2020-09-21

Az egykori BAUMGARTEN-DÍJ díjazottja 1944-ből: SZABÓ LŐRINC

( A költő által kötetbe nem rendezett versei közül vannak az alábbiak.)

Öregedés

Minden szólt hozzám, alakított,
lángjelek hangos ostroma
verte érzékeimet: a
halál tréfái, szörnyü titkok,

és én, csupaszok csupasza,
ki a jóra is félve gondol,
páncélt izzadtam ki magamból,
mint a kagyló, mint a csiga.

Csupaszon is páncélosan már
s kíváncsibban sok fiatalnál,
nézek most, vénülő bolond,

arcába a dörgő jeleknek,
s ha valami, hát az ijeszt meg,
hogy ég és föld semmit se mond.

Torokfájás

Doktor bácsi mondja: Á!
Egér fut az ágy alá.
Doktor bácsi mondja: Még!
Fuss el te is, betegség!

Miért? Miért?

I.
Miért?
Azért.
Miért azért?
Hát a semmiért meg a fiaiért!

II.
Miért?
Azért.
Miért azért?
Mert a kutya a görbe hídra ért.
A görbe hídra? Mért?
Hát azért, mert nem volt egyenes!

III.
Miért?
Azért.
Miért azért?
Mert a cica elindult a tejért.
Mért a tejért?
Mert nem szóltál neki, hogy másért menjen!

Budapest 

Házak, paloták, villanyhomlokú,
tornyos kövek, Budapest házai, –
tíz éve járok már alattatok
és bennetek: meglaktam a proli
pincék nyirkát és a körutat és
a Dunapartot, törtem aranyat
betonbányáitokban, csobogó
uccáitokon úsztam nyiharász
autók delfinhátán s vitt berregő
repülőgép tornyaitok fölött.

Ismerlek és szeretlek titeket:
egyikőtökben szeretőm lakott,
a másikban öt évig munka és
fizetés várt rám elsején; ez a
templom is ismerős: kislányomat
ott keresztelte, álmosan, a pap:
ismerős minden kávéház, mozi,
és ma is barátom a Keleti
Pályaudvar, hol partot Budapest
földjén először értek lábaim.

Tíz éve élek már közöttetek,
s szeretlek, néma, nagy barátaim.
Üregeitekben hány ember élt
s hány pusztult el, – óh házak, paloták,
kiket, mint fájó torkát a beteg,
életekkel öblöget a halál,
élő húsokkal, gonddal, izzadó
pénzekkel és szerelmes éjszakák
orvosságával: óh, házak, a ti
barátságotok mégis szomorú:

Óh, Budapest, pincék és paloták
mulandóságunk szállodái, – úgy
füstöl ki belőletek az idő,
mint férget a ciángáz! Nézlek és
látom már néha-néha, mily vigan
töm majd belétek én utánam is
új húsokat az élet, amikor
már megrágtatok és roncs testemet
emberevő szátok új, ízesebb
falatokért hidegen kiköpi.

(A szerző Kossuth díjjal és József Attila díjjal kitüntetett költő) 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: