2020-08-10

 A kerekasztal mellett, az egészségügyről – DR.PUSZTAI ERZSÉBET: A járvány az egészségügy és a jövő

A  járvány nem volt váratlan. Már év elejétől hallottuk a híreket a kínai eseményekről. Sejthető volt, hogy a cseppfertőzéssel terjedő betegséget nehéz lesz Wuhan határainál megállítani, különösen azért, mert ott is későn intézkedtek. Az ilyen egy-két hét lappangási idejű betegséget a világban nagyon gyorsan át lehet vinni távoli országokba a nemzetközi utazások tömegével. Sajnos a WHO ebben a járványban rosszul szerepelt, késlekedett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Európában igazán csak akkor vették komolyan a fenyegetést, amikor Olaszországban viharos sebességgel nőni kezdett a betegek száma. Bár a vérminták utólagos vizsgálata azt mutatja, hogy a vírus már korábban itt volt. Mint kiderült tömegrendezvények – olasz spanyol meccs, tömött stadionnal, a karnevál majd Spanyolországban még egy tüntetés is szerepet játszott a gyors terjedésben. Emellett még a késői felismerés is fontos tényező volt. Sok tünetekkel jelentkező beteget vettek fel, és kezeltek a fertőzés felismerése és megfelelő védelem nélkül, így az egészségügyi dolgozók és intézmények is a terjesztővé váltak.

Nekünk több időnk volt. Tanultunk az előttünk járók hibáiból?

Igen, mert szerencsére nagyon hamar leállították nálunk a tömeges rendezvényeket, majd az erős nyomás kikényszerítette az iskolák bezárását is.

Nem, mert a határon az ellenőrzés sokat késett, még a bejelentések után is. Miközben február végén a repülőtéren Rómában a belépéskor hőkamerás ellenőrzés volt, Budapesten semmilyen ellenőrzést nem tapasztaltam. A magánúton autóval és Milánó környékéről repülővel hazaérkező utasokat sem ellenőrizte senki. Diák csoportot két hét kórházi karanténba küldtek (az egyik szülő hatására), sportolókat pedig kérdőíves ellenőrzés után hazaengedtek.

Nem, mert az egészségügyi dolgozók védelmét nem biztosították több mint egy hónapon át és az ellátás utána is akadozott. A járványvédelemben a legelső feladat a gyógyítók védelme, hiszen nekik kell ellátniuk a betegeket. Alapvetően fontos azért is, mert a megfertőződött dolgozó szuperterjesztővé válhat. Március elején azt hallottuk a miniszterelnöktől, hogy van elég védőfelszerelés, maszk és az egészségügy felkészült. Ez egyáltalán nem volt igaz. Nem volt elég eszköz még a coviddal fertőzött személyek ellátásában sem (az FFP3-as, igazi védelmet nyújtó maszkot folyamatosan négy órán át lehet hordani, mert a szűrője átnedvesedve tönkremegy), az egészségügyi dolgozók máshol semmit nem kaptak, vagy kevés és teljesen alkalmatlan eszközt – pl. selyempapír-szerű anyagból készült maszkot. (Azóta sem tudom, hogy hol készülhetett, és hogy mertek ilyen alkalmatlan eszközt adni kórházi dolgozóknak.) Először azt mondta a „törzs”, hogy a háziorvosoknak önmagukat kellene ellátni felszereléssel, ám ez nem igaz! Járvány esetén ez törvény szerint állami feladat, ráadásul ekkor nem lehetett kapni sehol maszkot, védőruhát, ahogy fertőtlenítőszert sem. Figyelmes emberek már felvásárolták. Máig sem tudunk arról, hogy volt -e állami készlet (kellett volna, hogy legyen)! A háziorvosok sokáig semmit, aztán 50 db egyszerű orvosi maszkot kaptak. Ezt kellett volna hordaniuk és a betegekre is ráadni. Hetekkel később pedig 3! db FFP1 pormaszkot vehettek át, ami nem véd jobban, mint bármilyen egyszerű maszk.

Ahelyett, hogy kellő védelmet biztosítottak volna, a 65 év feletti orvosokat kivették a közvetlen betegellátásból. Ez azonnali feszültséget okozott számtalan háziorvosi körzetben és a szakrendelések tömegében, több helyen a kórházakban is. Voltak területek, ahol szinte elérhetetlen volt az orvos, az ellátás, ennek számtalan példáját láthattuk a közösségi oldalakon leírva.

A járványvédelemben a második feladat a fertőzöttek azonosítása – a gyanús tünetekkel jelentkező személyek tesztelése, és a negatív eredményig fertőzöttként kezelése. Ebben sem jeleskedtünk, sőt. Ha kezdetben nem volt korlátlan számban teszt, az érthető. A meglevő teszteket azok tesztelésére kellett volna koncentrálni, akik lázas köhögéssel, tüdőgyulladással jelentkeztek. Ám erre sem volt mód. Csak akkor teszteltek, ha külföldről jött vagy már ismert beteggel került kapcsolatba. Ez hiba volt, mert így kerültek átlagos belgyógyászatra tüdőgyulladásos betegek, terjesztve ott a fertőzést a betegek és dolgozók között. Emiatt az egészségügyi dolgozók kerültek karanténba, és betegedtek meg. Nem jártak jobban azok sem, akiknél otthon jelentkeztek típusos tünetek, mert az otthoni tesztelés megszervezése is botrányos volt. Napokig kellett várni, ha ugyan eljutott odáig az amúgy is túlterhelt mentőszolgálat. Ezért fordulhatott elő, hogy több esetben már válságos állapotban kezdődött meg az intenzív kezelés. Többen javasoltuk, hogy a kórházak előtt felállított sátorban szervezzék meg a tesztelést, de erre valamiért képtelenek voltak. Jó példa volt a Semmelweis Egyetem, ahol hamar megvalósították a bármilyen probléma miatt beérkező betegek előzetes tesztelését, és így megelőzték a fertőzés bejutását.

A kontaktus kutatás is komolyan akadozott sok helyen. A volt ANTSZ szétszedése, kormányhivatalok alá szervezése nagyon meggyengítette a hálózatot! Nagyon sok múlt az emberek saját felelősségérzetén. Sokan vonultak önkéntesen karanténba, ha a családban megbetegedés gyanús személy volt.

A lehetséges nagyszámú fertőzött beteg kezelésére való felkészülés kezdetben szinte titokban zajlott. A László kórház mellett a Kútvölgyi épületében rohamtempóban alakítottak ki osztályokat, de erről csak a közösségi oldalakon hallottam, nem volt róla híradás. A Kiskunhalason épülő járványkórházról annál több hír érkezett, arról azonban máig sem hallottunk, hogy kezeltek-e ott beteget. Nem hallottunk arról sem, hogy az országban meglévő fertőző osztályok felkészülését hogyan segítették (Ezeken az osztályokon közel ezer ágy van összesen.). Semmilyen tervet nem ismertettek, de eközben személyes beszámolókat olvashattunk arról, hogy milyen fejetlen és változó átszervezések történtek a különböző kórházakban, tovább nehezítve ezzel a nem covidos betegek ellátását. És akkor következett a nagy és máig megmagyarázatlan „ágyfelszabadítási” hadművelet. Más országok tapasztalata akkor már ismert volt, amikor az utasítást kiadták. Pl. a 65 millió lakosú Franciaországban a járvány csúcsán az intenzív kezelésre és lélegeztetésre szoruló betegek száma 7148 volt, ez 10 millióra 1100 esetet jelenthetett volna. Sehol nem fordult elő olyan tömeges igény, mint amilyennel riogatva intézkedtek szabad ágyakról és lélegeztető gépek beszerzéséről! Ráadásul, ha fel is készülnénk az ilyen tömeges megbetegedésre, akkor sem azonnal kell intézkedni. Tervet kell készíteni az ágyak fokozatos felszabadításáról a megbetegedések alakulása szerint. Felháborító az, hogy a kivételes védelmet igénylő, súlyos rehabilitációra szoruló betegeket sem kímélték. Esztelen döntés a valamennyi krónikus osztályra kiterjedő „ágyfelszabadítás”. A számítások szerint áprilisra már kb. húszezer aktív ágy volt szabadon a halasztott ellátások, kivizsgálások miatt. Bőven elég lett volna még súlyosabb járvány esetén is!

A járványvédelmi beszerzésekről nem láttunk pontos kimutatást. Nem tudjuk, hogy az a rengeteg maszk és védőruha milyen minőségű, hol van, mennyit osztottak ki, mennyi van raktáron. A lélegeztetőgépekről csak azt tudjuk, hogy túl sokat rendeltek, de azt nem, hogy pontosan milyen minőségűeket, és mi lesz a sorsuk.

Így összegezve láthatjuk, hogy szerencsénk volt, mert közöttünk nem tudott robbanni a járvány. A távolságtartásnak nagy szerepe volt és talán az immunrendszerünk is ellenállóbb ennek a vírusnak. A többi intézkedés zűrzavaros volt, ha nem éppen ártalmas. Ennyit a „sikeres” védekezésről.

Én azt gondolom, hogy a továbbiakban már nem számíthatunk olyan országos kiterjedésű járványra, amilyentől kezdetben félni lehetett. Ahogy a környező országokban láthatjuk megnőhet ugyan a napi betegszám, de ez inkább helyi gócokban, csoportokban fordulhat elő. A tömeges rendezvények azonban még mindig veszélyesek, mert a vírus itt van. Az óvatosság indokolt. Sok ember között a maszk, a kézmosás, fertőtlenítés hasznos (más betegségek terjedését is akadályozza) különösen egészségügyi intézményekben. Továbbra is fontos a gyanús esetek tesztelése, bárhol bukkan is fel. Remélem a járványügyi hatóság végre képes lesz a megfelelő kontaktus kutatásra.

Az egészségügyi ellátórendszer állapota most zűrzavaros. Az oda vissza alakítások szétzilálták a betegutakat. Az egészségügyi dolgozók jó részét pedig megviselték az intézkedések, a védőeszközök hiánya, a véleményüket figyelmen kívül hagyó, velük nem törődő bánásmód.

Mi lesz a jövőben? Sajnos úgy látszik erre sincs terv, nincs koncepció. Pedig ez a járvány a sok rossz mellett lehetőséget is teremthetne a változásokra. Nagyon jó hatása a járványnak az, hogy általánossá vált az időpont egyeztetés. Ezt folytatni kellene, ahogy a telefonos konzultáció is lehetővé teszi, hogy a beteget a rendszerben való bolyongás helyett a megfelelő vizsgálatokra és megfelelő helyre lehessen irányítani. Az internetes kérdőívek, felmérések jó előszűrést jelenthetnek, és segíthetik, gyorsíthatják az orvosok munkáját.

Már régi terv az, hogy kevesebb beteget kelljen kórházban kezelni. A háziorvosi ellátásban súlyos hiányok vannak, egyre idősebbek az orvosok. A mai rendszerben egyre kevesebb fiatal jelentkezik, pedig az első ellátás elérhetősége és jó színvonala meghatározó a későbbi ellátások szempontjából is. A csoportos praxisok kialakítása magányosan dolgozó háziorvosok helyett igazán jó megoldás lehetne. A járóbeteg ellátás fejlesztése, az egy napos ellátások szélesebb körű alkalmazása csökkenti a kórházak igénybevételét és a kórházi kezeléssel járó veszélyeket is.

Miközben az aktív ágyak száma csökkenthető lenne, nagy szükség van a valódi rehabilitációs ellátások bővítésére a munkaképesség visszaállítása és az életminőség javítása érdekében. Az ápolási otthonok és az idősek szociális ellátásának javítása is alapvető az idősek emberi méltóságának megőrzése és az egészségügyi ellátásra háruló terhek csökkentése érdekében.

Sorolhatnám még sokáig a fontos feladatokat. Még nem beszéltünk az egészségügyre fordítható kiadások növelésének lehetőségeiről, az egészségügyi ellátók tulajdonosi szerkezetéről, a minőségbiztosításról, az ellenőrzésről. Ma újra olyan rendszert alakítottak ki, melyben az hozza a szabályozást jelentő törvényeket és rendeleteket, aki majd ellenőrzi azok végrehajtását – vagyis az állam, de most ez az állam egyben a szolgáltatók többségének tulajdonosa is! Amikor önmagát kellene ellenőrizni, akkor kevéssé valószínű a szigor és hajlékonnyá válik a szabályozás is. Éppen ettől a rendszertől akart minden politikai erő megszabadulni a rendszerváltás idején.

Ahhoz, hogy a járvány teremtette krízis lehetőséget jelentsen a jövő egészségügyének javítására tervek, széles körű egyeztetés és józan határozottság kellene. Ebből most egyik sem látható!

(A szerző orvos, a fertőző betegségek szakorvosa, volt államtitkár, a V21 tagja)

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: