2021-01-19

BOROS ILONA: Az idős emberek jogairól szóló ENSZ Egyezmény hiányáról

(A „Kihívás vagy lehetőség?” című sorozat negyedik írásában az időskorúak jogainak néhány aspektusáról szól a szerző)

Kapcsolódva a    Kihívás vagy lehetőség?   című, idősüggyel foglalkozó sorozat eddig megjelent részeihez, folytatom a Talyigás Katalin  által felvetett emberi jogi kérdéseket az idős emberek önrendelkező, méltó élethez való joga kapcsán.A gondozásra szoruló idős embereket gyakran kezelik a fogyatékossággal élő emberekhez hasonló lekezelő sajnálattal.

Nagyon erős hazánkban az a paternalista szemléletmód, amely az érintettekről való gondoskodást alapvetően az önrendelkezési joguk és lehetőségeik megvonásában látja – mindezt a “védelmezésük” jelszavával. Ilyen védelmet biztosít elvileg az idős emberek tömeges gondnokság alá helyezése, és tömegintézményben való elhelyezése is. Valójában azonban sem a gondnokság alá helyezés, sem az intézményi elhelyezés nem jelent védelmet az érintettek számára, sőt, arra teremt lehetőséget, hogy még kiszolgáltatottabbá tegye az önrendelkezési joguktól (gondnokság alá helyezés esetén), vagy önrendelkezési lehetőségüktől (intézményi elhelyezés esetén) megfosztott személyeket. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogsegélyszolgálatánál dolgozva napi rendszerességgel   kapunk könyörgő leveleket, kétségbeesett hívásokat a gondnokság alá helyezett idős emberektől, rokonaiktól, idősotthonban élő szüleiket látogatni próbáló hozzátartozóktól, akiknek visszaélnek a jogaikkal.

Az idős koruk miatt esetenként támogatásra szoruló embereknek azonban pontosan ugyanolyan joguk van az önálló, önrendelkező életre, mint bárki másnak. Nem kell őket gondnokság alá helyezéssel védeni az esetleges rossz döntéseik ellen, mint ahogy a látássérült, értelmi fogyatékossággal élő, vagy depresszióval küzdő embereket sem. Az állam feladata a látássérülteket akadálymentesített Braille-táblával támogatni, az értelmi fogyatékossággal élő embereket az inkluzív foglalkoztatás rendszerével segíteni, a depresszióval élő személyeknek pedig például ingyen elérhető pszichiátriai támogatást biztosítani. Senkit nem lehet azzal támogatni, hogy elveszik az önrendelkezési jogukat. Az nem segítség, hanem jogfosztás.

Ez a szemléletváltás a fogyatékosságügyben már az évtizedes emberi jogi mozgalom hatására elindult. A fogyatékosságügyi szakma számára mára evidencia lett, hogy a medikális szemléletből át kell térni az emberi jogi, közösségi, társadalmi megközelítés felé. A paradigmaváltás eredménye, hogy a modern fogyatékosságügy a fogyatékos embert nem a többségi társadalom jótékonykodására szoruló személynek tekinti, hanem a társadalom egyenrangú és egyenértékű tagjának, aki az életét a lehető legnagyobb – általa igényelt – önállósággal élheti. E paradigmaváltás egyik legfontosabb következménye az intézeti ellátásról a közösségi életvitelt támogató szolgáltatásokra való áttérés folyamatának elindulása.

Ugyanerre a szemléletváltásra van szükség az idős emberek jogai kapcsán is: az ENSZ Fogyatékos emberek jogairól szóló (CRPD) Egyezményhez hasonló nemzetközi dokumentum elfogadására. Ameddig nincs ugyanis ilyen egyértelmű, törvényesített emberi jogi alapvetés, addig előfordulhat az az abszurditás, hogy a bezárásra ítélt fogyatékos szakosított ellátási helyeket, tömegintézményeket újranyitják idősotthonokként, illetve a kiköltöztetett fogyatékos személyek szobáiba idős embereket költöztetnek be. Ami jogsértő a fogyatékossággal élő embereknek, az, hogy ne lenne ugyanolyan jogsértő az idős emberek számára?!

Évtizedes harc van amögött, hogy a fogyatékosügyi mozgalom elérte: a tömegintézményeket be kell zárni. Ugyanis nincs olyan, hogy jó intézmény.  Akkor sem, ha szép a kertje, és vannak kedves, elhivatott gondozók. Az intézményi struktúrából következő dinamikák ugyanis lehetetlenné teszik az egyéni szükségletek, életviteli szokások biztosítását. A magyar állam is, kénytelen-kelletlen elkezdte az ún. kiváltási / kitagolási folyamatot, de újabb értesüléseink szerint nem bezárja az intézményeket, hanem a kiköltöztetett személyek helyére idős embereket költöztetnek be: ez történik pl. a 150 férőhelyes Vas Megyei Szakosított Szociális Intézményben, ahol 72 fogyatékossággal élő embert költöztetnek ki támogatott lakhatásba, a többi, 78 időskorú személy marad a székhelyintézményben, hosszútávon pedig idősotthonként fogják tovább üzemeltetni az intézményt.   Ez álláspontunk szerint elfogadhatatlan, súlyosan jogsértő.

Az persze nem vitatható, hogy az idős emberek és családjaik számára létfontosságú, hogy az állami ellátórendszer könnyítse a terheiket. Jelenleg közel 52 000 ember él időskorúak otthonában, és hosszú várólistákon reménykednek további ezrek arra, hogy ellátást kapjanak. Alternatív megoldások hiányában azonban az igények kényszerkeresletet szülnek. De ezek a kényszermegoldások nem legitimálhatnak olyan tartós bentlakásos szociális intézményeket, melyeket azért választ az ember, mert más ellátási forma nem elérhető.

Az emberi méltóság szempontjából meghatározó jelentősége van annak, hogy az egyén saját döntéseket hozhasson. Mindenkinek eljön előbb vagy utóbb az életében az a helyzet, hogy segítségre lesz szüksége élete egyik-másik területén. De az, hogy támogatásra szorul az ember, nem szabad, hogy azt jelentse, hogy autonómiájának megvonásával kényszerdöntéseket kelljen hoznia. Sem azt, hogy ha ezeket a döntéseket maga nem hozza meg, más hozza meg helyette (ld. gondnokság alá helyezés).

A gondnokság alá helyezés elvi célja az egyén védelme. Az egyén mindenáron való megvédelmezése azonban azt a paternalisztikus szemléletet tükrözi, amelyben elfogadjuk, hogy az idős ember nem tud az érdekei szerint eljárni és döntéseket hozni, ezért a legjobb, ha ezt valaki más teszi meg helyette. A gondnokság alá helyezés az egyénnek a saját életét érintő kérdésekben való döntési jogától való megfosztását eredményezi, amely gyakran szociális intézményben való elhelyezéshez vezet a gondnokolt akarata ellenére. Ezzel szemben az emberi jogi mozgalom alapelve, hogy mindig az egyén saját akaratát, választásait, értékeit, preferenciáit kell előtérbe helyezni, függetlenül annak a többségi vélemény által vélt helyességétől. A CRPD egyezmény kifejezetten kimondja, hogy a gondnokság minden formájában jogsértő. Az államok kötelezettsége, hogy az egyéni szükségletekhez igazodó támogatási rendszereket hozzanak létre, a minél önállóbb életvitel megvalósítása érdekében. Érzékeny egyensúly húzódik a döntési autonómia, az önrendelkezéshez való jog tiszteletben tartása és az egyén érdekeinek védelme között. Álláspontunk szerint az államnak olyan hozzáférhető támogató szolgáltatásokat kell nyújtania, amelyek biztosítják az egyén számára az akaratának megfelelő döntések meghozatalát, a lakhatás megválasztását, a minél önállóbb életvitelt és a közösségben való részvételt.

Az állam által nyújtott támogató szolgáltatások hiánya rengeteg embert foszt meg attól, hogy önállóan élhessen. A legtöbb idős ember számára a családtagok nyújtják az egyetlen ellátási és támogatási lehetőséget.   Sokszor előfordul azonban, hogy a családtagok nem tudnak megfelelő támogatást nyújtani, vagy azt nem vállalják, és ezért kényszermegoldásként az intézményi elhelyezés mellett döntenek.

Habár nincs még olyan kidolgozott, nemzetközi emberi jogi dokumentum, amely a gondozásra szoruló idős emberek jogvédelmét, autonómiájának és önálló életvitelének tiszteletben tartását deklarálná, az egyezmény már szövegezés alatt áll. Ameddig meg nem születik, és nem lesz belőle hazai törvény, addig is nyilvánvaló, hogy a minden embert megillető alapjogok az idős embereket is megilletik.

Az idős embereknek és családjaiknak segítségre van szükségük. Fontos, hogy ezeket a szolgáltatásokat az állam az érintettek emberi és alapvető jogainak szem előtt tartásával szervezze meg. Ehhez az szükséges, hogy az állam szakítson a szociális ellátórendszer rosszul berögzült “tömegellátó” hagyományával, és korszerű, előremutató lakhatási és támogató szolgáltatásokat fejlesszen idős emberek számára, amelyek kiállják az idő vasfogát.
(A szerző a TASZ jogásza, szociális munkás)

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

A sorozat korábbi írásai ezeken a linkeken találhatóak:
1., 
https://www.kerekasztal-mp.hu/kihivas-vagy-lehetoseg/hegyesine-orsos-eva-novekszik-a-tarsadalmon-belul-az-idosek-szama-es-aranya-kihivas-vagy-lehetoseg/

2., https://www.kerekasztal-mp.hu/kozelet/dr-katona-tamas-idosekrol-a-szamok-tukreben/

3., https://www.kerekasztal-mp.hu/kozelet/talyigas-katalin-melto-ellatast-az-idos-embereknek-meltosagot-mindenkinek/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: