2021-01-19

Dr. KATONA TAMÁS: Idősekről a számok tükrében

 

(A „Kihívás vagy lehetőség?” című sorozat második írásában a szerző az időskorú népesség néhány társadalmi szintű és számszerűsíthető problémájára, valamint ezek összefüggéseire hívja fel a figyelmet)

Közismert tény, hogy a fejlett társadalmak népességének korösszetétele fokozatosan tolódik az idősebb kor irányába. Ennek egyik oka kedvező: egyre tovább élünk, azaz nő a születéskor várható átlagos élettartam, a másik kedvezőtlen, kevés gyermek születik, a teljes termékenységi arányszám Magyarországon hosszú ideje 1,5 , azaz nem éri el az egyszerű reprodukció szintjét. Az év elején 1,942 millió honfitársunk már betöltötte a 65. életévét, az idősek aránya a népességben elérte a 19,9%-ot, azaz minden ötödik magyar állampolgár a nyugdíjas korúak csoportjába tartozik. Igaz, ennél is több idős ember élhetne hazánkban, ha nem lennének ennyire kedvezőtlenek a halálozási adataink. 2018-ban a magyar férfiak születéskor várható élettartama 72,7 év volt, míg az Európai Unió tagországainak átlagában 78,3 év, az eurózónában pedig 79,5 év; a nők esetében a magyarok várható élettartama 79,6 év, míg az uniós átlag 83,6 év, az eurózóna országaiban 84,6 év. Azaz az Európai Unióban a férfiak átlagosan 5,5 évvel, az eurózónában 6,7 évvel, a nők az uniós országok átlagában 4 évvel, az eurózónában 5 évvel tovább élnek, mint nálunk.

Egyre súlyosabb társadalmi problémát jelent a családok atomizálódása. A legutóbbi mikrocenzus eszmei időpontjában, azaz 2016. október 1-én 4,021 millió háztartás volt Magyarországon, ebből 1,217 millió háztartásban, a háztartások 30%-ában egyetlen személy élt. Az egyszemélyes háztartások közül 560 ezernek, vagyis e háztartások csaknem felének volt 65 éves vagy idősebb lakója. Az egyedülálló időskorúak alkotta háztartások 78,7%-ában, azaz több mint háromnegyedében éltek nők, azaz a 2016. évi mikrocenzus eszmei időpontjában 441 ezer idős, döntő hányadban özvegy nő élt egyedül. Ez a tény különösen akkor válik jelentőssé, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a nők nyugdíjjövedelme általánosságban alacsonyabb a férfiakénál. 2019-ben ez a különbség 12,6% volt.

A múlt évben 2,054 milliónyian részesültek öregségi nyugdíjban. 2019-ben 64 év volt a nyugdíjkorhatár és 159 ezer nő pedig a 40 éves jogosultsági idő alapján részesült öregségi nyugellátásban. Ez utóbbi lehetőséggel élve a nők átlagosan 61 éves korban, míg a férfiak 64 éves korban mentek öregségi nyugdíjba, azaz a korhatárt már elért személyek szinte teljeskörűen nyugdíjba vonultak.

Az öregségi nyugdíjak átlagos összege a múlt évben 142 100 forint volt. A makrogazdasági adatok alapján nyugdíjakra összességében 3 750 milliárd forintot fordított az állami költségvetés, ebből az öregségi nyugdíjakra 2 934 milliárd forintot fizettek ki. Hogy ez sok-e vagy kevés, azt leginkább az időbeli összehasonlítás módszerével lehet objektíven megvilágítani. A nyugdíjkiadások volumene összehasonlítható módon az adott évben előállított bruttó hazai termék, azaz a GDP arányában értékelhető. Az utóbbi tíz esztendőt vizsgálva: amíg 2010-ben a nyugdíjakra fordított kiadások a zárszámadási törvény adatait figyelembe véve a GDP 12,2%-át képviselték, addig 2018-ban ez az arány 7,8%-ra, tehát igen jelentősen csökkent. Az ország 2019. évi zárszámadásának funkcionális adatai még nem nyilvánosak, de a 2019. évi költségvetési törvényben megjelent információkat alapul véve az állam 2019-re ugyancsak a bruttó hazai termék 7,8%-át, míg az idei költségvetés már csupán 7,3%-át határozza meg a nyugdíjkiadások fedezetéül.

A kormányzat tíz esztendejének következetesen folytatott adópolitikája is hátrányosan érinti a nyugdíjas társadalmat. Az adórendszerben lényegesen megváltoztak az arányok: számottevően csökkent a jövedelemadók, és jelentősen nőtt a fogyasztáshoz kapcsolt adók szerepe. Amíg 2010-ben a fogyasztáshoz társított adók nagysága az összesen kifizetett személyi jövedelemadó volumenét 81%-kal haladta meg, addig a múlt évben már 153,2%-kal, azaz a fogyasztási adók címén a lakosság több mint két és félszer annyit fizetett az államkincstárba, mint személyi jövedelemadó jogcímén. Azaz a kormány drasztikusan megemelte a fogyasztás, és csökkentette a jövedelmek adóját. Ez pedig azt jelenti, hogy a közterhekhez kisebb mértékben, ezen belül a magas jövedelműek lényegesen kisebb mértékben járulnak hozzá, mint 10 évvel ezelőtt. Ennek következtében a nyugdíjasok arányaiban nagyobb részt vállalnak fogyasztásuk révén az állami kiadásokból mint 2010-ben, míg a tőkejövedelemmel rendelkezők sokkal kisebb terhet viselnek a tíz évvel ezelőttinél.

Ez a drasztikus pénzkivonás és közteher átalakítás tetten érhető az egyéni élethelyzetek alakulásában. Egyre több nyugdíjas él relatív jövedelmi szegénységben. Azokat sorolja ebbe a körbe a statisztika, akik jövedelme nem éri el a szegénységi küszöböt, azaz a medián jövedelem (helyzeti középérték) 60%-át. Ez a küszöb a múlt évben 105 300 forint volt. A 2019. évi adatok szerint 294 ezer nyugdíjas, a nyugdíjasok 14,3%-a élt jövedelmi szegénységben. Ez az arány rendkívüli mértékben nőtt az utóbbi évtizedben, mivel 2010-ben a nyugdíjasoknak mindössze 4,6%-a volt szegény. A Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság jogutódjaként regnáló Magyar Államkincstár adatai szerint csaknem 600 ezer nyugdíjas ellátása nem haladja meg a havi 100 ezer forintot, azaz sok nyugdíjas az emberi megélhetés érdekében dolgozni kényszerül. Ezt a kényszert még inkább fokozza az árak alakulása, amelyek 2010 óta – a KSH hivatalos adatai szerint – általánosan 21,7%-kal, a nyugdíjasok fogyasztási struktúráját figyelembe véve azonban számukra 0,6 százalékponttal gyorsabb ütemben, 22,3%-kal emelkedtek.

Az infláció kérdésköre – figyelemmel a nyugdíjak értékállóságát garantáló alaptörvényben megfogalmazott garanciális elvre is – a nyugdíjasok esetében mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel.

A nyugdíjak alaptörvénnyel garantált értékállóságát megőrző kormányintézkedés módját az 1997. évi LXXXI., a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény tartalmazza. Ennek értelmében amennyiben a fogyasztói árak növekedésének várható mértéke legalább 1 százalékponttal meghaladja az éves költségvetésben meghatározottat, akkor a nyugdíjak vonatkozásában novemberben kiegészítő emelést kell végrehajtani az év elejére visszamenőleges hatállyal. Az emelés mértékének meghatározásánál az első 8 hónap tényadatára alapozott várható éves nyugdíjas árindexet kell alapul venni. A törvény ezen szabályozása – annak megfogalmazását értelmezve – természetesen nem köti a kormányt, azonban 2019-ig ez a gyakorlat érvényesült. 2020-ban azonban a KSH az első nyolc hónap nyugdíjas fogyasztói áremelkedését nem közölte, noha azt eddig minden évben autentikus feladatának tekintette. Ehelyett októberben váratlanul közzétette az első háromnegyed év nyugdíjas árindexét, ami 4%. Az árak változása 2020 első nyolc hónapjában 4,1%-4,3% között lehetett, és stagnáló inflációt feltételezve ez az adat akár helytálló lehet a teljes év vonatkozásában. Feltehetően ezt alapul véve a kormány novemberben 1,2%-os nyugdíjemelést hajtott végre, ami formálisan eleget tesz az alap- és a nyugellátásról szóló törvényben megfogalmazott elveknek, azonban a járványhelyzet okozta változások miatt korántsem nevezhető tisztességesnek.

Az életkori sajátosságok által determinált fogyasztási szokások/kényszerek az idén kialakult pandémiás helyzet okán lényegesen megváltoztatták a lakosság – különösen a nyugdíjasok – kiadásainak szerkezetét. A KSH az árindex-számításokat – a fogyasztói kosár összetételét – reprezentatív mintára épülő háztartási adatfelvétellel alapozza meg, amelynek figyelembevétele a mérést követő második évben válik lehetségessé. A kialakult járványhelyzet miatt azonban a 2018-as fogyasztás-arányok 2020-ban már nem helytállóak, azokban lényegesen nagyobb arányt képviselnek az élelmiszer, a gyógyszer- és egészségügyi célú kiadások, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az élelmiszerárak az átlagos infláció több mint kétszeresével emelkedtek az év eddig eltelt időszakában.

Mindezek figyelembevételével a nyugdíjasok esetében a visszamenőleges hatályú korrekció 2020-ban legalább 1,5%-os mértékkel lenne indokolt, méltányos, és végrehajtható. Emellett kiemelt figyelmet és gondoskodást kellene nyújtani az alacsony nyugdíjjal rendelkezők számára, akik megélhetése ebben a kritikus helyzetben borzasztóan elnehezült, közülük egyre többen nyomorognak és éheznek. Méltányos az igény, és felelős kormányzati gondoskodás lehetne, ha a visszamenőleges emelés során – annak korrekciójával együtt – 2020-ban minden nyugdíjas legalább 50 ezer forintot kapna.  A 140 ezer forint körüli átlagból kiindulva: az arra jutó 1,5%-os emelés 11 hónapra 23 100 forint, ami az érintettek esetében 50 000 forintra egészülne ki. Ez azt jelentené, hogy a 300 ezer forintnál alacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők kapnának valamennyi kiegészítést, a 300 ezer forint közelében már keveset, míg az igazi kisnyugdíjasok többet. Az ezzel járó állami többletkiadás teljes összege 102,7-128,1 milliárd forintra tehető, ami ugyan elmarad a stadionépítési kiadásoktól, de legalább átmenetileg segítene az alacsony nyugdíjból élők gondjain.

Az előbbi tények tehát mind arra mutatnak, hogy a nyugdíjak értékállóságának megőrzéséhez, azaz az alaptörvénybeli garancia érvényeséséhez, továbbá ahhoz, hogy az aktív keresők és a nyugdíjasok jövedelemaránya a nyugdíjasok rovására ne romoljon, azaz ne nyíljon tovább az aktív keresők és a nyugdíjasok közötti jövedelmi olló, a nyugdíjrendszer átfogó reformra szorul. Ennek okai többek között a demográfiai helyzet kedvezőtlen alakulása, sőt e folyamatok várható gyorsulása, és a már jelenleg is érzékelhető, várhatóan fokozódó strukturális munkaerőhiány. Az utóbbi 10 évben a kormányzat intézkedései a nyugdíjrendszer alapjait kezdték ki. Egyik első lépés volt a társadalombiztosítási alapok likvidálása, a magánnyugdíj-rendszer drasztikus és alkotmányellenes felszámolása, az ott felhalmozott 3 ezer milliárdos vagyon elköltése, a korhatár alatti nyugdíjak, valamint a rokkantsági nyugdíjak megszüntetése, – beleértve  az e címen folyósításban részesülő nyugdíjasok anyagi ellehetetlenítését is –, a nyugdíjjárulék plafon megszüntetése, a nyugdíjkorhatár korábban elhatározott emelésével egyidejűleg a nők számára bevezetett 40 évi munkaviszony után járó teljes jogú nyugdíj alkalmazása, és ezek sorában az éves nyugdíjemelésnél a vegyes indexálás megszüntetése.

A magánnyugdíjpénztárak visszaállítására nincs lehetőség, de a többi kérdésben helyre kell állítani a szakmai szempontok szerinti megoldásokat. A nyugdíjemelés éves mértékének meghatározásánál a szakmai és társadalmi igazságosság szempontjait figyelembe véve mindenképpen vissza kell állítani a vegyes indexálást. Legkönnyebben a svájci indexálás magyarázható, amelynek során 50%-kal veszik figyelembe a nyugdíjas fogyasztói kosárral számított inflációt, és ugyanilyen arányban a keresetek nettó emelkedésének indexét. Az emelésnél célszerű olyan szolidaritási elemet alkalmazni, amely segít az alacsony nyugdíjak felzárkóztatásában és képvisel egy igazságossági elemet is.

Ennek értelmében az éves emelés mértékének meghatározását követően a konkrét nyugdíjak emelésénél úgy célszerű eljárni, hogy a nyugdíjak növekedésének legkisebb összege az átlagnyugdíjra jutó emelés legyen, míg a felső határ az átlagnyugdíj háromszorosára jutó összeg. Ez azért is nagyon fontos és sürgős változtatás, mert álságos az a kormányzati kijelentés, hogy megőrzik a nyugdíj reálértékét, mert az alacsony nyugdíjak esetében ez csupán annyit jelent, hogy az érintett idős emberek nem süllyednek még lejjebb a mélyszegénységbe. Ez pedig nem lehet cél egy szolidáris társadalomban.
(A szerző statisztikus – demográfus, a Központi Statisztikai Hivatal valamikori elnöke, egyetemi oktató) 

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897
(Innen elérhető a KÉRDŐÍVÜNK is…. kérlek töltsd ki!)

Következik:
2020.12.14-én Talyigás Katalin, aki a méltó időskori ellátásról vallott nézeteivel ismertet meg. 

A sorozatot bevezető, első írása itt található:
https://www.kerekasztal-mp.hu/kihivas-vagy-lehetoseg/hegyesine-orsos-eva-novekszik-a-tarsadalmon-belul-az-idosek-szama-es-aranya-kihivas-vagy-lehetoseg/

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: