2020-08-05

A kerekasztal mellett, az oktatásról – DUNKEL N. Norbert: Távoktatás: E-oktatás


E, mint egyenlőtlenség!

Nemrégiben egy ismert betelefonálós TV műsorban figyeltem fel a Tanár úrnak a digitális oktatás kényszerű, azonnali bevezetésével kapcsolatos Debrecen és környéki  tapasztalataira. Ezek nemcsak az oktatás problémáiról, hanem a leszakadó térségekben élők kilábalásának kilátástalanságáról, a valós és szükséges nemzeti szintű innovációs elképzelések teljes hiányáról is szólnak.
Ezért tartom gondolatait figyelemre méltónak.

A koronavírus világjárvány (pandémia) megjelenése óta az iskolák bezártak. Bár kevés gyermek, fiatal betegszik meg, de ők is hordozhatják, s így átadhatják a vírust az idősebbeknek, akik viszont nagyon fogékonyak a fertőzésre.

Ezzel együtt bevezetésre került az internetes oktatás. A kormány szócsöveként működő elektronikus és írott sajtó dicshimnuszként zengi, hogy akadálytalanul sikerült az internetes oktatásra való átállás.

Ez, már csak azért sem igaz, mert:

ad 1., Magyarország túlnyomó része vidék,
ad 2., az ún. digitális jól-lét, az internet szélessávú elérése fizikailag sem biztosított számos kisvárosban, szegényebb falvakban,
ad 3., völgyekben, dombok mögött még a gazdag ember ma sem fér hozzá az internethez,
ad 4., sok iskolában gond, hogy nincs versenyképes bér az iskolai rendszergazdákhoz,
ad 5., jellemzően a hátrányos kisvárosokban, falvakban, roma falvakban az okos telefon is luxus, vagy az is „feltöltős”. Ahol a kenyér is szűkén van, ott nem az internet az elsődleges. Hisz sok gyerek még olvasni sem tud rendesen, mire is menne –a képeket kivéve- az internettel?
ad 6., számos tanárnak nincs, avagy korlátozott az internetjének adatforgalma. Ha kezdő, vagy csak óraadó, neki sincs pénze a teljes interneteléréshez.

Ideális esetben az on-line oktatás csoportos.  De az e-mailes tananyag tárgyalás, és a feladatok visszaküldése is elfogadható – hiszen vészhelyzet van.Azonban, nem lehet testnevelést, ének, vagy hangszeres órát tartani, hacsak az nem interaktív on-line, chat módban történik, ami nem jellemző.

A TV1 első, és ötödik kerületi sikertörténetekről harsog, de a valóság teljesen más. Mert Kelet, Észak-kelet-Magyarország mint egy blokk, – Nyíregyházát, Debrecent kivéve – igen hátrányos helyzetben van, minden, elsősorban anyagi-technikai szempontból.

Ezeken felül már középtávon figyelemmel kell lenni, hogy a kézírás, a rajzolás agyfejlesztő, pozitív hatású, szemben az epilepsziát és figyelemzavart generáló képernyő-abúzussal.

Hosszú távon tanítani nem érdemes a tanári személyiség, a személyes jelenlét, az osztálytársak nélkül. Tanítani nem lehet öröm, humor, játék és utánzás nélkül. Az agyban a tanulás során is aktív az örömért felelős, dopamin agyi hormonnal működő részek (ventrális tegmentális rész, homloklebeny és az ún. limbikus rendszer).

Pándémia nélkül sem szabad beleszaladni a gépekkel való oktatásba, mert a gyermek, az emberi lény, tanulás ügyében, úgy négyéves kortól még húsz évesig igényli a másikat, a közvetlenséget. Az azonnali és emberi visszajelzéseket szeretné. Az ember –agyát és viselkedését, lélektani szükségleteit tekintve: szociális lény. A gyerekek megsínylik a tanár nélküliséget. A társai nélküliséget.
Kell a játék, a megfelelés, az elfogadás, az érzelmi védelem és a bizalom a tanári bölcsességben, sőt, a társak fizikai közelsége és érintése még növekedésüket, az immunrendszerüket is stimulálja.

És az, hogy az ország kétharmada épp, hogy látja a leckét a neten, ami nem elégséges. Az ötven feletti tanár nemzedék ún. digitális kompetenciája inkább alacsonynak tekinthető. Főleg a falusi tanárok esetében, akiknél háztáji is van, mert mellékesként nem a netre szánhatja az időt. De ide tartoznak azok a pedagógusok is, ahol 2-3 kisgyermek van a családban, hisz a saját gyermek is időt igényel, és ennek valószínűleg prioritása lesz a netes óraadással és felkészüléssel szemben.

A kormány érzéketlensége az oktatás fizikai, személyi feltételei iránt, a digitális oktatásban is jelen van. Bár Orbán Viktor miniszterelnök úr – kérdésre válaszolva – elismerte, hogy „kicsit lemaradtunk” a digitális oktatás terén, ez ügyben azonban nem történt semmi. A Duna TV iskolai adásai valamennyire kompenzációt jelenthetnek.

Az iskola alsó fokai nem annyira az ismeretközlésért van, hanem a pszicho-szociális esélyegyenlőségért volna. A gyermekek közötti esélyegyenlőtlenség csak nő, és újra termelődik, pont, a digitális oktatás idején. És marad, ami volt, a gazdagok és a nagyvárosban lakó szülők gyermekei tanulhatnak, képezhetik magukat, s mehetnek egyetemre.
A többi nem egyetemre, a „levesbe megy.”

Sokat beszéltünk az Y, Z és alpha generációról, akik „okostelefonnal születnek”. Mégsem igazodnak el a neten, s nem tanítják meg nekik, hogy az internet, csak eszköz.
A mi iskolánkban is, néha leáll a net, a mi tankerületünkben három hónapja nincs is rendszergazda.
És persze mostanság a Kréta elektronikus naplóra is, akár 8 percet is várnom kell, – „belassul” -, mert a fél ország használná.

(A szerző zene és filozófia tanár Debrecenből)

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

2 thoughts on “A kerekasztal mellett, az oktatásról – DUNKEL N. Norbert: Távoktatás: E-oktatás

  1. Régen, a 20-as, 30-as években a vallás határozta meg, ki melyik iskolába iratkozhat be. 8, 10, sőt 12 km-t is gyalogolt a gyermek, hogy tanulhasson. Ha beteg volt, a szülő pótolta vele a leckét, vagy egy nagyobb, okosabb diák. Ma már ilyen nincs ? Mindenki kényelmes, vagy mindent elvár. Tenni kell mindenkinek azért, hogy haladjon!. Van tanköyv, a szüők sem analfabéták , olvasni csak tudnak? A tankönyv azért van, hogy tanuljanak belőle !!!!!!!!!!! Igen ott a tanköyv, kedves szülők.
    Nem kell várni a sült galambot!!!!!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d blogger ezt szereti: