dr. ÉSIK SÁNDOR: Ünnepeinkről…

Amikor felkérést kaptam arra, hogy írjak az ünnepekről, könnyű szívvel mondtam igent. Szent István, alkotmány, kenyér, nemzet, kihívások, modernvilág, hátigen. De hát ezt egy középszerű igazgatóhelyettes összehozza a tagintézmény évzárójára, ennél tán jobbat kéne írni. Ha pedig jobbat akarok, bele kéne gondolni az ünnepbe.

Belegondoltam.

Semmi.

Semmi nem jutott eszembe. Az összes nemzeti ünnepünket leginkább megúszni szeretem, és ezzel a legtöbb magyar így van. Szabit kivenni, és elhúzni a hosszú hétvégére valahova. Ilyen szempontból teljesen átlagmagyar vagyok. Szent István, a március ifjak, az aradi vértanúk helyett én is inkább valami sportot nézek. Ha lenne gyerekem, csendben drukkolnék neki, hogy bírja ki az iskolai ünnepségekkel járó drillt, és gondoskodnék róla, hogy ha véletlenül figyelt is arra, amit ott mondanak, nehogy egy szót is elhiggyen belőle.

Miért?

Mert a rendszer része vagyok én is, meg az ünnep is.

A rendszer része vagyok, függetlenül attól, hogy a rendszert sok fórumon kritizálom. Persze vannak a rendszernek nyilvánvalóbban részeként működő emberek.

A kiérdemesült professzor, aki már az előző rendszerben is jó helyen volt, a mostaniban meg a hiúságát a tudománypápai címmel elégíti ki.

A kézből etetett médiahiéna, aki parancsra bárkiről bármit megír, aztán elmegy a Fővárosi Törvényszékre kiröhögni az egészet, végül a kiadója kifizet egyhavi átlagbért kártérítésbe’ az áldozatának.

A helyettes államtitkár, aki tudja, hogy nem tart ez örökké, tehát két kézzel tömi a zsebeit, miközben a rábízott terület szétrohad.

A gázszerelő, aki pontosan tudja, hogy ő csak a királyi birtok megnevezése, mert egy európai országban mégsem illik 2019-ben patrimoniális monarchiáról beszélni.

A vidéki kormánypárti képviselő, aki élet-halál ura, de eldobható, bármikor lecserélhető, és a neki hajbókolók közül bármelyik hajlandó egy perc alatt a helyére állni.

Ők a rendszert szolgálják. 2019-ben ott tartunk, hogy aki eddig nem jött rá, hogy ez mi, és mennyire egyeztethető össze valamiféle gerinccel, annál nincs miről beszélni.

Ellenben a rendszert mi a többiek nem kiszolgáljuk, hanem túléljük, és ezáltal fenntartjuk. Akárcsak az előző, alulról felkapaszkodott, erőszakos és pragmatikus alak által fémjelzett rendszert, ezt is bonyolult személyes alkuk hálója tartja felszínen. Azért létezik, mert az alkukkal elérhető haszon és biztonság jóval nagyobb a rendszer elleni aktív küzdelem várható eredményénél.

Mindenkinek van veszítenivalója.

Mindenki két lépéssel előre gondolkozik, mindenkinek vannak bizonyos témái, amelyekről nem ír, nem beszél, mivel azzal rokonokat, barátokat sodorna veszélybe. Ez akkor is így van, ha valaki „aktív ellenzéki”. Nem csoda, hogy egyelőre életképesnek tűnő ellenzékiséggel csak a Momentum bír előállni, de hamarosan az ő tagságuk is választások előtt találja majd magát. Mindenkinek lesz egy-egy rokona-barátja állami alkalmazásban. Mindenki körül, főleg vidéken, elkezd fogyni a levegő ha „pofázik” vagy ha „ugrál”.

Az ünnep meg, legalábbis számomra valamiféle érzelem felfokozott kinyilvánítása. Egyes ünnepeken az egymás iránt érzett szeretetünket, másokon a hazaszeretetünket kellene kinyilvánítani. Én éppen ezért nem nagyon szeretem az ünnepeket, nem vagyok jó érzelemnyilvánító, ezért a karácsony például rendkívül kellemetlenül érint, amikor mosolyogva ölelgetnem-csókolgatnom kéne embereket, akiket amúgy szeretek. Nem szokásom, a szokások mégis elvárják tőlem.

De mit kezdjünk azokkal az ünnepekkel, amikor a hazát kéne szeretni? Már Kádár elvtársat se hazaszerettük, és Orbán Viktort se hazaszeretjük.

Az ünnepségen nagy ritkán megjelenik a főnök, hogy a tömeg lássa, de egyébként gondosan a létező legunalmasabb beszédeket mondó alakok csinálják. Olyan beszédek, amelyek írói a londoni 6:3 történetét is képesek lennének unalmasan elmondani. Nehogy valaki fellelkesüljön.

(A szerző ügyvéd, LLM, MBA)

Beszélgessünk?   Vitatkozzunk?    Itt a vélemény szabad: https://www.facebook.com/groups/762663054098897/?ref=bookmarks

 

Szerző:

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

2 thoughts on “dr. ÉSIK SÁNDOR: Ünnepeinkről…”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.