2019-11-22

BŐSZ ANETT: Pop(ó), csajok, satöbbi – alternatív választási értékelő

Nem tudtuk előre
Se a nőm, se én
Hogy kamerák figyelnek
Mindent, a serény
Éjjeliőr hívta a számot,
Mikor a monitoron mozgást látott”  
(Kispál és a borz: Az utolsó aktus a Földön)

Földcsuszamlásszerű győzelemről nem lehet és nem is szabad beszélni, ugyanakkor bizonyos fővárosi kerületekben, több megyejogú városban és más településeken is ezt élte meg az ellenzék. Bizonyos csapatok a választókörzetek 70-100 százalékát képesek voltak megnyerni. Eszméletlen módon alakulnak át közgyűlések, képviselőtestületek, egyik pillanatról a másikra.

Hogy a Borkai-ügynek egészen pontosan hány százalékot köszönhetnek az egyes szivárványkoalíciók, melyek most megkapták a helyi kormányzás jogát a választópolgároktól, sosem tudjuk meg. Faramuci helyzet, hogy a NER egészének működéséről leplet lerántó, keménydrogos és örömlányos jachtbuli főszereplője hivatalában maradt, mialatt fideszes kollégái csúfosan elvéreztek a szavazókörökben. A választás eredményeként most közel három és félmillió ember él ellenzéki vezetésű településen. Ez nem kevés. A feladat azonban óriási: élni kell ezzel a választói bizalommal, és megmutatni, hogy az ellenzék kormányzóképes.

Ami bizonyosan változás, az az inaktívak megmozdulása. Jól látszik, hogy a budapesti kerületekben a Fidesz nem veszített szavazót, sőt, volt olyan korábbi kormánypárti polgármester, aki növelni tudta szavazóinak számát. Nem történt ez másként megyejogú városokban sem. (Ez egyébként indirekt bizonyíték a Kubatov-lista minden körülmények közt való sikeres működésére, ami a jövőben is fennmaradó tényező.)

A Borkai-féle jelenet hosszú ideje – talán a rabszolgatörvény ellen rendezett hangos parlamenti megmozdulás és az MTVA-székház decemberi elfoglalása óta először – újra olyan erős képeket és videókat hozott a választók elé, amelyeket nem lehetett megkerülni. És persze, megjelent ebben a helyzetben a Fidesz minden aljassága és cinizmusa. Szemfüles kommentelők észrevették, hogy Borkai „akció” közben magán hagyta a zokniját, ami történetesen lyukas volt. Néhány fórumon sajátkezűleg tettem róla, hogy emlékeztessek rá mindenkit, mit csinált az M1 stúdiói előtt rostokoló Hadházy Ákossal egy lyukas zokniért a propaganda-gépezet. Most napok kellettek ahhoz, hogy Borkai tetteit Novák Katalin úgy kommentálja: „Borkai Zsolt nem viselkedett példa értékűen”.

Az állampárt, hosszú idő óta először, lefagyott. Rendkívül kínos vetülete a történteknek, hogy a nőket semmibe vevő, ellenzéki politikusnők ellen gyűlölethadjáratot vezető kormányzat, éppen egy nővel mondatta ki azt a mondatot, ami után minden jóérzésű ember elbújna szégyenében. Novák Katalin az az államtitkár, aki tűzzel-vassal tiltakozott annak idején egy Pride-meghívó ellen is, amit küldtem neki. A jachton történtek kommentárja egyszer s mindenkorra beárazza az államtitkárasszony minden mondatát, amit valaha a család szentségéről, vagy el fog mondani.

„Az ördög ügyvédje” lerántotta a leplet a számolatlanul folyó feketepénzek, az álszent módon hangoztatott keresztényi értékek, valamint az orvosi cannabis-legalizáció ellen fokhagymával, rózsafüzérrel és keresztekkel harcoló kokainfogyasztók világáról. A jachton történtek előtt 250 milliót cégekből kimentő Borkai-barátok, a magánrepülőzések, valamint a horvát rendőrség vizsgálódása az ügyben azt is megmutatta: Polt Péter videón lelepleződött bűncselekmények ügyét is képes a saját arcbőrének vastagságával védeni.

A NER egyik legnagyobb trükkje, hogy olyan szintre fejlesztette az aljasságot és az álszentséget, hogy milliókat fordított el a közügyektől, akik a rendszerrel szembeni tehetetlenségükre inaktivitással válaszoltak. A Borkai-ügy azonban olyannyira háborított fel tömegeket, hogy ez sok településen megfordította a magyar sorsot. Több százezren mondták azt: most, talán utoljára, egy utolsó utáni esélyt részükről megérdemel az ellenzék. Ezek a tömegek voltak elegendők ahhoz, hogy sokhelyütt felülkerekedjenek a Fidesz profi módszerekkel egyben tartott szavazóbázisán.

Több mindent mutat ez. A politika olyan mértékben vált hitkérdéssé és szekértábor-háborúvá, hogy milliók számára nem aggályos: a valaha volt legkorruptabb magyar kormánnyal és helyi helytartóikkal állunk szemben. Sokak számára nem gond, hogy a népesedéspolitika oltárán magánélet szentségébe vasököllel behatoló „családtámogatók”, hirtelen nem buzognak elítélni egy párttársat, akinek a bulija minden eddig hangoztatott értékre rácáfol, amit a Fidesz 2010 óta hazudik magáról.

Nem láttuk jönni. Az ellenzék sok tagja jó ideje úgy él, hogy önmagáért és a társaiért ad bele mindent egy választási kampányba. Azért, hogy a végén legalább önmaga előtt ne kelljen szégyenkeznie, bármi lesz is az eredmény. Ha a csatában mindent megtettünk, nem szégyen azt elveszíteni. A hosszú évek óta elmaradó ellenzéki győzelmek olyanná tettek minket, mint a sérülésből épülő sportolót. Kezdtük azt gondolni: a mindent beleadás a maximum, de most még nem megy a győzelem. Aztán feltűnt a horizonton Borkai és az ő ügyvédje. Az ideális pillanatban. Sem előbb, sem később – pont, mint ahogyan a sirály kikap egy halat a vízből –, hozta el az üzenetet az embereknek, amikor hatni tudott, ráadásul olyan formában, hogy ne kelljen többé magyarázni: „hazudnak nektek”.

Az emberek pedig, akik ezt eddig is tudták, de valahogyan a felháborodásuknál erősebb volt az a tudat, hogy tankok ellen nem lehet parittyával harcolni, most beleálltak abba, amit az ellenzék mondott. Hogy ez az utolsó esély.

Már nem is tudom, hány barátnak kell még gratulálnom. Attól félni, hogy valaki kimarad, édes teher. Tudom, elképesztő erős a Fidesz országszerte még mindig, de a jég megtört. A rés a pajzson itt van. Tovább kell tágítani. Úgy, ahogyan eddig. Hinni abban, hogy a cél, amiért küzdünk, a jogállami normák, a demokratikus intézményrendszer, az erős önkormányzatok már nem hiú ábrándok tovább. Meg lehet értük küzdeni eredményesen a következő években.

A két szekértábor eddig sok mindent nem tudott elhinni. A Fidesz nem hitte, hogy veszíthet, az ellenzék pedig nem hitte, hogy nyerhet. A versenyjudóban már eltörölték a legkisebb pontszámot érő dobást, a kokát, így ha valaki ilyet dob, nem számít a meccsen. Azonban lélektani jelentőséggel bír. Mert az ellenfél elhiszi, hogy eleshet. Mi pedig elhisszük, hogy tudunk dobni. Ha picit tudtunk, a nagy is menni fog. Régi játszmák mozdultak ki az egyensúlyukból idén ősszel. Sok helyen igazságosztó volt az október. Közös felelősségünk az, hogy ezeket a folyamatokat, amik most megindultak, tovább vigyük.

A német ordoliberálisok a társadalompolitika egyik alappillérét azzal stabilizálták, hogy az ember és ember közti irigységet csökkenteni kívánták. A jég nem csak a győzelmek tekintetében tört meg. Legyünk őszinték. A sok esetben egymásra gyanakvóan tekintő, eddig egy és ugyanazon táborban dolgozó ellenzékiek egymáshoz való viszonya sem volt felhőtlen. Most sokhelyütt van minek örülni, már nem nyom bennünket az örökös kudarcélmény terhe. Ez talán fontosabb.

Győztesek születtek. Öröm töltött meg termeket. Régi nézeteltérések oldódtak fel vasárnap éjjel és az azt követő hétfőn. A gratulációk mellett azt is lehetett mondani néhányaknak: „sajnálom, hogy akkor megütköztünk. Jó csapat vagyunk, felejtsük el, ami volt. Összpontosítsunk a feladatunkra.”.

Ezeknek ereje van. Innen lehet továbbmenni.

A Fideszben most éppen ennek az ellenkezője folyik. Ez is fontos lesz később.

(A szerző közgazdász, doktorandusz, országgyűlési képviselő)

Ha van véleményed, érved , itt várunk: https://www.facebook.com/groups/762663054098897/?ref=bookmarks

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d blogger ezt szereti: