2020-11-23

A kerekasztal mellett, az egészségügyről – Havasi Gábor és Dr. Takács Róbert: Egészségügyi átalakítások a járvány tükrében

Havasi Gábor

Mint minden válsághelyzet, a koronavírus okozta járvány is rámutat az érintett szektorok, ellátórendszerek sérülékenységére, jelenlegi működési modelljük gyenge pontjaira. Az egészségügyi rendszer fejlesztésében érdekelt szereplőknek, így a kormányváltásra készülő ellenzéki politikai pártoknak is figyelembe kell venniük ezeket a tapasztalatokat az egészségügyi rendszer fejlesztésére irányuló koncepciók, átalakítási elképzelések kidolgozása során. Jelen jegyzetben a járvány eddigi főbb tanulságait foglaljuk össze, illetve bemutatjuk, hogy véleményünk szerint milyen megoldásokkal lehetne egy jobban, hatékonyabban és eredményesebben működő egészségügyi ellátórendszert kialakítani.

Az első és talán leginkább kiemelhető tanulság, hogy az egészségügyi rendszer legfontosabb és legértékesebb erőforrása az egészségügyi szakember. Ágyakat, lélegeztetőgépeket és egyéb eszközöket gyorsan be lehet szerezni egy válsághelyzetre reagálva, de orvosokat, szakápolókat, ápolókat nem lehet egyik pillanatról a másikra előhúzni a semmiből. Ezért a járványhelyzet után kiemelt prioritásnak kell lennie az egészségügyi humánerőforrás-krízis kezelésének, az orvosi és szakdolgozói életpályamodell kidolgozásának. Az egész egészségügyi szektorban nagyarányú, egylépcsős bérfejlesztésre lenne szükség, melynek célja az osztrák egészségügyi dolgozói bérek 60%-ának megfelelő bérezés elérése, emellett olyan munkakörülményeket kell biztosítani, hogy újra vonzó legyen a magyar egészségügyben dolgozni.

Az új egészségügyi szolgálati jogviszony törvénnyel a kormány nem csak az egészségügyi dolgozókat, hanem saját magát is rendkívül nehéz helyzetbe hozta. Bár a Magyar Orvosi Kamara által javasolt béremelési tábla, valamint a hálapénz kriminalizálásának elfogadása a szakmai reformtörekvések megvalósulásának első, de jelentős lépcsőjének tekinthető, a hozzá előzetes egyeztetés nélkül kapcsolt intézkedéscsomag olyan masszív ellenállást váltott ki az érintettekből, amely lehetetlenné teszi majd azt, hogy a törvény jelenlegi formájában zökkenőmentesen alkalmazható legyen. A kialakulóban lévő, az egész egészségügyi szektoron átívelő összefogás lehetséges ereje a kormányt is meglepte, ami végső soron az új szabályozások felpuhulásához vezethet.

A járványhelyzet arra is élesen rávilágított, hogy egészségüggyel folyamatosan és érdemben kell foglalkoznia az éppen regnáló kormánynak, nem fér bele a 10 év látszat-kormányzás, a sokszor emlegetett „lábon kihordott államcsőd” állapota, mely során az ágazati irányítás egyes intézményei nem tudják ellátni alapvető feladataikat, kiüresednek, egyes esetekben akár meg is szűnnek, ezáltal a hozzáértő szakemberek is elmenekülnek a rendszerből. A járványhelyzet megmutatta, hogy olyan ágazati irányítási struktúrára van szükség, mely gyorsan és hatékonyan tud reagálni az ellátási szükségletek és rendelkezésre álló kapacitások figyelembevételével. A jelenlegi erősen hierarchizált, parancsuralmi rendszerben kiadott és sokszor egymásnak is ellentmondó utasítások nagymértékű káoszt tudnak okozni az ellátórendszerben, sok esetben emberéletben kifejezhető negatív következményeik vannak. Egyértelműen látszik, hogy szükség van önálló Egészségügyi Minisztérium létrehozására olyan kapcsolódó háttérintézményi struktúrával, ahol megfelelően képzett és felkészített szakemberek, információkon és bizonyítékokon alapuló döntéseket tudnak hozni politikai befolyás nélkül.

Az is problémát jelent a járvány kezelése során, hogy még a szakmán belül is nagyon kevés megbízható információ áll rendelkezésre az egyes kórházak, járóbeteg-szakellátók valós teljesítményéről, az ott folyó gyógyító munka minőségéről, eredményességéről. A jelenlegi járványügyi protokollok és betegutak meghatározása, az ellátó kórházak kijelölése sok esetben az egyes intézményvezetők egyéni érdekérvényesítő képességén múlik és nem a betegek igényeit, az egyes kórházak kapacitásait és lehetőségeit veszi figyelembe. A jövőben – a betegutak folyamatos, erősen ad-hoc jellegű módosítása helyett – egy standardizált egészségszervezési- és betegirányítási rendszert kell kialakítani, melyben a betegutak pontosan meghatározhatóak, így a betegek ellátása a betegségük súlyosságának megfelelő szinten, az ellátásukra felkészült intézményekben tud megvalósulni.

Dr. Takács Róbert

Kapcsolódó fontos tapasztalat, hogy ezen kapacitáselosztási, szervezési kérdésekben a helyi önkormányzatoknak is nagyobb szerepet kell szánni. Ők látják pontosan a helyi sajátosságokat (ideértve akár az úthálózatot vagy a tömegközlekedési lehetőségeket, melyek sokszor meghatározzák, hogy az egyes állampolgárok hozzájutnak-e időben a megfelelő ellátáshoz), és a helyi lakossági szükségleteket. Az önkormányzatok bevonása nélkül nem képzelhető el a szakellátás és az alapellátás közötti feladatmegosztás és együttműködés, a szociális és egészségügyi ellátások összehangolása, valamint a prevenciós és egészségfejlesztési tevékenységek megvalósítása sem. A jelenlegi állami ágazat irányítási és intézményfenntartói-struktúra, mely szinte teljesen kihagyja az önkormányzatokat a döntéshozatali folyamatokból, a járványhelyzet alatt be is bizonyította, hogy nem képes hatékony intézménymenedzsmentre, emellett pedig a legtöbb esetben még az alapvető, és a járvány kezeléséhez nélkülözhetetlen információk sem jutottak el a helyi önkormányzatokhoz és szakemberekhez.

A járványhelyzet az egészségügyi ellátórendszer finanszírozására is hatással van. A romló gazdasági kilátások miatt csökkeni fog a járulékbevétel, ezzel együtt a rosszabb gazdasági helyzet az egészségi állapotot leíró mutatókra is negatív hatással van. Ennek megfelelően a társadalombiztosítási rendszerre nehezedő nyomás tovább fog nőni, elkerülhetetlenné téve az egészségügy finanszírozási rendszerének átalakítását is. Az ellátórendszer működésében jelenleg jelentős hatékonysági tartalék van, a rendelkezésre álló források sok esetben nem megfelelő módon kerülnek felhasználásra. A jövőben ellenőrizhető, szakmailag releváns indikátorrendszerre van szükség, mely alapján meghatározható az egyes ellátók teljesítménye, az ellátás minősége és ezen szempontoknak a finanszírozás során is vissza kell köszönniük. A méretgazdaságossági szempontokat jobban érvényre kell jutatni az ellátások megszervezése, az ellátórendszeri struktúra újragondolása során. Ezenfelül a finanszírozás tervezésénél a lakosság egészségi állapotát javító intézkedéseket kell előtérbe helyezni. A krónikus betegségek hatékony és eredményes gondozására, a prevenciós tevékenységre nagyobb hangsúlyt kell fektetni, ehhez finanszírozási ösztönzőket is be kell építeni a rendszerbe.

Az egészségügyi ellátórendszeren belül az alapellátási szereplőkről sem feledkezhetünk meg. Látható, hogy a járvány idején ezen szereplők sok esetben magukra maradtak. Alapvető fontosságú betegellátási és betegirányítási feladatot kaptak a járványhelyzet során, de az azok ellátásához szükséges feltételek biztosításában már nem nyújtott segítséget az állam. Most is bebizonyosodott, hogy az alapellátás megerősítése nélkülözhetetlen egy jól működő egészségügyi rendszer kialakításához. A háziorvosi és a házi gyermekorvosi pályát is vonzóbbá kell tenni a finanszírozási struktúra újratervezésével, melynek keretében regionálisan meghatározott területi szorzókkal ösztönözni kell az orvosokat és az egészségügyi szakdolgozókat a betöltetlen praxisokban való munkavállalásra. Támogatni kell a praxisközösségek, csoportpraxisok létrehozását, hogy a lakosság egészségmegőrzését, ellátás menedzsmentjét hatékonyan tudja biztosítani az alapellátási rendszer és a hozzáférésbeli egyenlőtlenségek is csökkenthetőek legyenek.

Mint fentiekből is látható a járványhelyzet újra rávilágított, hogy az egészségügyi rendszer komplex fejlesztése és átalakítása elkerülhetetlen és nélkülözhetetlen. Az ellenzéki pártoknak, a későbbi potenciális együttműködés megalapozásához közösen ki kell alakítani egy víziót arról, hogy milyen egészségügyi ellátórendszert szeretnének, meg kell állapodni a főbb fejlesztési irányokban, a kapcsolódó struktúrák formájában. Az ezzel kapcsolatos műhelymunka jelenleg is zajlik egészségügyi szakemberek részvételével annak érdekében, hogy a kormányváltás után olyan modern, eredményesen és hatékonyan működő ellátórendszert tudjunk közösen kialakítani, mely a lakosság és a benne dolgozók számára is megelégedettséggel szolgál és egy a mostanihoz hasonló járványhelyzetben is jól tud tovább működni anélkül, hogy az elmaradt ellátások vagy nem megfelelő járványügyi intézkedések emberéletekbe kerülnének.

(A szerzők a Momentum Egészségpolitikai Munkacsoport tagjai) 

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” –ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: