2019-10-20

CSEH KATALIN: Március 15. üzenete

 

Nem szégyellem bevallani: március 15-e sokáig számomra egy volt a kötelező iskolai ünnepségek közül. Az iskolai megemlékezések sajátja pedig sokszor az egyhangúság, az ismétlődés, a szavalóverseny, és az iskolaigazgatók által elmondott indokolatlanul hosszú beszédek. Az események történelmi súlya akkor kezdett igazán megfogalmazódni bennem, amikor a Toldy Ferenc Gimnázium talán elsőéves diákjaként, csodálatos Grusz Gergely magyartanárunk segítségével elkezdtük szétszálazni az eseményeket. Akkor gondoltam bele először abba, hogy a korábban csak fekete-fehér portrékon látott, távolinak tűnő bajszos férfiak igazából az akkori önmagamnál alig pár évvel idősebb, nincstelen, de végtelenül bátor srácok voltak, akik pusztán saját igazságérzetük által hajtva szálltak szembe a megdönthetetlennek tűnő hatalommal.

Talán közhely, de március 15-e számomra a mindent legyűrő, talán vakmerőnek tűnő, történelmi erejű bátorság üzenetét hordozza. A márciusi fiatalok kiállása annak a története, hogy igenis, mégis megéri felemelni a szavunkat azért, amiben hiszünk – akkor is, ha a másik oldalon a végtelennek tűnő anyagi és katonai forrásokkal bíró, a magyarok alkotmányosságát elutasító birodalom áll. Valószínűleg Petőfire, Jókaira, Vasvárira és társaikra is álmodozó, naiv idealistaként gondoltak sokan a családtagjaik, barátaik közül. Biztos vagyok abban is, hogy őket is rengetegen bátorították arra, hogy a kávéházakban való szervezkedés helyett keressenek inkább egy rendes munkát, neveljék békében a gyermekeiket, és ha jót akarnak, akkor semmiképpen se húzzanak ujjat a hatalommal.

 

Majdnem kétszáz év távlatából azonban világosan látszik az, hogy mennyire sokat köszönhet az ország annak, hogy pár bátor fiatal nem a könnyű utat, a megalkuvást választotta. Ezek a huszonpár-éves srácok az elveik, a hazáról alkotott víziójuk által hajtva kivitték a politikát az utcára, felrázták a társadalmat, széleskörű támogatottságot állítva a korábban kizárólag a politikai elit körében vitatott reformtörekvések mögé. 1848 március 15-e a változás, a haladás iránti igény felszínre törését, a társadalmi hovatartozás nélküli együttműködést hozta magával. A kiállást azért, hogy Magyarországra is elérjen végre a fejlődés, a modernizáció, a demokrácia korszaka. Követeléseik a sajtó szabadságáért, a közterhek igazságos viseléséért, a valódi népképviselet megteremtéséért akkor radikálisnak számítottak, de alapvető jelentőségük mind a mai napig kristálytisztán látható.

 

Sajnos a magyar társadalom olyan, hogy sokáig tűri az elnyomást, a megaláztatást, a zsarnokságot. De láthatjuk a történelmünkből, hogy mindig van egy pont, amikor már pattanásig feszül a helyzet, a magyar nép pedig leveti láncait. A magyar társadalom hisz a szabadságban, a jogállamban, a népképviselet elvében. Amikor pedig felemeli a hangját, kimegy az utcára, akkor rendszereket tud megdönteni. Ez történt 1848-ban, amikor a régi rendet az alkotmányosság váltotta fel. Ez történt 1956-ban, amikor a kommunizmus elnyomását nem viselték tovább az emberek és megdöntötték a Rákosi-rendszert.

És ez történik 2019-ben, amikor az Orbán-kormány nem fél átlépni semmilyen határt, Európa szívében bontja le a demokráciát, a jogállamot, a szabadságot.

2019-ben rajtunk a sor, hogy Magyarországot megváltoztassuk. Tennünk kell azért, hogy mint őseink, egy új reformkor kezdődjön a magyar történelemben. Ez a reformkor azonban nem maradhat meg a határainkon belül. A populizmus korában egész Európának szüksége van egy reformkorra.

Ennek a reformkornak pedig ugyanazon elveket kell képviselnie, mint amiket ‘48-as hőseink vallottak: a szabadságot, a jogállamot és a népképviselet elvét.

 

(A szerző orvos, a MOMENTUM elnökségi tagja és EP listavezetője)

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d blogger ezt szereti: