2020-11-24

A kerekasztal mellett, a gazdaságról – Z. KÁRPÁT DÁNIEL: Vissza a modern feudalizmusból

A gazdasági válság terebélyesedő szakaszában nehéz lenne pusztán néhány neuralgikus pontot kiemelni, lényegében rendszerszinten recseg-ropog a nemzetgazdaság. Az alapvető gond az elképesztő kitettség és a nemzetközi értékláncba meglehetősen alacsony fokon történő bekapcsolódás, ami harminc éves hiba hazánkban, de az utóbbi tíz évben csak romlott a helyzet. A hazai negyedéves GDP-adatok leegyszerűsítve a német autógyártók prospektusaitól és teljesítményétől függnek, s annak oka, hogy a válság elején e nagy cégek nem itt építettek le először, lényegében a magyarok megalázóan alacsony bére és a túlságosan is rugalmas Munka Törvénykönyve voltak. A legnagyobb bajok tehát később itt adódhatnak, ugyanakkor számtalan szolgáltató szektor majdnem teljesen ellehetetlenült: a turizmus, a vendéglátóipar ugyanúgy tanácstalanul tekint a közeljövő elé, mint a nyelvtanárok, az idegenvezetők, vagy éppen a tolmácsok.

A kitettség csökkentésének lehetősége egyértelműen a saját termelő ágazatok beindításában rejtőzik, s a multicégek túlzott támogatása helyett a hangsúlyt egyértelműen a mikro, kis és középvállalkozások szektorára kell helyezni. Ennek szellemében tárgyalandók újra a stratégiai szerződések is – szerintünk csak olyan multi kaphasson vissza nem térítendő támogatást, amely vállalja, hogy lépcsőzetesen, évente akár csak 1-2 százalékkal, de közelíti fizetett béreinek átlagát az európai átlaghoz, a termelékenység növekedése által megengedett kereteken belül. Most azonban gazdasági lélegeztetőgépre is szükség van: a Jobbik, mint szociálisan érzékeny, magyar néppárt szerint az első feladat a kieső munkabérek pótlása. Ezek legalább 80 százalékát biztosítani kellene, s kiterjeszteni a rendszert azokra is, akik már elveszítették állásukat, hiszen utóbbiak Európa egyik leginkább szűkmarkú munkanélküliségi ellátási rendszerére számíthatnak.

A 2022-es választások utáni időszak legsürgősebb feladata a hazai mkkv-szektor „magasabb polcra” helyezése, ami abszolút szükségszerűség. A piacot a közbeszerzésektől a munkahelyteremtési támogatásokig ennek értelmében kell átkódolni, s ha mindez párosul az uniós források elköltésének hatékonyságjavításával, valamint a mindent behálózó korrupció radikális visszaszorításával, hatalmas mozgástér nyílik, ami akár a foszladozó szociális háló visszaszövéséhez is biztos alapot nyújthat. Márpedig ha a polgárt nem lakoltatják ki otthonából kétes hátterű követelések alapján, s ha az őt körülvevő lakhatási szegénységet enyhítjük, a végén még ebben az országban próbálhat boldogulni, s itthon vállalja gyermekeit, egyben a jövő adófizetőit is.

A fentieken túl átfogó munkáltatói járulékcsökkentésre van szükség, de olyan módon, hogy a cégeknél maradó pluszforrások kétharmada kötelező módon bérfejlesztésre kerüljön. Ez a költségvetésen kívül mindenki számára win-win szituációvá válhat, de a büdzsé is számolhat olyan pótlólagos bevételekkel és pluszforrásokkal, amelyek pozitív multiplikátor-hatásnak köszönhetők.

Ezekhez a reformokhoz szükségesek a keretek is: egy kormányprogramhoz szükséges közös gazdasági stratégia kidolgozása mára abszolút realitás. Az alapvetések lefektetése több műhelyben is megkezdődött, s ahogy a nyilvánosság előtt a közelmúltban elhangzott, a pártok szakértői csoportjai is megkezdték azokat az egyeztetéseket, amelyek vége vélhetően egy közös program asztalra tétele lehet. Úgy gondolom, széleskörű konszenzus alakul ki a tekintetben, hogy ez a vízió meg kell, hogy haladja pusztán az Orbán-kormány megbuktatásának szándékát, s fel kell vázolnia, milyen Magyarországot akar.

(A szerző közgazdász, politikus a Jobbik alelnöke és országgyűlési képviselője)

Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport” -ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897

 

 

mp

Egykor aktív közéleti szereplő, aki nem képes nyugodni.... :)

View all posts by mp →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

%d bloggers like this: