaállítása, az egészségügyi szolgálati jogviszony rendszerének eltörlése, az életpályamodell kidolgozása, a köz- és magánegészségügy viszonyának rendezése, a járóbeteg ellátás fejlesztése, az önkéntes társuláson alapuló háziorvosi praxisközösségek ösztönzése, hogy csupán néhány halaszthatatlan feladatra utaljak.

Az új társadalombiztosítás keretében meg kell határozni a garantált hozzáférésű biztosítási alapcsomag tartalmát és azokat az ellátásokat, amelyekre minden magyar állampolgár biztosítási jogviszonytól függetlenül jogosult (mentés, sürgősségi ellátás, szülés, közegészségügyi érdek). A biztosítási alapcsomagba nem sorolt szolgáltatásokra kiegészítő biztosítást lehessen kötni, s ha valaki az alapcsomagba tartozó ellátást magánintézményben veszi igénybe, az ott kifizetett díj 70-80 százalékát igényelhesse vissza.

  1. Talán nem meglepő kijelentés, hogy anekdotázó és tájékozatlan tisztifőorvos helyett erős közegészségügyre, hatékony járványvédelemre van szükség. Tanulnunk kell a COVID járványkezelés botrányaiból, kapkodásainak következményeiből. Erős és független ÁNTSZ-szel, gyógyszerhatósággal, megfelelő laboratóriumi kapacitással, folyamatosan frissített felkészülési tervekkel, a népegészségügyi veszélyhelyzet korrekt és a lakosság számára érthető szabályozásával jobb esélyünk lehet a várhatóan gyakoribbá váló járványok megállítására.
  1. S végül, de nem utolsósorban legyünk kezdeményezőek az Európai Unió egészségügyi hatásköreinek bővítésében a járványkezelésben, s azon túl a gyógyszerpolitikában és az egészségre leselkedő veszélyek elhárításában. Az elmúlt másfél évben az európai intézmények napirendjére került az Európai Egészségügyi Unió programja, benne többek között olyan minimum követelmények felrajzolásával, amelyek minden európai tagállamban garantálni tudják a méltányos és méltóságteljes, európai színvonalú ellátást. A megvalósítást szolgáló pénzügyi keretek is elősegíthetik a magyar egészségügy felzárkózását.

(A szerző orvos, belgyógyász-kardiológus, az MSZP-SZDSZ kormányok népjóléti, majd egészségügyi minisztere, jelenleg nemzetközi szakértő és egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia Megelőző Orvostudományi Bizottságának tagja)

[1] Health at a Glance: Europe 2020, OECD.
https://doi.org/10.1787/23056088

[2] Közös céljaink és vállalásaink az egészségügy területén (2017)
https://www.parlament.hu/irom41/00165/00165.pdf

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

KÖVESSÜK ÉLŐBEN A KLUBRÁDIÓT!
https://www.klubradio.hu

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: