2020-10-01

Az egykori BAUMGARTEN-DÍJ díjazottja 1941-ből  KOLOZSVÁRI GANDPIERRE EMIL

Az elégedett ember

Megöregedett a derék Markal, Mátyás király udvari bolondja, s a király jutalmul rengeteg ízes szaváért, sok mulattatásáért, kertes házat adott neki ajándékba. Megköszönte Markal a fejedelmi ajándékot, s mivel a kertészkedéshez értett, fél évi munkával olyan gyönyörűvé varázsolta a kertjét, hogy boldogság fakadt a lelkében annak is, aki csak kívülről látta. Ácsorgott is a nép nap nap után a kerítés mellett. Még jobban megszaporodott a bámészkodók száma, mikor Markal fölírást helyezett a kapu tetejébe. A fölírás így szólt: “Ha van olyan ember, aki élete jelen állapotával tökéletesen meg van elégedve, jelentkezzék nálam, mert neki adom a kertemet.”
Még meg sem száradt a festék a felíráson, jelentkezett egy polgárember, Markaltól tudakolta, hogy a kert tulajdonosát merre keresse.

– Én vagyok az – mondta Markal.

– Azért jöttem, hogy kegyelmedtől átvegyem ezt a kertet, mert szent esküvéssel bizonyíthatom, hogy életem jelen állapotával tökéletesen meg vagyok elégedve.

– Készséggel kegyelmednek ajándékoznám a kertemet – felelt Markal -, ha nem volnék meggyőződve kegyelmed állításának az ellenkezőjéről. Mert ha kegyelmed élete jelen állapotával tökéletesen meg van elégedve, akkor ugyan bizony mi szüksége volna erre a kertre?

Igaz történet

Egyszer egy süket, egy vak meg egy kopasz elment répát lopni. Ahogy húzkodták a répát, megszólalt a süket:
– Valami gyanúsat hallok.
– Én meg valami gyanúsat látok – mondta a vak.
Mire a kopasz nagyot kurjantott:
– Uccu bizony szaladjunk! Hadd lobogjon a hajunk!

Időjóslás

Mátyás király útra készülődött. Megkérdezte hát udvari csillagászát, milyen idő várható.
A csillagász elővette a látcsövét, vizsgálódott valamelyest a derült égen, aztán így szólt:

– A nap sugarának rezgése, a felhők peremének színe mind azt mutatja, hogy szép idő lesz.

A király annyira bízott a csillagászában, hogy még kabátot sem vitt magával, hiába szidta a felesége.
Ahogy mentek, egy rétre értek. Azon a réten egy juhász legeltette a nyáját. Mikor a szamár meglátta a díszes kíséretet, hátracsapta a fülét, és harsányan hármat ordított.

– Mit hirdet a szamarad? – kérdezte tréfásan a király a juhászt.

– Amikor ilyenformán ordít, mindig eső lesz – felelte a juhász.

Mátyás király a csillagászhoz fordult:

– Hallod-e, te nagy tudós, most is azt mondod, hogy szép idő lesz?

A csillagász megint elővette a látcsövét, vizsgálódott körös-körül az ég alján, s így szólt:

– A levegő remegése, a falevelek csillogása, valamint a barázdabillegetők billegése mind azt mutatja, hogy szép idő lesz.

Óvta a juhász a királyt, forduljon vissza, különben megázik. De a király nem hallgatott rá. Nem haladtak egy félórát sem, nyakukba zúdult egy kiadós nyári zápor. Mátyás király akkorát tüsszentett, majd levált az orra. Pedig szép, nagy orra volt, kár lett volna érte. Aztán kimondta az ítéletet:

– A csillagász szamár, a szamár csillagász.

Meg is vette a szamarat a juhásztól, és soha útra nem kelt anélkül, hogy véleményét az időjárásról meg ne tudakolta volna.

(A szerző József  Attila-díjas és Kossuth-díjas író)

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: