2021-09-26

BOD PÉTER ÁKOS: Gazdaság és társadalom a járvány másodfél éve után

A nyári hónapokban úgy érezhettük, hogy jórészt helyreálltak a viszonyok. A balatoni strandokon, a lángososnál, a budapesti Állatkertben nagy volt a tömeg, mintha visszatértek volna a vírus előtti idők. Az építkezések zajai szerint az élet halad tovább.

A lángos ára, a mesteremberekre várakozás, a létszámhiány miatti boltbezárások megszaporodása azonban más realitást jelez, amit nehéz összebékíteni a hivatalos statisztikával meg az öndicséretben páratlan kormánypropagandával. Továbbá a világ roppant gyorsan változik: csupán másfél éve, hogy a járvány 2020 márciusában elérte hazánkat, megtörve a gazdasági lendületet, amelyet a megelőző években az exportpiacaink, valamint a magyar költségvetés bőséges költekezései és a nemzeti bank mesterségesen alacsonyan tartott kamatai fűtöttek – és mennyi fordulatot éltünk meg e rövid időn belül is!

A politika, ha lehet, még inkább behatolt az életünkbe a járvány okán vagy inkább ürügyén. Némi habozást követően az Orbán-kormány 2020 nyarán feladta addigi viszonylagos költségvetési óvatosságát, látva, hogy a recesszióra tekintettel felfüggesztették az EU közgazdasági szabályrendszerét. Meg talán azért is, mert a járványra hivatkozva bevezetett rendkívüli jogrendben roppant könnyű közpénzeket osztogatni. Ebbe hamar belejöttek: tavaly a kormányzati szektor deficitje meghaladta a bruttó hazai termék (GDP) 8 %-át; ez a szokásos hiányrátánk három-négyszerese.

A válságra mindenhol másféle módon reagáltak. Svájcban tavaly a GDP-nek mindössze 3 százalékára „ugrott” a deficitarány, idén 2 százalékos lesz. Az Egyesült Államokban viszont a GDP 15 százalékát meghaladó hiányt fogadott el a törvényhozás 2020-ban, Biden elnök pedig további ambiciózus jóléti meg infrastruktúra-fejlesztő programokat hirdetett meg. A mi 8 százalékos deficitünk azonban, amint a „tizenöt közgazdász” néven ismertté vált csoportunk egyéb kormány-független elemzőkkel együtt szóvá tette, kis hányadban volt betudható a megemelt egészségügyi kiadásoknak és a válság hatásait tompító jóléti, munkahely-megőrző programoknak, eltérően az amerikai és nyugat-európai irányzattól; a pénz zöme arra érdemesített vállalkozóknak ment, vagy állami projekteket finanszírozott.

A többlet-költés ellenére tavaly 5,1%-kal csökkent a magyar GDP. Az állami költekezés folytatódik: 2021-et a várakozások szerint a GDP 7,5 százalékát kitevő, vagyis továbbra is hatalmas mértékű hiánnyal zárja az állam, holott már nincs recesszió. A 2022-re is sok költést, a szokásost jóval meghaladó hiányt irányoztak elő – nyilván nem függetlenül a tavasszal esedékes országgyűlési választásoktól. Már az eddig eltökélten növekedéspárti MNB és a korábban hallgatag Költségvetési Tanács (KT) is felszólalt a deficit ügyében, az MNB pedig többször is kamatot emelt, ám az Orbán-kormány továbbra is állami pénzekkel kívánja élénkíteni a keresletet. (Külön elemzést igényel, hogy az MNB és a KT miért lett újabban aktív, holott a gazdaság túlfűtése évek óta tart. Az elemzők abban egyetértenek, hogy a közelgő választás a fő ok; egyes vélemények szerint a szakmaiságukat akarják hangsúlyozni egy esetleges rezsimváltás esetére, mások szerint most teremtik meg a precedenst, amely alapján az ellenzék kormányra jutása esetén további kamatemelésekkel illetve költségvetési megszorításra késztetéssel befolyásolhatják a történéseket.)

A járványnak nincs vége, már eddig is súlyosan érintette hazánkat. 2020-ban az ezer lakosra jutó halálozások száma 14,5 volt. Az élveszülések tartós alacsony rátája mellett az ún. természetes fogyás 5 lett: igen nagy a romlás. Okkal tarthatunk attól, hogy 2021 is szomorú rekordokkal kerül be a demográfiai évkönyvekbe a csekély születés-szám valamint a covid és a túlterhelt egészségügyi rendszer miatti többlethalálozás nyomán. A teljes demográfiai képet nem látni tisztán, hiszen a nemzetközi vándorlást lefojtotta a határok átmeneti lezárása és a munkaerőpiac ideiglenes befagyása; amint a járványhelyzet – amint reméljük – enyhül és a konjunktúra Európa-szerte helyreáll, úgy a gazdasági indíttatású migrálás is folytatódik.

A kormány a védőoltások korai elindításával mintha letudta volna járványügyi kötelességeit; a szabad mozgás iránti lakossági vágynak meg a gazdasági érdekeknek adott elsőbbséget. A másfélév alatt elszenvedett harmincezres covid-halálozásunk nemzetközileg kiemelkedően nagy veszteség, mégsem lett óvatosabb a társadalom zöme, holott a járvány második telébe az európai átlagnál gyengébb oltottsággal lépünk be.

Csak remélhető, hogy mégsem áll elő újabb rendkívüli egészségügyi és gazdasági helyzet, és folytatódhat a társadalom életének és a gazdasági folyamatoknak a normalizálódása. Ennek sokat taglalt epizódja a 2021. második negyedévének a megelőző év azonos negyedévéhez mért növekedési rekordja: csaknem 18 százalék. Ezzel idén az első hat hónapban 7,2%-kal nőtt a GDP. Mivel a tavalyi év második felében már nem volt súlyos termelésleállás, így további hatalmas növekedési különbség már nem várható 2021 második felében. Ha mégis kijönne 7 százalékos volumennövekedés éves átlagban, az annyit tesz, hogy a 2019-es évet követő második év végén a GDP-mutató mintegy másfél százalékkal haladja meg a járvány előttit. Ez helyreállításnak megfelelő, „dübörgésnek” nem mondható. A folytatásra pedig sok gazdasági és társadalmi gond vet árnyékot.

Itt két módszertani megjegyzést kell tennünk. Az egyik: a statisztikai mérés elég bizonytalan. A teljesítményeket és különösen az ármozgásokat nehéz megbízhatóan mérni ilyen mély szerkezeti átalakulások idején. A vállalati nyereségek elszámolása, különösen külföldi tulajdonosok esetén mindig bonyolult; bizonytalan a készletek alakulásának és árazásának az ügye; nehéz megmondani, hogy az építőipari számlák növekményéből mennyi a tényleges teljesítmény, és mennyi a költségnövekedés vagy a korrupciós jellegű túlszámlázás.

És bizony a fogyasztói árak mérése is elég bizonytalan, hiszen a járvány alatt sokat változtak a fogyasztói szokások, szolgáltatási formák. A hivatalos statisztika így is éves 5 százalék körüli-feletti inflációt jelez. Az éves fogyasztói árindex 2021 augusztusában 4,9 százalék lett, az élelmiszereknél 3,7 % éves növekedést mértek. Mindennapos érzékelésünk szerint ennél jóval nagyobb a pénzromlás. Egy adalék: a portfolio.hu újságírói kikérték a KSH-től a termékcsoportos adatokat (https://www.portfolio.hu/gazdasag/20210904/hivatalos-felrobbantak-az-arak-magyarorszagon-egy-vagyon-a-nyaralas-strandolas-499156). A listán megtalálható ugyan a fürdőjegyek 11 százalékos vagy a lángos 12 százalékos drágulása a tavaly nyári szinthez képest, de elgondolkoztató, hogy az adattárban a lángos 369 forintos idei átlagárral szerepel: aki a Balatonnál vett már az idén lángost, tűnődhet, vajon hol árulnak Magyarországon 200 forint alatti lángost, hogy az átlag valahogy kijöjjön. Ez kis ügy, de ne hallgassuk el, hogy nagyon megcsappant a hivatalos adatokba vetett bizalom.

A másik megjegyzés: a nemzetgazdasági adatok az átlagos állapotot vagy az összegzett helyzetet írják le, miközben társadalmunk nagyon megosztott, sőt töredezett. Egy példát idehozva: az említett természetes fogyás (5 fő ezer lakosra) olyan országos folyamat, amely eltérően érinti hazánk különféle térségeit. Budapest adata mínusz 4,4, a fogyási szám Pest megyében „csak” 2, Somogyban már 7, Békés megyében 10 feletti. A helyzetet súlyosbítja a belső elvándorlás is. E szikár adatok nem cáfolják a mindennapos tapasztalatot: a növekvő számú elhagyatott portát, kihaló falvakat, egész térségek elnéptelenedését.

Bárki lesz felelős pozíciókban a következő kormányciklusban, küszködhet az aggasztó társadalmi trendekkel. A gazdaságban is felgyűlnek a gondok: államháztartási hiány, növekvő államadósság. Egy emelkedő nemzet, dinamikus társadalom képes visszafizetni a családok, a vállalatok, önkormányzatok, állami intézmények által felvett kölcsönöket, ám a mi elöregedő társadalmunknak az uniós mérce szerinti közepes adósságteher is sok lehet. Jönnek új kihívások, felkészültségünket folyamatosan teszteli a hirtelen beálló digitális kor. Ám digitális tudásban, ugyanúgy, mint a jövedelmi helyzetben a járvány alatt tovább nőttek a társadalmon belüli szakadékok. Ezért sem lehet a jó vagy rossz minősítést kimondani mai állapotainkról: nincs egyetlen magyar társadalom, egy mondattal leírható magyar gazdaság.
(A szerző közgazdász, egyetemi tanár, egykori miniszter, az MNB volt elnöke, a V21 társelnöke)

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban
van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: